Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-29 / 172. szám

W: m. DÉIMAÜYAB0II5ZS0 bályrendelet tervezetét is. A' Szeged—Algyői járatok engedélyezésére azonban nem tehet határozott Ígéretet, mert a döntés jogát, ebben az esetben is ft miniszter magának tartotta fenn és előbb lc kell tárgyalnia a kérdést a ] Máv. igazgatóságával. Az értekezlet tíz órakor ért véget. A minisz- í téri tanácsos ezután a városi autóbuszüzem ! társaskocsiján az érdekelt községek képviselői­nek és járási főszolgabiráinak, valamint dr. Pálíy József tanácsnok kíséretében bejárta a Szeged—deszki vonalat, hogy megejtse a vonal helyszíni szemléjét-. Markhót Jenő még csütörtökön visszautazott a fővárosba és el­utazása előtt kijelentette, hogy a miniszter a legrövidebb időn belül meghozza döntését. Uj fogbázi rendet léptettek éleibe a szegedi ügyészség fogházában, fsogy megakadályozzák az esetleges szökéseket. Az egyik szökevény — üdvözletei küldött Temesvárról. (A Délmagyarország munkatársától.). Az ügyészségi fogház szökevényei ügyében az ügyészség elnöke befejezte a házi vizsgála­tot, amelynek eredményét megküldte a fő­ügyészségnek. A házi vizsgálat — amint már megírtuk —• kétségtelenül megállapította, hogy a szökésért a fogház őrszemélyzete nem vonható felelősségre, mivel a szö­késre a két vizsgálati fogoly oly elő­vigyázattal és alapossággal készülő­dött fel, hogy az adott helyzetben az örök nem akadályozhatták meg a szökést. !Az ügyészség elnöke a további szökési kí­sérletek megakadályozására u) fogház-rendet készitett el, amely egyrészt az őrök teendőit szabályozza, másrészt pedig a vizsgálati fog­lyok elhelyezését változtatja meg. Az uj fog­házrendet az ügyészség elnöke felterjesztette •wtwtitwii'-^^siwaawwgftw, UWMWMI MMBWwwroiiw^ípiwhii Csodarabbi-látogatás határakadályokkal. Amikor a Makóra igyekvő zenlai csodarabbi hívőket először a szerbek, majd a magyarok tartóztatják fel a határon. a főügyészséghez, amely a felterjesztést felül­vizsgálja és dönt a végrehajtás kérdésében. Itt említjük meg, hogy a hirek szerint iíoz­riis György temesvári postabélyegzővel ellá­tott lapot küldött egyik szegedi barátjának, aki a szökevény üdvözlő sorait el­juttatta az ügyészségre. A' levelezőlapon a vakmerő szökevény el­mondja, hogy minden baj nélkül átjutott e határon és Romániában egészen uj életet fog kezdeni. Tervei szerint Óromániába költözik és többet sohasem fog Magyarországra jönni. Roznis György szenzációs levele nagy feltű­nést keltett és a levelezőlap tartalmával min­denben igazolta azokat a feltevéseket, hogy a szökevények Romániába szöktek át Értesülésünk szerint a külügyminisztérium utján a két szökevény kiadatását kérik Ro­mániától, akik páratlan leleményességgel tűn­tek el a szegedi ügyészség fogházából. Horgosról jelentik: Nemrégiben Makóra ér­ibezett Teitelbaum Joel nagykárolyi csodarab­bi. A híres csodarabbi látogatásának hire csak­hamar messze elterjedt és országhatár sem akadályozta lelkes híveit abban, hogy, a csoda­rabbi látogatására ne siessenek. Zentáról huszonhét orthodox vallású keres­kedő akart útnak indulni, hogy a szombatot a csodarabbi társaságában töltsék el. Mand­rovíty Vaszilije főkapitányhoz fordultak és határátlépési igazolványt kértek tőle. A főka­pitány a belügyminiszterhez és a szabadkai határrendőrséghez telefonált, hogy csodarabbi­látogatás céljaira lehet-e határátlépési igazol­ványt adni. Mindkét helyen hozzájárultak ahhoz, hogy a huszonhét zentai kereskedő átutazhasson Makóra. Pénteken el is indult u huszonhét hivő, Horgosra érve azonban a ha­tárrendőrségnél szolgálatot teljesítő csendőr­őrmester megtagadta az igazolványok látta­mozását és noha a szabadkai határrendőrség telefonon megerősítette, hogy a zentaiaknak joguk van átmenni a határon, mindegyiktől külön névre szóló írásos engedélyt követelt, ami nélkül nem engedte őket tovább utazni és a vonatot elindittatta. A magyar határon lévő röszkei határrendőr­ség valami uton-módon tudomást szerzett ar­ról, hogy a csodarabbi-látogatóknak a jugo­szláv határrendőrség nem engedte meg az átutazást és amikor a déli vonattal, amellyel hosszas közbenjárásra mégis elindulhattak, Röszkére érkeztek, most a magyarok tagad­ták meg tőlük a továbbutazást és visszaküld­ték őket a jugoszláv fiatárra. Minthogy időközben a szombat is beköszön­tött, amikor vallásos zsidónak nem szabad utazni, a karaván Horgoson maradt és csak vasárnap tért vissza Zentára, anélkül, hogy a csodarabbit látta volna. Zentán bejelentették különös kalandjukat a hatóságnak és a keres­kedelmi egyesületnek, amelytől azt kérték, hogy szerezzen arra nézve biztosítékot, hogy szabadon utazhassanak csodarabbi-látogatásra. . „t, „ ,. - -"TmmmnfrmrrrT - njnn~irir¥iirOTiwiwiww A tiszti ügyészség esete egy szegedi ügyvéddel és egy „kisajátítást szenvedő féllel". (A Délmagyarország munkatársától) A városnak, a város tiszti ügyészségének igen sok munkát adnak még mindig azok a kisajátí­tási ügyek, amelyek a tanyai vasút és az egyetem építésével vannak kapcsolatban, sőt a jelek szerint igen valószínű, hogy a tiszti ügyészséget még hosszú évekig ellátják tennivalóval. Mert ezek a kisajátítások nem mindig mentek olyan simán, mint ahogy a város urai azt elképzelték. Az ér­dekeltek sokszor erőteljesebb ós elszántabb el­lenállásra készültek fel jogaik védelmezése terén és a városi hatóság szándékait szolgáló paragra­fusok ellensúlyozására felkutatták azokat a kont­raparagrafusokat, amelyek a t kisajátítást szén* vedő« felek érdekeinek biztosítására készültek. Nagyon sokszor nem sikerült a békés megegyezés és igy a bíróságok alé került a dolog, de meg­történi az is, hogy a békés megegyezés ellenére sem sikejrült a békés elintézés. t Ezek közé az utóbbi esetek közé tartozik az az affér is, amely a város hatósága és eav kisajátítást szenvedő fél, illetve a tiszti ügyészség és egy szegedi ügyvéd között felmerült A kisvasút építésével kapcsolatban a város kisajátítási jo­got kapott többek között Kovács János alsóvá­rosi feketeföldeken lévő ingatlanára, amely két részből állt, földből és lakóházból. Kovács Já­nos nem közvetlenül tárgyalt a várossal, hanem dr. Mezey Pál ügyvédet bizta meg érdekeinek képviseletével. Mezey Pál többizben tárgyalt is a . tanáccsal és a tárgyalások eredményeként ab­ban állapodott meg. hogy ügyfele 11,120 pengőt kap ingatlanáért A pénzbeli feltételen kivül volt több más fel­tétel is, többek között az, hogy meghatározott ideig ne kelljen kimennie házából, mert más, megfelelő hajlékot akar vásárolni. A tanács a megállapodás szerinti szerződés megkötésére az ügyészséget utasította. Dr. T u r ó c z y Mihály tiszti főügyész be is idézte hivatalába a feleket és ott ismertette előttük az általa megfogalmazott szerződés tartalmát A szerződést azutáö aláírták a felek, felvették a járandóságukat Ezzel el is in­téződött voína az üay, ha most, néhány héttel ezelőtt dr. Mezey Pál Kovács János ügyfele vében nem intéz ujabb beadványt a nácsboz. A további bonyodalmak a csütörtöki tanáGsülé, sen derültek ki. Mezey Pál ügyvéd beadványában a már fölvett megváltási ősszegen kivül lelép& dijat is követelt ügyfele számára. vánságát azzal indokolta meg, hogy a szerző^ nem fedi pontosan a szerződő felek akaratát Amikor a főügyész hivatalában felolvasták a sse*« ződés szövegét, ügyfele kifogásolta, hogy abból a végkielégítésre vonatkozó megállapodás hiáu», zlk. A tiszti főügyész azonban »ridegen kijefeij^ tette«, hogy nem hajlandó a szerződésen váfo toztatni, azt vagy aláírják az érdekeltek, vagy nem. Az érdekeltek azonban kényszerhelyzetbe^ voltak, mert abban az esetben, ha megtagadják * szerződés aláírását, nem kapnak pénzt, de Ju, gatlanukból még is kilakoltatja őket a város, tehát hajléktalanul maradtak volna, mert pénz nélkfti nem vásárolhatnak maguknak másik ingatlant Alá. irták tehát a szerződést de óvást emeltefe ellene. Dr. Mezey Pál ezen az alapon kéri a ta, nácstól a Mépési dij pótlólag való kiutalását, A tanács annakidején a beadványt véleménye zés végett kiadta a tiszti ügyészségnek. Az ügyész« ség beidézte Kovács Jánost, aki olyan értelmű nyi. latkozatot irt alá, hogy Mezey Pál ügyvédjének soha nem adott megbízást arra, hogy a kérdéses beadványt benyújtsa a ta­nácshoz, az ő nevében tehát nem nyújthatott be semmiféle ujabb kérelmet, mert a maga ré­széről a kiutalt és felvett váitságösszeggel kie^ légitettnek érzi magát. Nyilatkozatában ki­jelentette azt is Kovács János, hogy tudomása szerint dr. Mezey Pál a kisvasút átrakó dó állomá­sával kapcsolatos kisajátításoknál érdekelt ingat­lantulajdonosok érdekében adta be azt a kérelmet a tanácshoz. Ezeket ugyanis szintén ő képviseli és abban az esetben, ha a lelépési dijat pótlólag sikerült volna megszerezni, jogcímet teremt kli-i ensei számára nagyobb igények támasztására. Kovács János nyilatkozata alapján a tanács dr. Turóczy Mihály főügyész indítványára elha­tározta, hogy az iratokat átküldi a szege« di ügyvédi kamarához azzal a kérdéssel, hogy dr. Mezey Pál eljárása az ügyvédi rend­tartás értelmében milyen elbírálást érdemel. A drágaság. Budapest, julius 28. A tegnapi drágasági ankéttal kapcsolatosan Dréhr Imre népjóléti államtitkár kijelentette, hogy a forgalmi adót és a fővárosi illetékeket le kell szállítani. Elsősorban a vásárcsarnoki helypénzek kér­dését kell revidiální. A másik kérdés a vágó­hídi illetékek leszállítása. Ha megszüntetik azt, hogy az élelmiszer 3—4—5 kézen men­jen keresztül és minden egyes közvetítő meg­fizeti a forgalmi adót, akkor ennek kiküsaöbö­lésével 4—8 százalékos olcsóbbodás várható. Szükséges az is, hogy a közraktárakat áten­gedjék a központi idénypiac számára és hogy a termelő és fogyasztási szövetkezetek között együttműködést hozzanak létre. terménypiac árfolyamairól, a chicagói, továbbá az összes kiil- és belföldi tőzsdei jegy­zésekről a leggyorsabban és legpon­tosabban értesül, ha előfizet a Magyar Távirati Iroda hírszolgálatára. Mhil63 Előfizetéseket elfogad és részletes fel­világosítással szolgál a Magyar Távirati Iroda szegedi fiókja, Iskola ucca 20. szám-

Next

/
Thumbnails
Contents