Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-21 / 165. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1927 július 21. lérejből származó jövedelmeiket. Ha pártatlanul, az igazság hangján akarunk szólni * kérdésről, akkor ezt csak helyeselnünk lehet, söt azt kell kívánnunk, hogy — amint a vármegyéknél már megtörtént —, a városoknál is még szélesebb körben, a számvevőségek államosításával terjesszék ki a gazdálkodás feletti ellenőrzés körét. Erre vezetnek a belügyminisztérium állal Szeged város 1927. évi költségvetésén eszközölt módosítások, amelyek egyúttal irányt is mutatnak a helyes városi gazdálkodáshoz és nagyon alkalmasak, hogy felkeltsék a törvényhatóság tagjainak figyelmét egyes takarékossági lehetőségek iránt. Dr. Cserzy István. Nem sszüníeíila be a városi íissiviselöK 25 sssússalélcos físsetéspótléUút. (A Délmagyarország munkatársától) Nagy ijedelmet keltett a minap a városi hivatalokban a Belügyi Közlöny legújabb száma, amely a városi tisztviselők illetményeire vonatkozó legújabb kormányrendeletet közli. A rendeletben ugyauis az áll, hogy a városi tisztviselők egy fillérrel sem kaphatnak nagyobb fizetést, mint amennyit az ugyanabban a fizetési osztályban lévő állami és megyei tisztviselők kapnak. Az ijedelmet pedig az okozta, hogy a szegedi tisztviselők ennél lényegesen, pontosan huszonöt százalékkal kapnak nagyobb fizetést. A huszonöt százalékos többletet" városi pótlék címén kapják, de még így sem érik el a háború K'Iötti fizetéseiket. A rendelet alapján az a rémhír kelt szárnyra, ¡hogy a belügyminiszter a városi pótlékok azonnali beszüntetését rendelte el. Egyesek már a drákói rendelet indokolását is tudták. Eszerint a belügy- j miniszter az egyenlő elbánás elvére hivatkozott | 'Parlament — a királyi low€ir&a &elyén. M helgráüf skupstinában tisenüt év élőit még Királyi lovalt rigeíieU a mai paáoR Rösött. volna, amelyet Szeged város megszegett a huszonöt százalékos pótlék folyósításával és így hozzájárult az állami tisztviselők elégedetlenségének fokozódásához. ' Utánajártunk a dolognak és meggyőződtünk róla, hogy a rémhír — alaptalan. Igaz ugyan, hogy a Belügyi Közlöny legutóbbi száma tényleg közöl ilyenféle rendeletet, ez a rendelet azonban Szegedre nem vonatkozik. A belügyminiszter csak azt rendelte el, hogy a városok kormányhatóságilag jóvá nem hagyott közgyűlési határozat nélkül nem fizethetnek semmi néven nevezendő cimen sem fizetéspótlékot tisztviselőiknek, nem fizethetnek többet, mint amennyit a státuszrendelet megállapított. Szeged város tisztviselői azonban kormányhatóságilag jóváhagyott közgyűlési határozat alapján kapják huszonöt százalékos pótlékaikat, ezekre tehát a belügyminiszi ler rendelete nem vonatkozik. B e 1 g r á d, j u I i u s, ' (A Délmagyarország munkatársától) A korzón ezernyi tömeg hömpölyög, szinte elképzelhetetlen: a báromszázezeruyi. Belgrádnak nagyobb, forgatagosabb korzója van, műit a milliónyi Budapestnek. Honnan ennyi ember, — ennyi (ráérő ember? í Megállunk a sarkon. Hagyom hullámozni, hömpölyögni a tömeget. Érdekes arcok tűnnek elő. Törökök és bosnyákok, franciák és ezernyi magyar. (Az egyik magyar lapbői ezer példány jön jdeJ) Jó így elengedni a tömeget, állni a .sarkon, mijit egy bója a folyóban. A belgrádi újságíró 'oldalbalök: !< — Vigyázz, az ott Pasícs fia. Most lép el előttem elegáns charleőlon nadrágban és valamivel halványabb kabátban. Babos selyem nyakkendője átlebben a vállán. Szalmakalapját leveszi (szinte elképzelhetetlen: mennyi 'szalmakalap korzózik itt elképzelhetetlen szaljlagokkal. Micsoda üzleteket csinálna itt a magyal' kalapos boltos, akinek raktárában évek óta pihennek porosan a régi korzó szépei: finom zsirardik.) Markáns arca van, kékre borotvált képpel. Nikola Pasics szakáll nélkül. (Miuek nevezzem e tipikus szerb politikust, akinek uevg ma ís vouzó és elérheteilen a szerbek előtt) De egy vágás van az arcán. Pasics fia szeret párbajozni. Szereti a nőket. Karján széles gyászszallag, az apjáért. A korzó utána forcttil: mit keres Belgrádban a csúnya ítéletek után. KM akar Pasics fia, korzózni, montecarlozui: Vívói*. Elegáns és európai. És nem tudja: mi a pénz. Sokáig nézem. Visszafordul. Vájjon miért nétmin? Detektív vagyok tán1 Aztán elkapja a korzó, pasics Rade eltűnt. A Kari Alexandrova ulicán befordulunk, üreg, roskadozó házak mellett mai paloták. Tegnap építették. Amott épülő hatalmas falak: a liuáncmi ajtók, lekopott festékkel. Az újságíró-szobában két zöld asztal, néhány telefon. És szomorú, művészietlen képek. Komitácsik a hegyek kőzött Micsoda rémes arcok. De nagy élet van itt az újságírók között: a világ közepe. Parlament nincs most, de miuden itten fordul. És jönnek a tudósítók; szól, harsog a telefon egymásután: Szarajevó, Eszék, Zágráb, Szabadka. Laibach és Marburg. És oldalakat telefonálnak itt, csupa politikát. A Kecs a múltkor négy oldalt adott politikáról. Itt ugy írnak politikai riportot, mint nálunk a színházi harsonák. Hogy mikor ebédelt a miniszter és kivel vágatta ki a tyúkszemét. Mint nálunk a színházi harsonák. Azután végigszaladtunk az épületen. Micsoda szomorúság mindenütt. Piszok, rokkantság és ócskaság. Valahol kis ajtó a sarokban, belül néhány szék: Demokritski Klub. A demokraták klubja. Tovább: bent az ülésteremben. Mintha összevagdosolt és a drukktól összehasogatott iskolapadok vonulnának körbe. Középen egy kilátástalanul szomorú emelvény. Ahol az elnök ül. Szőnyegek helyett kifakult futók. És mintha az egészet fölkaphatná az ember a vállára. Én félnék e padokban ülni. A Novosti munkatársa mentegeti a parlamentet. — Nincs itt mi látnivaló, itt minden ideiglenes! Aztán nagy előadásba kezd. — Belgrádban sohasem szabad elfelejteni, hogy 67-ben még minden török volt itt. Most van hatvan éve, hogy a Kálimcgdán kulcsait átadták a törökök. Itt minden azóta fejlődött és 18 óta..» Kint az uccán egy rozzant épületre mutat. — Ez volt a régi skupstina. A törők időkből maradt. Itt elfért a régi kis Szerbia 75 képviselője. De az S. H. S. állam megalakulásakor, 18ban azonnal kicsi lett. 75 képviselő helyett most íúsziérium. Széles udvarba érünk, a belgrádi uj- J 315-öt választ az ország. Most ide larságiró megszólal: — A skupstina! A sierb parlament. És a magyar újságíró szelne elcsodálkozik. Szeme hozzá van szokva a remek dunaparti gótpalolához. a piros szőnyeges folyosókhoz, az előkelő páholyokhoz és a megejtő büfféhez. És a monumentális bécsi Naiionalvcrsammluughoz a remek oszlopokkal. És h szajnaparti Cbambre des Deputies-hez. Mi ez itt, tsz az épület, fehérre meszelt csupasz falakkal, szomorú kapuval, betörött-piszkos ablakokkal. Sehol egy oszlop, egy faragás, egy kőszobor. Sehol valami, aminél meg kellene állni. Mint egy regi cirkusz, vagy elfelejtett hippodrom. Szomorú parlament. Csak éppen őr áll a kapuban és portás. Csak éppen autók állnak meg a följdró előtt, A belgrádi újságíró kínosan mosolyog. Ránézek- Nam *z<!>1 semmit. Beljebb, Elhagyott folyosók. Sehol egy szőnyeg. De az ablakok itt «mokjtawtak. inxztosak. tí.a»r.ant székek JíVska tozik Dalmácia, Montenegró, Bácska, Bánát, Horvátország, Slavonia, Bosnia ... — Az első országgyűlés összeillésekor uj parlament kellett, mert itt nem fértek el a képviselők, így esett erre az épületre a választás, a régi udvari lovardát nevezték ki parlamentn c: k. Ahol azelőtt a nagy ünnepi co n cou r s-okat tartották, padokat vittek, mindent kitisztítottak és ez tett a skupstina, Ahol kilenc év előtt királyi lovacskák nyeri-» tettek, ahol hercegi gyerkőcök ugrattak az akadályok fölött, ott most a képviselő urak szónokolnak és a magaslatról mondja el trónbeszédét a király ... Azelőtt lovarda, m a : pari a« ment. De a Novosti munkatársa mégis föiderül. Végigvezet a Kral Alexandrova ulicán. Kifelé a villák felé. H^talaias e'pitkezés folyik itt, óriási kerítések és égígayutö állványok. Itt épül az uj skupstina remek bizánci stílusban. A korvonalak már kiboi '"¡.''ixjiak. De a falak iné-s csupaszok és az ablakok lyukasak. A szobrokat ég faragásokat már vésik a belgrádi műtermekben és a szerb piktorok már vázolják a kupolaterem festményeit. Remek parlament lesz, mondja a belgrádi kolléga, szebb mint a budapesti! Itt már lesz rendes folyosói élet is a képviselők^ diplomaták és ujságirók számára. Most a lovardában nem ismernek ilyet. Ott jéghidegek a folyosók télen is és az ablakok be vannak törve; Belgrádban reménykednek: 1929-ben már itt akarják tartani az üléseket. És a Novosti enn bere meghív akkorára büszkén, akkor majd végig., vezet szégyenkezés nélkül a parlamentben. A Milosa Velikok-on bucsuzunk. Fáj neki' ez a lovarda-parlament. — Ne felejtse. Belgrád csak 60 éve a szerbebé/ De sehol a városban nem láttam mecseteü Csak a Kalimegdán mered a magaslaton régi falak ormán. Alatta a Száva szépen, cső kosán belekarol a Dunába. ' Vér György, Kezdődő érelmeszesedésnél a termé*' szeles „Ferenc József keserűvíz ugy az alhas* pangást, mint a renyhe emésztést gyorsan és; enyhe módon megszünteti. A gyakorlati orvostudomány vezérei a Ferenc József vizet azért becsülik olyan nagyra, mert ez a szívbajosoknál is szabályozza a gyomor- és bélmGkSdést,! aminek következtében az étvágy növekszik és; az ellenállóképesség fokozódik. Kapható gyógy*! szertárakban, drogériákban és fü3zerüz!etekben,| ^»i.».^- HIHIHI I IMIIM — Eszperantó világkongresszus. Julius 28-án ket« dődik Stockholmban a 19. eszperantó világkong*; resszus, amelyre bejelentette részvételét Károlyi svéd királyi herceg is, aki nemrég sikerrel tette»; le Stockholmban az eszperantó vizsgát A kongyj resszuson az eszperantó 40 éves jubileumi ünnei, pén egy tölgyfát foguak elégetni, amelyhez minden országból főidet hoznak, így a svéd királyi palota] kertjéből és az eszperantó szerzője, Zamenhoít varsói sírjáról is. A magyar kiküldöttek szómba-! ton és vasárnap utaznak el a kongresszusra, arneJ lyen nagy propagandát akarnak kifejteni a buda-' pesti kongresszus érdekében. Mozireklám vetítő lemezeit (diapositív) művészi kivitelben készíti mozgók részéra felveszi SOST2SRICS Xődxnezővésárhely, Korié M«lL füüisan£»7Í magánlanfolyamés wdiyllbcl jogi szeminárium Budapest, VIII., Márta Ier6zta-tér 3. (Daross-u.) Előkészít középiskolai magánvizsgákra, érettségire^ alapvizsgáJcra, szigorlatokra. Kitűnő jegyietek. "A DÉLMAGYflRORSZÍG kölcsünkOnyvtriui A Délmagyarország kölcsönkönyvtárába a következő uj könyvek érkeztek: Paul Fusson: A szegény Dronte élete, halála és újraszületése. Jossph Conríd: Az arany nyíl. Gauíier: Moupin kisasszony, (Két kötet.) Komá omi János: Esze Tamás, a mezitlébosok ezredese. Alma Johanna Koen'g: A szent palota. Kurd Laswitz: Két bolygén. Ncdas Sándor: Akiért csak a kezet kell kinyújtani. Henri de Regnier\ A szerelem iskolája. Charles Reade: Oltár és tűzhely (Két kötet) Maurice Patévlique: A cár országa a nagy háborúban (Három kötet.) Szomory Dezső; A selyemzsinór Havi etóflzetési díj t'60, a Délmasyarország «10üzetfiinek 1 pengő, lisítviselS-eSőítee'S&ReK 89, f!8?f £!Öfö8?§kG8S 18 Üilér,