Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-25 / 193. szám

1927 augusztus 25. DÉLMAíi i ARORSZ AG 7 Két hat évre eltíélt katonai rab szökése a Kálvár!a~ucca! rafemühelyből uccai üldözéssel. Kél rendőr fogta el a vakmerő szökevényeket. (A Délmagyarország munkatársától.) SzerIán délben a piaci nap forgatagában a Iíálrária-uccáról vad iramban száguldott a Báró fósika-uccára két katonaruhás egyén, nyóiiukban egy kétségbeesett altiszt rohant és lángos kiáltozásokkal kérte a járókelőket, aogy fogják meg a két rohanó katonát, mert izok vakmerő módon megszöktek. A szökött katonákkal azonban nem birt iz ucca népe. Aki utjukba került, fellökték jjs fenyegető magatartást tanusitva a Valériatér felé rohantak. Ekkor már a szökevények nyomában nagy tömeg futott, elől Rostás tijedes, de nem tudták a katonákat megközelíteni. A! nagy lármára a Korona-uccai rendőrörszobából azután rendőrök jöttek ki, akik azonnal átlátva a helyzetet, elfogták a két szökött katonát. Hajas rendőrtiszthelyettes és Tóth Mihály rendőr érdeme a sikeres fogás, akik kiugorva az őrszobából, mellen ragadták u két ellenszegülő katonát és átadták őket az odaérkező katonai őrjáratnak. ' „ , •>„£. tA két k atona, Szeszlai Imre és Berei Sándor hat-hat évre voltak elitélve szökésért, illetőleg emberölés kísérletéért. A! Kálvária-ucca 11. számú házban levő katonai rabmühelyben dolgozott a két fogoly. Szerdán délben, mint rendesen, menázsit osztottak a rabok között és ezt az alkalmat használta fel Szeszlai és Berei, hogy kijátszva az örök éberségét, megszökjenek. Egy. szempillantás alatt kiugrottak az ajtón és a ház kapuján át kirohantak a Kálvária-uccára, majd a Báró Jósika-uccába. Rostás tizedes vette először észre a rabok szökését, fellármázva az őrséget és azonnal a szökevények üldözésére indult, akiket azután a két rendőr fogott el. v % Szeszlait és Bereit megvasalva vitték be a " Béke-uccai katonai fogdába, ahol sulyosT feI gyelmi büntetés vár reájuk. y „Éljen III. JózsefMagyarország királya J" Rejtélyes körlevél József főherceg királysága érdekében a szegedi polgármesteri hivatalhoz. (A Délmagyarország munkatársától) A szerdai posta igen érdekes körlevelet hozott a szegedi polgármesteri hivatal dinére. A körlevél három sürü gépírásos oldalból áll, olyan sokszorosított gépirásféle, a címe »Tizenkét óra!«, aláírása pedig »Unikornis«, Tartalmából nem lehet megállapítani, hogy »egyszarvú« tréfáról van-e szó, vagy pedig halálosan komoly propagandáról. Nem lehet megállapítani, hogy ki, vagy kik rejtőznek az Unikornis mögött, annyi azonban nagyon valószínű, hogy a körlevelet Budapeströl, mert a keletbélyegzőt a budapesti postán ütötték bélyegére, nemcsak a szegedi polgármester hivatalának küldték el, A körlevél, amely céljának vallja, hogy J óz s e f főherceg királlyá »választása« érdekében indítson erőteljes propagandái, többek között a következőket mondja: — Az idők vajúdása, amely Magyarországon a háború befejezésével kezdődött, vége felé jár, A politikai bábák izgatottan lesik, várják az eredményt, Természetesen mindenik a neki kedves gyermek születéséért epekedik. Ismét köztársaságot emlegetnek egyes urak, akik vagy semmit sem tanultak a múltból, vagy elég lelkiismeretlenek volnának hozzá, hogy saját kisded pecsenyéjük megsütése kedvéért egy országot felgyújtsanak, Sehol a világon nem volt annyi szabadságmozgalom, mint éppen nálunk, Magyarországon, de még sohasem volt Magyarországon olyan megmozdulás, amely a köztársaság jegyében játszódott volna le, Bocskay, Thököly, Rákóczi stb., mind fejedelmek és nem köztársasági elnökök voltak. Sőt az egyetlen polgári szabadságvezér, Kossuth Lajos is kormányzó és nem köztársasági elnök volt. Nem talált követőkre még a lánglelkü költő, Petőfi Sándor sem, amidőn a franciaimádattól megittasulva a köztársaságot dicsőitelte, Ne kísérletezzenek tehát nekünk a tőlünk idegen köztársasági szólamokkal, hanem adják meg azt, amit óhajtunk, adják vissza a magyar királyságot, Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kérdés nem aktuális, Mindenesetre, megnyugtató, hogy a politikusok zöme a királyság mellett foglalt állást, de a visszavonás felütötte már hidrafejét és félő, hogy a két veszekedő között a harmadikak örülnek majd. Szemben állnak egymással a különböző legitimisták és mindannyiukkal szemben állnak a szabadkirály választók és nem veszik észre, hogy van egy kézenfekvő megoldás, amely egy táborba hozhatja mindazokat, akik az ország boldogulását akarják, < — IV, Károly lemondott a trónról a saját és családja nevében, de ez nem foszthatja meg jogától az egész uralkodóházat, A legitimisták egy része Ottót tartja törvényes utódnak, Ezek nagyon rossz helyen tapogatóznak, Mig egyrészt Ottó elhunyt atyja emlékének tartozik azzal, hogy annak ¡íz ő családjára vonatkozó lemondását kegyeletben tartsa, másrészt áll az a tény, hogy, Ottó nem az a személy, akinek kezében a mai körülmények között bizalommal látnók az ország gyeplőjét, Fokozottan áll ez a család másik, sokat lancirozott ágára is, Albrechtre, aki teljesen idegen a magyar nép előtt, víit — Él azonban közöttünk a Habsburg-Lotharingiai háznak egy ága, amely nemzedékek óta öszszeforrott a magyar néppel. Tisztelettel és szeretettel emlegette és emlegeti az egész magyarság a dicső ősapát és tisztelettel és szeretettel emlegeti a dicső unokát. Ki ne ismerné széles e hazában Józsefet, a nagy nádort és Józsefet, a doberdói hőst, »Éljen III. József, Magyarország királya!« Ezután a köriró részletesen és lelkesen ismerteti József főherceg érdemeit, A város hatósága bizonyára levéltárba küldi az érdekes írást, így a körlevél valószínűleg oda kerül, ahol már belepte a por a város törvényhatósági bizottságának 1918 november első napjaiban »egyhangú lelkesedéssel« hozott határozatát, amely szerint a város közönsége a népköztársaságot tartja a legméltóbb államformának és követeli a köztársaság kikiáltását is. 1 „Dílmagyarország" ankéíja a szegedi tisztviselőkkel, munkaadókkal, munkásokkal és kereskedőkkel a népjóléti államtitkár nyilatkezatáré!. „fl tömegeknek a drágaság ellen való megvédése kormányleiadat." nyilatkozatban válaszolt, melyben meglepő és örvendetes a szociális megértés néhány komoly szava is. Dréhr Imre Vass József kegyeltje és munkatársa, könnyű tehát neki a kisgazdaképviselőkkel szemben is — okosan beszélni. 'A palotaforradalmároknak ugyanis aligha fog tetszeni, amikor Dréhr Imre kijelenti, hogy a tömegeknek a drágaság ellen való t'.egvédése kormány feladat és hogy, a munl^isság és a tisztviselők jövedelme az életstand rd alatt áll és a munkabérek 30—íO száza kkal a Uím.inimum.o.k f alatt varnak,, (A Délmagyarország munkatársától.) A váratlanul bekövetkezett drágulás néhány egészen óvatos gesztus megtételére inspirálta a kormányt. Lehet, hogy, ezeknek a gesztusoknak egyik-másika beleütközött a gazdatársadalom érdekeibe, egészen bizonyos azonban, hogy a szokásos reakcióra ragadtatta a kisgazdaképviselőket. Legutóbbi értekezletükön a kormánypárti kisgazdák megint eljátszották ismeretes palotaforradalmukat és ez alkalommal a népjóléti minisztérium ellen voltak kifogá№ Dréhr, Imre államtitkár, gerince« hangú Igaz, hogy, Dréhr Imre nem a munkabérek és a tisztviselői javadalmazások' emelésében, hanem a drágaság megállításában és visszaszorításában látja az orvoslás módját. Nyilatkozata mégis nagyjelentőségű és feltűnő, természetes tehát, hogy elsőrendű kötelességünknek tartottuk szegedi vonatkozásait tisztázni. Ezt a célt véltük szolgálni a következő nyilatkozatokkal: f Serényi Nándor a Magántisztviselők Szövetsége szegedi csoportjának titkára a következőket mondotta: — .Végre eljutottunk odáig, hogy a kormány egyik exponense állapítja meg azt, hogy, a fixfizetésü emberek 30—ÍO százaléknál kevesebbet keresnek a létminimumnál. Eddig nem is törődtek ezzel, hanem hagyták a munkabéreket lecsúszni, amivel együtt járt a fisfizetésű emberek teljes anyagi leromlása. Tessék elképzelni, ha ezt nem most, hanem a koronaromlás idején is meg akarta volna állapítani a kormány és arra törekedett volna, hogy az index és a létminimum behozatalával megfelelő keresethez juttatja a dolgozó tömegeket, eljutottunk volna-e odáig, ahol most vagyunk? Elképzelhetetlenül alacsonyak a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak fizetései. Sajnos, a kormány részéről a köztisztviselői fizetések emelését helyezik mindig kilátásba, de sohasem hallunk arról, hogy £ magánalkalmazottak égbekiáltcMielyzetén javítani akarnának, hogy a munkáltatókat törvényhozás utján kényszerítenek azok helyzetének javítására. '/ ; • 1 * 1.0 ... • Cáfer Dezső a szociáldemokrata párt titkára a kérdéssel kapcsolatban a következőképen nyilatkozott J — Csupán a véletlennek köszönhető, hogy a kormány figyelme erre a kérdésre ráterelődött, mert az egyes államférfiak sem tudnak kitérni, hogy véletlenségből megmondják й való tényállást, Eddig csak mi hangoztattuk, hogy a munkások bére, illetőleg keresete nem érte el a békebeli ötven-hatvan százalékot, Az átszámítási kulcs, amit használnak, megtéveszti a munkásság jelentékeny részét, akik csak egyszerűen számolnak, még pedig ugy, hogy a békében órabérük hatvan fillér volt, most pedig nyolcvankilencven fillért kapnak, tehát azt hiszik, hogy elérték a békebeli keresetüket, sőt némelyik része még azt is elhiszi, hogy többet is kap, — Ezzel szemben a tényállás az, hogy а p e П g 6« fillér vásárló értéke éppen felét teszi ki a koronafillér vásárló értékének, a munkásnak tehát, aki békében hatvan fillért kapott, most pengőfillérben százhúsz fillért kellene kapnia, hogy ugy tudjon élni, mint a há«! ború előtt, - ; • • t j > — A keresetek Szegeden a lehető legrosszabbak. Különösen az ipari munkásság az, amely a válság következtében a legrosszabb helyzetbe jutott, mert az infláció idején, amikor munkaalkalom is volt, a munkabérek átlaga elérte e békebeli kereset nyolcvan százalékát, ezzel szemben a szanálás ideje alatt a nyolcvan százalékos átlag hatvan százalékra csökkent vissza, Itt Sze«1 geden is — a nyomdászok és könyvkötők kivételé^ vei — a többi szakma a békebeli keresetének hat' van százalékánál tart, Az építőknél jobb valamivel a helyzet, amennyiben ott a legutóbbi bérmozgalomban kiharcolt 95 fillér órabér a békéhea viszonyítva, hetvenöt százaléknak felel meg, — Altalános béremelésbe volna tehát szükség, Azonban a gazdasági életben stabil állapotok nem várhatók, Mindenesetre a leghátrányosabb hely-' zetben a munkás és tisztviselő van, általában a kötött fizetésüek, akiknek súlyos küzdelmekre van szükségük, hogy az életstandardjukban a békeállapotokhoz eljuthassanak, BoRor, Adolf a Lloyd Társulat elnöke, a következőkei mon-' dotta: — 'Az alkalmazottak helyzeté szorosan összefügg a gazdasági helyzettel. A1 kereskedelem olyan deprimált helyzetben van, a pénztelenség annyira nyomja a fogyasztó közönséget,' hogy a kereskedelem álig birja megkeresni rezsijét. Hozzájárul ehhez még az áruknak méregdrágasága, ami rettenetes tőkéket vesz; igénybe és pedig olyan tőkéket, amelyekkel a' kereskedelem maga nem rendelkezik, ugy, hogy súlyos kamatterhei vannak. Hozzászá-i mifeyj TOrtsjv mᣠakg* т^^МшЫШШ