Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-14 / 135. szám

4 DFTLMAGYARORSZÁG 1927 junius 11. hivatkozik, hogy öt csak Argentiniában lehel felelősségre vonni. A külügyminisztériumból a szegedi törvényszék kérdésére ínég nem érkezett meg a válasz. Ganna Walska ügy­védje ismét életjelt adott magáról és bejelen­tette, hogy védence az Egyesült Államok > ¡>ol- ' yóra és hogy Párisban is van állandó lakása. 1 A szegedi törvényszék Ganna Walska ügy­védjének bejelentésére hétfőn délelőtt azt a határozatot hozta, hogy Ganna Walskát ismé­telten felszólítja és arra kötelezi, hogy 30 napon belül igazolja, hogy milyen állampolgár és "hol van állandó tartózkodási helve. MMMMWMMMMÍMMMÍMIMMWI Az fparlesíüleí vezetőségének súlyos veresége a vasárnapi rendkívüli közgyűlésen. (A Délmagyarország munkatársától) Vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlési lartott az ipartestület az ipartestületi székház kisajátítása ügyében. A közgyűlés a mai vezetőség sú­lyos vereségével végződött. Fényesen bebizonyította a közgyűlés, hogy olyan iparosoknak kell elfoglalni a vezető pozíciókat, akik szívvel-lélekkel az őszinte iparos érdeke­ket tartják szem előtt. A mai vezetőség hónapok óta azzal ijeszti az iparosságot, hogy a polgár­mester kezében van a kisajátítási végzés. Ezzel szemben a polgármester azt a kijelentést telte, hogy meg sem kísérelte ezen végzés megszerzéséi. Az elöljáróság ülésén is azzal operált a vezetőség, hogy elégedjenek tneg a vá­rosi mérnökség által felbecsült értékkel, mert töb­bet ugy sem hajlandó adni a i>olgármester. Mindezekre az ígéretekre rácáfolt a polgármester, amikor önként felajánlotta, hogy kifizeti a teljes megígért összeget és városi költségen lebontva, utolsó tégláig visszaad mindent az iparosságnak. Először dr. Pálfy József litkár ismertette az elöljáróság határozati javaslatát, amelyben elfo­gadta a város ajánlatát. Az első felszólaló Pálfy Dániel volt: — Itt a mi rovásunkra történik valami, aminek nem volna szabad megtörténnie, — mondotta. Ugy látja, hogy a város is igyekszik a többi osz­tállyal szemben az iparosságot háttérbe szorítani. — Tótágas ez! — kiállják közbe. — Vegyék el az épületet erőszakkal, de oly egyezséget, amellyel az ipartestület nem tudja átmenteni vagyonát, nem fogadhatunk el. — Veszünk egy vityilót — mondta ezután Dó­ba y József — és amikor beléköllözünk, nem lesz egy fillérnyi pénzünk se, amivel hozzákezdhetnénk valamihez. Az iparosság vezetőségében van a hiba egyrészt, másrészt pedig a város tanácsában, amely az iparosság iránt határozott rosszindulat­tal viseltetik. Marosán Milán csatlakozik Pálfy Dániel néze­téhez és díjtalan telek kérését indítványozza. A gazdákkal — mondja —, bizonyára más­ként bánnának hasonló esetben. K i s Géza feltűnés közepette bejelenti, hogy a közgyűlés által kiküldött bizottság egyetlen egy­eseiben sem <"olt abban a helyzetben, hogy a város halóságával közvetlenül tárgyalhasson, mert ezt Körme ndy Mátyás és Pálfy József végezték s a tagokai kész dolog elé ál­lító tták. Gombos István szólt ezután hozzá a kér­déshez. — Én, mint a bizottság egyik tagja, Kis Géza által már ismerlelell mellőzést abban az esetben nem is tartottam volna sérelmesnek, ha az el­nökség, illetve az elöljáróság olyan javaslattal jölt volna, amely az iparosság érdekeit száz szá­zalékban érvényre juttatja. A kiszemelt házak meg­tekintése által arra a meggyőződésre jutottam, hogy a felajánlott eladási összegért megfelelő he­lyen, elfogadható, a testület céljaira szolgáló há­zat nem találhatunk, ugy. hogy ezért legfeljebb csak egy összedönleni való viskói hidunk a Bel­városban venni. Azl kívánom, hogy ha már a várossal ezt az üzletet meg kelt kötnünk, az ipa­rosságot a legcsekélyebb károsodás se érje! Gombos István általános helyesléssel fogadott felszólalása után Somogyi Szilveszter polgár­mester lépett a termebe. — Egyáltalában nem teltem még lé­péseket a törvényes kisajátításra — mondotta a polgármester —. Kijelentette, hogy a felajánlotl összegei kifizeti készpénzben, azonkívül az épületeket lebontatja és azoknak minden anyagát az iparosságnak visz­s z a a d j a és garantálja, hogy két évig még nyu­godtan birtokolhatják a házal. A közgyűlés ezután a vezetőség javaslaLával szemben a polgármester módosított ajánlatát fo­gadia el. Amerikai ízü rablótámadás a kecskeméti országúton. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) A Kecskemét—budapesti országúton ma dé ulán amerikai izü rablótámadás történi. Alsó­némedi halárában a Hangya egy Kecskemétről jövő teherautója megállt az országúton, mert vele szembe jött egy másik teherautó, amely szin­tén megállolt. 1 írről az autóról 25 felfegyver­A tábla leszállította Balogh Lajos büntetését Bárdoss Béla pőrében. Érdekes megállapítások az ítélet Indokolásában. (A Délmagyarország munkatársától) Az ítélőtábla Ková cs Bókus-lanácsa hétfőn tár­gyalta Ba logli Lajos törvényhatósági bizottsági tag. dr. Turóczy Mihály városi főügyész és Bárdoss Béla tb. főjegyző kölcsönös hatóság előtti rágalmazást pőrét. Az ügy előzményei ínég 1919-re nyúlnak vissza, amikor Bárdoss Béla titkára volt Vasek Ernő akkori kormánybiztosnak. Balogh Lajos ebben az időben többször összeütközésbe került Bárdoss Bélával, akit hivatali halalommal való visszaéléssel vádolt. így például Balogh azt állította, hogy Bárdoss a városi fizetésével egy­idejűleg a katonai kincstártól is huz fizetést, to­vábbá. hogy mint főispáni litkár. magánhasz­nálatra is igénybe vette a főispáni pe­csétet. A vádakra Bárdoss Béla Balogh Lajost, mint katonát feljelentette a katonai hatóságoknál. Ba­logh Lajos pedig Bárdoss! jelentette fel. Bárdoss fegyelmi ügyét dr. Turóczy főügyész vezette le. Balogh azonban nem volt megelégedve Tu- . róczy hivatali működésével és őt részre haj- I URi DIVATCIKKEK Poilák Testvéreknél, Szeged, Csekonlcs u. és Széchenyi tér. Ingek, gallérok, nyakkendők sporlharisnyák, zoknik csakis elsőrendű minőségekben rendklvllll olcsó szabott árakon zelt ember ugrott le, lehúzták a Hangya autójának soffőrjét, valamint egy, az autón ülő napszá­most és ütlegelni kezdték őket. Segélykiáltásukra a mezőn dolgozó földmlvesek ásót-kapál ragadtak, körülvették a rablókat, lefegyverezték őket, majd átadták őket a csendőröknek. lássál vádolta meg, aki azután felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége cimén jelentette fel Balogh Lajost. A feljelentéshez Bárdoss Béla is csatlakozott. A szegedi járásbíróság annak idején Balogh La­josi bűnösnek mondotta ki és kétrendbeli halóság előtti rágalmazás cimén 80 napi fogházra, átváltoztatható 4 0 0 pengő tő- és 10— 10 pengő pénzbüntetésre ítélic. Az Ítélet indokolása kimondotta, hogy a bizo­nyítás anyaga szerint Balogh vádjai, amelyeket a belügyminiszterhez eljuttatott, valótlanok. Turóczy Mihályt a járásbíróság felmentelte az­zal az indokolással, hogy az ellene emeli vádak büntetendő cselekményt nem képeznek. Hasonló­képen felmentette a bíróság Bárdoss Bélái is, mivel az ellene beadott feljelenlés elévült. Balogh Lajos felebbezése a szegedi törvényszék elé került. A törvényszék a járásbíróság itélelét helybenhagyta. > Balogh Lajosra vonatkozó ilélelindokolásl azou­ban részben megváltoztatta és kimondotta, hogy Balogh Lajos azon megállapításai igazaknak bi­zonyullak, amelyekben azt állította, hogy Bár­doss Béla a városi fizetésével egyide­jűleg a katonai nyugdijai is felvette. A hétfői, harmadfokú tárgyaláson a vádat dr. Tompa Gyula ügyész képviselte, míg Balogh védelmében Szén t-T a m á s s y Miklós jelent meg. A tábla ítéletében részben megváltoz­tatta az alsó bíróságok ítéletét. Tényként álla­pította meg. hogy Balogh azon vádjának, hogy Bárdoss Béla felhatalmazás nélkül használta a főispán pecsétjét és hogy félrevezette a város polgármesteréi, amikor magasabb kéményseprői di­jak szedését hozta javaslatba, — kellő ténybeli alapja volt. A tábla végül is Balogh Lajos büntetését 4 20 pengőről 2 20 pengőre szállította le. A büntetés végrehajtását azonban felfüggesztette. Az ilélel jogerős. HMMBBMHnHnHnHMMi^Mi wrim «im Ebredőfjyülés 1927 júniusá­ban 186 álmos részioeüőue/. CA Délmagyarország munkatársától.) A vasárnapi ébredő-gyűlésre beharangozott har­madik garnitúrából az utolsó pillanatban még Borbély-Maczky Emil is lemaradt és igy csak Eckhardt Tibor és Lenkey Lehel adlak Ízelí­tőt a vérszegénnyé sorvadt ébredő frazeoló­giából. A hivatalos megállapítások szerint 186-an voltak a hetek óta reklami­rozott gyűlésen. E maroknyi érdeklődő mindennél jobban beszél az ébredők sikertelen szegedi szerep­léséről. A Széchenyi Mozi nyári helyiségének ritká­san elfoglalt széksorai között sehol egy oiyan arc, amelyiknek némi szerepe is volna a város társadalmi életében. Napernyő alatt néhány magyarruhás hölgy. Öreg nyugdija­sok, akik már előre örültek, hogy milyen jól fogják agyonütni a kánikulás vasárnap dél­előttöt. Itt-ott elvétve aktív tisztviselők, akik már 11 óra után feszengve mozogtak helyü­kön és egyenkint szállingóztak ki a sörcsar­nokok felé. Még talán a bejárati kapunál volt legmozgalmasabb a terep. A Horváth Mihály­uccán elhaladó kíváncsiak néhány percre be-betértek. De amikor tapasztalták, hogy a harmadik garnitúra csak a dobogóvezéreinek tapsait tudja megkapni, azok is távoztak. Az ásítozó székek között néhány suhanc­gyerek futkároz, amikor Szécsényi István, az ébredők szegedi elnöke megnyitja a gyűlést. Beszédében Trianont emlegeti, majd átadta a szót, amint ő mondotta, a nála hivalottabb szónokoknak. Eckhardt Tibor könnyű nyári ruhában, kabátján a tenyérnyi nagyságú EME-jelvény­nyel először a munkáskérdésről, majd a fascizmusról kezdett beszélni. Egyedül köve­tendő eszme — mondotta —, amelyet ml ébredők pendítettünk meg először. — Lehan­golva jelentette ki ezulán, hogy a nemzet nem tette magáévá az ébredő-eszmét... Beszélt a társadalmi integritásról, elmondott néhány adomát és hangját a maximumra srófolva, sietve ült le, hogy rágyújtson egy hatalmas szivarra, Lenkey Lehel tanárra már alig voltak kíváncsiak, pedig ő a zsidók­ról is szóiolt és olyan Az O/stíg-adomákat eresztett el, hogy a legkedélytelenebb hall­gató sem birta el harsány kacagás nélkül. Először a harmadik garnitúra elnevezés ellen tiltakozott. — Azt igazán illik tudni a vörös sajtónak — mondotta —, hogy az első garnitúra Lem­berkovics századosé volt. Azután jölt Eck­hardt. A kommün után a vörösből fehérre vedlettek és a mostani harmadiknak nevezett garnitúra tulajdonképen az első, mert útköz­ben megtisztult a salaktól és most szeplőte­lenül állhat az ország közvéleménye előtt. Lenkey beszéde közben már délfelé járt az idő. Mindforróbban sütött a juniusi nap, ugy, hogy amikor egyszerre majdmindenki tódult a kijárat felé, a második és egyben utolsó szónok nagygyorsan befejezte beszédét. A dobogó vezérkara még nagyban gratulált Lenkeynek, amikor a helyiségben már csak a sorakozó rendőrök jelezték, hogy itt ébredő­gyűlés volt 1927 junius 12-én.

Next

/
Thumbnails
Contents