Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-08 / 130. szám

DÉLM AQYARORSZAö SZEGED: Szerkesztőség : DcAk Ferenc ucca 2. Telefon: —3.1. Kladóhlvninl, kttlcsttnkSnyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 30«>. /• Nyomda: L8w Lipót ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « » SZERDA 1927 JUNIUS 8 000 III. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Crl ucc a 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrassv ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlIOldUn 0-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. E Sszúszeszernyi tömeg lelkesedése Köszőtt légiflotta Kisérte Chamberlaint Berlinbe Az OceánrepUlés második hőse Cottbusban kijavította gépéi és délután öt órára Berlinbe repült. - /1 tömeg vállán vitte a pilótákat, akik túlszárnyalták Lindberg rekordfái. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lindberg csodája nem tartott, sokáig. A Spirit of Saint Louis nagyszerű és elfelejthetetlen utja után alig tiz nappal később földet ért Európában a Miss Columbia. Chamberlain és Lewine leszállás nélkül átrepülték az Óceánt és hogy túlszárnyalják a 25 éves kapitány rekordját, Páris helyeit Berlin felé vágták a felhők útjait. Két világrész népei jutottak közelebb egymáshoz ismét, és amikor Lindberg a »Memphis« fedélzetéről üdvözölte Chamberlaint, az egész világ kézszorítása jelzi a 25 éves. kapitány és a 33 éves pilóta nagyszerű teljesítményének jelentőségét. Chamberlainek útjáról a következő távirataink számolnak be: Berlinből jelentik: Hétfőn egész Középeurópa lázban várta Chamberlainékat. Az izgalom csak nőtt akkor, amikor megérkezett a jelentés: A repülők átrepültek a német határ fölött. A repülők határozott irányban Berlin felé haladtak, amivel 500 kilométerrel akarták megjavítani Lindberg teljesítményét. Hajnalban azonban kifogyott a benzin és Eiscnliben mellett kénytelenek voltak leszállni. Délelőtt újra felszálllak és a vasúti sínek mentén folytatták utjukat Berlin felé. A ködben azonban eltévedtek, 15 kilométerre Cottbustól kénytelenek voltak ismét leszállni. Berlin ekkor már óriási lázban égett. A cottbusi táviratokra repülőgépet küldöttek Chamberlainért: de a repülő visszaüzent: először kijavítja gépét és maga akar Berlinbe repülni. Berlin szinte extázisban tombolt. Az újságok autóinak vágtatása indult meg Cottbus felé és az újságírók ott interjuvolták meg Chamberlaint gépe előtt ülve, amint nyugodtan ebédelt. Cottbus egész közönsége kivonult, ugy állta körül az Óceán második hőseit. Cottbus község díszközgyűlést tartott és díszpolgárokká választotta Chamberlaint és Lewinet. A repülők ezután azonnal visszasiettek a Columbiához és kijavították a gép propellerét. Négy órakor távirat indult: « Columbia elindult Berlin felé. Berlinből jelentik: Cottbus városa által Chamberlain tiszteletére adott ünnepi ebéd után négy óra tizenkét perckor a Miss Columbia elhagyta a repülőteret és Chamberlain és Lewin folytatták utjukat Berlin felé. A startnál ismét óriási embertömeg volt jelen. Berlinben a déli órákban terjedt el a híre, hogy Chamberlain délután érkezik meg Berlinbe, mire egy órakor megkezdődött a népvándorlás a tempelhofi repülőtér felé, amelyet három óra tájban már beláthatatlan embertömeg vett körül. A repülőtérre csak külön hatósági engedéllyel volt szabad belépni és a teret rendőrkordon zárta el. Néhány perccel 5 óra után tünt fel a Miss Columbia, 20 német repülőgéptől kisérve A légi flotta több kört irt le Berlin felelt és közel háromnegyed óra hosszáig tartott, amíg a Miss Columbia földet ért. Pontban hat órakor szálltak ki a gépből Chamberlain és Lewin a tömeg leírhatatlan ujjongása közepette. A százezer föl meghaladó tömeg óriási lelkesedéssel és virágcsokrok özönével fogadta az amerikai repülőket. A filmvállalalok és fotográfusok rohamai elől végre is az amerikai követség emberei és a repülőtér pilótái vállukon vitték Chamberlaint és Lewint az amerikai követség autójához. A repülőket a birodalmi kormány nevében Curtius gazdasági miniszter üdvözölte, azután Berlin város főpolgármestere mondott nagyobbszabásu beszédet, majd a Lufthansa egyik igazgatója beszélt, mire végre elindulhatott a város felé. A bevonulás valóságos diadalmenet volt, az emberek százezrével álltak az utakon és ünnepelték az Óceán átrepülőil. A rendőri kordoni többhelyiitt áttörték. Az útvonalon, amerre Chamberlainek autója elvonult, a közlekedés órákig szünetelt. Óriási embertömeg várta Chamberlain megérkezését, .1 rendőrségnek igen nagy erőfeszítésébe került, hogy tehetővé tegye nekik az amerikai követségbe való bejutásukat. V törnek órákig kitartott a követség épülete előtt, ünnepelte és éljenezte Chamberlaint, aki végül is egy ablakból köszönte meg a közönség tüntetését. Az amerikai követ holnap ünnepélyes bankettet ad tiszteletükre, Stresemann valószínűleg csütörtökön látja őket vendégül, pénteken pedig a berlini amerikai kolónia. Az még nincsen megállapítva, hogy II iadenburg és Marx mikor fogadják Chamberlaint és Lewinet. Chamberlain a repülőtér igazgatósági épületéből telefonon beszélt Newyorkban lakó édesanyjával és feleségével. A repülők ezután az amerikai nagykövetség épületébe mentek, ahof elszállásolásukról gondoskodtak. Newyorkból jelenlik: A lapok rendkívül bő kivonatokat közölnek a Columbia légi utjának utolsó részleteiről és a repülőknek Németországban való fogadtatásáról. A két repülő éleiéből számos anekdotát közölnek, különösen kiemelik azt a vakmerőséget, amelyről Chamberlain a sajtó számára készülő fényképeknek légi ulon való felvétele alkalmából löbbizben tanúságot telt. így Chamberlain egy alkalommal mindössze 25—250 láb nagyságú telken szállt le, hogy Coolidge fiának temetéséről készüli fényképeket még idejében rendeltetési helyére juttassa. Más alkalommal egy fogház udvarán szállt le. Nagy hírnevet vívott ki magának hatalmas tűzvészekről készült merész felvételeivel is. Nyolc orvostanár konzíliumot tartott a román király betegágyánál, de jelentést nem adtak ki. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Hartmann és Regaud párisi, valamint Sluys belga orvostanárok ma délelőtt őt bukaresti orvos társaságában konziliumot tartottak a király betegágyánál. A konzílium délután két óráig tartott és arról hivatalos jelentést nem adtak ki, A később kiadott orvosi jelentés szerint a király helyi közérzete nem rosszabbodott, az általános közérzés pedig javult. »Asz esszményi nivó már nem sszolgtítlfa asz árviszvédelmet, te&át felesleges" — mondta Farkas Árpáéi, a csatornázási bizottság első ülésén. (A Délmagyarország munkatársától) Kedden délelőtt 10 órakor a városháza közgyűlési termében Somogyi Szilveszter polgármester elnöklésével megkezdte tárgyalásait a csatornázási bizottság, amelynek ülésére hét fővárosi szakértő, leginkább minisztériumi tisztviselők kaptak meghivót. A csatornázási bizottság összehívására, mint ismeretes, a közgyűlés adott felhatalmazást a tanácsnak. A bizottság mandátuma csupán a csatornázási tervek elkészítéséhez szükséges legfőbb irányelvek megállapításáig terjed. A város hatósága valószínűleg egy elismert nevü csatornatervezőt biz majd meg a nagyfontosságú tervek elkészítésével. Hogy azután mikor kerül sor a csatornarendszer kiépítésére, az egyelőre egészen bizonytalan, minden attó függ, hogy — amint a polgármester mondotta — a város talál-e fedezetet a költségekre, amelyek a hozzávetőleges számitások szerint a kétszázmilliárd koronát is meghaladják. A csatornázási bizottság ülését, amelyen a fővárosi szakértőkön, a mérnöki hivatal és a tanács tagjain kivül több törvényhatósági bizottsági tag és a szegedi mérnökegyesület kiküldött szakértői is megjelentek, tiz órakor nyitotta meg a polgármester. Megnyitó beszédében röviden ismertette a csatornázási probléma eddigi történetét. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos általánosságban ismertette az anyagot, kifejtette, hogy hangulatok alapján nem lehet megoldani a csatornázás kérdését, mert az építendő csatornarendszer nem néhány évtizedre, hanem évszázadokra szól. Így tehát csakis tökéletes munkát szabad csinálni. M i h á 1 y f f y László műszaki tanácsos terjesztette elö ezután a részletes elaborátumát, amelynek keretében ismertette a város árvíz után épült csatornarendszerét, amely már sem. a közegészségügy követelményeinek nem felel meg, sem pedig nem alkalmas arra, hogy a város területéről a csapadékot és szennyvizeket levezesse. Elmondotta, hogy a város hatósága már évtizedek óla foglalkozik az általános csatornázás kérdésének megoldásával és elsősorban természetesen, mint a legolcsóbb megoldásra, a meglévő csatornahálózat átépítésére, kibővítésére gondolt. 1910-ben a közgyűlés meghízta Farkas Árpádot a város általános csatornázási tervének elkészítésével. Mihályffy László ezután részletesen ismertette Farkas Árpád csatornázási tervét. Elmondotta, hogy Farkas Árpád három tervet dolgozott ki. Az első változat szerint a záporvizeket a holt Tiszába, a szennyvizeket pedig a város alatt létesítendő szivattyútelepen a Boszorkánysziget alatt a Tiszába vezette volna. Ebben az esetben az építési költségei; 5,900.000 aranykoronára kalkulálta. A második változat szerint ugy a záporviz, mint a szennyvíz a Tiszába ömlött volna a Boszorkánysziget alatt. Ennek a költsége 6,027.000