Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-04 / 177. szám

* DÉL-MAGYARORSZÁG 1927 augusztus 4. • • ÍF Mfll I MBfai fl Pl török hercegnő mint J DE MUSZTAFANa|,ke,rfasszon,a" Bl ün I W • %9r B S* fi n íön személyesen a Korzó Moziba péntekig] vasárnapig. A vásárosok „Qelypénze" miatt jbe akarják szüntetni az alsóvárosi búcsúkat. Háborúság a ferencrendi Oázfönök és a tanács között. A város nem enged kétszeres Qelypénzt szedni. ' (A Délmagyarország munkatársától.) A Qélmagyarország az elmúlt hétfői tanácsüléssel kapcsolatban részletesen beszámolt a vásári bazárárusok kérelméről, hogy a »haviDUCSUÍ napján Szegeden vidéki árus ne rakhassa ki portékáját. A' vásári árusok kérelmét a kamara vizsgálat alá vette és megállapította, hegy az árusok kérelme a fentálló miniszteri rendelkezések értelmében nem teljesíthető. Az idevonatkozó kereskedelmi miniszteri rendelet ugyanis kimondja, hogy augusztus 5-ike beleesik az úgynevezett »vásári hétbe«. A vásárokon pedig minden magyar illetőségű iparos és kereskedő résztvehel, igy a vidéki árusokat nem lehet eltiltani a havibucsu alkalmával megtartott kirakodó vásár látogatásától. Az érdekelt bazárárusok azonban a kamara véleménye után is a tanácshoz fordultak kérelmükkel. A' hétfői tanácsülésen Pálfy József tb. tanácsnoknak nem volt nehéz helyzete, hogy a tanácsot meggyőzze a bazárosok kérelmének helytelenségéről. A tanács ki is monJotta, hogy a vásári árusok kérelme már isak azért nem teljesíthető, mivel a szomszéi&s városok és községek könnyen retorzióval vihetnek a szegedi árusokkal szemben és eltiltaatnák vásáraik látogatásától. •Volt azonkívül más sérelmük is a szegedi rásári árusoknak, amely különösen a havibucsu és a szeptember 8-iki »radnai« bucsu aapjával vált aktuálissá. A vásári árusok ugyanis azt sérelmezték, hogy a bucsu napján nemcsak a város, hanem a rendház is szed helypénzt. Ez a kétszeres helypénz olyan súlyos teher az árusokra nézve, hogy az amúgy is csekély jövedelmüket teljesen felemészti. : : A' város tanácsa a vásárosok ezen sérelmét magáévá tette és egyhangúlag kimondotta,hogy j bucsuk alkat mával hely pénzt csak a város tzedhet. A tanács mielőtt határozatát kimondotta, bekérte a kamara véleményét is és igy törvényes rendelkezéseken nyugvó álláspontra helyezkedett, amikor a rendház heJypc'nzszedési próbálkozását eltiltotta. Az alsóvárosi barátok mar a műit évben ís kérelmezték a tanácstól, hogy az engedélyezze a helypénz szedést. A tanács a kérést Akkor is elutasította és csupán a mutatványos bódék és sátrak után engedte meg a külön helypénz kivetését, amit különben minden más népünnepélyek alkalmával engedélyezett a tanács. A barátok különös kérelmüket azzal indokolták, hogy a templomukat és a rendházat a csekély összegben megállapított városi segélylyel nem tudják renováltatni. Az alsóvárosi egyházközség, amelynek P. Unyi Athanász az egyházi elnöke, elhatározta, hogy a templom renoválási költségeit a két augusztusi vásár helypénzéből fogja pótolni. A mull évben a tanács a méltányosság álláspontjára helyezkedve, kétszeres helypénzt szedett és a bucsu végeztével a beszedelt helypénz felét segély cimén visszafizette a rendháznak. A tanács azonban ez évben már nem engedélyezte a kétszeres lielypénzt, amely körülmény azután izgalmat váltott ki a Ferences barátok körében. P. Unyi Athau.i? alsóvárosi rendházfőnők EZ ügyben szerdán beadványt intézett a város tanácsához, amelyben bejelentette, hogy a tanácsi határozatot sérelmesnek találja és igy kéimUim reto^MÍva! ¿txiL Beszünteti az összes 'Alsóvároson rendezett búcsúkat. Igy tehát megszünteti es már meg sem tartja a szeptember 8-án megrendezendő úgynevezett radnai bucsut. De beszünteti az augusztus 5-iki hagyományos havibucsuval kapcsolatos népünnepélyeket is. Ez évben azonban még eltekint ettől, de a jövő évben a havi búcsúnak csak szigorúan egyházi jelleget engedélyez. Én Unyi Athanáz kifejtette beadványában. hogy ezen elhatározására az késztette, hogy, a város tanácsa legutóbb megtiltotta a hely. pénz szedését. A rendház sohasem akart a vásárosokkal üzérkedni, amit igazol az a körülmény is, hogy az idei búcsúra 160 vásári árus jelent meg a plébánián és önkéntes adományokkal járultak a templom restaurálására összegyűjtött összeghez. 'Az alsóvárosi rendfőnök erélyes hangú beadványa vegyes érzelmeket váltott ki a la. nács tagjai közül. A tanácsnokok szerint « várost semmiféle antagonizmus nem vezeti a ípáterekkel szemben. A tanács csak a törvény álláspontjára /¿e. lyezkedett, amikor kimondotta, hogy helypénzt csak a város szedhet. A rendház beadványával a csütörtöki tanácsülés ismét foglalkozik, amelyen a tanács, értesülésünk szerint, sajnálattal bár, de tudomásul veszi, hogy a radnai bucsu végleg elmarad és hogy az augusztus 5-iki búcsúnak ezentúl csak szigorúan egyházi jellege lesz. MMfMMMNIMM Párisi krónika. * ' ' ' 1927, augusztus hő. (A Délmagyar ország munkatársától) Otero, a szép Otero megint hallat magáról. Utoljára egy nagyváradi ujságiró hátrahagyott újságcikkeiben olvastam róla, A cikkeket husz év előtt irták, az újságírót Ady Endrének hívták. Otero akkoriban elhatározta, hogy megtér és kolostorba vonul. Megutálta tatán a színházi intrikákat, a kalandokat és a botrányokat? A tapsos, sikeres esték után a kolostor csöndes magányára áhítozott? 0 nem. fi gyes fogás volt az egész megtérés, Jíeklám, amely a szinpad varázsos halalmáról, a színésznő égő közönségszereiéiérői mesélt a jó párisiaknak. Otero csillaga jónkig tündökölt még a francia szinháavilág egén. De az ifjúság és a komédiás dicsősége nem lati örökké, Otero visszavonult és megírta cmlékiraUvU. A könyv megjelent, pár hétig újra tsokpt beszéltek a s?ép szerzőről, majd jöttek aa uj csüJüpok és Olerót .elfeledték, Mullák 'az évek s a francia szinpad egykori ünnepeltjéről semmi hir sem érkezett. A párisi szalonokban ugyan szállt a pletyka, hogy Otero Colé d'Azur-L villájában reggelig tivornyáznak a pezsgősüvegek garmadája mellett. De az újságok hallgattak és az uj csillagok tündököllek. Most megint hallat magáról a szép Otero. Mint följelentő szerepel a törvényszéki króniká-i ban. Följelentette szeméremsértésért a villája előtt fürdőző férfiakat, akik kissé merész szabású fürdőruhában élvezték a Földközi-Tenger langyos hullámait. Az illető urak meg is jelentek a bíróság előtt és most derült ki, hogy a társaság feje és vezére, Jean-Cabriel Domerque, a hires festő, aki után az egész párisi férfidivat igazodik. Otero vádja tehát minden divatos francia férfit igen közelről érintett, Domerque mellett mint mentőtanuk fölvonultak a legnépszerűbb párisiak, Drauem Henri Duvernois, Le Galló stb. Föl is mentették a fürdőző társaságot és Oterot alaposan megcsipkedik az újságírók. A francia közönség szemében pedig minden jelentőségét elveszítette az egykori diva. Otero erkölcscsősz lelt — mondják —, tehát Otero megvénült. Es Oterót végérvényesen elfelejtik. Flóriáné kisasszony esete. Flóriáné kisasszony Temesvárott született és a Moulin-iRouge tagja. A »Ca... é ést Paris!« cimü rövüben a vutki romboló hatását mutatja be egy igen nehéz és igen temepramentumós tánc formájában. Igazán szépen táncol és megérdemelné, hogy a vegyes fölvágottra emlékeztető rausic-hall rövük helyett komolyabb műfajban csillogtassa tehetségét. Flóriáné kisasszony előadás ulán hazamegy rue de Xaples-i lakására, elbeszélget kicsit a mamájával, kihajol az ablakon, elszív egy cigarettát, azután lefekszeiiek, egyik szobába a mama, a másikba. a lilov Az ablakot niitvahaj? iák Az ablakok az uecára nyílnak s aa egyik éjjeli egy merész betörő szépen bemászott a földszinti lakásba, a fiatal táncosnő szobájába, Flóriáné kisasszony fölébredt a zajra s egy fe» kete árnyat pillantott meg a bútorok között, — Ki az-} w kérdezte nyugodt hangon, dd azért a félelem elfojtott remegésével hangjában! Az ismeretlen látogató felelet helyett kirántotta a revolverét, A A táncosnő sikítani akart, de a betörő meg* előzte: J — Ha megmukkausz, megpörköllek! —- suttogta a párisi apacsok jólismert tájszólásában. A táncosnő hallgatott. A betörő körüljártatta zseblámpájának fénykévéjét a szobában, ujajd ismét odafordult a lányhoz: — Ide az ékszereiddel! Flóriáné kisasszony visszanyerte hidegvérét, féli kelt, elővette cigarettatárcáját, rágyújtott ejy sCameh-re és a betörőt is megkínálta eggyél. — Legalább bemutatkozhatúáll —• möüdta neki, a legnagyobb nyugalommal eregetve a füstkarikákat, Emez felelet helyeit fölkapta az asztalról a láay táskáját és vizsgálni kezdte a tartalmát Nagy bosszúságára pár ékszert és néhány bankjegyet talált csak benne. Közben a táncosnő lassan, ova-i tosan közeledett az ajtóhoz, A betörő észrevette: — Egy mozdulat és meghalsz! — kiáltott rá. — De hiszen te lármázol. Zajt csiuálsz és fölébreszted a mamámat. ? — Nincs még valamid? — Dehogynem, itt van! És ahelyett, hogy a szekrénybe nyúlt volna, megnyomta a csengőt, A betörő megijedt, szó nélkül kiugrott az ablakon és elmenekült, A Hm cosúő elájult. Másnap' az összes párisi lapok hozták a féqykcpét az első oldalon, nagy cikkbea méltatták bátorságát és hidegvérét. Az ismeretlen látogatót keresi a rendőrség. Itt véget is érne beszámolóm. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy Flóriáné kisasszony akármilyen tehetséges is, évekig nyühette volna idegeit, pazarolhatta volna talentumát a Moulin-Rouge színpadán és nem hozták volna fényképét az első oldalon a párisi lapok. Egy kis lélekjelenléttel egy csapásra hírnevet szerzett, míg legértékesebb produkcióiért csak néhány dicsérő szót kaphat a hirdetések közé eldugott Színház-Művészet rovatbán. Még hálás is lehet a betörőnek. Hont Ferenc. Géxa, II lŐász Cafos || w szenzációs kacagó CBije az Andráwy uti smUíz II II tebb darabéival c«ak szombaton a Vtgsscinpadoa. | Harlsnyafejelés és duplatalpu uj harisnyák D. M. öles*blt Váczi Mnriikí Mtódétében %