Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-21 / 140. szám

DEL M AGYAKORSZÄö SZEGED: Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.Kladóhlvnlal, kSIcsOnkönyvlár és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon i 306. -- Nyomda: Lüw Lipót ucca 1®. Telefon: 10—34.« » « » « » KEDD 1927 JUNIUS 21 a & 0 III. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: I rl ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « >» « » « » Elő tizeié sl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-eo, kUUOldőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vas ár- és Ünnepnap 24 llllér. B Paraszt-képzés. Félreértés, vagy felszisszenés ne legyen be­lőle ebben a kelleténél érzékenyebb és szánt­szándékkal félreértős világban: abban az ér­telemen vesszük a paraszt szót, amelyben a magyar klasszikusok vették. Ezer esztendő vére, verejtéke, szenvedése szenteli meg ezt a szót. nincs rajta mit sziégyelni, mert sem­mivel sem lekicsinylőbb, mint akármelyik tár­sadalmi osztály neve s egészen fölösleges mun­kát végzett az, aki kitalálta helyette a most divatos elnevezést. Ha a felszabadult magyar paraszt első képviselői a nagyvennyolcas or­szággyűlésen nem tartották szükségesnek szé­piteni az ősapáktól örökölt foglalkozást, nem szükséges ma se uj neveket kitalálni a szántó­vető számára. Akár paraszt, akár kisgazda, akár kistermelő — mert most ez az elnevezés kezd forgalomba jönni — a lényeg egy. A lényeg az, amit a régi vers mond: akármilyen kérges a paraszt tenyere, mégis csak abban van ^ ország kenyere. Annak a cikknek pedig, amit most a föld­művelési miniszter tollából olvasunk egyik pesti lapban, az a lényege, hogy ezt a ke­nyeret nagyobbá és biztosabbá kellene tenni. Ez volna a céljuk és rendeltetésük azoknak az uj tipusu földműves-iskoláknak, amelyek arra fanitanák meg a magyar parasztot, hogy mi­nél tökéletesebb paraszt legyen. Nem a prag­matica sanctióra, nem a közjogra és nem a magyar alkotmány sarkalatos tételeire, ha­nem arra, hogy hogyan kell okszerűen gaz­dálkodni. Szóval egy olyan iskolatípus meg­teremtéséről van szó, amit már régen meg kellett volna csinálni s aminek a meg nem csinálása főbenjáró bűne volt a magyar poli­tikának. Mert se az nem igaz, hogy a gaz­dálkodást nem lehet iskolában tanítani, se az, hogy a paraszt nem akar tanulni. A többter­melés mindaddig üres frázis marad, mig a kisgazdát meg nem tanítják rá s ennek nincs más módja, mint egy uj gazdanemzedékkel megfelelő szakiskolákban tanítani meg a mo­dern gazdálkodás elemeire, persze nem elmé­leti, hanem gyakorlati uton. S nem kell tőle félni, hogy azok az iskolák üresen maradnak. Sokkal értelmesebb a magyar paraszt, sem­hogy fel ne ismerné azt, ami neki hasznára válik és sokkal hamarabb be fogja látni a magcsávázás, a szemzés és oltás megtanulá­sának fontosságát, mint az állitmánykiegészitő alany esetét. Tagadhatatlan, hogy a magvar paraszt nagyon konzervatív, a német, az an­gol, a francia paraszt is az, ez vele jár az ősfoglalkozással, — de nincs a világnak olyan parasztja, amelyik értelmesebb és tanuléko­nyabb volna, mint a mienk, — ha tudnak vele bánni s ezen fordul meg minden. Mostanában sok szó esett a lapok politikai rovatában arról a nem is nagyon rejtett ha­talmi törekvésről, amely kél minisztérium közi folyik akörül a kérdés körül, hogy kinek az impériuma alá tartozzanak a tervezett föld­müvesiskolák. Mi éppen ezért nézzük gyanak­vással az egész dolgot. Attól tartunk, hogy megint nem a paraszt itt a lényeg, hanem a voks. Ha nem ugy állna a dolog, ez a rivalizálás fel se merülhetett volna. Akkor nem arról volna szó, hogy ki parancsoljon az uj iskolákban, hanem arról, hogy kinek parancsoljanak bennük, hol veszik az alkal­mas lanitószemélyzetet erre a munkára? Amely fontosságban vetekszik a középiskolai­val, de sokkal nehezebb és kényesebb, mint akár az egyetemi oktatás. Meg vagyunk győződve arról, hogy akárki csinálja meg az uj iskolákat, az országépiti3 munkát végez, nem lejáratott és kompromit­tált, hanem legtisztább értelmében véve a szót, — de csak akkor, ha nem szemre dolgo­zik, a mi napjaink »fenn az ernyő, nincsen kas« stílusában. Ugyan ez a stílus nem voll szokatlan már a háború elölt sem. Mi nagyon jól emlékszünk azokra a nagyszerű statiszti­kákra, amelyek kimutatták, hogy hány ezer népkönyvtárt csináltak a falusi és tanyai is­kolákban. Ez igaz is volt, a statisztikák nem hazudtak. Tömérdek népkönyvtárt szállított a kultuszkormány a tanyai iskoláknak és mindnyájában megvolt Miit John Stuart nagy­szerű három kötete: Az induktív és deduktív logika rendszere. De ahová az nem jutott, ott kárpótlásul Kant Immánuel halhatatlan mü­vét kapta meg a paraszt, illetve kisgazda, azaz hogy kistermelő: A tiszta ész kritikájú-1. És csudálatos, hogy a paraszt, illetve kisgazda, azaz hogy kistermelő még Mill John Stuart és Kant Immánuel müveivel se volt az olva­sásra szoktatható a mai napig se. Igaz viszont, hogy a kiadóknak sikerült elhelyezni a ta­nyai könyvtárakban azokat a kiadványaikat, amelyek évtizedekig porosodtak a polcaikon. Mi föltesszük, hogy a kormány elgondolá­sában a legkomolyabb és legüdvösebb dolog a paraszt-képzés. De tessék rá vigyázni, hogy a kivitelben a paraszt-képzésből — paraszt­fogás ne legyen. Tengeri leszerelési konferencia kezdődöli Genfben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Genfből jelentik: Ma kezdődött meg a Nép­szövetség genfi palotájában a három tengeri nagyhatalom: Anglia, Japán és az Egyesült Államok tengeri leszerelési konferenciája. Gibson berni amerikai követ elnökölt a kon­ferencián, aki megnyitó beszédében leszögezte, hogy7 a konferencia résztvevőinek véleménye több kérdésben már eleve megegyezik. Gibson azután az amerikai kormány nevében kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok haditengeré­szete csupán az ország védelmét szolgálja és ezen tulmenőleg Amerikának nincs szándéká­ban nagyobb flottát tartani. A konferencián résztvevő kormányok kép­viselőinek javaslatai a csatahajók harciképes­ségének időtartama, a hajótér és a csatahajók arányszámának megoszlása körül forognak. A romái* parasztpárt a válaszfások előli felveti Károly extrónörökös visszatérésének tervét. Meghiusuif a liberálisok és a parasztpárt koalíciója. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A politikai helyzet még mindig nem tisztázódott. A liberális párt és a nemzeti parasztpárt között még nem jött létre megegyezés a választási koalícióra vo­natkozólag, annak ellenére, hogy Stirbey her­ceg miniszterelnök már személyesen is inter­veniált. • A miniszterelnök ma délelőtt hosszasan tár­gyalt Maniu Gyulával, a parasztpárt elnökével, a két párt között azonban a mélyreható ellen­téteket nem sikerült kiküszöbölni. A nemzeti parasztpárt aggodalommal nézi a liberális pártnak azt a törekvését, hogy egyedül ala­kítson uj kormányt és a kormányhatalom birtokában saját terrorisztikus módszerével folytassa le a választásokat. A nemzeti pa­rasztpárt most már csak azért is létre akarja hozni a választási koalíciót, hogy megóvja az országot a liberális párt egyeduralmától. A parasztpárt azzal fenyegetődzik, hogy ismét jelveti Károly volt trónörökös visszatérésének tervét, ha nem tudja engedményekre birní a liberális pártot. A magyar nemzeti párt tegnap Kolozsvárott országos kongresszust tartott, amelyre vala­mennyi erdélyi megye clküldötte képviselőit. A párt elnöke, Bethlen György gróf hosszabb beszédben indokolta meg a párt végrehajtó bizottságának azt a határozatát, hogy a ma­gyar párt az erdélyi németséggel lép koalí­cióba. — A mult tapasztalatai amellett bizonyíta­nak — mondotta Bethlen —, hogy a románok a magyarokkal kötött választási paktumot so­hasem tartották meg, éppen ezért a magyarok most a szászokkal egyeztek meg abban a re­ményben, hogy a magyar-német blokk dönlő politikai tényező lesz. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A liberális és a nemzeti parasztpárt vezetői ma este 10 óráig tanácskoztak. Ezen a tanács­kozáson végleg meghiusult a két párt együtt­működésének llehelösége. Este 6-ig vitatták a munkásbiztositó javaslat szakaszait, de a legtöbbet változtatás nélkül fogadta el a többség. Gaál Gaszton: „\ népjóléti minisztérium bele akar örökösödni a közéletbe. Budapest, junius 20. A képviselőház hétfői ülé­sén Pesthy jgazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be a szeméremsértő közlemények for­galmának meggátlásáról, majd folytatták a mun­kásbiztositó javaslat részletes tárgyalását. Az egyes szakaszoknál kisebb viták akadtak, de a többség legtöbbet változatlanul fogadta el. Köz­ben Vass József kijelentette, hogy a szociálpoli­tika nem maradhat légüres térben. Ebéd szünet után nem lehetett folytatni a tár­gyalást — lanáeskozásképtelenscg miatt. Ujabb szünet után Gaál Gaszton annál a szakasz­nál. amely a kinevezésekről szól, kijelentette, hogy a népjóléti minisztérium tenyészterületet akar ma­gának biztosítani. A népjóléti minisztérium be akar örökösödni igy a magyar közéletbe. Vass miniszter: A népjóléti minisztérium szük­ségességére vonatkozólag eltérőek lehetnek a fel­fogások. A kormány azon a nézeten volt, hogy a szociálpolitikai és egészségügyi feladatok helyes gondozása külön államhatalmi szerv nélkül el nem érhető. Az önkormányzati intézetek tagságára vonatkozó 109. szakasznál Györki Imre és Farkas István kö­vetelték azoknak az intézkedéseknek a törlését, a melyek elzárják a tagsági jogot azok elől. akik

Next

/
Thumbnails
Contents