Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-23 / 217. szám

1927 szeptember 23. DÉLMAG¥AIÍORSZAG 651 Amikor az újszeged! szülők tudtukon és akaratukon kívül „bekerülnek" egy ismeretlen újság előfizetői közé. Furcsa történet az ujszegedi óvodában. (A Déhnagyarország munkatársától.) Külö­nös panasszal fordultak hozzánk a napokban az ujszegedi szülők. Elpanaszolták, hogy va­lami élelmes ügynök milyen furfangos mó­don fizettetett elő velük egy ismeretlen nevü újságra. Panaszuk jogosságát okmányokkal igazolták és igy semmi okunk sincs, hogy annak indokoltságában kételkedjünk. Az ujszegedi kisdedóvó növendékei egy al­kalommal azzal mentek haza, hogy néhány nap múlva szülői értekezlet lesz az óvodá­ban és az óvónéni azt üzeni, hogy minden szülő jelenjen meg fontos ügyben. A szülők természetesen meg is jelentek a kitűzött idő­ben, mert nem tudták, de nem is tudhatták, hogy miről lesz ott szó. Az óvodában az óvónőn kivül egy jól öltözött fiatalember fo­gadta a szülőket, aki hosszab# előadást tartott a fényképezés fontosságáról. Azután bejelen­tette, hogy hajlandó lefotografálni a kisded­óvó összes növendékeit. Egynegy felvétel ti­zenkét pengőbe kerül és ezért a pénzért a szülők hat levelezőlap képet és egy kabinet­képet kapnak. Előre csak hat pengő fize­tendő, a másik részlel a képek elkészülte után, de a szülők nem kötelesek a kevésbé sikerült fényképeket átvenni. Az ujszegedi kisdedóvó növendékeinek túl­nyomó nagyrésze egyszerű munkásemberek gyermeke, olyan munkásembereké, akiknek nem igen akad kidobálni való tizenkét pen­gője. A legtöbb szülő azért mégis hajlandónak nyilatkozott arra, hogy gyermekét lefotogra­fáltassa és akinek nem volt hal pengője, az kölcsön kért mástól, hogy kifizethesse az első részletet. Azután pedig aláirta a »megrende­lési« blankettát. Az ismeretlen ur ezután masinája elé állí­totta a csöppségeket, a gép sürün kattogott, nagyon sok felvételt kellett készítenie. Ami­kor azután befejezte munkáját, közölte a szü­lőkkel, hogy a képeket Budapesten készíti el és postán, utánvéttel küldi majd el a szülők címére. A szülők a szülői értekezlet után hazamentek és csak otthon nézték meg a megrendelési blankettát, amelyen legnagyobb meglepetésükre a következőket olvasták: MAGYAR NEMZET szerkesztősége és kiadó­hivatala, Budapest, VIII., Baross-tér 4, Név Cini ..,.,...;„. A ¡¡Magyar Nemzet« 1/4 évi előfizetése fe­jében előleg 6.— pengőt felvettem, 6,— pen­gőt utánvéttel fogom küldeni. Ezen megren­delés vissza nem vonható. — Per esetén a budapesti kir. központi járásbíróság illetékes. Újszeged, 1927 VIII. hó 10-n. reudelő. uiegbizott., A blanketta alsó szélén ceruzával irt sor: í». lev. 1 kai). Dijtalan felvétel. ftrtesiícni. így tudták meg az ujszegedi szülők, hogy tudtukon és akaratukon kivül beléptek a :>Magyar Nemzet« cimü újság előfizetői közé. Néhány hét múlva azután utánvételes cso­magot hozott számukra a posta. Aki kifizette a hat pengő utánvétet és a 85 fillér portót, az a csomagban hat levelezőlap képet talált. A képeken gyermekének rosszulsikerült arcképét fedezhette fel, ha nagyon megerőltette magát. A szelvényen viszont azt olvashatta, hogy »A hetedik kép verseny és közlés céljából a kiadóban marad«. Aki nem váltotta ki a csomagot — és na­gyon sokan akadtak ilyenek —, az valamivel később fizetési meghagyást kapott a buda- ' pesti központi járásbíróságtól. A szülők az ! egész manőverben azt tartották a legfurcsább- J tiak és legérthetetlenebbnek, hogy a fotográfus j jelmezében operáló ügynök megtudta nyerni az ujszegedi óvónő segítségét és közreműkö­dését. Az óvónő asszisztálása az egész akció­nak bizonyos hivatalos jelleget adott és ez a jelleg, gyakorolt szelid nyomást a szülők aka­ratára is, mert egészen valószínű, hogy abban az esetben, ha nem működik közre az óvónő és nem engedi át az ügynöknek az óvó helyisé­geit, nagyon kevés szülőnek jut eszébe, hogy gyerekét ilyen ismeretlen vándorfotografussal lefotografáltassa. A Délmagyarország munkatársa kérdést in­tézett ezzel a furcsa üggyel kapcsolatban Gombkötő Antal tanfelügyelőhöz, aki azon­ban kijelentette, hogy az esetről nincsen tu­domása, de a legszigorúbb vizsgálatot fogja megindítani az óvónő szerepének tisztázá­sára. — Nemrégen jelent meg az a kultuszmi­niszteri rendelet — mondotta a tanfelügyelő —, amely minden gyűjtést a legszigorúbban eltilt az iskolákból, mert az utóbbi időben az iskolás gyermekek szüleit mindenfele cí­men megadóztatták. Éppen ezért a tanfelügye­lőség a legszigorúbban megvizsgálja az ujsze­gedi szülők panaszát és abban az esetben, ha valami mulasztást, vagy szabálytalanságot talál, megteszi a szükséges intézkedéseket. A legszigorúbb tanfelügyelői vizsgálat sem adhatja azonban már vissza a szegény ujsze­gedi munkásemberek tizenkét, vagy hat pen­gőit. A városi szinhá: tanácsi kezelésben. Amikor a „zsufi ház" és a Horváth lány" a legfontosabb téma. (A D é 1 m a g y a r o r s zá g munkatársától) Szörnyen népszerű téma mostanában a tekintetes Tanács előtt a színház. Pedig volt idő, nem is olyan régen, amikor ugy kerülték, mint holmi bélpoklost és ha akarva-akaratlanul, vagy muszáj­ból mégis szóba került, leírhatatlan ingerültséget váltott ki minden vonalon. Most a színház a legkedvesebb gyermeke, dédelgetett kedvence a tanácsnak. Minden ut oda vezet, minden beszédfonál ott végződik. Thália házi­kezelésbe vett temploma, mint legújabb városi üzem, végérvényesen befészkelte magát a szená­tori szivekbe. A polgármester első szava például a tanács­üléseken Fodor Jenőhöz, az intendáns-üzemveze­tőhöz szól a következő kérdés formájában: — Milyen volt tegnap este a házs Je­nő ke? Igaz, hogy »zsufi« ház volt? Fodor Jenő diplomatikus mosollyal és sze­rénykedő szavakkal felel: — Hát voltunk, voltunk néhányan, de azért többen is lehettünk volna . . . — Ne szerénykedj már annyira Jenő, még azt hisszük, hogy te is olyan igazgató vagy csak, mint a többi: panaszkodsz, hogy nagyobb legyen a szubvenció. De mond, igaz az, hogy a »Hor­váth lányra« három napra előre elkelt már min­den jegy? Azt, hogy »Horváth lánv«, ugy mondta a polgármester, mint egy öreg pesti színházi h a b i t ü é, aki nélkül sohasem volt még operett­premier. — Ez igaz, — mondja leplezetlen büszkeséggel Fodor. — Tyhüj de jó akkor, hogy prömierbérlő vagyok — áradozik a polgármester —,. igy leg­alább nem okoz gondot a helyszerzés. Fiacs­káim, béreljetek ti is — fordult a tanács­nokokhoz —„ fogalmatok sincs, milyen jó érzés ez a biztonság. — Nem lehet azt előre elhatározni, hogy mi­lyen napokon menjünk színházba, — vélekedett egy békétlen szenátor. — Dehogy nem lehet — intette le a polgármes­ter —, sőt igy a jó. Az ember előre megállapítja^ hogy melyik este a színházi este, ilyenkor azután még a vacsorára szóló meghívások elől is kitér­het. Ez is borzasztó nagy előny benne.) De nehogy azt gondolja valaki, hogy ezek a beszélgetések egyfolytában hangzanak el. A szín­ház, mint téma, átszövi az egész napi­rendet. A polgármester közben lankadatlanul irja alá az elébe tett aktákat, a referens referál, hogy mit, az nem fontos. Közben folyik a szó más­ról is, de csak olyan másodrendűen. A fő téma mindig a színház. — Tegnap végigjártam a színház nézőterét —­sóhajt fel egyszer Fodor Jenő — és megállapí­tottam, hogy nagyon kopottak már a színházi szőnyegek. — Vigyázz Jenő, erről most nem lehet beszélni, hiszen úgyis megvadította a népeket az a száz­hetvenezer pengő, ami a színház rovatába ke­rült. Félek is, hogy baj lesz belőle a közgyűlésé,ni Aztán valamivel később: — Ötóráig elnökölhetek csak délután, mert ki kell mennem Tápéra, hogy, mint kegyúr, részt­vegyek a váci püspök fogadtatásán. Mi lesz akkor, ha közben sor kerül a színházi vi tára . , . — Ne félj Vesztör — mondja Gaál Endre —, akkor én löszök az elnök és amikor nagyon el­mérgesedne már a vita, szépen be rekesztöm maj d az ülést. — Igy jó lesz. Volt hatásköri vita is. Virág cukrász, a szín­házi büffé bérlője saját költségén átalakítaná a büffét, ha szerződését a város a jelenlegi fel­tételek mellett nyolc esztendőre meghosszabbítaná. Fodor Jenő a kérelem teljesítése ellen szállt síkra, mondván, hogy ez az ügy a színházi in­tendáns hatáskörébe tartozik. Gaál Endre viszont azt vitatta,, hogy a darab tipikus tanácsi da­rab, semmi köze sincs az inlendaturához. — Azért se lehet teljesiteni a kérést — mon­dotta Fodor tanácsnok —, mert nagy kompli­kációk származnának abból, ha megszűnne a házi­kezelés és ismét vállalkozó lenne a színigazgató. Bár csak láluám már. A cukrász kérelme fölött egyébként majd csak akkor dönt a tanács, ha pontosan megjelöli a végzendő átalakításokat. BELVÁROSI MOZS KORZO MOZI Szeptember 23., 24„ 25 én pénteken, azomhalo 1 é* v sárnap Az idény első nagy attrakciója! Eugán Sue világhírű regénye Bolygó zsidó dtáma 0 f 'Iv nisban. — Fős erepl«- Gábriel Gabrio. Szeptember 8!., 24., 25-én, penteke.i, szombaton, vasárnap HARRY LIEDTKE legújabb ftlmle MARCS4 IC4TONAJA v;dím ka andok a katonai evöngyéletbSl 8 felvban Azonkívül: Uíazás Perzsiában ,ilmie Elö dás '»ke/de'e 5, 7 es 9, vatár és tinn pnap 3, 5, 7 9 órfko E ftadis k kezdete 5 7 9. • - é< ünnepnap'in 3 5 7, 9 < ra*»r DÉLMAGYARORSZÁG JEGYIRODÁJA. Földsz. és I. e. páholy 5 személynek 14 40 Sscín&ási Éfelyáralu: Este D. u Díszpáholy l. sor Diszpáho y többi sor — — II. emeleti páholy 5 személynek Zsöllye és körszék I VI — — Körszék VII XII sorig — — Földszinti zártszék I sor — — Földszinti zártszék többi sor — II. emelell erkély I. sor - — 3 20 280 8' ­320 2'40 2 ­l-;iO 160 1120 240 160 6-40 2-40 160 150 1-20 120 II. emeleti erkély többi sor — III emelet I sor — — — III. emelet többi sor — — — 80 IV. emelet karzati ülő — -50 Földszinti álló — — — — -70 II. emeleti állá — — — -60 III. emeleti ólli — — '50 Kar ali álió és lanulá Jegy — — —'40 Jegyek válthatók d. e. 9 12 és d. u. 3—7. Jegyváltás telefonon is. A jegyeket, kívánságra, tyaza kUldfUk Este 1 20 1 D. u. 1.­—•80 - -65 -•40 «0 -•50 -•40 -•30

Next

/
Thumbnails
Contents