Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-24 / 168. szám

я™ JK GYARORSZAG кi»­1027 julius .24. elszánt szökevények. 'A' házi vizsgálat* eredményességét legfőkép­pen az késlelteti, hogy Pintér István, akit — mint ismeretes — a szöBés elütii órákban a szökevények összekötözlek, semmi felvilágo­sítást nem al.ar adni a szökevények munká­járól. '. ÁJlsndórtn azt hangozíatja, hogy ő fgész éjjel mindig aludt és nem törődött a-ízal, hogy társai miben iörik fejüket. Az ügyész­ségen ugy vélekednek, hogy Piaíér Istvánt a szökevények annyira megfélemlítették. hogy mosl nem mer vallani, Pintér Istvánt különben most elkülönítették és igy remélik, hogy a magánzárkában töl­tött ideje alatt meggondolja magát és felfedi társainak szökést előkészítő munkáját. A vizsgálatot vezető bizottság szombalon ismét megtekintette azt a nyílást, amelyen keresztül a szökevények a 17-es cellábór le­ereszkedtek a másoáemeleii tárgyalóterembe. Igy megállapították, hogy a cella deszkáját éles késsel vág­ták ki. E munkál négy részlet«, Hmmmmstmmmmimmmmmit&w m: ben vége .-Sk el. Négy napon 61. A deszkadarabokai minden reggel visszatet­ték és ugy eligazították, hogy a munkát még gyakoriolt szem sem vehette észre. A deszka alatt lévő téglasorra a foglyok vizet öntöttek, hogy a malter felengedjen. Napok hosszú munkájával sikerült azután a szorosan ösz­szeköjütt téíí'bulur^Hokat annyira meglazítani, hogy az egyik légiéi sikerüli kiemelni. A többi munka már nem okozott nagyobb nehézséget. A légjasor alatt vékony homok­réteg volt, amelyet a szökevények lassan ki­emeltek. A menyesei áttörése már a szö­kés érájára maradit. E hosszadalmas munkát a két vizsgálati fogoly oly csendben és oly nagy elővigyázat­tal végezte, hogy az őrök nem is gyaníthat­ták, hogy a két fogoly miben mesterkedik, j A házi vizsgálatot azonban csak akkor fejezik j j be, lia Pintér István vallomást lesz, mert > csakis az ő vallomása világíthatja meg meg­j nyugtatóan a vakmerő szökés eddig még is­j meretlen részleteit. üpo éá hazhtxyábcm a vezető H>Hágrncwha. A városi számvevőség összeírja a költségvetésből klmaradi szükségleteket. A szeptemberi közgyűlés áliapilja csak meg az Mei péíhilelekel. A szabadságon .Lévő polgármester helyet­te iíésével megbízóit dr. üaál Endre kulíúr­tanácsnok ezzel kapcsolatban éríieklődésünkre most a következőket mondottadéi: — A miniszter rendelete következtében a tanácsnak most elsősorban össze kell állit­falnia azokat, а pófhitelefcét, amelyekre eb­ben ez évben még szüksége lesz, a város fő­pénztárának.'AbkÖH?égvetés összeállítása alkal­mával, a múlt év juliusában ugyanis olyanok voltak a viszonyok, hogy a számvevőség egyes szükségletek fedezésére , nem jelölhetett bi megfelelő nagyságú fedezetet. Igy például a mérnöki hivatal költségvetése.szerint a város kezelése alatt álló .iskolaépületek tatarozá­sára 196 ezer pengőre' leli volna szükség, a számvevőség azonban. mindössze 36 ezer pengőt irt elő ezen fa -cimenTaz idei költség­vetésben. Az iskolai hatőfágok mos! egyre jobbon sürgetik a megrongálódott iskola­épületek rentlbéhozásáf, erre a célra tehái feliétlenül póthilélt keii biztosítanunk. 7ul­kicsi volt a városrendezési célokra előiri összeg is, sőt még ezt a keveset is a köz­gyűlés a külvárosrészek világítási hálózatá­nak kiterjesztésére 'használta fel, tehát a leg­sürgősebb kövezést és csalornajavilási тип• kálótokra sem julolt belőle. — Nmcs a költségvetésben v fedezel^ a vá­rosi épületek tatarozására sem. Nagyobb összegű hozzájárulási kiván a várostői a kultuszminiszter a tanyai iskolák, a közép­iskolák és a polgári iskola fenntartásához ír. Ez h felemészt körülbelül ötvenmillió koro­nái. Itt lesz ezenkívül az országos dalos­verseny i?, amely szintén sok pénzt, költsé­get igényei, ' .1 E'mondctta nv'g a kullu.rszenátor, hogy a kérdéssel való .ziíuileg a legközelebbi tanács­ülés foglalkozik. Hogy végeredményben mire és'méhnyi póthilelre van szükség, azt a szám> vevőség fogja pontosén összeállítani. A szám­vevő'?ég . kimutatása alapján a tanács a lég-' közelebbi„"közgyiílésén lesz előterjesztést. Ez ь közgyűlés szeptember végén lesz. Rendki­viili közgyűlésre! egyelőre nincsen szú a városházon, de abban, pz"esetben, ha valami {•A Délmagyarország munkatársától.) A 1 városi számvevőség — mint ismeretes — j már régebben megkezdi'c^ajövö évi költség­vetés összeállítását. A munka meglehetősen sürgős, mert egy ujabb miniszteri rendelet értelmében a költségvetést októberben fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez és a miniszter állíióiag még ebben az évben jóvá is hagyja. Eddig az voit a rend, hogy a vá­ros az év vége felé terjesztette fel a költség­vetést, amelynek jóváhagyása legjobb esetben & következő év: második felében érkezeti vissza. A tempó gyorsítása összefüggésben vari a városi autonómiák fokozottabb kor­mónyhatősági ellenőrzésével. A számvevőség gyorsén halad a - kompli­kélt munkával előre és minden jel arra mu­tat, hogy idejére be í? fejezi a költségvetés' összeállítását. Néhány napi zavart és késedel­met okozott ugyan az a belügyminiszteri ren­delet, amely az idei költségvetés jóváhagyá­sán kívül számos tétel megváltoztatását és az ötven százalékra kontemplált községi pótadó kulcsának negyven százalékra való redukálá­sát tartalmazta. Ezek a változtatások megza­varták a jövő évi költségvetésre vonatkozó kalkulációkat* meri a törvény értelmében a számvevőség az.egy.es tételeket a legutolsó három év eredményei alapján állíthatja csak be az uj költségvetésbe. Amikor a rendelet­szülte;első kcnsiernáció lecsillapodot*. kide­rült, hogy a miniszter változtatása! nem is olyan irreálisak, mint amilyennek első pilla­natban a hitték a városházán, a felemelt be­vételi tételek az első félév eredményéi sze­rint valószínűleg meg is valósulnak, Az vi- j szont más kérdés, hogy a pótadó kulcsának redukálása, valamint néhány kiadási fétePéme­léSe következtében a városnak; nem igen/t?a­rad aziidlrilolyantöbbletbevétele, amelyet aíoknak" a kiadásoknak fedezésére.fordilhShTii, amelyekre a műit év nyarán, amikor a költ­ségvetést összeállítottak, előre nem lehet gondolni. Vyolcván psRsös iiaVi részletre is viKsmiiflás SL'iitl m 4s ham-átt » 2 О ;V У О 1 4 к Esvtzer бзпзйШ!. Kpp'ceíípitnitós leltSnS ete«* irtian Operá'ss&agtfratercv? Buáíps^yH»," '4 n»fpfWIj№oé№«<tí:e|t№énv. . ,1115 SZAKÁLLSZÁRITÓ. írja: JUHÁSZ GYULA. nmm\ ••••!! Tömörkény a törvény előtt. ZMi tagadás, bizony ő is leült arra a padra amelyre engem is leültettek, kedves irótárs és amelyen Rákosi Jenő is helyet foglalt töW bek közölt. Nem szégyen az, kérem, csalj arra kell vigyázni, hogy ulána szépen haza-* engedjék az embert és ne invitálják a szom­szédba. Ugy történt a dolog, hogy Stringass! ner István róm. kath. 27 éves, nőtlen hír­lapíró, a Szegedi Napló belső dolgozótárs» 1892 augusztus 27-én megírta, hogy Sisák Jó­zsef kisteleki csizmadia fölgyújtotta a tulajdoni házát, amelyet egy év előtt 100 forintra bízta­silóit. Ez eddig nem lett volna baj, már mint az íróra nézve, azonban Sisakot, akit előzete­sen letartóztattak és aki ellen bűnvádi eljárást indítottak, a törvényszék fölmentette és erre Sisák rágalmazásért sajtópört akasztott a Sze­gedi Napló nyakába. (Ettől a Sisaktól azóta igen magasrangu urak tanultak minálunk.), Mint rövidesen kiderült, azt a nyakat Stein­gastner István munkatárs hordotta, aki Tö­mörkény néven éppen az időben tűnt föl írásaival azok előtt, akik a vonal alatt is ol­vasni szoktak a régi Naplóban., Esküdtszék elé került az ügy, amelyet Budapesten tár-! gyallak Zsílvay vezetése mellett. A vádlottat dr. Kúszó István fiatal szegedi ügyvéd látta/ el védelemmel. De bajok voltak, a jó reggelét, olyan baj ok, ( hogy majdnem meg kellett szüntetni az eljá-;' rá;;t a hírlapíró ur ellen. A beidézett esküdtek­nek a fele se jöli el és a panaszos csizmadia se akart jelentkezni. Nagy. üggyel-baj jalinégis csak megindult a törvény kereke és az es­küdlek sorában helyet foglalt egy humorista is, a vidám dr. Guthi Soma (Gutíus), vala­mint a nevezetes Piperkovics Bátor. Stein-; gassner (Tömörkény) IsLván nem tagadta ésj bevalolta, hogy az inkriminált irodalmi mü­vet ő irta, adatait a magyar királyi csendőr«' ség hivatalos jelentéséből vette. \ — Mögjegyzöm kérőm — mondotta az ifjú: belmunkatárs nem minden célzatosság nél­kül —, hogy Kistelekön olyanok az állapo-^ lok, miszerint ott az apagyilkosságtól kezdve; lefelé a legkülömbözőbb bünözésök napirön-1 dön vannak és Sisák a szögedi törvényszéki? rovatoknak legismertebb állandó alakja esz^ tendők óta. Mint később kiderült a vallatásnál, Sisakot) halált okozó súlyos leslisértés miatt háromévi börtönre, egy más alkalommal hasonló ese-j tért háromhavi fogházra ítélték. Le is ülte őket rendesen. Kószö István védő mindezekhez; hozzátette még, hogy Sisakot ezekéit fölül raégj hatóság elleni erőszakért is kilenc hónapra és amiért a sógorának kiszúrta a szemét,j háromévi börtönre ítélték. Egyszóval eddigi összesen kerek hét esztendei fogság nézett ki az érdemes főmagánvádlóból. (Mellékesen azj is kiderült, hogy ennek a Sisáknak is Kószo István volt az ügyvédje. Hiába, egy jő prő­kátornak mindenkit föl kell vállalni* c»iz-> madiát, újságírót-, ahogy jöu a sora.) A dolog vége az lett, hogy a fulmináns vád- és védobeszedek elhangzása után (abbart; az időben minden valamirevaló beszed fubj mináns volt, mint ahogy Ferenc József öfel-; sége mindig ruganyos leplekkel érkezett meg), az esküdtek félóra múlva nyolc szóval négS ellenében Sleingassnert nem vétkesnek nyílva nitották a sajtóbiróság felmentő ítéletet hozott. Tömörkény erre katonás gyorsasággal sie' lett a postára és föladta a rövid, de velős sürgönyt a lapjának:-.Vádlottat felmentettek, várost kivilágították. (Persze nem a szegei külvárosokra ériette.) A'két Pisták (mert K?' szó nem csupán védője, hanem lakótársa is volt írónknak) diadalmasan elindullak haza, hogy itthon Zum Soldalén kipihenjek a nagy» pör fáradalmait. Igy védte meg annak ideje» Kószó Pista bátyánk az | irodalmat. -T ogadji érte a hálás utókor - háromszoros banvil' kiáltását I t r ' :. .'" . /

Next

/
Thumbnails
Contents