Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)
1927-07-14 / 159. szám
> SZEGED: Szerkesztőség: Oeáb Ferenc uCCO Z. Tele№n: 13—33.^ívlatíOhlvolni, (tölcsönköny-vtár és Jegyiroda: Aradi Uccb S. Telefon: 306. -- Nyomda : Liiw Hpót ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » CSÜTÖRTÖK №27 JULIUS 14 III. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és klndóhlvalnlt Urí ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladólii-vatal s Andráwy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « » « »> «» ESS Fjűlizetésl ára Ina-vonta 3-20, vidéken és a fővárosben 3-ÖO, hlllíöidön 6-40 pengő. Egyes szóm lő. 'vasár-, és Ünnepnap fillér. Értesítők margóiára. Szeged a boldog béke éveiben, mint az iskolák városa volt nevezetes a köztudatban. A magyar Délt Szeged tette magyarrá az iskolái révén, amelyeket messze földön elismeréssel emlegettek. A háború után, a nagy nemzeti tragédia miatt igen megcsappant a kulturális forgalom és az iskolák hires városa Ebben a tekintetben is elvesztette Hinterlandját. I Most előttünk fekszenek az idei tanév értesítői, a szellemi aratás kévéi és asztagai, A termés igy a papiroson átlagosan jó közepesnek mondható, de mintha néhol az előbbi évek minőségét meglehetősen fölülmúlná. Az iskolák belső és külső életéhen is érezhető, hogy a konszolidáció megkezdődött, tartalomban és formában semmiféle kilengést nem lehet találni ezekben a különféle szinii és alakú, de lényegükben már békebeli szin,vonalú értesítőkben. Ezen a helyen nem foglalkozunk részletesen a szegedi pedagógia idei termésjelentéseivel, de egyelőre néhány általános érdekű megfigyelésünkét és megjegyzésünket közöljük. A bölcs és tapintatos főigazgató, mikor a ¡konferencián beszámol az iskola egyes osztályaiban szerzett benyomásairól, igen helyesen nem nevezi meg a tanárt, akiről szó van, hanem az osztályt emliti és ugy beszél a dologról, hogy senki se érezze megalázva magát, de mindenki szót. értsen belőle. Mi sem mondjuk meg, hogy melyik intézetről van szó, hiszen csak a közősség érdekében irunk. } Mindenekelőtt jó lenne már valahogyan egységesíteni ezeket a tarka-barka értesítőket. Mert nagyon sok fölösleges és elég sok érdektelen közlés foglal helyet bennük, holott az idő és a papiros drága. Nem értjük például, hogy az egyéni hiúság legyőzésén kiviii mi értelme van annak, hogy némelyik értesítőben sorra-rendre elmondják, hogy A tanár és Z tanár milyen cikkeket irt az egyik helyi lapba, hogy, melyik kaszinónak és melyik csónakázó egyletnek tagja, hogy milyen közgazdasági tevékenységet fejt ki (bár ez utóbbi valóban nem is olyan túlságosan érdektelen). Az egyik középiskola értesítője a tananyag, 'kétségtelenül legfontosabb rovatában csak a használt tankönyvekről számol be pontosan, de hogy mit tanultak, mit nem tanultak belőlük, arról egyszerűen hallgat. Az iskolai és házi olvasmányok fölsorolásánál (már ahol ez nem hiányzik) elsősorban a szerzők nevére volna kíváncsi az irodalmi és pedagógiai érdeklődésű olvasó, de ezek említése, különösen -az alsóbb osztályoknál, rendesen elmarad. Már pedig lényegesen és alaposan nagy külömbség az, hogy a mohácsi vész leírását Brodaricsiól vagy Jókaitól kapjuk és az se éppen közömbös, hogy a Hazaszeretet cimü_ verset Petőfi Sándor vagy Kiss Menyhért irta. És itt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy, a szegedi genius loci ismerete, szeretete és usztelete meglehetősen hiányzik a mi szegedi •iskoláinkból. Éppen az olvasmányok jegyzékéből látjuk, hogy, amennyiben a puszta címek alapján ezt meg tudjuk állapítani, Tömörkény Istvánnak talán egy, talán két rövid uása szerepel az iskolák hivatalos olvasmányi programjában. Már pedig Tömörkény — ezt 9 legjobb lélekkel állithatjuk — nem csupán a magyar irodalomnak egyik páratlan Jelese, valódi klasszikusa, nem cshpán a magyar földneK es népnek (jelesül a szegedinek)] szinte egyedülálló ismerője, de mindezeken lul olyan tiszta és nemes erkölcsi irányú, olyan ritka és mély nevelő hatású irónk, akit az iskolának, a magyar iskolának és kivált a szegedi iskolának mindenképpen és a lehető legteljesebb mértékben föl kellene karolnia. A szegedi irodalmi olvasmánynak, különösen az alsóbb osztályokban mintegy, a gerincévé kellene tenni Tömörkény István müveit, amelyekben éppén a szegedi levegő és a szegedi lélek uralkodik, amelyek az áldott hazai föld és a derék hazai nép szeretetére tanítanak, az írói látás és érzés hiánytalan és töretlen szemléltető és éltető erejével. Arról se értesítenek bennünket ezek a szegedi értesítők, hogy Tömörkény halála tizedik évfordulóján megemlékeztek-e róla, a szegediről és maradandóról, holott Gyóniról igen csak megemlékeztek. Hisszük, hogy e tekintetben már jövőre is másképpen lesz nálunk. Csak félve szólalunk meg egy másik irodalmi ügyben, mert ezen a téren bizony, még mindig vakok vezetnek világtalanokat. Nos { igen, Adyról van szó, akiről tóínlJia szo se lenne középiskoláinkban, legalább az értesítők néma tanúsága szerint. (Pedig van, egészen bizonyosan, a bajusz alatt, a suba alatt és leginkább a pad alatt.) Mi látunk kívülről megtanult verseket Gyónitól, Sajó Sándortól, sőt, uram bocsáss, még Kiss Józseftől is, de Ady, Endrétől egyetlenegyet se. Teljes tisztelettel és óvatossággal hadd' utaljunk ez. Úttal arra a nemzeti jövendőnk szempontjából is igen jelentős körülményre, hogy Bethlen Gábor és Bólyai Earkas Erdélyének püspöke, Maklcai Sándor és a magyar irredenta erdélyi lelkének megszólaltatója, Reményili Sándor (Végvári)' figyelmeztetik a csonka ország magyar irodalmi hivatalosait, hogy Ady Endre költészetének megértése és szeretete á magyar integritás egyik lényeges eleme, a magyar jövő egyik záloga. Az ifjúsággal már úgyis régen elkéstek, akik most akarják megóvni Adytól, nincs az Istennek olyan szigorú pedagógusa több£, aki á magyarságnak ésl az emberségnek ezt a világbíró titánját elvegye és elvitassa az uj idők uj embereitől.. ww jwwaw.1 ijwwwowwuirjum ** M francia kamara Jbizalmai szavazott 'Poincarénak. (Budapesti tudósi tőnk telefon jelentése.) Párisból jelentik: A kamara mai ülésén a tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Poincaré minisztereinők hosszabb beszédben kelt ífi a pénzügyi bizottság ismert határozata ellen. Hangsúlyozta, hogy elvben hajlandó a visszamenő fizetések folyósítására és hajlandó azonnal fizetni, ha a költségvetésben eíre fedezetét taláí. Nem a kormány ellen,- Vagy mellett, hanem a költségvetés mellett, vagy ellen kell szavazni, (Budapesti tudósítónk télefoQjelen-« tése.) Párisból jelentik: A kamara Poincará beszéde után megkezdte a javaslat részletes tár. gyalását és Poincarénak nagy többséggel bizalmat szavazva, a pénzügyi bizottság javaslatával szemben a kormány eredet! javaslatát fogadta el. S2á^millió aranymárka a kár (Budapesti tudósítónk telefon jelen« tege.) Berlinből jelentik: Az Érchegység-i katasztrófa által sújtott területek hatósági bejárása tegnap este véget ért,- A kiküldött bizottság jelen-i téséb'en rémes képet fest a pusztulásról. ki anyagi kár jőval nagyobb, mint eddig hitték és a bécslés szerint meghaladja a százmillió wmimmmmmmmmmiútmimimmmmi aranymárkát. - . * „ Az elpusztított falvak lakossága mindéníü fc*-. vesztette és nőnapokig (art, amíg lakáshoz jut* halnak. A? árterület még mindig el van zárva a külvi-í lágtól. Az utak elpusztultak, a hidakat elso-f dorta az ár. A vasüti pályatestek eltűntek aa iszapban. Az utak restaurálása szakértők szerint legalább egy félévig fog tartani. SWt BJMWOTmflWMMWMWIMIIM^^ A. pekingi kormány a fapán csapatok vissza&ivását követeli. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Pekingi jelentés szerűit Csan-Kai-Sek a Tiencstn ellen folytatott offenzívát beszüntette. A déli csapatok visszavonulóban vannak és Hankau és Csang-Csáu ellép. kísérli meg az előny omulást. . ... , . - . ••, A pekingi kormány ujabb tiltakozó jegyzéket küldött a japán kormányhoz, amelyben a Kínába küldött jap.án csapatok visszahívását követeli. " < Jofeljai*. van a hercegprímás. '(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nagybeteg hercegprímás állapotában ula délután örvendetes javulás állott be. Már a délelőtti orvosi vizsgálat megállapította, hogy a hercegprímás egészségi állapota kedvezőbb-e fordult és .nagy remény van arra, hogy a javulás tartós les*. Napközben a hercegprímás sokat aludt és < amikor iiditő álmából felébredt, táplálékot is vett magához. A délután folyamán dr. Gönczy Béla ismételten míegvizsgálta a herceg-1 prímást és az esteli órákban bulletint adott ki, mely szerint őeminenciája állapotában künmjebbedés állott be. A tüdőgyulladás viszszafejlSdöit. A hőmérsék 36.8, az érverés 102, erőteljes és szabályos. A táplálék felvétele ki elégítő, a beteg napközben többször aludt. A' hercegprímás állapotáról szóló kedvező jelen'