Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-06 / 179. szám

SZEOED: Srerkc»Klőség: íleáb Ferene ),cca 2. Telefon: 15-Ж».^Kladtihlvalnl, í«Mc«öiiköByHé» 4a Jegyltodn: Aredt ucca в. telefon г ЗОв. > T* yornd« r UHw ucca 19. Telefon: ie-34.« »«»«». SZOMBAT 1927 AUGUSZTUS 6 • e « Ш. ÉVFOLYAM, Í79. SZÄMt MAKO: SzerHe*zt6»ég éi l:rt uccn «i.TeSeion: 151.szám.« u«»«j> H<H>MI,?<rt'ASABBS'l,Y: ktedith!*».»"!: Andrásty ucce 3t3. Telefons 49. sjekSsä, «л «» « »» « л eieaseie«! Are hevoale 3-29, *M«fena «* a fö vArestoss» 3-е©, кШГШйвв e-40 pcagft. E«yeas »?äs ЯНПЯНЯЯНШР* A szegedi norvég himnusz Messziről jött utazók sok érdekes dolgot lődöznek föl Magyarországon, amiről az idevaló benszülött rézbőrűeknek halvány sejtelmük sincsen. Evlia Cselebi például, aki még Zrínyi Miklós, a költö és hadvezér idejében járt nálunk, minden városban duplán látta a tornyokat és minden táborban triplán ¡számolta a haderőnket. Nagyon jö dolga lőhetett. ennek az Evlia Cselebinek a mi szegény hazánkban, bizonyosan a hagyományos magyar vendégszeretet hizlalta meg a képzeletét, amely a keleti arányokat is meghaladta. Nem beszélünk azokról a francia utazókról, akik még nem is olyan régen a nyereg alatt puhították a tüzrőlpattant csárdást és villogó gulyást csördítettek a bokorugró paprikához. Macftjarhon szépségei még mindig meglehetősen terra iricogriiia számba mennek a müveit és műveletlen idegenek előtt és ebben meglehetősen ludasok azok az illetékes tényezők is, akiknek már évek óta mendent "föl tellett volna használni egy eredményes külföldi propaganda erdekében. Most látjuk, amikor végre egy barátunk akadt a messze nj-ug^pu, hogy mennyire. nem ismernek és 'flíeniiyiwsfélreismernek bennünk»*. Amidre», éjedet illeti, c2 a nagy város a kisujjat se igen mozdítja azért, hogy a hetvenezer holdja halárán tul is érdeklődjenek iránta; Egy árvíznek kellett jönnie, halálnak és pusztulásnak, hogy tudomást, vegyen róla a világ és még annyi életrevalóságot se tud fölmutatni, hogy • a szomszédos várost megtartaná a színtársulata részére. Most. azonban egészen távoli, szokatlan és Váratlan elismerés aranyesője hull fejére. Egy pesti hirlap nagy cikket közöl egy Fröis Bröisland ¡neyü norvég, főszerkesztő tudósításáról, aniely ;a£ Aftenpostenben jelent meg. .iV szépnevü norvég, aki bejárta hazánkat, erről az utazásáról hosszasan beszámol és Szegedről sem feledkezik-meg. Fröis Fröisland egyenesen el van ragadtatva attól a fogadtatástól, amelyben a üszaparti metropolis részesítette. (Talán még a pótadónkat is fölemelték tiszteletér©,) Számos beszédben üdvözölték Ibsen és Björnson derék honfi*ár« fcát és ezek a beszédek bizonyára azt a sejtelmet ébresztették föl benne, hogy a magyar nyelv meglehetősen közeli rokonságban lehet a norvég nyelvvel. — Szegeden éltük át azt-az élményünket — írja Fröis Fröisland. —, amely bizonyára á legnagyobb figyelmesség akart lenni Norvégiával szemben. Szeged nagy vidéki váras, ahol így hölgy bizottság rendezte az ünnepélyt. Mondhatom, ezek a hölgyek ragyogóan "értenek egy ünnep rendezéséhez. A lakománál ott ült egy külön dobogón a harminctagu katonazenekar. Feltűnt nekem, hogy teltek a negyedórák ti a zenekar csak ült némán ás mozdulatlanul. Olyan fegyelmezetten, amilyet még életemben nem láttam. Törtem a fejem, vájjon mi célból ülnek itt, ha-nem muzsikálnak? Elhangzott végre az első ünnepi tószt es erre megszólalt a zenekar. A norvég nemZeli himnuszt játszották, hatalmasan, pompásan, de — gyászinduló tempójában. És minden szónoklat után eljátszották, ilyen Sydsztémpóban. De végtelenül kedves volt ott az erszág dél» szélén ennyi' fisyeIsmn;el voltak Norvégia iránt. Ez a szegedi norvég gyászindulö, istók"Sj'se, mintha'valami ibstni szimbólumot foglalna magában! Ebben a tempóban mintha valóban benne volna a mi egész szegcdi közéletünk, a torony alatti' és a kulisszák mögötti, a semmitevésnek az a gruppirozása, hogy lázas tevékenységnek lássék, az az elkésve sietés, az a különös szegedi tempó, amely a közgyűléstől a sóhiyalalig mindenre rányomja a maga klasszikus patináját Ez a norvég joI> ban látta és érezte, tökéletesebben örökítette meg Szegedet, mint az a vastag és vaskos monográfia, amelyben Hóbiárt basától kezdve az utolsó helyi szerzőig mindenki benne Van, különösen, ha a helypémt gavallérosan megfizette, Seife be/eleflíeííe, Jßogy augufsius Ш-felosazlGtfa « városi СBudapesti tudósítóid; teleforijelenlésej Bécsből jelentik: 'A- városi vétfööbég-sokat vitatott ügye ma megoldást nyejrt. Dr. beit: polgármester ma megjelent Seypel kancellárnál és közölte vele, hogy a városi tanács felhatalmazása alapján augusztus J84g fclosz* latja a városi védöőrséget és a városi intézmények Őrzésére más örséget szervez. £eon Bandái Gutoe Jpercen Ma&téfyáihan reftö&g&itef Kifelenfése sfiCJrtní autó és repölögré?» smgiimtte eíö (Budapesti Uídósitcfnk - tdefo:ijelciúése.') X Parisból jelentik j A1 Peri» -SoUí J^fts&í^ WM közöl, amely megerősíti, hogy fjxnt ÍJaudct Guizc herceg kastélyába érkezett, ahol rengeteg Iiive kereste fel a royalista vezért. Ezeknek a látogatása a herceget kellemetlenül érintette, mire a vendégek másnap reggel elhagyták a kastélyt. 'A Paris Soir hamisnak mondja a Leon Daudet kalandos meneküléséről szóló híreket. Leou Daudet egy. brüsszeli lap munkatársának azt mondotta, hogy esd; autó és küsz xepü.lőgir{ ¿cgiteüe el& Franciaországból való nietie£*%i<^ aét, valamint többszá2 royalista híve, ZJz pán fantasztikum, jegyzi meg a lap és az séw igaz, hogy most menekült Belgiumba, meri & fogházból való szökése' estéjén már átmenekült a belga határra. Belgiumból a múlt héten nagy, titokban két napra jött át Franciaországba és csak most szökött át újból a határon, ,> Braíianix mindent elkövet, hogy megakadályozza Károly és a nép közeledéséL ЕШе!м>гШ£ а кШ!Ш! Ian«feei, amelyek fcS*SIIék Ké?®ly »yi!a&9£aJát (Budapesti tudósítónk telefonjelentésé.} Bukarestből Jelentik: Bukarestben Károly volt romén trónörökösnek a Maiin vasárnapi számában megjelent nyilatkozata esek most vált ismeretessé, mert a cenzúra azt eddig megakadályozta és elkobozta mindazon külföldi lapokat, amelyek ezt a nyilatkozatot közölték. Bukarestbe tegnap érkezeti kerülő ulon a Matin-nek ez a szama. Beavatott politikai körök véleménye szerint a nép köreiben óriási hatást keltene, fta azt publikálnák Köztudomás», hogy a Bratiann-kormány P közvéleményt olyan hírekkel árasztotta el, hogy a volt trónörökös nem akarta meglátó« gatni haldokló atyját és hogy önként mondoi !e a trónról. Ezzel szemben, mint Ismeretes, Károly a nyilatkozatban kijelenti, hogy kény szeritették a trónról való lemondásra és egyenesen m<?<?ítU©tték neki eiyje meglátogat lését. W Az „Arbeiter Zeitung** szerint a londoni Areos«eseíet Bécsben megismételték» Rb afafos k*?lés sieiiül csak a i»eviit«l«í!á*i hivaíal ёгйекШбй а ШОДШек irtait (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Az Arbeítcr Zeitung ma reggeli számában az első oldalon feltűnő szedéssel azt a h irt közli, hogy- á londoni. Arcoseset Bécsben is megismétlődött. A lap szerint csütörtökön délután egy magasrangu rendőrtisztviselő jelent meg a két bécsi osztrákorosz vállalat: a Raias és a Russawsf.org helyiségeibfen /és felsőbb parancsra' hivatkozással felszőlítötfa a két vállalat igazgatóságát, mutassák be a \iilalat alkalmazásában levő külföldi aílajnpolgársággal Wré-tisztviselők és tnunkáiok ncvies^zékét. r V,'X két vállalat igazgatósága a felszólításnak eleget is tett. Az Arbeiter Zeitung ezzel karcsolatban éles támadásokat intéz a kormány; és Schrobcr rendőrfőnök ellen. A polgári la* рок értesülése szerint az Arbeiter Zeitung kőilese csak annyiban helytálló, hogy a két kereskedelmi váilalatnál tényleg megjelent ecjw rendőrtiszt és kérte a külföldiek névsorát, ¿a és a' tisztv^elő nem, a rendőrfőnek áf- пей1 9. kormány megbízásából járt el, hansm Ы osztrák bevándorlási hivatal megbízásából ..lenőrizte к külföldi tisztviselfflset