Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-28 / 171. szám

DÉLMAGXAfiORSZÁG A QagyatéKo'k. lelíúrossása és Becslése KöríiM sszalbályíalan&ágo'fe. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi állami adóhivatal érdekes átiratot intézett a város tanácsához. Az átiratban közli a belügyminiszternek azt az ujabb keletű rendeletét, amely az örökösödési eljárással kapcsolatos szabálytalanságok megszüntetését célozza. A rendelet többek között a következőket tartalmazza: A miniszter kiküldött ellenőre megállapította, hogy a hagyaték leltározási eljárás sok helyen szabálytalanul történik. Több helyen a leltározást az arra illetékes közeg ugy foganatosítja, hogy felhívja az örökösöket & hivatalában való személyes megjelenésre, ott azután bediktáltatja a hagyatékhoz tartozó tárgyakat és értékét. A leltárt azután az örökösök szóbeli bemondása alapján állítja össze. , -Bárha ezek szerint a hagyatéki leltári vagyon felvétele és becslése nem a leltározás természeté szerint, a helyszínen, a vagyontárgyak közvetlen szemlélete és értékelése alapján megy végbe — mondja a belügyminiszteri rendelet —, a leltározó közeg a leltározó dijat, sőt a becslési dijakat is, minden esetben felszámíthatja, azokat az érdekeltektől rendszerint azonnal fel is veszi. Ezzel kapcsolatban azt is jelentette a kiküldöttem, hogy több helyen a hagyatéki bíróságok részéről a leltározási dijak megállapításáról végzésilleg intézkedés nem történik, hanem megállapítván a bíróság a leltár záradékából, hogy a leltári és becsüdijakat a leltározó közeg már felvelte, ha a. díjfelszámítás ellen kifogás nem merült fel, a felszámított díj felvételét egyszerűen tudomásul veszi. A községi irodában ilyenkor sem arról nincs semmi adat, hogy a leltározó közeg mennyi leltározási dijat számított fel, sem arról, hogy a leltározási becslés és a netaláni tanuzási díj felszámítását a bíróság helyesnek találta és azt megerősítette.« A belügyminiszter ebből a jelentésből megál • lapította, hogy q leltározó közegek eljárása nem csak az örökösök, hanem a kincstár érdeket! is sérti és ezért utasította az illetékes pénzügyi közegeket, hogy ügyeljenek szigorúan arra, hogy a jövőben a leltározó közegek a leltározást és a becslést mindenkor a hetyszinjn végezzék el. A szegedi állami adóhivatal a miniszter rendeletét tudomásulvétel végett küldte át a tanácsnak és kérte, hogy utasítsa a tanács a hagyatéki leltározással megbízott városi tisztviselőket a rendelet betartására, mert különben az adóhivatal kénytelen lesz jelentést tenni a dologról az illetékes hatóságoknak és uj leltározást kérni a bíróságoktól. 1927 julius 23. A »naccsága« erre nem válaszol, hanem nyugodtan visszarakja a kosárba a tojásokat és tovább megy. A tojásosnéni még utána is dörmög: — Hogy az ördög vinné el, még a fülebottyát is az ilyen süketnek ... Az alku egyébként majd minden esetben ilyen kedélyes módon végződik. Sokszor azonban a sér. tések kölcsönösek és ilyenkor rendszerint megjelenik a rend kiváló őre és felírja az egész társaságot az erkölcsrendeletbe ütköző kihágás cimén, Közben nyolc órát is elüti a városháza órája, mind több és több az üres kosarakkal felvonuló, elégedetlenkedő háziasszony. Termelőnél már nincs semmi, az áru mind a kofák, szedők és a nyári, úgynevezett ideiglenes piaci árusok kezében van, Reggel négy óra óta az árak legalább 50 százalékkal magasabbak. Szép gyümölcs nincs, az elsőrendű áru Bécsbe és Budai pestre megy. Befőzni való őszibarack, ringi lotta csak a csemegekereskedőknél található, * Beszélgettünk egy élelmiszer- és gyümöícsnagykereskedővel, aki vaggonszámra hozatja Szabolcsi ból a burgonyát, Szombathelyről az almát. — A drágaságot mi egyedül nem tudjuk letörni — mondja —, pedig én a burgonyát 20 fillérért adom 40 helyett. A drágaságot a szedők okozzák, akik blokkal foglalják le a piacra érkező árut. Ezek lelkiismeretlenül kifosztják a termelőt, a mellett, hogy felverik az árakat. A termelőt délig is ott hagyják a piacon, amikor értük mennek, felülnek a kocsira és elhajtatnak egy félreeső raktárhelyiségbe, ott kifogásolják az árut és kijelentik, hogy a Iefoglalózott árban nem vehetik át. A termelő pedig kénytelen engedni, mert hiába vinné vissza a piacra, nem tudja már eladni áruját, * Az árak pedig a következőképen festettek a hetipiacok, a drágasági ankétok és rendőrségi razziák után: paradicsom kilója 40—50 fillér, bab 40—50 fillér, ringló, alma 20—40 fillér, kék-szilva 30 fillér, körte 70-80 fillér, őszibarack 1.401.50, sárgadinnye 30—50 fillér, burgonya 35—40 fillér, kukorica csöve 10 fillér, zöldpaprika darabja 1-4 fillér, tök darabja 20—40 fillér, káposzta darabja 30—40 fillér, fejtett bab literje 50—80 fillér, zöldség csomója 20—40 fillér, spenót kilója 30 fillér, tojás darabja 12 fillér, kalai ráb kilója 14 fillér. B 1 B 1 W I 1 1 B P 1 B ü F F A L Ó 1 A 1 1 1 ILI B B péntektől vasárnapig © a Széchenyiben, iz építési vállalkozik felebbeziék meg az OreszSáiMiccal építkezés kiadásit. (A Délmagyarország munkatársától) Az Oroszlán-uccai bérház építésének ismeretes kiadása egyre nagyobb hullámokat kelt ugy az érdekelt, mint az érdektelen vállalkozók körében. ÁZt hogy az érdekelt vállalkozók, akik lemaradtak a versényben, elégedetlenkednek, teljesen érthető ás megszokott tünet, sokkal komolyabb jelentősége van azonban annak, hogy az érdektelenek is az elégedaíteníwdíjkhöz csalilabaznak és azt hangoztatják, hogy ilyen körülmények között a városi versenytárgyalások elveszük minden komolyságukat, bár nagy, perdöntő differenciákról nincs ebben az esetben szó. Szerdán délelőtt több vállalkozó megjelent a mérnöki hivatalban és ismét átnézték azt a táblázatos kimutatást, amelyet a versenytárgyalási bizottság állított össze és amelynek alapján a tanács meghozta hétfői döntését. Ebből a táblázatból megállapították, hogy a szigorúan vett építési munka a legolcsóbb végösszegű generális vállalkozó ajánlatában 532 ezer pengővel szerepel, mig a munkát elnyerő vállalkozó ajánlatában 544 ezer pengővel. Ha a tanács ugy határoz, hogy a nem szorosan vett épitési munkákat, az úgynevezett belső iparosmunkákat kikapcsolja és azokkal az ajánlattevő legolcsóbb szakiparosokat bízza meg, ha tehát nem a generális • vállalkozóra bízza a bádogos, a parkettező, a takaréktűzhely, a festő, a kályhás, a vízvezeték és a villanyszerelési munkákat, akkor az első vállalkozó ajánlatának elfogadása esetén 813 ezer, a harmadik ajánlat elfogadása esetén pedig 815 ezer pengőbe kerülne az Oroszlán-uccai bérház építése, elég tekintélyes ösz} szeggel kevesebb tehát, mint amennyiért a tanács kiadta a munkát. A differencia háromezer pengő kerek számban. A vállalkozók leginkább mégis azt kifogásolják, hogy a versenytárgyalási bizottság a kérdést az alternatív ajánlatok alapján döntötte el. A versenytárgyalási feltételek szerint ugyanis a vállalkozóknak például Semper Novából készítenő vakolatra kellett ajánlatot tenniük, de ajánlatukban, csak ugy mellékesen, beszorzás és részletezés nélkül jelezniük kellett azt is, hogy mennyiért készítenének egyszerű kőporos vakolatot. A versenytárgyalási bizottság az eddigi gyakorlattól eltérően ezt a hozzávetőlegesen beállított alternatívát vette számítási alapul és így kalkulálta ki azt az ered| ményt, amelynek alapján a tanács azután hatái rozott. A vállalkozók szerint cz az eljárás a versenytárgyalásokat teljesen bizonytalanná teszi, mert eddig az volt a gyakorlat, hogy a vállalkozóval csak a munka kiadása után közölték esetleg, hogy az alternatív módon végezze el a munka . egyes részeit. Í Értesülésünk szerint az érdekelt vállalkozók közül néhányan megfelebbezík a tanács határozatát, ! bár nagyon jól tudják, hogy a felebbezésnek i gyakorlati jelentősége nincs, mert azzal a kőzi gyűlés csak szeptember végén foglalkozhat, amikor Í pedig az a vállalkozó, aki megkapta a munkát, már tul lesz a javarészén. A felebbezésnek csak i elvi jelentősége van, a vállalkozók igy akarják : biztosítani a városi versenytárgyalások komolyI ságát és egyöntetűségét Reggeli séta a hetipiacon, amikor megkezdődik a „foglalózás" és eltűnik az áru. (A Dél magyar ország munkatársától) Nyomott, kedélytelen hangulat terjeszkedett a szerdai hetipiacon. Már kora reggel nagy hőségben kocogtak be a jó tanyaiak szekerei a Rudolftérre, A szedők és a kofák természetesen egész rajokban fogták körül az újonnan beérkezett kocsikat s aztán megkezdődött az alku, — Mennyire tartja az almát? — Húszba! • feleli a kisgazdamenyecske, ami annyit jelent, hogy az alma kilóját 20 fillérért szándékozza elárusítani. A szedő természetesen ezt az árat nem tudja megfizetni és erélyes hangon 15 fillért igér. — Itt vakujjak mög, ha tudom ócsóbban adni! — vág vissza a menyecske és már a másik úrféléhez fordul, aki szó nélkül átad neki egy blokkcédulát, ráírja jC.2««, ezzel lefoglalózza és tovább megy. — Egy óra múlva értejővők! — mondja távozóban, A menyecske erre letakarja u almáit és kijelenti eíteőssn és büszké« -. <- - — Nincs mán eladó sömmi! A következő és még számtalan kocsinál ugyanez az eset ismétlődik meg. Ugy, hogy mire hét órát ) üti a városháza órája, minden a szedők és a közvetítő piaci árusok kezén van. A gazdasszo| nyok ebben az időben kezdik meg piaci kálváriájukat. Szomorú arccal járnak-kelnek az áruval megrakott kocsi-táborban, de alig van valahol egy kiló eladó és olcsó gyümölcs, zöldség, vagy zöldfőzelék. A termelő most urnák érzi magát és sokszor különös beszélgetések folynak le a gazdasszonyok és közöttük. íme egy eset: A >naccsága< kalap nélkül, kis kézitáskával, egyszerű nyári ruhában megáll egy kosár tojás előtt — Hogy adja? — kérdi halkan, — 11 fillér — feleli a királyhalmi asszony. A háziasszony erre nyugodtan a kosarába rak 20 tojást és kifizeti. A tojástulajdonos megszámolja a pénzt, ajtáü kiabálni kezd: — Nem 5<5 van! Tán »bugri-füles« a naccsága, bor & tizennés-set tizenésanek haiaa? terménypiac árfolyamairól, a chicagói, továbbá az összes ktil- és belföldi tőzsdei jegyzésekről a leggyorsabban és legpontosabban értesül, ha előfizet a Magyar Távirati Iroda hírszolgálatára. Mhil63 Előfizetéseket elfogad és részletes felvilágosítással szolgál a Magyar Távirati Iroda szegedi fiókja, Iskola ucca 20. szám.