Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-04 / 202. szám

1927 szeptember 4. DÉLMAGYARORSZÁG 9 KunáomM avarote pesti utazása. 138 koponyát szállítottak el a szegedi múzeumból. (A Délmagyarország munkatársától) Két nagy ládában különös rakomány hagyta el a napokban a szegedi muzeumot: 138 őskoponya kelt Útnak, hogy a budapesti néprajzi muzeum laboratóriumában szolgálja a magyar anthropológiát és esetleg döntő, adatokat szolgáltasson a magyar régészet és a magyar néprajz több homályos kérdéséhez. A korai bronzkortól a honfoglalásig egész sereg népfaj, sőt talán emberfaj volt képviselve a hatalmas kollekcióban, amelyben pitvarosi bronz-emberek, bilisicsi hunok, alsókőzponti jazigok, szőregi szarmaták, kundombi avarok, kunágolai honfoglaló ősök szép egyetértésben először próbálják ki a vasúti utazást. A Budapestre szállított őskoponyák a városi muzeum mult évi és idei ásatásaiból kerültek ki s Móra Ferenc múzeumigazgató már kezdettől fogva azzal a szándékkal gyűjtötte az őstemetőkből előkerült koponyákat, hogy azokat a szaktudomány rendelkezésére bocsássa, a régészeti tárgyi leleteket természetesen a szegedi muzeumnak tartván meg. Móra a koponyák vándorlásáról a következőket mondta tudósítónknak: — A magyar anthropológiának régi panasza az, hogy a régészek az ásatásoknál csak a sirmellékleteket mentik meg, de maguknak a csontvázaknak a megmentésére nem vetnek súlyt s igy i magyar anthropológia éppen magyar anyaghoz aem jut, pedig embertani adatok. nélkül a hun, ivar, magyar kapcsolatok kérdését, sőt a magyar fajiság problémáját se lehet eldönteni. A panasz teljesen jogosult volt, bár éppen a szegedi muzeumot e tekintetben sem érhette vád. A mi muzeumunk már annak idején kezére járt Leníiossek Józsefnek, aki egy hires tanulmányt is irt az öthalmi torzított koponyákról, meg Török Aurélnak. En már husz évvel ezelőtt, kezdő régész koromban, mikor nyilván több kárt csináltam, Enint hasznot, ösztönszerűleg összegyűjtöttem az ? lézeré ves csókái koponyák épen talált példáayait s arról nem én tehetek, hogy éppen abban iz időben meg anthropológus nem volt, akinek ííadhattam volna Őket, ma is itt acsarognak üveg j alatt a publikumra. Persze más a megmentés és i aiás a szakszerű tanulmányozás. Az én dolgom ' csak az első lehet, mert az anthropológia más, aiint a régészet, az egészen külön tudomány, még pedig meglehetősen komplikált, ma már nagy felszereléssel járó tudomány. Az ideális dolog az volna, hogy az archeológus és az anthropológus együtt dolgozzanak, de ha már ez nem lehet, legalább a kezére dolgozok a testvér-tudománynak. Persze nem mindig sikerül a jószándék, sokszor csak fölmérhetjük a csontvázat, de föl nem szedhetjük, mert széthullanak a csontok, különösen az ép koponya ritka. Mindazáltal az utolsó két év alatt nagyon kedvezett a szerencse, többszáz sirból nagy tömeg használható koponyát szedtünk föl, ugy, hogy most már nem is fértünk tőlük és az ősök sürgős elszállítását kértem a néprajzi múzeumtól, illetve az anthropológiai intézettől, Maga a főanthropológus, Bartucz Lajos dr. jött le a koponyák átvételére és nagy gonddal, személyesen csomagolta őket harmadfél napig. Arra a kérdésünkre, hogy nem tarthatta volna-e meg a szegedi muzeum a koponyákat, ezt felelte Móra: — Tartani tarthatta volna, de se hely nincs rá, se értelme nem lett volna. A szegedi kultúrpalota annyira zsúfolt, hogy ma-holnap belefullad a zsúfoltságba a rend. Arra az öt-hat esztendőre, amit én magamnak szántam, még csak elférünk valahogy, — az utódom azlán majd kiverekszik magának egy uj kultúrpalotát, mert aki ebben a mostaniban tovább is rendet tud tartani, az maga is mutogatni való ember lesz. Ami meg a koponyákat illeti, sukkal nagyobb tudományos érdek az, hogy szakember földolgozza és ismertesse őket, minthogy nálunk a padláson rakjanak beléjük fészket az egerek. Máshol nem tudnám őket tartani. Természetesen azt kikötöttem, hogy a tudományos feldolgozás ulán néhány szép példányt minden lelőhelyről visszakapjon a muzeum, azokat íztán majd ki is állítjuk azokkal a tárgyakkal együtt, amiket velük találjunk. B a r t uc z Lajos dr., a néprajzi muzeum anthropológusa és az anthropológia előadója a budapesti egyetemen, aki a héten tartott szenzációs előadást a magyar faj kérdéséről az orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén, a következőket mondta tudósítónknak az elszállított kopo ny agy ü j Leményr öl: —' A szegedi muzeum megbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar tudománynak, mikor a maga régészeti céljai mellett az anthropológiára is gondolt és ezt a százon felül van. A csomagolás közben végzett nagyértékü gyűjteményt megmentette és átengedte nekünk. Szakszerűen föltárt ős kori temetőből még ilyen nagy anyagot nem kaptunk. Különös nagy jelentőségűek a balnyák is, ami azt mutatja, hogy a fajok már ezer^ ötszáz évvel is keveredtek egymással. Mórj|| igazgató ur szerint ezt az anthropológiai meg-* állapítást az egy temetőben lelt sirmellékletekí különböző stílusa is alátámasztja. Egyébként 4 koponyák tudományes feldolgozását Móra igazgatói ur régészeti stúdiumaival párhuzamosan végzem,' és azt hiszem, közös munkánkkal nagyon érdekes' lagi-tói kundombi koponyák, amelyeknek a száma j eredményekre fogunk jutni, avar, de akadnak köztük idegen tipusu kopo- | felüleles vizsgálat szerint túlnyomó részül Nagyösszegfi óvadékot követel a gázgyár a k&uclónélkiili gáz« és villanyórák után. Ahol nem (Izeinek, oál leszerelik az órákat. (A Délmagyarország munkatársától.') Néhány nap óta kellemetlen meglepetés éri azokat, akiknek lakásában villany, vagy gáz ég. A gázgyár egyik tisztviselője teszi tiszteletét a fogyasztóknál és különböző összegű, kauciók lefizetését kivánja a lakásokban felszerelt gázés villany mérőkért. írást mást nem visz magával, mint a gázgyár blankettáját, amelyen a fogyasztó nevén és a fizetendő kaución kívül más nincs. Azokkal a fogyasztókkal, akik nem hajlandók a kért kaució kifizetésére, azt közli, hogy nemfizetés esetén a gázgyér leszerelteti az órákat. Több helyen már meg is történt, hogy, a gázgyár szerelői lezárták a villany- és gázórákat. A kauciószedés a fogyasztók körében érthető megdöbbenést keltett. Tiz-husz-harminc-negyvenpengős kauciókról van szó, tehát jelentében bizony megbillentik a magánháztartásod pénzügyi egyensúlyát. A nagyobb fogyasztóktól, így a vendéglőktől és kávéházaktól két* háromszázpengős kauciót is kér a gázgyár; embere. A meglepetésnek és a méltatlankodásnak egy másik oka az, hogy nagyon sok olyan fogyasztót Is megtiszteltek a gázgyár kiküldöttel, akik már évekkel, esetileg évtizedekkel ezelőtt lefizették az órákért a szabályszerű óvadékot fó, békebeli aranykoronákban. Ez az óvadék természetesen elértéktelenedett* azóta és a fogyasztóknak reményük sem lehet, hogy valamikor visszakapják eredeti értékében azt az összeget, amelyet annak idején lefizettek. Mivel a panasz általánossá fejlődött és senkí keny összegekről, amelyek a mai pénztelenség- j sem tudta, hogy mi az alapja a gázgyár váGyapjutakaróink mosására különös gondot kell fordítanunk, ha azt akarjuk, hogy puhák 03 melegek maradjanak és e jó tulajnonságaikat el ne veszítsék. ¡Mártsuk a takarót a hófehér Lux-habba, nyomjuk rajta többször át, azután öblögessük gondosan. Ne higyjük azt, hogy takaróinkat bármiképen és bármely tetszésszerinti szappannal moshatjuk A. Lux-h asználata megtakarítást jelent