Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-05 / 129. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 junius 5. A színházi szerződtetések Helyénvalónak látom ez üggyel a nyilvánosság előtt megint foglalkozni, azon célzat* tal, hogy ezen fontos kérdésnek a közönség teljes mellőzésével folyamaiban levő rendezése, tehát a jövő évad szervezése ne tör* ténjék meg oly módon, hogy az ennek elvégzésére elsősorban hivatott egyén egyoldalú információknak és befolyásoknak kitéve nehéz, de nagyon fontos feladatát meg nem felelő módon végezze. Erre vonatkozó aggályaim főleg a helybeli sajtóban időről-időre olvasható egyes oly jelentések alapján állottak elő, hogy Tarnay a mostani társulatnak tagjait mindinkább növe* kedő számban szerződteti, már pedig — anélkül, hogy evvel valakinek ártani akarnék, — azt hiszem, az egész szinházba járó közönség nevében és hozzájárulásával leszögezhetem, hogy városunknak talán soha, de tiz év óta bizonyára nem volt kevésbé megfelelő színtársulata, mint a mostani. A szervezési a háttérből, még pedig majdnem döntő befolyással intéző tanácsnok kiadta azt a jelszót, hogy a szervezkedésnél protekció ne érvényesüljön. Ugy látszik azonban, hogy ezen nyilatkozat csak oly esetekre akart vonatkozni, amelyekben egyes a tanácsnok ur által kevésbé kedvelt, de szinészeti kérdésekben állásfoglalásra némileg hivatott egyének az illetékesek figyelmét egyik vagy másik távollevő színészre felhivni kívánták, de az ilyen protekció vagy befolyás nyugodtan érvényesül azok érdekében, akik szemünk előtt élnek és működnek és így a jelenlevők előjogát élvezik. Nyíltan kimondom, hogy egyes, például a tegnapi helybeli lapban megjelent szerződtetéseket hibának tartom, oly kézzelfogható hibának, amelynek megtörténnie nem kellett es nem szabadott volna, mert erre semmi szükség nincs és Tarnay nincs abban a kényszerhelyzetben, amelyben például Faragó volt, hogy az akkori viszonyok kőzött az oly kevésbé megfelelő társulatot el kellett fogadnia. Ne arra ügyeljünk tehát, hogy protekció érvényesül-e vagy nem, hanem arra, hogy kinek érdekében ki hívja fel az illetékesek figyelmét és hogy ha e kérdésben elmegyek odáig, hogy feltétlenül helyén lett volna, hogy Tarnay a szinügyi bizottság tagjaival terveit megbeszélje, sőt azok személyi részét is, — mert hisz ezen urak legtöbbje, vagy talán mind ismerik a magyar vidéken működő színészeket és hozzá tudtak volna szólni, hogy ki való leginkább Szegedre és ki nem, — akkor egy vagy több ily szinügyi bizottsági tag azon eljárása, hogy egyik-másik színészre felhívja a figyelmet, semmiesetre elkerülendő protekciónak nem jelezhető, legkevésbbé akkor, amikor Tarnay sok oldalról dicsért egyénisége mégis abban a hiányban szenved. hogy vidéki színházat soha nem látott, a vidéki színházi viszonyokat tehát nem ismeri. W. E. Cináberg a »Memp&is« fedélze/én elindult Amerikába. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelenlik: Lindbcrg kapitány ma délelőtt Cherbourgba érkezett, ahol óriási embertömeg fogadta. Lindberg részi vett egy emléktábla leleplezésén, amelyei a pályaudvar falába illesztetlek az Ooeán első átrepülésének emlékére. Délután a Memphis hadihajóra szállt, amelyre elhelyezték a leszerelt gépel. A Memphis este felszedte horgonyát és elindult Amerikába. A nyíll tengerig kél francia repülőgép kisérte. A kétnapos sssegedi sütőipari kiállítás és kongresszus programja. (A Délmagyarország munkatársától.) Szombat este megérkezett egyrésze azoknak a sütőipari kiküldötteknek, akik résztvevői lesznek a szegedi sütőipari szakosztály kétnapos ünnepének. Győr, Pécs, Miskolc és Mezőtúr sütőiparosai érkeztek meg, míg vasárnap reggel jönnek meg Vásárhely, Makó, Cegléd, Kecskemét, Félegyháza és a többi városok kiküldöttei. Sokan azonban, minthogy pünkösd első napja mindig szorgos a pékiparban, csak hétfőn reggel érkeznek meg. Kilátás van rá, hogy két-háromszáz lesz azoknak a sütőiparosoknak a száma, akik a kétnapos ünnepen meglátogatják Szegedet. Az ünnep vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik, amikor Wimmer Fülöp, a kereskedelmi és iparkamara elnöke ünnepélyesen megnyitja a kiállítást. Az ipartestület földszinti termében egész nap zugnak majd a dagasztó és kiflisodró gépek és három gázkemencében sütik a vajaskiflit. A közönség részére délelőtt 10 órakor nyílik meg a kiállítás és két napon keresztül délelőtt-délután megtekinthető. Vasárnap délután négy órakor tartják meg a kamara nagytermében az Alföldi Sütőiparosok Szövetségének alakuló közgyűlését. Este 9 órakor halvacsorára gyűlnek össze a kongresszus résztvevői az ujszegedi Vigadóban. Az országos sütőipari kongresszust, amely hétfőn délelőtt 9 órakor kezdődik a kamara nagytermében, Pátjy Dániel nyitja meg. A kongresszus tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2 Üdvözlések. 3 A malomipar és a sütőipar kapcsolata. Előadó: Aczél Géza, a szegedi Back-malom igazgatója. 4. A sütőiparosság társadalmi helyzete. Előadó: dr. lonelli Sándor, a szegedi kereskedelmi és iparkamara főtitkára. 5. A sütőipari tör| vény módosítása. Előadó: dr. Karikó Imre. a győri kereskedelmi és iparkamara titkára, a Dunántúli Sütőszövetség tb. titkára. 6. A házi kenyérsütés és egyéb konlárkérdés. Előadó : Jeney Alajos, a Dunántuli Sütőszövetség elnöke. 7. Sütőipari nyugdíjügy. Előadó : Oross Endre, a győri sütőipari szakosztály elnöke. 8. Vasárnapi munkaszünet. Előadó : Klein Vilmos, a Miskolci Pékszövetség ügyvezető elnöke. 9. Vasárnap reggeli nyitás és a vasárnapi süteményárusitás kérdése Előadó: Gracza János. 10. Indítványok. A szombati eredmények. 33—Bocskay 2:1 (1:1). A 33 nagy szerencsével nyert« meg az első selejtező mérkőzést, amelyhez a bíró támogatásával jutott. 33-as fölénnyel indult a játék, hamarosan azonban a Boc.skáy vct(e ál a támadások irányítását és állandóan saját térfelén tartotta a 33-asl. A vezető gólt Markos lőtte, amelyet egy váratlan lefutással K a 11 e n e c k e r egyenlített ki. A II. félidőben még fokozódott a Bocskay fölénye, ámde a biró lehetetlen ítélkezései megfosztják a megérdemelt győzelemtől, Varga faultjáért szabadrúgásból S t e i n e r góll fejel és előnyét a 33-as kétségbeesett erőfeszítéssel Igyekszik megtartani. Közben rengeteg hands, 'Oláh kétszer fellöki Molnárt, a bíró — Kanti Fi'igyes 4, azonban semmit sem lát. BAK—Turul 3:1 (2:0). A BAK centerben verte a letört Turult, a gólokat F r ő h 11 c h lőtte. Ifnnvifhavátnb figyelmébe! Szépirodalmi kőny ItUnyVUdldlUK ve<legjobbiróktó 8fül, 16fill., 48 finé'töl kezdve. Könyvtárakat veszek. HUNGÁRIA ANTIQUARIUM Szeged, Batihyany ucca 2 Mhi73 Telefon 12-51. Tikk-takk . .. Irta: Móra Ferene. Valamelyik fővárosi lapban olvastam a napokban, hogy hogy mulat mostanában a rendes pesti polgár. Ugy, hogy mikor délben kjjön a sörházból, fog az uccán egy suszterinast és azt kérdi tőle : -- No, öcsém inas, akarsz-e száz pengőt keresnie Persze hogy akar. Olyan suszterinas még nem volt a világon, aki elszaladt volna onnan, ahol pénzzel ijesztgetik. Ugyan más okos emlx-r se szokott onnan elszaladni, kivéve ha ismert nevű politikus és legális ügynöki díjjal fenyegetik. Ámbár az se szalad el, de csak azért, mert nem bír. A felháborodástól gyökeret ver a lába Elég az hozzá, hogy a. suszterinasnak is van magához vuló esze, az sc szalud el, hanem megkérdi a rendes pesti polgári, hogy mii kiván tőle ft száz pengőért. — 6 csekélységet, jóformán semmit, mindössze annyit, hogy játsszál egy óra hosszáig közlekedési rendőrt. Alij meg itt a sarkon, a kávéház előtt és tartsd egy óra hosszáig egyenesen kinyújtva a két károdat. — Oldalt, vagy egyenesen előre 1 — Nekem mindegy, ha két oldalt tartod, akkor száz pengői kapsz, lui egyenesen előre, akkor százhúszat. — Akkor egyenesen előre, mert nekem is mindegy, — mondja a kis inas. Csakugyan mindegy mindakeltőnck, mert a kis inas legföljebb 50 percig bírja, akkor lehanyatlik a karja, akár oldalt fordítja, akár előre, a pesti |x>lgár pedig ád neki száz pengő helyett tizet. Az inas ezt is megköszöni, mert ugy érzi, ennyit se érdemelt, a rendes pesti polgár meg annak örül, hogy ő most megtakarított száztíz pengőt, mégis , nagyszerűen mulatott. Mondanom se kell, hogv én mint huszonsok esztendős ujságiró mindent készpénznek veszek, amit az újságokban olvasok, hanem ennek a pesti történetnek íiéiiVely részeiben lamúskodom. Előszói- is az nem ugv van, hogy Pesten csak ugy fog magának az ember egv suszterinast. Én négv évig voltam Pesti lakos,hanem látszik is meg rajiam, azóta is sürün füljárok, néha kétszer is egy esztendőben és én már láttam Pesten német császárt, palagóniai alkirályt, embermajmot, majomeinbert többször is, de nem tudok rá visszaemlékezni, hogy suszterinast láttam volna. De ha valakinek szerencséje van, az azért laláihat ilyent is, csakhogy akkor megint azt nem hiszem el, hogy a pesti s,uszlcrínas addig bele menne o játékba, inig a honorárium felél a markába nem olvassák Aztán a rendes pesti polgárt se olyannak isinerem én, hogy az ész nélkül szórja a tizpengőket. A rendes pesti polgár elővesz egy égypengőst, meg egy ötven fillérest s addig válogat köztük, míg végre gavallér gesztussal ád az inasnak húsz fillért. Legvégül pedig azt nem hiszem el, ami legelőször szúrt szemel a történetben : hogy az inas csak ötven percig tartotta ki a karját. Nem csak azért nem hiszem el, mert tiz perc múlva már akkora csoportosulás támadt volna a pesti uccán, hogy rendőr zavarta volna szét a mulatságot, mint közlekedési akadályt, hanem azért se, mert a lehetőségében is lamáskodom az ötven percnek. Aki ezt meg tudná csinálni, az bacsót venne a lábbeli művészettől és beállna kézmüvésznek a cirkuszba. Ezt nem egészen elméleti alapon állibom. A pesti történetet Olaszországban olvastam, urlcorombar. s mivel akkor ráértem a szalonnaaggatástól, próbát tettem magammal : meddig bírom a karom kitártam' Bizony nem bírtam tovább öt percnél. Nem vonom kétségbe, hogy tovább is lehet birni, de hogy tisszer tovább lehetne, iibban kétes vagyok, uj próbákra meg aligha lesz időm hamarosan. Pedig érdemes volna egyszer próbát tenni valami ráérő és komoly embernek — ugyan a ráérő ember mind komoly ember — már csak azért is, mert ez tulajdonképp régi — szegedi probléma. A kilencvenes években történt, hogy a Stefánián a kioszkban összeverődtek vacsora után a szegedi riporterek. Kiég jó nevű vidéki újságírók voltak. Békefi Antal, Kemechey Jenő, Lipcsey Ádám, Pósa Lajos, Gárdonyi Géza. Azt nem lehetne mondani, }iogy darvadozlak, inert ezt a szól még akkor SleingassniT István hordozta a Iwrjujában a Spa nyolviaszk országban, Boszniában, mint leendő úáplára a császárnak és leendő marsallja áz irodalomnak. Ennél fogva csak ugy szüretíkeítek a riporterek, itták a feketéket és fújták a füstöt és hallgattak nagyokat. A nágy csöndben egyszer ránéz Lipcsey Ádám a fali ingaórára, amely lassan nvelkcdte az időt és azt mondja: — No, óra-sétáló $e szerelnék lenni. Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk, míg le nem jár az ember. Rágondolni se jó. Elhitték Ádámnak, hogy nem szerelne óra-sétáló lenni, mert Ádám nem nagyon kedvelte a sétát. De Békefi Antal nem csak elhitte., hanem kétségbe is vonta, hogy Ádám alkalmas Volna órasétálónak. — Hiszen a karodat se bírnád egy óra hosszáig a tikk-takk ütemére ringatni. Vclószinü. hogy erről Lipcsey maga is meg volt gvőzódve. de hát micsoda újságíró az, aki ellent "nem mond egy felebarátjának? Pláne az ellenlap riportéi-ének' Fogadást ajánlott tiz üveg