Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-05 / 129. szám

1927 junius 5. DÉLMAGYARORSZÁG 5 SZÖGED1 SZÍNHÁZ. Tótágas. Szabályos szatirikus bohózat nótákkal és interpellációkkal. Kisgazdákkal szemben merénylet, irodalommal szemben kísérlet. Rendezték a színházban, a parlamentben és a közéleti cirkuszban. Copyright by dr. Tóth Ágost. DISZELŐADAS. Tele ház. Emelkedett hangulat. Ezt a hangulatot a tanyai kirándulás emelte, ahol a kisgazda társadalom nem kímélte a baromfit és a homok levéből is tudományos alapossággal merítettek. Nagy siker. Szerzőt számtalanszor kihívják, mig csak rá nem teszik a vasat. Mar mint a vasajtót. Az urak egymásra néznek, de egyelőre nincs semmi különösebb mondani valójuk. Annál több van a szerzőnek. Több, mint kellene. Egy kisgazda nézője is van a darabnak, de őt az első fölvonás közepén elnyomja a buzgóság. Csak akkor ébred föl, amikor a bakter bezengi az éjfelet. Dal: Ki tanyája ez a darab, Mint a Bodri, egyre harap, Vagy alusznak, vagy nem hallják, Holnap möginterpellálják / (Előadás után a banketten találkozunk.) ELSŐ FÖLZUDULÁS. Másnapra virradóra kilör a viher az ország házában. A kisgazdák vezére az egész tábor villámlása és menydörgése melleit támadja a szerzőt, az egyetemet, a színházat, a főispánt, a polgármestert, a rektort, a direktort, a faktort és a doktort, a Herczeget és a Kozmát, mindenkit, akinek csak valami köze volt ehhez a szentivánéji álomhoz. Klebelsberg, mint a nyárfa áll a földmives elemek viharában, mint a rezgő nyárfa a Berkes bandájának sirvavigadó nótájában. A kultúrfölény mosoiya eltűnik, a tótágas árnyéka rávetődik ez egész közéletre. íme egy részlet a nagy förgetegből, amely a kupola alalt kopogott, mint a juniusi jégverés: Pocok Bálint (a padot verdesi, magából kikelve): A mi véres verejtékünkkel tartjuk el az ilyen embereket! Mi itt éjjel, nappal, télen, nyáron támogatjuk a magas kormányt, huzzuk a keserves napidijakat, állandóan élénken helyeselünk a miniszternek, levonjuk a konzekvenciákat, beadjuk a derekunkat, szögre akasztjuk a föntartott elveinket és akkor jön egy kaszakapakerülő tollforgató, aki nyilvánosan kifiguráz bennünket! Andris gazda. Hallatlan! Nem fogjuk tűrni! El kell csapni azonnal! Pocok Bálint (kontrázik). A minisztert kell elcsapni! A főispánnak a fejét kell venni! A polgármestert Kukutyinba áthelyezni! Andris gazda. Az egyetemet eltörülni a föld színéről! Faiskolákat szaporítani! Kiviteli engedélyeket! Kunapé (fölébredve időszakos álmából). Mi van azza a Mészöllyel ? Kisüslön kellene megfőzni az ilyen Mészölyöket! Egy hang (balfenéken). Törkölyt az öregnek! Mándli Samu. Az a Mészöly Gedeon az előtt bizonyosan Iczig Dávid volt! Hogy meri az ilyen megsérteni a fajtánkat! Májer gazda. Most hallom, hogy valami kalendáriumot is irt. Talán még a csíziót is ő csinálta! Pocok Bálint. A teheneket is valószínűleg ő rontotta meg! Dal: Tótágasra állott a párt, Szorítsd Kúnó azt a tanárt, Mig a tanárt szorongatod, A tárcádat megtarthatod / ELSŐ MEGNYUGTATÁS. Még nyílnak a padban vádakra az ajkak, még áll a Tótágas a T. Ház előtt, de a kultura minisztere már olvassa a drága kis levélkét, amelyet a tanár ur megírt és amelyben egyenkint és külön-külön bocsánatot kér mindenkitől, akit darabjával megbántott, a nagyérdemű közönségtől és a mélyen tisztelt kritikusoktól, a színháztól és az irodalomtól, minisztertől és a rektortól, a főispántól és a főrendezőtől, a karoktól és a rendektől és legelsősorban a dicsőségesen uralkodó kisgazdatársadalom minden rétegétől, a falu bírójától a falu bolondjáig, ha talán akaratlanul és ártatlanul megsértett volna valakit szatirikus hohózatával. Maradok Szegeden alázatos szolgája. Pocok Bálint. Ez már döfi! Irgalmazzunk és kegyelmezzünk meg veszendő életének! Mándli Samu. Én nem irgalmazok! Én nem kegyelmezek! Májer gazda. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedünk. Mindenesetre bevárjuk a fejleményeket. Népgyűlésen tiltakozunk az ilyen törekvések ellen. Kunapé. Ugy van! Fenének kell az ilyen kultura! (Többször rosszalólag a szójára ütöget.) Dal: Szeretnék szántani, Hat ökröt ha/tani, A kormány kerekét Kezemben tartani. NAGYTAKARÍTÁS. Mindenki marad a helyén, Az összes kanapékat kidobják. Mindennek a szerző az értelmi szerzője, aki „férfiasan és magyarosan vállalja a felelősséget és visszaszívja a darabot". Kiderül, hogy a szatirikus bohózatot senki se olvasta, se ez. egyetemen, se a városházán, se a színháznál. Mindenki azt hitte, hogy az egy hazafias irredenta propagandadarab, a szerző is azt hitte. A Tulfehér Újság munkatársának bosszúja az egész, aki közben Maró Gergely darabont kalendário* mát is a Tótágas Írójának számlájára rótta. A főrendiházban is megvédelmezték az egyetemi szerzőt, aki jó megyar ember, az ősei kisgazdák voltak, ő maga mindig teher volt, különösen ekkor fehéredett el, amikor ez az istennyila a siker derült egéből lecsapott rá. Mosl egy negy tanulmányon dolgozik, a saját kárán okulva, a magyar szatirikus bohózat fejlődésén Mészölytől Gedeonig és oissza. Dal: Káka tövén költ a ruca, Kákán csomót lel a drusza, De ahol a humor terem, Azt a Házat jól ismerem. EPILÓG. Hir szerint a közel jövőben a Fedák Corporation átíratja Mészöly darabját Amerikára és a Magyar Filmalap Mayer János átdolgozásában filmre viszi a Tótágast. A szöveget Sokorópátkei Szabó István és Patacsi Dénes irják. Külfölddel szemben propaganda. Kivileli engedély ügyében Pékár Gyula dönt. Gyalu. Beszélge/és Somogyi polgármesterrel a Külvárosi problémáKról, a Díszről, as egyetemről és a numerus claususról. (A Délmagyarország munkatársától.) Konvencionális szokás, hogy a lapok ünnepi számaik részére interjúkat csinálnak főispánnal, polgármesterrel, olykor-olykor nem hatósági pozícióban működő közéleti emberekkel is aktuális kérdésekről. Az az interjú azonban, amely itt következik dr. Somogyi Szilveszter polgármesterrel, nem konvencióból készült. Ennek a városnak «ok égető kérdése és problémája van. Sokat beszélnek, lehet, hogy alap nélkül, lehet, hogy alappal, de semmi esetre se árt, ha az ilyen dolgok is tisztázódnak. csatornázás 1cell, viszi¡eszetélt, Kövezés és világítás. Mi tehát azért kerestük fel a tagadhatatlanul igen munkás, igen buzgó és alkotni szerető szegedi polgármestert, hogy úgynevezett kényes kérdésekről, meg nagy problémák tisztázásra váró részleteiről beszélgessünk vele és kérjünk tőle felvilágosítást. A Délmagyarország álláspontja szerint a hatóságnak, amely egyetemet épit, amely most alkotta meg a tanyai vasutat, most már halaszthatatlanul letörlesztendő tartozása, hogy ebből a városból csináljon — várost. A városépítésnek ebbe az egységes programjába bekapcsolható mindaz a követelés, amit a külvárosrészek rendezésével kapcsolatosan felállítottak, tehát a külvárosrészek rendezését sürgető ismert mozgalom is. Legelőször erről a témáról beszélgettünk Somogyi polgármesterrel. Röviden összegezve a követkeévenlciní sszázeszer pengőjébe Kerülne a városnak a kUlvárosrésseK világítása. zőket mondotta: — A külvárosrészek világításának kérdését, ugy látszik, most már rövidesen meg tudjuk oldani. Annak a propoziciónak alapján, amelyet álláspontom elfogadásával a légszeszgyár legutóbb telt, Ezt az összeget biztosilani tudjuk költségvetésileg és igy azt hiszem, ha kellő előkészítés és letárgyalás után javaslatot terjesztünk a juniusi közgyűlés elé, az meg fogja szavazni a külvárosrészek világítási hálózatának az ismert keretek között való megépítését. Közvetlenül a világítás után a város egész csatornarendszeréi kel! majd kiépíteni, hiszen tudvalevőleg csak a sugárutakon, a körutakon és a nagykörúton belül van ma csatornázás. A junius 7-re összehívott szakértekezlet fogja megállapítani, hogy Szeged milyen rendszer szerint épitse ki csatornarendszerét. Lehet, hogy ez a szakértekezlet a város egész területére kiterjedő egységes hálózat mellett foglal majd állást, de az is lehet, hogy külön csatornarendszere lesz a Belvárosnak, külön hálózatot kap Alsó- és külön Felsőváros. Ennek és még több szakkérdésnek eldöntése, mint már emiitettem, a szakértekezletnek a dolga. Az bizonyos, hogy ennek a tanácskozásnak eredménye alapján megbízást fogunk adni két-három szakembernek. hogy a terveket készítsék el, amelyek azután a mérnökséghez kerülnek, amely eszközölni fogja a részletes számításokat. Még sok-sok toriurán fog átmenni ez a dolog, mig előttünk fekhetnek majd a végleges tervek és számitások. A csatornahálózat kiépítése, azonban tömérdek pénzbe kerül, amire már nincs költségvetési fedezetünk. A munka megcsinálásához szükséges kölcsön amortizációjáról tehát valahogy gondoskodni kell és ezidőszerint nem tudom ezt máskép elképzelni, mint vagy ugy, hogy csatornázási járulékot szedünk, vagy pedig ugy, hogy behozzuk a ielekértékadóí. Mindakettő megvan már egyes magyar városokban és ha azt akarják, hogy alkossunk, akkor bizony mi sem tudunk a végtelenségig elzárkózni uj bevételi források teremtése elől. ugy porban mint olajban minden színben, bel- és kölföldi lakkok és zománcok, összes háztartást cikkek legolcsóbban beszerezhetők : Szilágyi és Szabó festékkereskedésében ST'SSfS