Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)

1927-08-20 / 190. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1927 augusztus Üegyven hadihajó, harminc hidroplán Wat az elfiimf honolulni replilegépeic után, de még egyiket sem faiálfák meg. Jutalom: ötvenezer dollár. (Budapesti tudósítónk telejovj ' :Uése.) Newyorkbői jelentik: A sanfranciskói lapok azon jelentése, bogy a honolului repülőderby során' eltűnt Miss Doran gépet és három utasát megtalálták volna, nem felel meg a valóságnak. Ezideig még egyik gépet sem találták meg, annak ellenére, hogy negyven hadihajót és harminc hidropláni rendeltek ki felkutatásukra. Amerikai üzletemberek és bankárok ötvenezer dollárt adlak össze annak, aki az eltűnt két gép nyomára vezeti a hatóságokat. Riszífcsék Ismét megkísérlik az Óceán átrepülését. Desaau, augusztus 19. Az »Európa« motorját legutóbb az 1198. számú repülőgépbe építették be. A két repülőgéppel az a szándéka a Junkersmüveknek, hogy ezeket az oeeánszolgálalra használja fel. Ezt az átkeresztelt gépet a legutóbb Brémában megsérült testve-gép helyér^ léptették elő. A pilóták a motort már kipróbálták. A gép ismét starthoz ált. A Junkers-müveknek a várakozás az álláspontja, mert a repülés szempontjából oz időjárást tartják döntő tényezőnek. a amely szerint a szsvgei fegyverezte mim le! a rifkaMlokat. (Budapesti tudósítónk telejonjelentcsc.'j Berlinből jelentik: A párisi Maiin mai számában leleplező cikket fepzölt, amelyben azt állította, hogy Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy német tisztek segítségével a szovjet fegyverezte volna fel a rifkabilok hadseregét. A Matin megnevezte azokat a német tiszteket, akik résztvettek volna ebben i a szovjet akcióban. A német hadügyminisztérium ma hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a leleplezésben megnevezett lisztek nem szerepelnek a német hadsereg tisztjeinek névsorában. így valószínű, hogy fiktív nevekről van szó, vagy esetleg hamis levelekről. Ugyancsak cáfolatot adott ki a berlini orosz követség is, amely egyszerűen hamisítványoknak mondja a Matinban közzélelt leveleket. Ismét Brfand vezet! a genfi francia delegációt Még mindig tárgyalnak a rajnai csapatok csSkkeníésérfl!(fBudapesti tudósítónk iclejonjckntése.) Parisból jelentik: A minisztertanács ma délután döntött a Népszövetség szeptemberi ülésszakára Genfbe induló francia delegációról. A delegációt ismét Briand vezeti és tagjai újból Louchcur és Paul Egy Maresti Bap békerevizléról beszéi — a románok érdekében Bukarest, augusztus 19. Az Ouvantul, amely annak idején hevesen kikelt Rothermere akciója ej. len és a békeszerződés revíziójában óriási ves2ft, delmet vélt felfedezni, most azt írja, hogy romd/^ részről szükség van a revízióra, amely cseh részröt Románia javára határkiigazitást követel. A csehországi románok hélyzetét ismerteti, i békeszerződés által megalkotott határ mentén Máramarosban nagyon sok eloroszositott román lakik, ugy hogy ezek megint kisebbségbe kerül, tek. Az uj cseh államban vagy a cseh, vagy az orosz nyelvet kell ezeknek a románoknak tanulni, a régi román tanítókat a csehek már mind elüldözték, ujakat meg nem engednek működni. A békeszerződés, amidőn a román állam határát a Tisza vonalában jelölte meg, nagyon sok románt cseh területen hagyott, mert a Tisza jobboldaláé óriási tömegekben élnek a románok. Egyetemi fanári kinevezések. Budapest, augusztus 19. A kormányzó a vallásés közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr, Rigler Gusztávot, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem rendes tanárát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem közegészségügyi tanszékére nyilvános rendes tanárrá kinevezte, Dr. Neubauer Ernőt, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem adjunktus egyetemi magántanárát a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen üresedésben lévő sebészeti tanszékére nyilvános rendes tanárra nevezte ki. Dr. Farkas Bélát, a Ferenc József Tudományegyetem matematikai és természettudományi tanszékén az állatrendszertan rendkívüli tanárát, rendes tanárrá nevezte ki. Boncour, A minisztertanács után Painlevé hadügyminiszter nyilatkozott a rajnai megszálló csapatok létszámának csökkentése ügyében. Kijelentette, hogy a tárgyalások még mindig nem értek véget. Mendelet a Mis forgalmi adójának ¿¿elengedéséről". gánforgalomba való hozatala esetén az állei levágásakor kell leróni. A rendelet szerint nem mentes azonban a forgalmi adó alól a húsnak és husnemünek a fűszer és csemege kereskedésben, vendéglőben, vagy más hasonló helyen történő forgalomba hozatala. A forgalmi adó alapja az állat levágása alkalmával az összes husnemünek forgalmi értéke. Budapest, augusztus 19. A hivatalos lap augusztus 20-iki száma kőzii a pénzügyminiszternek azt a rendeletét, amely a drágasággal kapcsolatosan a hus uián fizetendő általános forgalmi adót elengedi. A rendelet a többek között kimondja, hogy a marhalevél kötelezettség mellett levágott állat húsának forgalombahozatala forgalmi adómentes, a forgalmi adót csak az állatnak ugy eladásra, mint maVIII 25 iparművészeti cikkek, um.vitrindiszek, teUet festésiéi, batikolt és csipkeutánzattal ellátott zttbkendők a legizlésesebb kivitelbea igen előnyős áron kapbatók. Hímzést, előrajzoiást 15 százalékkal mérsékelt áros vállalok. 107 MUller Erzsi kézimunkaüzlete Szeged, Takaréktár u, t. Attila jelentkezik. Irta: Móra Ferenc. Ha a fejem elütik, se tudok rá emlékezni, hogy valaha megbántottam volna az Isten ostorát. Nem irtam róla drámát, nem csináltam belőle regényhőst, még csak versbe se szerkesztettem bele soha. Mindössze egy iskolai tréfát hoztam róla forgalomba, lehet annak már vagv husz esztendeje, « A csókái iskolában vizsgáztál az esperes és kérdi a gyereket: — No fiam, ki volt Attila? A gyerek csak tátog. A hála mögött súgnak neki a tudósabbak: r*'* •--•-- «3* Atilla, hun király vót . . i, ! A gyereknek fölcsillan a sieme. Kivágja bátran: — Atilla hun király vót, hun nem. De hát ez csak olyan ártatlan falusi figurázás volt s én különben is csak forgalomba hozlam, csinálni Farkas Szilárd csinálta, a csókái pap, akit — gondolom, odafönt a jó Isten udvarában is csak Szityi-nek hivnak. Neki pedig szabad volt Attiláról tréfálkozni, mert ő olyan igazi hun ivadék volt, hogy egyszer bizonyosan, mint rabonbáo jön vissza a hadak utján. (S legalább is az Ukko pohara benne lesz a tarisznyájában.) Mondom, nem tudom, mi baja velem a nagy Urnák, de bizonyos, hogy nincs velem jóban. Más régész kollégákkal Tiszán innen, Dunán tul háromszor is megtaláltatta már magát, csak a mi muzeumunk részére nem akar előjönni egy példányban sem, — Nono, w néz össze a hátam ttöjpU az ifjabb muzeuuii nemzedék, — LVéu ¿¿anjár ipar « öreg, nem halad a borral, nincs módszere, azért nem talál Attilát, 3®TIS$~(!№g'Szilát én is azt mondom, hogy: nonct. Nem szeretem senkiuek az örömét megrontani, da annyit mondhatok, hogy azért nem rossz módszer; az enyém, aminek az a fundementuma, hogy mindenek ki kell várni az idejét, •••-•^i* Iiiert nem jártam utána Attilának, ennélfogva Attila keresett fel engem, Egyelőrö persza nem személyesen, csak követet küldött, (A koporsó mégis csak gátolja az embert a mozgási szabad« ságában, még ha olyan nagy ur is, mint Attilái Pláne a három koporsó.) ... -*• •>> ^ Kis ősz ember a hun, király kívete, Sátoir Sándornak hívják. Nem'*hi^zéiőflií6gy1 Bizáncba is őt szalajtolla volna Attila meghatalmazott miniszternek, de hát az én szobámban nem sok bizánci stilus van s én se nagyon formázom Theodorius császárt, 'm itt!— No mi járatban van, bácsikám? » kérdem tőle csak ugy aktarubrikázás közben, i— Hát kérőm, azt gyüttem mögjelöhteni, hogy mögvan az Atilla. {,!+<' i**»« № * — No hála Istennek, —• kukkantani ki az írásból. — Kint hagyta a folyosón? — Nem, dehogy, — rázta a fejét, — még a vízben van, • a- « u — Persze, persze, A Tiszában, ugy-e? — Igöais ott, kérőm. Gyevi mellett van a Tiszában, , • — Látta kend, ugy-e? ' — Nem, kérőm, nem én láttam, hanem a két köröszfiam, Rajta is álltak a koporsón, mert ki volt a vége a vizből, Kihúzták a kanászbottal, de osztán elszaladtak, mert az Atilla eljajditóttá magát. Ijedős a gyerökl'éle, tudja. t $ ~ Hát gyerekek voltak? . — Hát ügöa, abba az időbe még csak ólyaa sur' bankók vótak a körősztfiaim, Innep-onnán hasz esztendeje már ennek, — Husz esztendeje? Hát hogy nem akkor jelentették? — Ügyet se vetöttek akkor az ilyesmire, De hogy mostanában az ujságlapok is mindég kurrentálják az Atillát, mögképzött előttünk a koporsó, oszt azóta se éjjelünk, se nappalunk. — Aztán mit tehetnék én ebben, bácsikám? — Hát ha maga kiszüvesködne, mögmutatnánk magának a tötthelyet, — Bent a vizben? — Csakis, Most mögapadt a viz, nem lőhet több négymétörösnél, — De nekem az is mély ám, bátya, Nem vagyok én vizibuvár, — Nem is ugy lössz az, hallja. Beleülünk négye« egy csónyikba, oszt egy vaspiszkafával megdöfködjük a Tisza fenekit. Ahun koppan, ott a koporsó. Azt hiszem, az archaeológia minden tudósának el kell ismerni, hogy ea a legmodernebb ásatási módszer, örömömben meg is kínáltam a gyevi régészt egy valódi rövid-szivarral, Olyannal, amelyik csak egy helyen volt eltörve. (Amire én gyújtottam rá, azt három helyen kellett foltozni,) — Ezt is köszönöm, dilektor ur, — hajolt hozzám bizodalmasan a követ, — Hanem hallja más baj is van, — No? — Egy kis jutalom köllene a LAjeeínafc, tóeg * Fercsinek, ,, — Hát azok meg kicsodák? — Neve, a körösjtgyerököki Tudja, i nyotoravezetésért, — Tudom hál, hogyne U4s*ak tudja-e, milyen koporsója vau az Atilla ww" oak? v • - x - '