Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-14 / 135. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.'KladölvivntttI, kttlcsönkönyvtár és Jegyiroda : Aradi ucctt 8. Teleion : 306. , Nyomda : Löw 1.1 pól ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « » KEDD 1927 JUNIUS 14 o o o III. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és H (adóhivatal : Cri ucca *». Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 25. Telelőn: 49. szóm. « » « » « » « » « » Előfizetési óra havonta 3-20. vidéken és a fővárosban 3-60, kUlftfldOn 6-40 pengő. Egyes szóm lö, vasór- és Ünnepnap 2-4 fillér. B Szellem! együttműködés. Nagyon nagy árat kellett érte fizetnünk, hogy »szellemi együttműködésben« lehessünk Európával, meg kellett érte halni olvasatlan millióknak, elveszni az ország kétharmadának, ebek harmincadjára engedni ezer év véres verejtékének gyümölcsét, kiesni a nábobi életből és kéregető módjára álldogálni a népek leritett asztala körül, amelynél régi gazdag és uj gazdag nemzetek koccintanak, olyan serleggel, amelyikben a mi vérünk is pirosodik. Majdnem egészen meg kellett halnunk, hogy Európa tudomást vegyen a létezésünkről. \Te illesse azonban érte Európát semmi •szemrehányás. Nem tehet róla az az Európa, amelynek gazdagságát, hitét, kulturáját másfél évszázadon keresztül mi védtük meg, átlörhetetlen gátul állván egyetlen fajrokonunk, ozmán testvérünk elé, ahelyett, hogy talán okosabb politikával egyesültünk volna vele és köí'.ös erővel a kelet imperializmusa alá hajtottuk volna a nyugatot. Az az Európa, amelyet megmentettünk, mindaddig tudott rólunk, mig idegen laju királyaink el nem dugtak bennünket Európa elől. Sutba állított, rnezitJább járatott, készakarva összekócolt hajú hamupipőkéje lettünk a Habsburg-gondolatnak. Valósággal rejtegettek Európa elől, ha egy-egy magyar főidből kisarjadt talentum sudara fölért Európa szeméig, azt megtették •svábnak, tótnak, szerbnek, oláhnak. A Habsburg-gondolat azt hitte, az ő érdeke azt kívánja, hogy Budapest mint osztrák város szerepeljen a világ geográfiai tudatában, a többi magyar város pedig legyen ismeretlenebb, mint egy kaffer falu, vagy egy eszkimó telepitvény. A Habsburg-gondolat örült neki, hogy a nyugat szemében a magyar ma se egyéb, mint az i>ogre«, a francia népmesék emberevő óriása. Ez a világ elmúlt a Habsburg-gondolattal együtt, szeretnénk azt hinni, hogy visszavonhatatlanul. Mihelyst az ősvilág utolsó csodaállata, a kétfejű sas, elhullott, Európa azonnal visszaemlékézett rá, hogy van itt egy nemzet, amely egykor történelmi szerepet vitt s amely nem azonos se az osztrákkal, se a cigánnyal. Még nem tudnak ugyan rólunk annyit, mint a csehről, vagy a szerbről, vagy a románról, de már kezdenek megismerni. Már nemcsak indiai maharadzsák fordulnak meg nálunk, hanem azoknál exolikusabb, mert ezelőtt soha nem látott emberek is, a nyugati világ szellemi vezérei, németek, angolok, franciák, világhírű nevek viselői, akiket, bármerre járnak, elkisér diszőrségül nemzetük becsülése. Nem jönnek uralkodói pompával, mégis hódo.at várja őket, — egy nagyon megalázott, nagyon szegény ország tiszteletadása, amely a nemzeteket összefogó békés kulturának jár. És ezek a sarkantyút nem pengető, haptákban nem álló, halk szavú emberek mégis többet jelentenek nekünk, mintha hajdanában a Habsburg-gondolat, politikai okokból engedélyezte a magyar hamupipőke számára egyegy idegen államfő látogatásának örömét. Az európai kultura nagykövetei a magyar kuliuránál lesznek látogatást és kénytelenek meggyőződni róla, hogy nem pusztai tatárok élnek itt, hanem egészen európai emberek. Ha előbb jöltek volna, még nagyobb lett volna a meglepetésük, meri ma csak az omladékok alul elősarjadó kulturát látják, a levágott törzs zsenge hajtásait, amelyek szomjasan kúsznak a nap, a fény, a meleg felé, keresvén a közösséget azzal az egyetemes kultúrával, amely fotoszféra gyanánt fogja körül a földgömböt. Nincs benne kétségünk, hogy ezek a látogatások meghozzák a gyümölcsüket és hogy európa szellemi vezérei nem felejtenek el bennünket, amint vonaluk kiér a szűkre szoritott magyar halárból. Hiszünk benne, hogy komoly elgondolás a szellemi együttműködés, uj fejezet nyitója az emberiség történetének. — ha csak bele nem szól egy diplomata, vagy egy hadvezér, aki nem tesz látogatást az európai államokban, hanem ül az Íróasztalánál és szintén halkan, nagyon halkan dolgozik a jövő háborúján, Európa nemzeteinek véres együttműködésén, mert ez se egészen elképzelhetetlen dolog. Asz ellenszék Követelésére levették a napirendről a büntetönovellát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az ellenzék soha nem küzdött olyan elánnal mint most a rendtörvény Il.-nek elnevezett bünletőjavaslat ellen, amely a sajló végleges haldoklását jelenti mai formájában. Az ellenzék energikus akciójának meg is lett az első eredménye: a javaslatot levették a parlament napirendjéről. A parlament folyosóin izgatott hangulatban tárgyalták a kérdést, délijén pártközi konferenciát tartoltak. Rassaij nagy beszédet mondott, majd Zsitvay elnök közvetítésével elhatározlak, hogy a büntetőjavaslatot leveszik a napirendről és annak tárgyalása őszre marad. A pártközi konferencia eredményeképen a Ház junius 25-éig néhány kisebb javaslatot tárgyal le, majd október tS-ig nyári szünetre vonul. Genf első napja : Briand és Cßamberlain tárgyalása Stresemannal. Budapesti tudósitónk te 1 efon je 1 eniése. Genfből jelentik: Délelült 10 órakor Chamberlain angol külügyminiszter megnyitotta a Népszövetség 45. ülésszakát. A nyilvános ülés napirendjén kisebb jelentőségű lárgypontok szerepeltek, egyetlen érdemleges pont Chamberlain javaslata volt, amelyben a tanácsülések számának csökkentését indítványozta. Sir Eríc Drumond, a Népszövetség főtitkárának az indítvány ár« azonban a elöntést elhalasztották. ; Délután Rriand felkereste Siresemannt. akivel másfél óráig tanácskozott, azután Strescmann Chamberlainhoz ment. akivel hosszú ideig folytatott megbeszélést. A tanácsülést holnap folytatják. í. .*•« Mé MM SS MMflRflMMNflMMMWMfMfMfMfMMMMMMQMfWMMMNMWMfM MMMMMM Lengyelorsszág teljesíti a sszovfet minden követelését. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Zalesky lengyel külügyminiszter ma magához kérette a világsajtó képviselőit és kijelentette előttük, hogy a varsói szovjet követ meggyilkolásával kapcsolatban a len gyei kormány jogosnak ismeri el a moszkvai kormány jegyzékében felállított három követelést és azokat minden továbbiak nélkül teljesíteni fogja. A követ gyilkosa szerdán áll a statáriális bíróság elé. Pussztitó tüsz egy bukaresti sszin&ászban. Bukarest, junius 13. A Teatrul Popul ar színházban ma este léi 9 órakor tűz ütött ki. A színházban netm Volt ugyan előadás, de a színház felett lévő Moulin Rouge mulatóhely, amelyMMMMMMMMMMflIWMMMMMIIIWI bői a közönség pánikszerűen menekült, annál zsu foltabb volt. Sokan megsebesültek. A tűz a színház díszletraktárában támadt és a díszletek nagy részét elhamvasztotta. MMMNMMMMMMMHMWMMMMM Hogyan tartóztatták le León Daudel~l az elbarrikádozott „Action Française" épületében. Párís, junius 13, Hosszú napok izgalma után hétfőn reggel három ezred katonaság, gázvédő csapatok és vizsugaras tűzoltók kíséretében letartóztatták Leon Daudet-t, hogy végre megkezdje büntetése kitöltését. A royalisták vezére szinte elbarrikádozta magát lapjának épületében, a megrohanás azonban oly gyors volt, hogy megadta magát. Leon Daudet letartóztatásáról a következő részleteket jelentik: Több ezer gyalogos es lovas nemzeti gárdista és rendőr megszállta a St. Lazare-pályaudvar körül az egészx negyedet, ahol az Action Française épülete vart. Elzárták az egész forgalmat, az egész pályaudvart lezárták, ugy hogy a vonatokkal érkezőknek kerülő uton kellett bemenni a várost.a. Reggel fél 8 órakor az Action Française ablakai előtt megjelent Chiappi rendőrprefektus, aki felhívta Leon Daudet szerkesztőt, hogy hallgassa meg a következő szavait: — »Arra a vérre, amelyet ön sirat, kérem önt, ne engedje meg, hogy ujabb francia vér ömöljék«. Leon Daudet azt felelte, nem akarja, hogy polgárháború támadjon, ezért megadja magát. Szavai végén éljent kiáltott Franciaországra. Néhány perccel utóbb az épületben elhelyezett »királyrikkancsok«, akiknek feladata az lett volna, hogy ellentálljanak, megjelentek az épület előtt. A több száz ifjú hármas oszlopban sorakozva katonai léptekkel távozott. Kevéssel utóbb Leon Daudet is megjelent az Action Française igazgatójával, akit szintén elitéltek. Mindketten a rendőrfőnökség kocsijába Bzálltak. Nyolc órakor a forgalmat ismét szabaddá tették.