Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-17 / 162. szám

SZEGED : Szerkeaztöség: Beók Ferenc iícca 2. Telefon: 13-33.'Klailóhfvaial, jifflcsönlíBoyvlár és Jegyiroda: Aradi ucco S. Teleion : 3C8. ^ Nyomda : Lííw J4pót ucca 19. Teleion: 16—34.« » « » « » VASÁRNAP Í927 JIIL1US 17 0 <5 0 III. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM MAKÖ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: l'rl ucca O. Teleion: 131. szám.« » « » « *> HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andráasy ucca 22. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » RlőílzEíésl óra havonta 3-20, vidéken és a {«városban 3-SO, kUliüldefn 6-40 paagS. Egyes szám 1©, vasár« és Ünnepnap 24 fillér, A toécsl forradalom. Január 30-án a Magyarországtól elszakított Somfalván a választási agitáció során összekülönböztek az osztrák frontharcosok és a szociáldemokrata köztársasági védőszövetség tagjai. Az összekülönbözés során a frontharcosok revolvert használtak, két munkást megöltek, a gyilkosokat pedig az esküdtszék csütörtökön felmentette. Ennek következtéiében julius 15-én délelőtt Bécsben kitört a forradalom. A Ringen barrikádharcok folynak, az igazságügyi palota elhamvadt, a szociáldemokrata pártvezetőség kimondta az általános sztrájkot, Európa centrális fekvésül nagyvárosának a külvilággal való összekötbetjése megszakadt. Egyelőre ennyit tudunk a bécsi forradalomról. A halottak már ezt sem tudják, a kétnapos harc sebesültjei pedig az ideiglenes kötözőhelyeken gyötrődve látják a fel-íellobbanó langokat és hallgatják a puskák robogását és gépfegyverek kattogását A forradalom, amely most váratlannak tetsző módon kirobbant Bécsben, tulajdonképen logikailag következett az osztrák állapotokból. Az a Bécs, amelyet évszázadokon keresztül nagyra növesztett a dinasztiának dédelgető jóakarata és ötvenmillió ember munkájának eredményéből táplálkozott, az összeomlás után elvesztette fennállásának gazdasági alapjait és ezzel együtt lelki egyensúlyát is. Mikor az utódállamok leszakadásával eldugultak az éltető csatornák, kőnyöradományokra utalt nagyváros lett belőle, amely azért élvezte a Népszövetség, de különösen Franciaország különös jóindulatát, hogy ne jusson eszébe a Németországhoz való csatlakozás gondolata. Az áníánt rövidlátó bölcsesége elégnek tartotta, ha ennyit cselekszik Bécs és Ausztria érdekében. Hogy egyebekben mi történik az osztrák köztársaságban, az se az ántántot, se az ántántnak Népszövetség néven alapított biztosító intézetét nem érdekelte. A Népszövetség nem látta meg, hogy a megcsonkított Ausztria teljesen életképtelen, nem .vett tudomást róla, hogy a főváros és az ország szembekerültek egymással és homok helyett talán a genfi tó vizébe dugta a fejét, mikor a verebek is csiripelték, hogy a megcsonkult és leszerelésre kötelezett Ausztria az az országa a világnak, amely, négyféle fegyveres erőt tart fenn. Ausztriában ugyanis ez vol£ a helyzet. A! st. germaini béke harmincezer katonát engedélyezett Ausztriának. Ez volt a hadsereg. Bécs ben a többségben lévő szociáldemokrata párt megszervezte a köztársasági védőszövetséget. Ennek Bauer Ottó volt a lelke és dr. Deutsch a vezetője. A jobboldaliak konkrét törvényes cél nélkül megszervezték a frontharcosok egyesületét, amely a horogkeresztes vezérkar körül csoportosult. Mindezek mellett maradt negyedik fegyveres erőnek a ljécsi rendőrség, amelyre a kancellárból régi mesterségéhe? visszatért Schober rendőrfőnök oly büszke volt, hogy még a nemzetközi rendőrkongreszszust is Bécsbe invitálta meg ennek a szerinte pártok felett álló mintaszervezetnek a megtekintésére , Ennyi fegyveres erő sok egy olyan kis államnak, mint Ausztria. Most tessék ennek a «tejébe képzelni Segpel kancellárt/akinek egész tevékenysége abban merült ki hogy kifelé lepleza bajokat, egyben.pedig a nyomorúságos helyzetre való hivatkozással és kétségtelen eredménnyel ujabb meg ujabb pénzeket kunyorált ki a Népszövetségtől. Még magasabban állott az osztrák Wilson, Hainisch professzor és egyben köztársasági elnök ur, akinek tevékenysége pedig kimerült abban, hogy igazat adott mindenkinek, keresztényszociálistáknak, szociáldemokratáknak, frontharcosoknak és republikánus védőszövetségnek, agráriusoknak és szabadkereskedőknek és csak arra nem jött rá, hogy egyszerre mindenkinek nem lehet igaza.. A horogkeresztes frontharcosok gyilkossága, illetve a felmentő ítélet mellett ezek az előzmények. Amennyire a nagyon hézagos és egymásnak nagyrészt ellentmondó jelentésekből meg lehet ítélni, a jelen pillanatban a város belső részében a kormány ismét ura a helyzetnek. Erre mutat az a körülmény, hogy ki merte hirdetni a statáriumot, a minisztertanács ülésezni tud, sőt a külföldi hatalmak képviselőivel tárgyalásokat tud folytatni Bécs élelmezésének biztosításáról. Hogy mi van a külvárosokban és mit hoz a holnap, azt természetesen senki sem tudja megmondani. A valószínűség amellett szól, hogy Bécs, ha elzárja magát a világtól, nem bírhatja sokáig a forradalmat. Az aszfalton nem terem buza és vágómarhát klinikai receptekkel pótolni nem 1«. het. A magyai" kormány, mint a helyettes miniszterelnök mondotta, a bécsi események miatt semmiféle különleges intézkedés foganatosítását nem látja szükségesnek. Egyszóval sem« legesek vagyunk az osztrák pártok küzdelmevei szemben. Ez egyúttal nem jelenti azonban az érdektelenséget is. Akármilyen viszonyok uralkodnak ugyanis Ausztriában, kétségtelen, hogy arra visz a legrövidebb ut nyugat felé és Ausztria az a kapu, melyen át a nyugattal közlekedhetnük. Akár a cseh, akár pedig a jugoszláv kerülő ut a legsúlyosabb gazdasági károkat jelentené Magyarországra nézve. Ezért érdekünk nekünk, hogy Bécsben minél előbbhelyreálljon a nyugalom és megszűnjék az az állapot, hogy Ausztria állandó koldusa, de egy* uttai állandó viharfészke is legyen Európa } középső részének. mi» riadó éjszakát. rémirek a feécsi forradalomról. — i szocfáSisták Seypel és Schober lemondását követelik. Szombat feszit izpMagi, de aránylag nyugodtan felt el.] (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pénteken este hét órakor a forrongó Bécs véres uccai harcok közepette teljesen elszakadt akülvilágtól. A szociáldemokrata szakszervezetek vezetőségei proklamálták az általános sztrájkot, amelyhez a nagy bécsi gyárak munkástömegein, a villamosvasút alkalmazottain kivül a telefonközpontok személyzete is csatlakozott. Az utolsó megbízható telefonjeientések leírhatatlan pusztulásokról számoltak be. Hét óra után, amikor a telefonösszeköttetés megszakadt, véres rémhírek keltek szárnyra, amelyek Pozsonyban keletkeztek. , A telefonösszeköttetés még szombaton sem állt helyre és igy a bécsi helyzetről forgalomba került hírek legnagyobb része csak találgatás, csak kombináció. Sok bennük az ellentmondás. Az egyik verzió szerint szombatra lényegesen enyhült a helyzet és nagyjából helyreállt a rend Bécs felszaggatott uccáin, de Vannak olyan jelentések is, amelyek szerint a forradalmárok a helyzet urai, sőt Bécs háziezrede is megtagadta az engedelmességet, csatlakozva a tüntetőkhöz. A budapesti osztrák követség szombaton délelőtt Pozsonyból feladott bécsi táviratot kapott, amelyet kurírral juttattak el Pozsonyba. A távirat szerint szombaton reggel Bécsben helyreállt a nyugalom, az uccai harcok megszűntek. A budapesti osztrák követségtől származó nyilatkozat szerint valótlan az a hir is, amely szerint az osztrák kormány lemondott volna. A Pozsony és Bécs között közlekedő személyhajók szombaton délelőtt pontosan megérkeztek Pozsonyba és utasai elmondták, hogy Bécsben egész éjszaka folyt a lövöldözés, sőt még a reggeli órákban is voltak uccai harcok. A helyzet teljesen bizonytalan, a haló' ságok nem tudnak urai lenni a helyzetnek és a katonaság túlnyomó nagyrésze nem hajlandó akcióba lépni a forrongókkal szemben. { Pozsonyi jelentés szerint dr. Seypel kancel5 lár az ellenzék vezéreivel ós a kormány tag-' s jaival folytatott tárgyalásai után a minisztertanácsol; permanensnek nyilvánította. A kormány szesztilalmat rendelt el az egész ország területére, a pályaudvarokat a védőszövet ség csapalal szálfák meg és megakadályozik a külföldi vonalok ellndUásái. A magyar vonatok csak Hegyeshalomig közlekednek. A bécsi vasutasok elbeszélése szerint a 3-ik számú bécsi ezred megtagadta az engedelmességet. A halottak száma állítólag már elérte a kétszázat. A hegyeshalmi vasúti állomás laktanyájában azok az osztrák vasutasok, akik az utolsó vonattal érkeztek szombaton éjjel, érdekes részleteket beszéltek el a forrongásokról. EK mondották, hogy a bécsi munkásság csupán békés íftaíelésre készüli a somfalvai pórben hozott felmentő ítélet; miatt. A munkások a törvényszék előtt tüntettek, amikor visszafelé indultak a Ringen, véletlenségből a tüntető menet elí került egy asszony, aki karján vitt: ki*yvertHekél 4