Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-24 / 143. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.-Kiadóhivatal, kölcsSnkfinyvtár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. - Nyomda : Eövv Lipót ucca 1». Teleion: lö—34.« » « » « » PÉNTEK 1927 JUNIUS 24 o o © III. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM MAKÖ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Irl Ucca G. Telefon: szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és klndóhlvrtlal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési <ira havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, ktllítildítn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. D Rákosi Öreg Sasok. Budapest is ünnepelte a felhők magasából leszállóit két oceánrepülő amerikai embert: ; Chamberlint és Levinet. Ripka és Sipöcz Bu- | dapestje kilelt magáért. Magyar vendégsze- ! reteltel fogadta az uj hősöket, nem sajnálta J tőlük se a szavak, se a kertek virágát és ősj szokás szerint nagy áldomást ült a tisztele­tükre. Budapest népe a tenyerére tette a szivei és ugy vitte a két pilóta elé, ujjongó lelkese­déssel. A modern kor argonaulái ők, ez a magas Chamberlin és ez az alacsony Levine, akik vékony, keskeny, törékeny alkotmányukon sze­rencsésen álkeltek az Óceán mérhetetlen vizei fölött és most, rövid időre, szinte csak egy ebéd erejéig, ellátogattak a magyar fővárosba is. Vájjon mit érezhettek a lelkük mélyén, mikor egyszerre csak kitárult alattuk a világ egyik legragyogóbb és legelragadóbb panorámája, Budapest látképe, a Duna smaragd szalagával, a lankás budai hegyekkel, a paloták és temp­lomok kőcsipkés ormaival és azzal a végtelen­ségbe vesző mélabús tájékkal, amely a nagy magyar Alföldet jelenti? Ki tudja, talán nem is éreztek valami igen különöset? Hiszen a nrt modern gépvilágunknak ezek az újszerű héroszai alapjában véve roppant józan, okos és számiló emberek. Lindbergh őszintén és kereken bevallotta, hogy az egész uton át, amely Columbus megfordított utja a történe­lemben, nagyon, de nagyon unatkozott. Chant­lierlin egy zseniális pilóta, Levine egy zseniális gyáros. Ne kívánjunk tőlük külön meghatott­ságot, mély hangulatot, ne várjunk tőlük ere­deli álomvillanást, még csak szárnyaló sza­vakat se köveleljünk tőlük. Elég, hogy ők ma­guk olyan pompásan szállanak. Ezek nem köl­tök, ezek nem filozófusok és, hála Istennek, ezek nem is politikusok! Körülbelül bizonyos, hogy az emberiség szellemi fejlődésének tör­ténetébe nem akarják és nem fogják beirni a nevüket. Napoleon talpraesettebb monda­tokat talált a nagy pillanatokban, mint ezek a kronométerrel és kompasszal fölszerelt két­lábú szárnyasok. Chamberlin mégis mégerőltjette magát és egy pohárköszöntőben, amelynek rövidsége mindenesetre a szónok ízlését és mérsékletét dicséri, kijelentette, hogy ők régóta méltá­nyolják a magyar muzsikát és a magyar kultura nem ismeretlen előttük. Hogy a ma­gyar muzsikán nem Bartókot és Kodályt ér­tette, az nagyon valószínű, legalább is erre vall, hogy a magyar muzsika mindjárt gyor­san és személyesen jelentkezett a szállodai cigány képében, aki egyenesen a fülébe huzla a talp alá valót. Ami pedig a magyar kulturát illeti, arról nem szól az ének, hogy ezt a Hamupipőkét a közelébe engedték volna a hatóságok. Arról se olvastunk semmit, hogy a két dicsőséges és diadalmas amerikai repülő ta­lálkozott volna azokkal az elfelejtett és elha­gyatott magyar repülőkkel, akik Rákosi Öreg Smok néven lengelik sovány napjaikat az ütött-kopott hangárok mélyén, a régi dicső­ségről álmodozva és egy uj hajnalra gondolva, amely megint egélx; veszi föl őket. Ezek a Rákosi Öreg Sasok, a magyar repülés szárnya­szegeit és megtépázott don Quijotéi, olyan tragikomikusán, olyan sirvavigadón, olyan megrendítően és elkeseritően magyarok! Ne­kik nincsen ma helyük a napon, ők hiába akarnak ma szállani, pedig valamikor milyen magas reményekkel indultak és milyen vak­merően hullottak a porba és a sárba! A magyar ugarnak és a magyar levegőégnek, a magyar akaratnak és a magyar tehetségnek mennyi, de mennyi Kvasz Andrása, Rákosi Öreg Sasa kullog ós ballag a közöny, az irigy­'ség, a félreismerés, az értetlenség sívó homok­jában, szegényen, szomorúan, bélyegesen, csil­lagosán. Nekik nem terem babér és virág, bankett és prémium, nekik csak gáncs és bogáncs terem, még jó, ha nem üldözik és* nem pusztítják el őket. mhww —MI Borzasztó nagy kultúrfölény uralkodik mos­tanában erre mifelénk, a kulturára egyre­másra húzzák az ujabb meg ujabb emelete­ket, csak azt felejtik cl a legtöbbször, hogy a kulturát emberek csinálják, még pedig al­kotó és teremtő emberek és bizony ezeknek is élni kell, ezeknek is tér kell, levegő, hogy szabadon és vigan repülhessenek! A Rákosi ! Öreg Sasok balladáját jó lesz megszívlelni a nagy ünneplés után az illetékeseknek! Jl nagyßaialmaR jegyzélee asz albán-jugoszláv incidens ügyében. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Az európai négy nagy­halalom nevében Bodrero olasz követ ma át­nyujlolta Marinkovics külügyminiszternek azt a jegyzékei, amelyben azt kívánják, hogy a jugoszláv-albán incidens valóban békülé­keny szellemben mielőbb elintéztessék. Java­solják a nagyhatalmak, hogy az albán kor­mány bocsássa szabadon Juraskouicsot, a jugoszláv kormány pedig módositsa az albán kormányhoz intézett jegyzékéi, törölve azok­ból a sértő kifejezéseket. A demars átnyújtása után a külügyminisz­térium sajtóosztálya kommünikét adott ki, amelyben közli, hogy Jugoszlávia békés szán­dékainak bizonyítására elfogadja a nagyhatal­mak indítványát és annak végrehajtására tyranai követét utasítja abban ez esetben, ha Juraskovicsot szabadon bocsájlják. „A német külpolitikái a reváns gondolaiának elejtése, a kölcsönös kibékülés megteremtése jellemzi" — mondotta Stresemann a birodalmi gyűlésen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jeleniik: A birodalmi gyűlés mai ülésén nagy külpolitikai vita kezdődölt, amely­nek első szónoka Stresemann külügyminiszter volt, aki beszéde elején rámutatott arra, hogy a genfi tanácskozásoknak nem Németország­nak a szovjetellenes frontba való bevonása volt. a célja. Majd arról beszélt, hogy a varsói gyilkossággal kapcsolatban félő, hogy Len­gyelország és Szovjeloroszország között ellet­tétek merülnek fel. Ezért Németország a szov­jetnél interveniálni fog, hogy az incidens ki­éleződését megakadályozza. A rajnavidéki megszállócsapatok létszámának csökkentéséről szólva rámutatott arra, hogy a német közvé­leméng mély csalódással fogadta ennek a kér­désnek a kikapcsolását a genfi tárgyalásokon. Végül Poincaré lunevilly-i beszédével foglal­kozott és azt mondotta, hogy a német népet nagyon kellemetlenül érintette az a mód, aho­gyan Poincaré a német—francia viszonyt jel­lemezte. Hangsúlyozta a német külügyminisz­ter, hogy a német külpolitikát a reváns gon­dolatának elejtése, a kölcsönös kibékülés meg­teremtése jellemzi, tehát Poincarénak nem lehet semmiféle oka arra, hogy kétségbevonja Németország jóakaratát és a békeszerződés teljesítésére irányuló készségét. Poincaré be­bizonyíthatja jóakaratát a német közvéle­ménnyel szemben, ha minden befolyását latba vetné, hogy Németország a rajnavidéki csa­patok létszámának csökkentésével elégtételt kapjon. A Ház élénk tetszése közben jelentelle !>i Stresemann, hogy a német nemzet szívesen fogadja a baráti jobbot, de nem a győző jobbját. — A mi álláspontunk egészen világos —: mondotta végül a külügyminiszter —, Fran­ciaországtól azonban azt kérdezzük: Quo va­dis? Hová vezet utad Franciaország? Rajtunk kívül az egész világ, a béke után áhítozó nem­zetek valamennyien várják válaszodat. A külügyminiszter beszédét percekig tartó zugó taps fogadta. MMMMWMMMMIMNMI^^ „II társadalom ítélete ellentétes a biréi Ítélettel" — mondotta Pakots József a Vázsonyi merénylőire kimondott ítéletről Vihar a parlamentben a TESz külföldön rendelt Trianon-jelvényei miatt. Budapest, jnnius 23. Zsitvay Tibor elnök a kép­viselőház csütörtöki ülését féltizenegy óra titán nyitotta meg 8—10 képviselő jelenlétében. Har­madszori olvasásban elfogadták a magyar-cseh­szlovák kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a tegnap letár­gyalt többi javaslatokat is. A szeszadóra és az ásványolajra vonatkozó tör­vényes rendelkezések módosításáról szóló törvény­javaslat tárgyalása következett. Szilágyi Lajos, Csontos Imre és Barlhos Andor felszólalása után Bud János pénzügyminiszter ref­lektálj az elhangzott felszólalásokra. Ez a tör­vényjavaslat gazdaságpolitikai szempontból nagy­jelentőségű, megkönnyíti a behozatali mérleg te­hertételeit, másodszor pedig a szesztermelés szem­pontjából megjavítja a piac helyzetét, mivel az itthon maradt szeszt ipari felhasználása folytán könnyebben el tudják helyezni. Ilprmann Miksa kereskedelmi miniszter emel­kedik ezután szólásra. A technikai előfeltételekel biztosítva látta és ezért járult hozzá a javaslat­hoz. Szesztermelő ország vagyunk, a benzint vi­szont be kell hozni. Mintán a technikai garancia megvan abban a tekintetben, hogy a keverés egyál­talán nem befolyásolja a teljesítőképességét, öröm­mel kell üdvözölni azt a javaslatot, amely meg­könnyíti a behozatali mérleget. Ezután reflektál Szilágyinak arra a kijelentésére, amely szerint a miniszter magyar autókat kény­szerit a vállalkozókra. Igen fontos — mondotta a miniszter —, hogy a magyar gyártmányú autókra

Next

/
Thumbnails
Contents