Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-29 / 222. szám

5»íC<£föED: SzerJttessfÖség: lieíiit Ferenc ucca 2. Teleíera: 13-33.-KladóhIvataI, KölcsenitSnyvíár és Jegyiroda: Aradi üccft 8- Telefon: 306, Syoműa: I,8w líprtt ucca 31«. Teleíoa: 16—34.« » « » « » Crntmm 1927 s^eptessilier 2® a @ s III. ÉVFOLYAM, 2,2,2. SZÁM MAKÓ: Sxeriteesieíiíséa ca U&dÍAhlv&lQl| lrl uccu 6. TeReion; 1.31. sa&m.« »» « » « >3 HÖDMEZÖVÁSÁRHELY: SzierJfceszíöseg* és kladőiilvato!: Aadtás^ ucca 253 Telető»: 49. széra. « » « »• « » « » « ssass Szegedi lefejelek Oszírék Polgári Jogból. (Disszertáció K, ], kiebrudaltatásáról az Optk. megvilágításában.) A szegcdi egyelem jogi karának az idei dékánja a nyilvánosság számára nyilatkozva azt a kijelentést tette, hogy az egyetemnek !:.;ikrmcüeu színben való-beállítását nem tartja a hivatásos magyar ujságiró komoly feladataihoz illőnek. Kem tagadjuk, az újságírói munkásságot s az újságírói feladat betöltését «'•pjuijjy megilleti a kritika-, mint az egyetemi íunkeionáriusok eljárását Mi nem hárítjuk oi magunktól a bírálatot, amit mások felett ahogyan a dékán ur a sajtó kri:ikajával szemahogyan a dékán ura saját, kritikájával szemben meg akarja védeni azokat az intézkedéseket, amelyekért felelős, egyik jellegzetes megnyilatkozása annak a legújabb keletű, de, l'ájíi&irnír, nagyon elterjedt felfogásnak, mely a hibák feltárását nagyobb bűnnek tartja, mint a hibák elkövetései, S ugy gondoljuk: az egyelem funkcionáriusainak még az újságíróknál- is clsörcndübb kötelességük az egyetemi-f megvédeni minden »keliemoílen színben va!ő l-ifi! ás .--lói. Csodálatos jelenség: a toaszíok ojűérciciyc-l, a magasztalás tömjenes s-:avaT"rr's/.i-vnL-evű halártpj'au mindéit ember t. b. rhirú képessége, de ahogy megszólal 'még a legjcgosultabb kritika leghalkabb szava is, * v;::g^neíi-.eniiu nfegálfapilasokkál és meg/ clyegzö- kijelentésekkel igyekeznek védekezni ellene, A dékán ur a? osztrák polgári törvénykönyv professzora a' s/.'gecli egyetemen. A:', osztrák joggal- váló foglalkozás' ázt kívánja, hogy anr.ük fanülmánvozóia bele tudjon merülni a h:':r.idsból kihullott, fejlődéstől elmaradt, k rs: erüílenné dogmaiizálódolt jogrendszernek avult szdL-níéb . Pedig még ez az Osztrák Polgári Tör, - ..önyv — rövidítve: Optk. — is n;e::;;:;irel fislcd(:!!•:;'. b, mint a — numerus chmv.s intézménye! A polgári jogok teljes élvezeté álladulmi p duőná-j filtr! rzerc-telik, — mondja az Optk. 2S. §-a, a 33. hozzáteszi ehhez, hogy az idegeneket a benszülötlekkel egyenlő jogok illetik meg s a 891 §• szerint u vallásbeti különbségeknek a jogokra befolyásuk nincs. Ha' tehát a >communis opino Héliélijienijsi.s« szériát idegeneknek is keltené tekinteni a numerus elatrsus által sújtottakat, holott »álladalmi polgárságuk« egyenlővé leszi őket a numerus claustis kv-'dvezniényezettjeivel, a jogok gyakorlásában akkor sem szabadna köztük különbséget lenni. Az »országos szerkezet« (öptk. 28S. §.) azouban másként parancsol s a tételes törvénynek engedelmeskedni tartozik" mindenki. Nézzük hál a fennálló jogállapot szerint, mi történt » szegedi 'egyelemön 'K. J. egyetemi hallgató¡elölttei? Vizsgálódásunkban, hogy magunkat érthetőbben tudjuk kifejezni - a dékán ur előtt is, ragaszkodni jogunk az Optk. szóhasználtához. Az egyetemi kar »szabadon, komolyan, határozóitan és érczlieioleg* (Optk. 869. §.) kijelentette, hogy K. J.-t a jogi karra rendes hallgatónak felvette. Ez a kijelentés s a tandíjmentesség megadása »kellőleg kihirdettetett«. (Optk. 2. §) »Magából az észből kivjláglót (Optk. 16. §.) tény volt tehát, hogy K. T egyeléini jwiaárrá váll. Az Oplk. 284. § a saerítit megkívánt »különös elővig.,|^b tnellett sem leheteti rciás eredmé»yS&fötipí & miwl az Opík. 13, §-a szerírií sa toiVéáy íltal kSszrafcott feltételek melle U jogokat szerezni mindenki képes«, a törvény által kiszabott fellételek még K. J. számára is lehetővé tették a jogszerzést. A felvétel tehát nem »odaszánt« (Opík. 690. §.), hanem megszerzett joggá vált. Amikor azonban K. J, jelentkezett, hogy »az eíészabolt formaságok betartása mellett« (Optk. 936.) beiktattassék, a dékán ur kijelentette, hogy *a bizodalom elveszetik (Optk. 936.) a feljelentés »teljes bizonyítványul szolgált , (Optk. 1001.) s az igéret »vjsszahuzatott«. (Optk. 718.) S bár a felvételről :írásbeli okmány kézbesltíetelt«, (Optk. 056. §.) s bár ez az okmány a felvétel megtörténtével »egy dolognak szokott nézetni«, (Optk. 302. §.) a' beiktatás mégis elmaradt A dékán ur azt mondja a Déhnagyaroszág mai számában közölt nyilatkozat szerint, hogy K. J. nem volt felvéve az egyetemre, csak »bizonytalan előnynek reménye Ígérteiét!« (Optk. 1267. §.) neki. Mivel azonban mi el akarjuk azt kerülni, hogy »hamis előadásokkal megtévesztessünk«, (Optk. 871. §.) »arroli kétség esetében« (Osjtk. 1158. §.> a másokkal! egy behasonlitás úllali (Optk. 303. §.) igyekszünk a tényeket megállapítani. Ugyanakkor, amikor a dékán ur nyilatkozata megjelent a Délmagyarországban, a diákszövetségek szegedi hivatalos lapjában — itt már csak egy kúriai" ítélet számát tudnánk közölni! — megjelent a Werböczí-szöveJségncl: az egyetemhez intézett felterjesztése, mely — »puszta véletlen«! (Optk. 1311. §.) — közli a felvételi engedély számát is s a már elhatározott felvétel »visszahuzásáraz (Optk. 718. §.) szólítja fel a tanári kart. A dékán ur szerint a felvétel ideiglenes volt. Ideiglenes volt a tandíjmentesség megadása is. Minden ideiglenes. Az'egyelem Szegedre költözése is. Az egyetem szegedi elhelyezkedése is. A szegedi középületek lefoglalása is. Még a dékáni tisztség betöltése is. Csal: egy végleges. K. J.-nak kiebrudaltalása. De legalább tandíjmentesen távolították cl. Ezért nem kell tandijat fizetnie. Pedig sokat tanulhatott ebből is. Azt is mondja a dékán ur, hogy »a bajtársi szervezet tényleg nem tett semmit, de feljelentés érkezett-. Mindenki, akinek ép esze van, aki nem »őrült, vagy kába .-, (Optk. 1308. §.) s aki az Optk. 911. §-ában hivatkozott 6. §-ban foglaltak szerint értelmezi a használt szavakat, ebből a kijelentésből csak arra tud következtetni, hogy a feljelentés nem a bajtársi szövetség részéről érkezett. A dékán urnák azonban határozott balszerencséje van, mert az imént idézett lap a nyilatkozata megjelenésének napján leközli szószeriní a bajtársi szövetségnek a jogi karhoz intézett feljelentését. A »méhelyi meggyőződés- tehát a hivatalos hely »sajátjává tételeit«, (Optk. 287. §.) bár az Optk. 290. §-a bölcsen rendeli, hogy »a jogok megszerzése iránti rendszabályok az álladalmi vagyon kezelői által is megtartancjők«. Az előzményekből immár kiderül, hogy K. J. felvétele körül mennyiben tartattak meg a »jogok megszerzése iránti rendszabályok«. Van azonban a dékán urnák olyan kijelentése i&> amire -r bevalljuk csaiaíéa m mm UüMuz'S: ká&rxUt az OtaüxáJc £clgán 15;•v'gnykenyt',ben «te. Azt mondja: a dácaa túri •¿miért nem vétette fel magát K, J, a kecskeméti, vagy miskolci jogakadémián, akkor jövőre a szerzett jog alapján már beiratkozha-J tott volna a szegedi egyetemre is«. Egy aj szegedi egyetemre felvett és tandíjmentesség-; ben részesült hallgatónak, aki szegedi polgári gyermeke is, miért kell Kecskeméten, vagy, Miskolcon megszerezni a jogot a szegedi égy e-! temi beiratkozáshoz? Ha a bajtársi szövetség feljelentése az idén erősebbnek bizonyult, mint] a kar döntése, avagy a dékán ur szerint: a! bizottság ajánlása, hogyan lehet árra,gondolni,| hogy jövőre a kar a diákszövetséggel! szemben érvényt tud szorqKuí akaratának? Ha az idén eredendő, tehát jóvátehetetlen és lüvezekelheteíleu bün az önképzőköri gyerekes csete-patő s ha bizonyító erejű és ellen-' bizonyítást feleslegessé tevő az önképzőköri jegyzőkönyv, hogyan lehet abban bizni, hogy, a jövő tanévben máskép lesz. Vagy a dékáa ur azt akarta ezzel mondani, hogy — más dékánsága alatt ez nem történhetik majd meg?, A dékán ur bizonyaira kitűnően ismeri az Osztrák Polgári Törvénykönyv dologbani jogokról szóló részének negyedik fejezetét, mely, a növedék általi jogszerzést ismerteti. Mi azonban azt szeretnénk, ha a dékán ur nemcsak a növedék, hanem a növendék ,'dlali jog* szerzést is cppen'ilyen fbl ismerné. A Werbőezi-szöve'tség feljelentése a követ« kezeket is mondja: »bekértük az ügyre vonatkozó összes adatokat és okmányokat«.'. Rendkívül érdekes és tanulságos volna annak ismerete, hogy kitől, avagy kiktől kérlek be s kik, avagy milyen hatóságok szolgál!attak ki adataikat a Werbőczi-siövelség számára. Az a kitétel, mely az okmányok bekéréséről szól s annak kijelentése, hogy ezeket; másolatban »teszik át« a tanári karhoz — tehát az eredetiek ott maradtak — annak a feltevésére nyújt alapot, hogy esetleg tanügj i hatóságok is kiszolgáltatták adataikat a \Ycrboczi-szövelségnek. Ennek a homályos pontnak felderítése bizonyára értékies adatokat szolgáltatna e kor egykor eljövendő történetírója számára. A -közvetett é.s közvetlen önhatalom« (Optk. 315. §.) szemiékilesen nyilatkozik meg a feljelentés ama részében, mely a szövetség kívánságának nem teljesítése esetére kilátásba helyezi a szövetség tagjainak' erélyesebb akcióját. A dékán ur eldöntheti, hogy az xigazságtalan és alapos félelem« (Optk. S70. §.) felkeltésére alkalmas-o annak Ígérete, hogy r.esetleg fiatalos hevükben a fegyelmi szabályok megsértésére ragadtatják magukat«. Milyen hang ez, mélyen tisztelt pofesszor urak, amilyennel a bajtársi szövetség tagjai érintkeznek tanáraikkal? Mi ez: fenyegetés, vagy »kéjtöltés?« (Optk. 332, g.) K. J. fiatalos hevs megrontójávű válik egész életének, de az előre megfontolt felbuzdulás »fiatalos heve« elérheti célját a szegedi egyetem, a szegedi polgárok áldozatából idetelepített és felépülő egyetem tanári karánál? Mi már láttunk bevert fejeket, vérző arcokat és összetört karokat »fegyelmi özabályokonak fiatalos hévvel történt áthágása nyomán. Mi már tudjuk, mi az igazi jelentésű ezeknek a visszautasításban és leintésben nem részesült szavaknak, de kétségtelenül tudja a szegedi egyetem tanári kara is. A »kiskorúaknak a törvények különös oltalmat nyújtanak'-', — mondja az Optk. 187. § a. Mi ez a '«áU&ods pltalcm & JL és a bajtársi szövetség tirgM ez.lir.2ra? Báü Í3M ttág ez a :!aj¿^Ttstft ctrpüi m. gysmfis^ A város polgármestere, akit igazán ná»i