Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-22 / 166. szám

Jt iíEüMAG* AftORSZ AG 1927 julius 22. A városnak meg Mell fizetnie az50e?erpe! ' § tanyai iskola" lio^éfánilási összegei (A Délmagyarország munkatársától,) Mint ismeretes, az állam a tanyai iskolák fentertási költségeihez 50 ezer pengős évi hozzájáru­lást követel a várostól. A mult évben csak 200 millió korona volt a város hozzájárulása. Az állam azonban az 1927-es évre ismét százszázalékkal emelte a hozzájárulási költ­séget azzal a kikötéssel, hogy az 30 ezer pengőnek felét még ez évben, másik felét pedig 1928 ban meg kell fizetni, A város hatóságát természetesen meglepe­tésszerűen érintette az állam ujabb követe­lése. A város tanácsa nemrégiben már fog­lalkozott az 50 ezer pengős hozzájárulás ügyével. A tárgyalás alkalmával a tanács­ülésen olyan hangok is vetődtek fel, hogy a uúros csak akkor akceptálja az állam százszázalékos emelését, ha az állam ha­sonló arányban emeli a várost hozzájárulá­sok tételeit. Végül is abban egyeztek meg, i hogy a város áür a tanfelügyelőséghez és kérdést intéz abban az irányban, hogy az az 50 ezer pengős hozzájárulás összegét milyen szükségletek alapján hozták ki, mert a város­nak tudnia kell, hogy pénzét milyen célokra fordítják. A tanfelügyelőségen szerzett értesülésünk szerint a tanfelügyelőség nem folyt bele az 50 ezer pengős Összeg megalapításába. Az összeg nagyságát a kultuszr iszterlum ille­tékes ügyosztálya állapította meg a tanyai iskolák száma és a város teherbíró képes­ségéhez arányítva. A kultuszminiszter ezen megállapítása ellen különben nincsen apel­láta, — mondották a tanfelügyelőségen — mivel a kultuszminisztérium törvényhozásilag biztosította magának azt a jogot, hogy az állami iskolák feniartási összegeit a szük­séghez mérten állapítsa meg Elfsuásgitán betegednek meg a fárésfiiréság tisztviselői a késő estig tarfé iiivataios Mft miatt. (A D&lmagyarország munkatársától.) A' szegedi járásbíróságon a felszaporodott munka és a megcsökkent létszám folytán a járás­bíróság elnöke már két év óta rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe. A bíróság tisztviselői normális időkben reggel 8 órától délután két óráig tartottak hifatalos órát. A létszámcsökkentés következtében azonban a segédhivatalok munkája ugy felszaporodott, hogy a járásbíróság elnökének előterjeszté­sére az igazságügyminiszter reggel 8 órától folytatólagosan délután 4 óráig állapította meg a hivatalos órákat. Az érdekelt tiszt­viselők egészségügyi szempontokra hivatkozva a hivatalos óra leszállítását kérték. A mult évben azután sikerült elérni, hogy délután négy óra helyett háromkor értek véget a hi­vatalos órák. Január elsején azután életbe lépett a dél­előtt—délutáni hivatalos óra. Reggel nyolc órától délután egy óráig, majd délután há­romtól—haiig tart a járásbíróság! tisztviselők hivatali elfoglaltsága. A tisztviselők természe­tesen elégedetlenül vették tudomásul a dél­előtt—déluiáni hivatalos időt. így majdnem kétszeres munkát végeztek anélkül, hogy fize­tésük emelkedett volna. A nyár küszöbén azután a feldolgozatlanul maradt ügydarabok . iMUMbWttWWiiMWW* - nmm leguagyobbrészét elintézték, ugy, hogy az egészségileg túlságosan Igénybevett tiszt vise­lős azt kérelmezték, hogy legalább a két nyári hónapra szüntessék be a délutáni hiva­talos órái. A járásbíróság elnöke a tisztviselők kérel­mét az igazságügyminiszter elé terjesztette, ahonnan azonban válasz nem jött a kére­lemre. A tisztviselők magánúton arról érte­sültek, hegy az igazságügyminiszter elutasí­totta a kérelmet. Az elutasító válaszról a tisztviselők azonban mind a mai napig nem értesültek hivatalosan. Ez az eljárás még job­ban bántja a tisztviselőket, akik felett nem muiik el nap, hogy egy-egy kollegájuk ne je­lentene beteget kimerültségére hivatkozva. Itt emiitjük még meg, hogy az állami tiszt­viselőket ujabb sérelem érte azáltal, hogy a népjóléti miniszter korlátozta a betegsegély­zési alap igénybevételét. A kiadott rende­let értelmében ugyanis ezentúl csakis műtét és műtéttel kapcsolatos orvosi költségek után kaphatnak gyógykezelési segítségei és gyógy­szermegtéritést a tisztviselők. Gyógyfürdői ke­zelést pedig többet egyáltalában nem enge* délyez a népjóléti miniszter, amely még ne­hezebbé teszi a tisztviselők megélhetését. 1 városnak mégis valorizálnia keli a földbérleti évadékokat. (A Délmagyarország munkatársától) Azok a nagy eltolódások, amelyek a magyar gaz­dasági életben és a valutáris viszonyokban bekö­vetkeztek, alaposan megbolygatták a város föld­bérleti rendszerét is. Mint ismeretes, a város pénz­tára a háborút kővető esztendőkben alig kapott számottevő ellenértéket a városi földek bérlőitől, akik valorizálatlanul fizették hosszú ideig a há­boruelőtti árlejtéseken kialakult béreket Hosszú és szinte késhegyigmenő harook után tudta csak apró fokozatokban emelni a város a földbért. Az, hogy egy teljes évtizedig gondolni sem lehetett Szegeden a városrendezési problémák megoldá­sira, hogy a tennivaló a háború kitörése óta annyira felszaporodott, nagyrészben ennek az ál­datlan helyzetnek a következménye. A város min­den jövedelmét a tisztviselők emelkedő illetmé­nyei emésztették fel, másra nem igen maradt be­lőle. A bérlők pedig úgyszólván ingyenes ha­$zonélvezői voltak a városi földbirtokoknak. A paradicsomi állapot — mint említettük —, évekig tartott és közben a bérlők annyira megv szokták azt, hogy a föld bérét egy pár csirke árából kifizethetik, hogy nagyon sokáig hallani sem akartak a bérek legmérsékeltebb emeléséről is, Igaz viszont az is, hogy az uj földárveréseken ab­normálisan magas bérek alakultak ki és ez lett alapja a későbbi földbérrevizióknak is. Ezekben a felíopdplt időkben gyönge kárpótlást talált a vá­ros abban, -hogy a régi, lejáró bérleti szerződé­sek egyik pa:u rafusát figyelmen kívül hagyta. | Régi szokás. .; alapján a bérleti szerződéseknek • volt és van még ma is egy olyan pontja, amely szerint annak a bérlőnek, aki a licitálón »ki­fogja«, a bérletet a megajánlott évi bér első felét azonnal le kell fizetnie, de fizetni kell még az árverés színhelyén egy félévi haszonbérnek meg­felelő összeget is óvadék címén. A szerződés kimondja, hogy ezt az óvadékot a város a bér­leti idő utolsó félévében irja a bérlők javára. Az óvadék ellenében tehát — normális körülmények kőzött —, a bérlők ingyen használ­ják az utolsó félévben a földet és mivel a bérlet ideje rendszerint nagyon hosszú, tiz-huszonöt esz­tendő, a bérlők közben meg is feledkeznek a letett óvadékról és örömmel fogadiák az óvadék­kal megváltott könnyebbséget. A háború utáni valutaromlás idején, amikor a békebeli bérek egy pár csirke árára zsugorodtak össze, a város szerény paragrafuscsavarással hasz­nosította azt a szerződési pontot. Beszámította ugyan a lejáró bérletek utolsó félévében a tiz­husz esztendő előtt letett óvadékot, de nem va­lorizált értékben. A bérlők, akik sokáig szinte ingyen használták a város földjeit, kényte­len-kelletlen belenyugodtak abba, hogy az utolsó félévért is fizetniük kell, hogy a háborús őssze-i omlás magával sodorta letett óvadékjukat is. Né­hányan megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy pö­rös u t o n érvényesítsék jogaikat, de eredményt nem értek el. A városnak — ha formailag nem is —, de lényegében igaza volt, amikor kárpótlásul a vaíorizálatlan földbérekért \aIorizálatLanul irta a bérlők javára a csengő aranykoronákban letett óva'líá'okat is„ amelyek valamikor egy félévi ha­szon! Vrel értek fel. Most azonban megfordult ismét a helyzet, A bérlők is teljes bért fizetnek már a városnak éa ezentúl város devalválhatja az óvadékot. A sok pörös!. el< megért az eredménye. A biró$4, gok ki ,ídották a közelmúltban, hogy az óva' dékot valorizálni kell, ami annyit je]eJ magyarul, hogy abban az esetben, ha az óvadé^ a bérleti szerződés megkötésének idejében felért egy félévi haszonbérrel és ha a szerződő felek ugy állapodtak meg, hogy az óvadékkal a bér, leti idő utolsó félesztendejét tekintik kiegyeuijj tettnek, akkor azt kiegyenlítettnek is kell tekinteni és a bérbeadó külön bért nem vánhal erre az utolsó félévre a bérlőtől. Ezt a birói döntést dr. Turóczy Mihály ügyész a csütörtöki tanácsülésen jelentette be­amikor a pénzügyi szenátor a költségvetés ügyé, ben leérkezett belügyminiszteri leiratot ismertette, A döntésnek ugyanis a városra nézve SUÍ lyos anyagi konzekvenciái vannak, a mennyiben a jövő évben jár le a városi földeli bérleti szerződéseinek nagytésze és igy ezekért a földekért az utolsó félévben nem kap bért a város. Az utolsó félévi bért a »városi főpénztár^ ban kezelt« óvadék egyenliti ki. Állítólag milliárdos jövedelemtől esik igy el a következő esztendőben a város. A főpénztár ugyanis a háború előtt letett óvadékokat papirkoronák alakjában mentette át, A^ olvasó rovata Rendel a Hort&y-uccába. Tisztelt Szerkesztő Urt Szíveskedjen b. lapjáJ ban néhány soromnak helytadni, amit előre is köszönök. Tudvalévő dolog, hogy a Horthy Miki lós-uc.cában szerdán és szombaton a tanyai ko­csik állanak. Igazán nem helyes, hogy ezt az uc«: cát ilyen célra használják fel. Közegészségügyi; ssempontból sem megfelelő. Csupa piszok ilyen napokon az egész szép útvonal és ez ott ékteleni kedik délután 4—5 óráig. Miért tartja a város a nagyszabású köztisztasági üzemet? A tanyai ko­csik délelőtt 10 órára elmennek, de a temérdek piszok ott éktelenkedik még sokáig, sőt estig s piaci napon még locsolást sem kap. Ha aztár délután 5 óra felé megjön a locsoló lajt, abbaií ugyan nincs köszönet, mert az nem locsol, ha-J nem csak permetez, de azt is csak a seprés] Után. Igy aztán sepréskor olyan éktelen port veri fel az ember, hogy azt látni sem jó, hát még be-j szívni a pompás levegőt. És miért van a köztiszJ tasági üzemnek utmoaó kocsija, ha nem azért, hogy ilyen helyen használja? Kérjük az illetékes hatóságot, hogy ennek az uccának tisztaságára na­gyobb gondot fordítson. — Tisztelettel: Egy Horthy-ueeai lakos. VARGA MIHÁLY Aradi ucca 4. kötél­gyárosnál SZEGED Telefon 469. Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szőlőkötöző fonalak és háló isi gyári 6ron kap halő. GYŰJTSÖN gyógynövényeket: kOhánal, H 20 ezüsthársai, popsn Jt le vei e t, ,, áivacsalánvirágot, ^ MORISBOGARAT k«k s^favirógo?,0' csalánlevelet, lehénndlyv&levelcí, ezerJúfUvet és mindenféle egyéb gyógynövényéinél. Szúrás Keszletét ajánlja fel a Hviflrnflnrfl Magvar Nád, Gyékény és Gyógynövény »fUIUIIUICI rt.-nak Budapest, VI., Ktrálv acca 12. 18 szegediek taiáikozé iieii Budapest legelsőrenaü, 484 modern családi szállója az István Király-szálloria VI., Podmanlczky ucca 3. Mérsékelt árak, figyelmes kiszelgálds, modern berendezés, központi fűtés, melegvizszolgáltatás, lift Napi teljes pensié 8 pengőtől. A nyugaii pályauíTvaf közelében- j

Next

/
Thumbnails
Contents