Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

in OÉLMAGYAROHSZAG 1927. junius 29. követelte, hogy már csütörtökön írjunk róla, ráértünk péntekig is, esetleg szombatig ... — Nem hiszem, hogy abban az időben az egész országban lett volna tízezer olvasó! Nagykörösön laktam, nem hiszem, hogy az egész városban ?> ember járatott volna újságot. Még az úgynevezett müveit emberek sem olvastak újságot és ha valaki járatott is lapot, azon élősködött 5-6 család is. — Nem is tudok mit szólni most, amikor a régiekre emlékezem és képzeletben látom a Délmagyarország rotációson nyomott példányát . .. Pakots József. Ma már politikai vezér. Az újságírók karzatáról került a parlament padsorai kö/.é. De sohasem felejti a szerkesztőségek lázas, vibráló éleiét és az újságíró meg nem álló és áldozatos napjait. Fellelkesül a szegedi rotációs hirére. Nem csöndes inlerjut ad, beszédet mond itt lelkesülten és lobogva az Otthon asztalánál. — A magyar sajtó kivételes ünnepe a Délnwggurorszúg első rotációs példánya. Én. aki 30 esztendővel ezelőtt Jókai lapjánál, a Nemzetőrnél kezdtem az újságírást, beleszédülök abba a határtalan távlatba, amely a 30 cv előtti magyar újságírás! elválasztja maitól. A laikus nagyközönségnek sejtelme sincs arról, hogy micsoda szövevényes pokoli mechanikus az újság dübörgő nyomtatógépe; azok a boszorkányos szekrények, amelyek kiönlik a betűt és mindjárt értelmes mondatokba sorakoztatják; hogy hány ezernyi idegszállal. a távíró, rádió, kábel milyen kuszi vonalaival van hozzáfüződve az újság a földkerekséggel. Hogy Róma, I'áris, Berlin, London, hogy kopogtatnak lá/.as éjszakai órákban az újságszerkesztőségek telefonjaiban, hogy a névtelen ujságiró mint a harmonikus élet magisztere -, hogyan fogja efl a nikus élet magisztere —, hogyan fogja fel a történelmének és magának a nagy életnek rezzenéseit; — hogyan lesz az ujságiró villamos batóriája a gondolatoknak, eszméknek, harcoknak, mit tud a közönség arról, hogy ki az ujságiró! Emeljük le kalapunkat az ¿lombelük e névtelen katonája, ismeretlen hőse előt,t, aki történelmet ir, akinek élele fanatikus, nagy áldozatot jelent mindenért, ami s/ép. nemes, nagy, hatalmas, ami fejlődés, ami világérték és nemzeti nagyság. — - Melegen megszorítom ezen a napon a Délmagyarország munkatársainak, drága kollégáimnak kezét, akik többek minden politikusnál, löbbek a nagyképű közélfeK szereplőknél. A magyar sajtó ünnepe ez a nap és amikor a bünielőnovella Piavéja fenyegeti a magyar sajtószabadságot, ugy tűnnek fel nekem a Délmaggarország hősei, mint azok a katonák, akik a nagy ügyért elszántan mennek a halálba. A magyar sajtószabadság védelmében uj tankol jeleni a Délmaggarország rotációs gépe és a kormánypárti cenlraliszlikus törekvésekkel szemben jelenti a haladás és kultura eszméjének térfoglalását. Cázár Miklós. Nyakas harcosa a haladás szavának, nyakas harcosa a szabad szónak. Már több az újságírónál. akinek szavai belesüvitenek a mai magyar életbe.: Ne ringassuk magunkat illúziókban. A sajtó ma nem a nemzet lelkiismerete. A sajtó ma nem a közvélemény lükre. Ne áltassuk magunkat. Az újságírónak ma nem szenvedélye, becsvágya, élete az i helji, amely az igazságot a gazságtól megkülönbözteti Akinek hivatása, élele, halála, sirhanlján virága ez a reménytelen, keserű, eltiport pálya, az első Brutusra gondoljon, aki Tarquirius udvarában bárgyúnak tetette magát, hogy szolgálhassa a szabadság ügyét. Ezeket mondanám, ha jelen lennék a Délmagyarország rol adósának keresztelőjén. És amikor dübörögve megindul a gép: földhöz vágnám a poharamat, amelyet a magyar sajtó jövőjére kellene ürítenem! Szatmári Mór. F.züstös hajával, csillogó szemeível ugy dolgozik és harcol a mai magyar ügyekben, mintha ma nem keresztel jelent az ellenzéki és haroos ujságiró élete. Vezére volt a jobb és szabadabb magyar jövőért harcolt harcoknak és szava ma is csillogó, amikor bohókás kedvvel, nem törődve a keresztekkel szeretné a régi harcokat látni e nyomasztó jelenben. A harcos ujságiró minden lelkesedésével üzente e szavakat a Délmagyarországnak: Nagyon, nagyon melegen üdvözlöm a Délmagyarország-ol abból az atkalomból, hogy immáron ("> is rotációs masina kerekei közül röpíti világgá nemes nemzeti törekvését s rotációs masinából öinleszti a magyar kulturát a nemzeti organizmus vérereibe. Dicsősége ez a magyar zsurna-. lisztikának és szavamra mondom, jobban meghat ez a dolog, mint az, hogy Lindbergh átrepülte az óceánt. Hál mégis mozog ez a mi magyar földünk. Mozgatja a tudás, az energia, meg a hamisítatlan magyar Géniusz. Hogy vidéki lap nem győzi olvasóinak kiszolgálását amolyan régi sima géppel, hanem rotációst állit fel és állithat fel, nohát ez olyan haladás, aminőről mi régi újságírók vagy huszesztcndővel ezelőtt nem is álmodtunk. Ám a dicséret nemcsak a Délmagyarország szerkesztőségét, áldozatkész ki adótár saságát illeti, hinem azl a nagyszerű közönséget is. melv ritka megértéssel sorakozik a nagy nemzeti missziót végző Délmagyarország olvasóinak hatalmas táborába. Mint a magyar újságírás egyik régi harcosa köszöntöm a Délmagyarországot, köszöntöm munkatársait és köszöntöm olvasóit és innét a távolból rebegem bele a szegedi rotációs masina kerekeinek zakatolásába: Isten áldása legyen a magyar nemzeti munkánt • A nyájas olvasó bizonnyal megbocsájt majd az újságírónak, amikor a rotációs dübörgő indulásakor az elérzékenyülés szubjektív hangulata vesz rajta erőt. MMMMMMMNMMMIMWMMMIinNM Halló Délmagyar! Irta: Kulhanek Ferenc. Nem nagyon csendes jelenet, amely éjszakánként játszódik le a Délmagyarország budapesti, és szegedi szerkesztősége közölt. A szenvedd hőse a Délmagyarország budapesti tudósítója. — Halló! H-a-all-ó-ó! H-a-a-a-a-lll-ó-ó-ó! Délmagyar? — Na. végre. Maga az Kollégám ? — Nem ériem! Hangosabban! — Hogy maga sem ért engem? H-a-a-ll-ó-ó! Na. talán most. Hát gyerünk. Lediktálok egy cikket az első rotációs számba. — Hogy-hogy nem érti? Hangosabban? De drága ember, hiszen ordítok! Rossz a telefon? Hát persze, hogy rossz. Látott maga már jó telefont? —, Végre, csakhogy megértjük egymást. Hát kezdjek- % — Boldogan köszöntöm a Délnjagyarország rotációson nyomott első számát és ... — H-alt-ó! — Drága Nagysád, miért zavar. Adjon inkább egv jobb vonalat. — Ez a legjobb? De Drága Szeged központ, tudja, hogy Parissal milyen remekül lehel már beszélni? Miért nem csinálnak már maguk is jobb vonalat. — Ha majd kábel lesz? Addig én megőszülök. — Halló, kollegám! Itt van? Meddig vagyunk? — ....nyomott számát? Igen, igen. értem már; olvassa ugyan vissza az egészet, már régen elfelejtettem, hogy mivel kezdtem. — Mi az? Mér megint nics hely? Későn van? Rémes, hogy maguknál sohasem jut hely nekem. Hál legalább annyit szorítsanak be az ünnepi számba, hogy én is köszöntöm a Délmagyarország olvasóit, — a többit majd a legközelebbi ünnepi számba hozzuk. — Jójcakát. .'Aivvr.-;•. . f .y.v .•> -.(• i. V /:. tejjggg\ A NÉGER MEGÉRKEZETT és a világhírű , pőkrémmel mindenkinek díjmentesen tisztítja ki a cipőjét a UL CIPŐGYÁR R. T. SZEQED, Széchenyi téri fiókjában. Kérjen ingyen próbatubust. EG-GÜ-krétn lerakató.