Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-25 / 219. szám

1927 szeptember 25. 675 " DÉLMAGYARORSZÁG a legjobb gyérimáiivuak, a legdivatosabb szin és formákban. Kelengye női, férfi és baby dolgok, ruhácskák, kötények, ágynemüek, Intézeti fehérnemtiek kész ~ »-enrielésre is. Külön méitíélíossctáis Pollák Testvérek H. G.U ctiiS: Csekonlcs ucca 6. sz. N

n' f jf' f" I" I ói es férfi divatcikkek gallér és nyakkendők, keztyük, bőráruk, csipkék, szallagok, ővek, csattok. óriási választékban, a legolcsóbb szabott árakon. Legnagyobb harisnya raktár Női harisnyák: I-a selyem flór P. 3*— I-a cérna flór „ 4r— legfinomabb selyem flór „ 5-— Bemberg mosó selyem „ Schweizi selyem elsza^ kithatatlan SRí'-r § Férfi divat socknik P. 1-2©-tői 3-20-ig. Az összes minőségű harisnyák minden divatszinben. Gyermekharisnyák nagy választékban. Gyönyörű férfi sportharisnyák. Esierayők gyári í-a kloth férfi vagy női P. 7*— i a félselyem,, „ „ „ ÍO*— l-a félselyem női japán formában „ 11* ~~ Legjobb félselyem, férfi vagy női „ 12'— Viszonteladóknak árengedmény. 1?!ási választék színes és fekete fiyermek ernyőt Pollák Testvéreknél Szeged, 246 Ssekoiiics u. 6 és SzéeiisayiíérlT. | FoRblTfflTA:SziNNAI 'fiVBMFL Első rész. . „ MATcálNG'S EASY BÉKÉBEN. ' Első fejezet. \lr. Direck meglátogatja Mr. Brítlinget 1. Hatodik napja volt annak, hogy Mr. Direck, életében először, meglátogatta Angliát és alig győzte figyelni a sok apró különbséget az angol és az amerikai dolgok között. Nagyon tetszett neki Anglia, nagyon meg volt elégedve mindennel, de minden más volt, mint otthon, Amerikában. Annyira más, hogy szinte belekábult. Évek óta készült már erre az utazásra, de hiába. Nem annyira energikus, mint inkább napsugaras kedélyű ember volt, bár maga szentül hitte, hogy csak ugy duzzad a céltudatos amerikai tetterőtől. Mégis kénytelen volt eltűrni, hogy mindenféle semmiség visszatartsa a régtervezett utazástól. Mindenféle semmiség, de elsősorban az a bizonytalan helyzet, amit Miss Mamié Nelson szeszélyeskedése okozott. De végül ez a bizonytalanság is elmúlt és angliai útjával Mr. Direck épen azt akarta bebizonyítani önmaga, meg az ismerősei előtt, hogy más, érdekes dolgok is vannak a világon, nemcsak Mamié... De nemcsak ezért kelt át az Óceánon. Meg akarta nézni az óhazát, ahonnan anyai nagyanyja származott A hálószobája falán még most is ott lóg az a régi akvarel, amely Markét Safron templomát ábrázolja, ahol a nagymama átesett a bérmáláson. Most megnézheti az ódon templomot valóságban. Különben is érdekelte Európa. Végül volt valami kis megbízatása is, ami Angliába hozta. Alaposan tulfizetett és nem nagyon foglalkozott titkára volt egy massachusettsi társadalmi egyesületnek, amely a korunkat mozgató eszmék tanulmányozására alakult. E minőségben fel akarta keresni Mr. Britlinget, a világhírű irót, aki Malching's Easyben élt. Mr. Direck tősgyökeres amerikai típust képviselt. Mintha egy ottani képeslapból vágták volna ki. Megszólalásig olyan volt, mint az a jólborotvált, üdearcu, csinos fiu, aki az amerikai magazinek hirdetési oldalairól mosolyog felénk és ezt mondja: »Pompás. A Fitzig-márkában megint nem csalódtam«. Vagy pedig: »Hiába, ez a Wilkins mégis csak legjobb«. Avagy: »Az ingmellem sohasem gyűrött, nem is csoda, hiszen Chesson-féle«. Most ugyanazzal a merev mosolyai hirdeti, hogy: »Remek, nagyszerű, kitűnő. — hiszen valódi angol«. Mr. Direck boldogan mosolygott mindenen, ami nem volt olyan, mint Amerikában. London felé a vonaton hangosan felkacagott, amikor meglátta, hogy a kocsiban nincs folyosó A londoni szállóban ujjongani szeretett volna örömében, mert nem volt se meleg víz, se telefon, se közvetlen fürdőszoba. Majd elnyelte szemével a reggeli felszolgáló pincért, aki beillett volna akármelyik Dickens-regénybe. Reggeli után szaladt megnézni a Thames-folyót. Erőt kellett venni magán, hogy amerikaiasan rá ne szóljon valamelyik járókelőre: »Halló, öregem, mondja csak, ez a kis árok volna az a hires történelmi Thamesfolyó?« Mr. Direck otthon a legválasztékosabb angolsággal beszélt, ideát azonban valami arra kábította, hogy azt a tipikus, kiállhatatlan ongó orrhangot vegye fel és száraz, tömör iiierikai szólásokkal éljen, »yes« helyett folyjn azt mondta, hogy »yap« vagy »sure«, :oiott otthon ép annyi köze volt az ilyen szavakhoz, mint a wild-westen használt bowie-bicskához. De erős szerep-érzék volt benne és kötelességének érezte eljátszani az európa-járó amerikait, ugy, ahogy itten elképzelik. A ruhája mindenesetre jellegzetes new-yorki alkotás volt, ami egyelőre azt eredményezte, hogy a soffőr a taxaméter-órán mutatkozó schilling-összeget dollárban követelte tőle. Ez az eljárás kissé elütött a híres angol korrektségtől és Mr. Direck annyira röstelkedett miatta, hogy szó nélkül kifizette a három dollárt a három schilling helyett ... Nem akart kiábrándulni. Hiszen az egész hajó-uton attól tartott, hogy csalódás fogja érni, hogy London valójában csak egy másik New-York és hogy a brittek ép olyanok, mint az Újvilág emberei... 2. És most vitle az ócska vasúti kocsi a Great Eastern Raiiway egyik helyiérdekű szárnyvonalán a kis essexi városka, Matching's Easy, felé, Washington Irving Angliájának kellős közepébe' Ez valóban az az Anglia volt, amelyet Washington Irving könyveiből ismert. Mr. Direck felállt a szűk kocsiban és széles, vidám, kemény arcát odanyomta az ablaktáblához, ugy, köszöntötte a drága, kedves tájat. A csipkerózsával övezett kis rozsföldek és a kákával benőtt üde legelők olyanok voltak, mint villákhoz tartozó kertek a juniusi napfényben. Mr. Direck meglátott egy igazi őz-parkot, ősi fákkal, düledező vaskapuval, címeres oszlopokra feszített kerítéssel. Látott zsupfedeles, gerendás viskókat és uton-utfélen rengeteg kis korcsmát, ahová csikorgó, rozsdás címerek csábították a szomjas utast. Látott egy, testes plébánost olyan kis csézán, hogy szinte gyerekkocsinak látszott. A tisztelendő ur maga hajtotta a szürke, kövér kis ponylovat. Mr. Direck a szemét dörzsölgette. Mintha álom lett volna, nem valóság. Mintha az angol birodalom helyett az angol irodalomban utazgatott volna. Pedig mindössze negyvenkét kilóméternyire volt Londontól. Ha Matching's Easy amerikában van, nem falusi, hanem külvárosi jellege volna. De ez az ötlet is arra vallott, hogy Mr. Dircck nem ismerte az angol viszonyokat. Mert észak-kelet felé nagy hézag tátong a londoni külvárosok között. Ott van Essex, ez a teljesen egyéni jellegű, külön, szivhezszóló világ. Essex és London közt az eppingi erdő terül el és naponta husz mértföldnyi hiába való utat kellene megtenni minden londoninak, aki Essexben építene villát. Ennek a fejszétől megmentett erdőnek köszönhető, hogy Essex még ma is a tizennyolcadik század nyugalmában él és London, ez a modern Babilon az essexiek számára csak távoli csillagfény, amely éjszakánként felragyog az égbolt peremén. Malchings Easyben tucatjával találni öreg embereket, akik soha életükben még nem látták Londont — és nem is kíváncsiak rá. A fővonalról való átszállásnál figyelmeztették Mr. Direcket, hogy Matching's Easy előtt, szóljon a kalauznak, ha le akar szállni. Mert Matching's Easy feltételes stáció, ahol csak külön kívánságra áll meg a vonat. De ez még semmi. Mikor Mr. Direck szerencsésen leszállt, észrevette, hogy Matching's Easyben az állomásfőnök, a hordár, a váltóőr és az egész vasúti személyzel '¡./.íjét egyetlen öreg bácsi tölti be, aki amel J '.erivedélyes kertész is és valóságos zöldboi > ; uradicsomot varázsolt ar. állomás elé (Folyt kóv^