Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-08 / 106. szám

1927 május 8. DÉL.MAGYAHORSZÁG 5 Lakásfelszabadilás — részielekben Kimélcíi idői igényelnek a közalkalmazotíak. Irta : Delire János nyug. főispán. Minél jobban közeledik november első napja, a tiz év óta kötött lakások felmondásának ideje, a lakók tömege annál nagyobb nyugtalansággal tekint a várható fejlemények elé. Azt természetesnek tartja mindenki, hogy a kivételes jogrend lebontása során egyszer el kell érkezni a lakások felszabadításához is s már abba Ls bele tudnánk nyugodni, hogy a lakások felszabadítása november első napján megkezdődik, nyugtalanságot s tagadhatatlanul: egyre riasztóbb nyugtalanságot csak az kelt, hogy egyetlen egy napon megy végbe a lakások tiz éves kötöttségének feloldása. November első napján a lakások felszabadítása nemcsak megkezdődik, de be is fejeződik. Az üzletek felszabadítása körül észlelt jelenségek inkább fokozzák mint csillapítják a nyugtalanságot. Ila a jelek nem csalnak — s a jelek nem szoktak csalni —, a ránk következő évben meg fog mozdulni a lakók birjiami erdeje, egy uj népvándorlás kezdődik, melynek folyama alalt minden egyes társadalmi réteg az életstandard egy fokával lejebb száll. S talán azok fogják megtenni lefelé a legnagyobb utat, akiknek az államhatalom a legtöbl) védelmet igéri: a közalkalmazottak. Ha a lakásfelszabaditás nem uno ictu történnék, hanem éppen olyan tervszerű fokozatossággal, mint ahogy a lakbérek emelkedtek, akkor a kötöttségnek ez a kikerülhetetlen feloldása sokkal kevesebb veszedelmet jelentene a gazdaságilag gyöngébb félre, mint amennyit így rejt magában. A szomszédos országokban, még Jugoszláviában is, a lakók kategóriái szerint szüntették meg a lakások kötöttségéi. Érthető, természetes és kívánatos, majdnem kikerülhetetlen ez a megoldás. Az életnek elképzelhetetlen zűrzavara fog előállni abból, hogy a felszabaduló lakásokra egyszerre fog rázudulni a lakásigénylők lömege. Senki sem akar lakás nélkül maradni s ez a félelem állal sarkalt igyekvés olyan versengést fog támasztani a lakástkeresők közölt, mely nemcsak ellenállás, de fékezés nélkül fogja tűrni a lakbéreknek a legmohóbb háztulajdonosok által óhajtott kialakulását. A lakáskeresők egymásra fognak licitálni s mert mindenkit az az aggodalom fog nyugtalanítani, hogy lakás nélkül, legalább is megfelelő lakás nélkül maradhat, egymás elől fogják elkapkodni a lakásokat s ha semmi sem nő az égig, a lakbérek az égig fognak emelkedni. Az egyszerre történő lakásfelszabaditás vissza fogja idézni a háborús szükségletek idejét. A tömeges felmondások okozta felfordulás, — nem nehéz azt megjósolni, — azt a látszatot fogja óhatatlanul kelteni, mintha sokkal több lakásigénylő lenne, mint amennyi lakás rendelkezésre áll. Ez év novemberében mindenki lakást fog keresni. A munkanélküliség problémáját a lakások felszabadítása mindenesetre meg fogja oldani, ez év őszén már nem lesz Magyarországon egyetlen munkanélküli sem; mindenki lakásl fog keresni. Sorba fog állni a lakások előtt is, mint ahogyan sori álltunk valamikor az élelmiszerüzletek előtt. De ha előrelátható, hogy a lakásokat is igy meg fogják rohanni, miért nem lehet a megrohant élelmiszer üzletek kiszolgálási rendjét a lakásokra is megvalósítani. Ami eszibe jutott az éhező tömeg által megostromolt péknek, az nem juthat eszébe a lakáséhes lakók által szorongatott államhatalomnak? A pék és a mészáros turnusokban eresztette be üzletébe a vevőket, nem lenne-e az az egyetlen helyes módja a lakásfelszabaditásnak, ha turnusokban üresednének meg a lakások is és a turnusokban megüresedő lakásokhoz turnusokban bocsálanák oda a lakáskeresőket is. Amíg az első csoport elhelyezkedik, addig helyén maradna a többi s a második turnushoz tartozók lakását csak olyan időre lehessen felmondani, amikorra már az első turnusbeliek elhelyezkedése joggal várható. Az államhalalom a közalkalmazottakat, akár szolgálatot teljesítenek, akár nyugállományban vannak, nem leheti ki annak a versenynek, amit a lakások őszi felmondása a lakáskeresők körében elő fog idézni. Ebben a versengésben a közalkalmazottak nem küzdhetnek egyenlő feltételek melleit a szabadpályán lévőkkel. A közalkalmazottak joggal kérnek és joggal várhatnak védelmei. Az államhalalom végrehajló hatalmának gyakorlóit nem licitáltalhatja ki a lakásaikból. A köztisztviselők bizonyára nem kérnék hiába a kormánytól, hogy őket ne kényszerítse a lakásokat árverezők tömegél)e, meri nincs eszközük arra, hogy a szabadpályán élőkkel szemben biztosítani tudnák maguknak még lefokozott életszínvonaluknak is megfelelő lakásl. Az állami és közigazgatási tisztviselők nem kérhetik természetesen azt, hogy a kormányhatalom állandóan biztosítsa számukra ezl a különleges jogi helyzetet. Nem kivételes jogot, csak kiérdemelt kíméletet kapnának a köztisztviselők. Nem kell hozzá más, csak egy rendeleti intézkedés arról, hogy a közalkalmazottaknak, ugy a szolgálatban lévőknek, mint a nyugdijasoknak lakásai csak 1928. év november első napján mondhatók fel 1929. év májusára, illetve novemberére. A turnusokban való felszabadítás gondolata ugy valósulna meg. — bár több ilyen turnus is elképzelhető s meggondolandó volna az is, hogy például a magánt isztviselőkre ne terjesztessék-e ki ez a védelem —, hogy a közalkalmazottak lakásainak felmondása legalább egy évre kitolódnék. A köztisztviselők ezzel mentesülnének a vagyonosabb és nagyobb jövedelmű lakáskeresők rájukliciláló versenyétől s lakásaikat is meg ludnák óvni a lakásfelszabaditás első évében elhelyezkedet lek bérfölhaj ló aspirációitól. Természetesen a háztulajdonosokra nézve nem szabad, hogy ez a megoldás sérelmet jelentsen; azok a köztisztviselők, akik meg akarnak maradni lakásukban a kiméleli időben is, kötelesek legyenek az alapbér száz százalékai megfizetni. Nem is szabad arra gondolni, hogy egy ilyen irányú előterjesztés teljesítetlen maradna, ha a "közalkalmazottak egyeteme adna a kérésnek súlyt, jelentőséget és ünnepélyességet. A közalkalmazottak szegedi szervezető ennek az egyetemes köztisztviselői érdeknek kivivására magához ragadhatná a kezdeményezési. Gondatlanságból okozott emberölés miatt bűnvádi eljárást indítottak a Vémis-clpőgyár paliéra ellen. Az ügyészség elkészítette a vádiratot a halálos munfcásszerencséílenség ügyében. CA Délmaggarország munkatársától.) A , lemény alakult, ki, hogy a bontási munkákra a Vénus-cípőgyár bontásánál — mint ismeretes - j városi mérnökség adott utasítást és a gyors az emeleti összekölőfal összeomlott és a több j munkára való tekintettel elrendelte, hogy a mázsa sulyu léglatömeg áttörte az emelet pa- ! bontási műnkét azonnal kezdjék meg és ne dozatát. A nagysúlyú tégla- és gerendatömeg j legyenek tekintettel az épület műhelyeiben dolgozó munkásokra. A helyszíni szemle megtörténte után, amikor a bontási munkál végző segédmunkásokat és a bontást vezető pallért is kihallgatták, megállapították, hogy a bontási munkát a pallér teljesen önállóan, felsőbb utasítás nélkül kezdte meg. A városi mérnökség ugyanis ugy rendelkezett, hogy a bontás csak részletekben történjék. Az ulasitás, amelyet a munkát végző pallér kapóit, egyelőre csak az ajtók és ablaa munkaterembe zuhant, ahol 20 cipőgyári munkás dolgozott. A munkatereinben dolgozó munkások közül legtöbben többé-kevésbbé megsérültek, míg egy fiatal mindszenti cipészsegédre oly szerencsétlenül esett rá egy gerenda, hogy az sérüléseibe belehall, A halálos szerencsétlenség utón megindult rendőri nyomozás azt igyekezett megállapitani, hogy a menyezcl beomlásáért kit terhel a felelősség. Az első feltevések után az a véSSgésf zavaroknál, főfájásnál legjobb a természetes Schmidíhauer keserűvíz 952 Szobafestést, mázolást és homlokzatfestést legelőnyösebb árban készítenek Szilágyi és Szabó festőmesterek Szeged, Dugonics tér 11. 165 Telefon 107. sz.