Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-07 / 204. szám

1927 SzcpteriTBer 1. Tölít/n."" «Ai«'. 3 Kétségtelenül megállapították, Qog-y Süli MiSálynét Sszőregen meggyilUoltáR. Jobb irányban folyik a nyomozás. — A véres Icés és a Itrumpiií vágó bicsKa. — Ki&allgatjáK Süliné férjéi. denkiken gyanút ébreszt. A gyilkosságról azonban ö sem akart tudni. (A Délmagyarország munkatársátólA Délmagyarország keddi számában részletesen beszámolt arról a tiiokzatos halálesetről, a mely hétlő reggel óla nagy izgalomban tartja Szőreg községet. A halálesetet hétfőn délelőtt jelentették a szegedi ügyészségnek, ahonnan a beérkezett rövid és szűkszavú csendőri jelentés után dr. Tompa Gyula ügyész dr. Szűcs 'Andor törvényszéki jegyző, a vizsgálóbíró helyettese, dr. Knall Ernő és dr. Ács Sándor 'törvényszéki orvosok kiséretében kiutazott Szőregre, hogy a boncolást és a helyszini nyomozást megejtse. A csendőri nyomozás bevezetésére az adott okot, hogy Süli Mihályné vasárnap reggel összeszidta 13 éves fiát. A pörlekedésbc a férj is beleavatkozott és azután történt, hogy ri lakás folyosóján Süliné összeesett és meghalt. Az asszony szivbajos volt és igy a férj az első pillanatban nem gondolt különösre. Később azonban megállapították, hogy az aszszomj vérzik és amikor levetkőztették, a szive táján mély szúrást találtak, amely a halát okát előidézhette. 'A halott megvizsgálását elvégző községi orvos öngyilkosságot állapított meg. A szerencsétlen asszony esetét ezután jelentette az ügyészségnek és egyben megkérte a temetési engedélyt. 'Az ügyészségen az öngyilkosságot bejelentő orvosi bizonyítvány után meg is adták a temetési engedélyt, amire Süliéknél hozzákezdtek a temetési előkészületekhez. 'A tisztaszobában felállították a ravatalt. A temetés időpontját hétfő délután négy órában állapították meg. MétfŐn reggel hét órakor történt azután, hogy Süliék egyik szomszédasszonya, aki egy rendőrnek a felesége, jelentkezett a csendőrségen és elmondotta, hogy vasárnap délután azt látta, hogy Süliék udvarában az otflakó Tószegi András egy késről nagy titokzatossággal vérnyomokat igyekezett eltüntetni. A csendőrségen ez a bejelentés robbantotta ki a gyanút és igy arra kezdtek gondolni, hogy Süli Mihályné nem követhetett el öng\ úkosságot. A hétfő délután megejtett boncolás, amint már keddi számunkban megírtuk, megállapította, hogy a holttesten talált szivet érintő késszurást erőszakos beavatkozás okozta, öngyilkosság a megállapítások szerint azért sem történhetett, mivel az asszonyon a halál pillanatában vastag báránybör-bekecs volt és a szivet érintő szúrás a bekecsen keresztül hatolt be a testbe. A feltevések szerint, ha az asszony öngyilkosságot akart volna elkövetni, akkor a bekecset kibontotta volna a szive fölött és a kést ugy szúrta volna testébe. A szúrás iránya és az a körülmény, hogy az asszony balkarja magasan fel volt tartva, kizárja az öngyilkosságot, de 2 vélcl>en szerencsétlenséget is. Igy megállapítható volt, hogy Sülinét megVL i koitál:. A megindult vizsgálat igy most már Diztos irányban indulhatott meg, hogy a gyilkos személyét megállapítsa. A további munka során azonban nem várt akadályokra bukkanlak. Megállapították ugyanis, hogy Süliék közölt nem volt kimondott rossz viszony. Anyagi ellentétek sem vol'.ak. Tószegi András is tisztázta magát. Elmondotta, hogy az udvaron messze eldobva találta meg a véres kést. A gyanú végül is a férjre irányult, aki a legnagyobb gyorsasággal végezte el a ravatalozást. A haláleset óta teljesen magába Zárkózott és mesterkélt nyugalmával minA férj és a liázbeliek eredménytelen kihallgatása után még egy rendkívül fontos és tisztázatlan körülmény vár kibogozásra. Süliné ugyanis a gyilkosság időpontjában krumplit hámozott. Munkáját bicskával végezte. Az a bicska pedig eltűnt. A férj azt igyekezett bizonyítani, hogy felesége azzal a nagy konyha« késsel, amellyel az öngyilkosságot elkövette, hámozta a krumplit is. A szomszédok szerint azonban Süliné mindig bicskával végezte á krumplihámozást. A nyomozó közegek minden törekvése arra irányul most, hogy a kis bicskát, amelyet a gyilkos minden bizonnyal elrejtett, felkutas« sa. Felmerült azonkívül számtalan olyan aprd gyanús körülmény is, amely a férj esetleges bűnössége mellett tanúskodik. Mindezek elleí nére a csendőrség most már az ügyészség vezetése mellett olyan irányba terjesztette ki a nyomozást, amely, értesülésünk szerint, leg-i későbben szerda reggelig teljesen tisztázza R titokzatos szőregi gyilkosságot. iWtMMWWMWMMlfMMUMfMfMMAMMWMiVl (A Délmagyarország munkatársától.) A hamis ötpengősök, amelyek legelőször Budapesten bukkantak fel, a vidékre eddig még nem kerültek el. Kedden azután a rendőrségen a Szentháromság-uccai egyik szappangyár panaszt tett és bemutatott egy hamis ötpengőst, amely a gyárba került. A hamisított ötpengős az eredetinek gyenge másolata. Az egyik oldala egészen halványzöld, a rajzok durvák, ugy hogy könnyen felismerhető. A rendőrség a bejelentés után azonnal megindította a nyomozást, hogy a hamis ötpengős íőrgalombahozójának kilétét megállapítsa. A nyomozás kiderítette azután, hogy a pénz a villamosvasút összegyűjtött kötegéből kerüli ki és igy valószínű, hogy a hamis ötpengős! a villamoson értékesítették. A nyomozás most abban az irányban folyik, hogy más helyen nem próbáltak-e ilyen hamia ötpengősöket forgalomba hozni. Készül már a mérnöki hivatalban a piacrendezés tervezete és költségvetése. Nem kerülne sokba a kisvasúti végállomás Mars-íérre való áthelyezése. Vásárcsarnok-építésre kapott ajánlatot a város. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi városházán — ugy látszik — végre mégis csak a komolyság látszatával foglalkoznak a piacrendezés egyre sürgetőbb problémájával. Ez a foglalkozás természetesen nem jelenti azt, mintha az illetékesek szakítottak volna a régi, megszokott, bürokratikus akkurátussággal, legfeljebb annyit jelent, hogy a munka megindult a kitaposott nyomon és talán lesz is majd belőle valami, ha az idén nem is. de egy-két éven belül feltétlenül. A nehezen induló munkának tagadhatatlanal erős lendületet adott a Délmagyarország legutóbbi cikke, amelyben egy komoly piacrendezési tervvázlatot ismertettünk, de hangsúlyoztuk azt is, hogy az ismertetett tervnél jobbat is lehet képzelni. A közölt terv szerint, mint ismeretes, ugy lehetne megoldani a piacrendezést, — amelynek egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy a kisvasút végállomását át kelt helyezni a Pi u dói f-t érről a Mars-térre, — hogy a Uszaparti szekértábort a város a Marstérre helyezné át, itt kapnának helyet a piaci bulorárusok és a füzéres paprika árusai, akik jelenleg a Valéria-téren árulnak, a Valéria-téren és a Rákóczi-téren viszont az élelmiszerpiacokat és a sátorosokat helyeznék el addig is, amig a vásárcsarnok fel nem épül Szegeden. A terv általánosságban nagy tetszéssel találkozott az egész városban, sőt a torony alatt is komolyan foglalkoztak vele egészen kivételesen — tekintettel arra, hogy kívülről jövő ötletről, javaslatról van szó. Néhány nappal ezelőtt dr. Pálfy József tanácsnok, az előljárósági ügyosztály vezetője a piacrendezés ügyét kiadta Mihály ffy László műszaki tanácsosnak, a mérnöki hivatal városrendezési oszlály vezetőjének azzal, liogy készítsen megfelelő tervezetet a piacok elhelyezésére, adjou véleményt, vájjon a Mars-téri megoldás városrendezési, közegészségi, városfejlesztési, ipari és kereskedelmi szempontból megfelelő-e, ezenki ü. készitse el a kombinációba vehető terek rendezésének, esetleges feltöltésének és burkolásának költségvetését. Felkerestük Mihályffy tanácsost, akitől megtudtuk, hogy a városrendezési osztály már megkezdte a szükséges adatok összegyűjtését és rövidesen sor kerül a kívánt költségvetések összeállítására is. — A magam részéről egészen jó tervnek tartom azt a tervét, amelyet a Délmagyarország legutóbb felvetett. Ideiglenes megoldásnak mindenesetre jó. Végleges jellegű azért nem lehet, mert előbb-utóbb fel kell épitBai a központi va> sár csarnokot, fihpl azután zirt helyet kaphatnak <ig ^ssíes ciad ár'uSok. Az kétségtelen, hogy,' a piac ugy nem maradhat, mint ahogyan1 most áll, a város legszebb részeli nem csúfíthatja el a szekértábor, amely most tűrhetetlenné teszi a bélváros atmoszféráját. Hogy mibe fog kerülni a piacoH rendezése, azt előre nem lehet tudni. Alaposan meg kell fontolni minden lépést, amit ezen ú téren teszünk^ nehogy ismét félmegoldás legyejj belőle. Megkérdeztük- Mihályffy Lászlótól, a kisvasút építés művezetőjétől, hogy a végállomás eíi helyezése kérdésébea mi az álláspontja. —- Ebben a kérdésben nekem nincs és nem iá lehet álláspontom. Én parancsot kaptam, hogjí a végállomást a Rudolf-térre épitsem fel, hát oda építettem. Igaz ugyan, hogy fel lehetett volna ott is szebben építeni. Az volt a tervem, hog$ nem építünk külöu állomás és raktárbódékat, ha-i nem néhány öreg viskót kisajátítunk a Rudolf* téren cs helyükbe felépítünk egy nagyobb bén palotát, amelynek földszintén megfelelő helyiségei kapott volna a kisvasút, az emeleti részekben pe< dig lakások lehettek volna. Tervemet azonban nem fogadiák el, mert tulköltségesnek tartották! pedig olyan mindegy, hogy a Szentháromság-uc; cában épít a város bérházat, vagy pedig a Ru< dolf-téren. Arra a kérdésre, hogy helyes lenne-e a végállomásnak a Mars-térro való áthelyezése; határozott választ nem adhatok. Annyi azonban bizonyos, hogy a Mars-téren is jó helye lenne a végáliomásnak. — Sokba kerülne az utólagos áthelyezés? ^ kérdeztük. — Nem niszem, mert a sinanyag m egí van hozzá, az ut pedig alig hosszabb a Tisza pályaudvartól a Mars-térig, mint a Rudolf-térig, Kezdetnek a Rudolf-téri megoldás szerintem ho< lyes volt a kisvasút szempontjából. Elmondotta még Mihályffy László, hogy az ösz< szes kombinációkat figyelembe veszik majd a piacrendezésro vonatkozó javaslat elkészítésénél, a leghelyesebb megoldás kiválasztása természetesen nem a mérnöki hivatal hatáskörébe tartozik^ Idetartozik az is, hogy a napokban egy budapesti baukcrdekeltség ajánlatot lelt a városnak a központi vásárcsarnok felépítésére. Az érdekeltség hajlandó ingyen felépíteni a vásárcsarnokot a város által kijelölendő telken, ha a város hatósága a vásárcsarnokba koncentrálja a piaookat és a piaci helypénz szedésének jogát tizennégy évre átengedi az érdekeltségnek. M ajánlat szerint / tőkecsoport 12a méter hosszú és 75 méter mély vásárcsarnokot építene, amelynek belsejében, bódék állnának a piaci árusok rendel-