Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-06 / 104. szám

4 DfiLMAGYABOBSZáG 1927 május 6. Az olvasó rovata Május elsejei sör. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Május elsejének örömére én is, mint minden ember, aki a szabad levegőre vágyik, családommal kirándultunk a zöldbe, hogy élvezzük a kikelet örömeit. Miután pedig a meglehetős hőségben kissé megszomjaztunk, az egyik vendéglőbe is betértünk, hogy szomjuságunkai hideg sörrel kissé lecsillapítsuk. Mondhatom, kitűnően is izlett a sör mindaddig, amíg az egyik frissen töltött pohár szélén kiflimorzsákat, a másik pohár szélén pedig saláta és tojásdarabokat nem láttam, ami, mondhatom, alaposan lecsökkentette sörivó kedvünket. Mert ezen körülmény arra enged következtetni, hogy a kiürült poharak nem mennek keresztül a szokásos öblitésen, hanem ugy, ahogy azokat az asztalokról összeszedik, összemarkolászva, újra megtöltik és traktálják vele a vendégeket. Már pedig ez így nemcsak a jóizlést rontja, de igen alkalmas arra is, hogy ma, amikor a társadalomnak annyi beteg tagja van, a még egészséges emberek is megfertőződjenek. Jellemző egyébként még az is, hogy amikor az egyik vendég a pincért ezen körülményre figyelmeztette, a másik pincér, aki ezt éppen hallotta, a következőképen oktatta ki: Ha sokat affektál, hadd ott. Elvégre Szegeden vagyunk, ahol az ember saját zsebére joggal elvárhatja, hogy tisztességesen szolgálják ki és ne kelljen attól tartania, hogy egy-két pohár sör elfogyasztása után az ember másnapra megbetegedjen. Kiváló tisztelettel: Egy előjizelő. „Öntözés" a Petőfi Sándor-sugáruton. Mélyentisztelt Szerkesztő Ur / Közérdekből kérem, szíveskedjék e pár sornak b. lapjában helyet adni. Akit a délelőtti órákban a Petőfi Sándorsugárutra visz a dolga, olyankor, mikor szép, napos, száraz az időjárás, érdekes, özönviz előtti időket felidéző látványban van része. Időnkint óriási porfelhő közeleg a körút és a vágóhíd felé eső szakaszon. A porfelhő egekig ér és ijesztő sebességgel mozog. Oldalából vékonyka, de annál dühösebben vágódó vízsugarak verik a port a levegőbe, — hozzásegítve a hatalmas hengerlábak ugyancsak eredményes munkájához. A sürü porfelhőben vigyázva kerülgetik egymást sürü egymásutánban a városba igyekvő mészárosés henteskocsik, akik a locsolóautó gyors eliramlása után szégyenkezve ismerik be, hogy együttesen, de még a végeláthatatlan tanyai kocsisorral együtt sem tudnak annyi port felverni, mint egy is e viharzó vasszörnyetegek közül. De azért azon kocsik részére, amelyek az ilyen „öntöződnek nevezett autók után közvetlenül haladhatnak, még mindig marad annyi felverni való por, mintha az autó — ott sem járt volna. Mert az a pár csöppnyi vizecske, amit a „gyors" öntözés kiad, a semminél csak teoretice több. Ha ezek az autók legfeljebb 3—4 kilométeres óránkinti sebességgel haladva öntöznének, ellenben a jelenlegi öntözési sebességgel mennének újra uizért, egészen bizonyos, hogy a város közönsége a hússal jóval kevesebb baktériumot vásárolna, e forgalmas főútvonal és környékének lakói pedig kinyithatnák lakásaik ablakait és porral kevert baktériumok helyett belégzésre alkalmas levegőt kaphatnának. Tiszteleltei: Egy Tbc.-jelölt. Gö&malom áivétel! Van szerencsém a n. é. közönség szíves tudomására hozni, miszerint a Hattyas-soron a hidász laktanya melletti EIsö Alföldi Qöxmalmoí átvettem és i'mét üzembe helyezve búzaőrlési a egjutányosabban vállalok. Darálást 5 százalékért végzete. Buza, korpa és magdara állandóan kapható. Az őrlető közönség síives támogatását kéri teljes tisztelettel BéreS ^ÍÓTtOTk, 363 az Alföldi Gőzmalom bérlője. JÖN A TERÉZ KÖRÚTI SZINPAQ SALAMON BÉLÁVAL Br. Látrányi Sándor öngyilkossága. (A Délmagyarország makói munkatársától, j Beszámolt a Délmagyarország tegnapi számában arról az öngyilkosságról, amelyet egy ismert makói orvos, dr. Látrányi Sándor követett el. Az öngyilkosság hire futótűzként terjedt cl Makón és ma egyébről sem tárgyalnak, egyben a legkülönbözőbb kombinációk indultak ineg. Dr. Látrányi Sándor pár éve jött Makóra. Ezelőtt kincstári főorvos volt Mezőhegyesen, de ott nyugdíjazták és Makóra jött. Makón eleinte magánprakszist folytatott, majd később a munkásbizlositó, a DMKE internátus és a Stefánia SzöveLség orvosa lett. Kedves, kellemes modorú ember, akii szerettek és becsültek a társaságban, jóllehet bizonyos extravaganciáiról nemcsak suttogtak, hanem tudtak is. Dr. Látrányi a pénzzel is könnyen bánt, tisztes jövedelmei dacára súlyos gondokkal küzdött. Része volt ebben jószívűségének is. Csaknem szószerint igaz, hogy még a kabátot is leadta magáról. Ma reggel valami ügyből kifolyólag a rendőrség egy tisztviselője és egy detektív keresték. Mikor dr. Látrányi a rendőrség embereit meglálla, bezárkózott szobájába és ánggilkosságót követett el. Négy amfiolla luminált és morfint fecskendezett bőre alá, majd önmagán figyelte meg a méreg hatását és erről pontos feljegyzéseket eszközölt, amig csak eszméleten volt. Féltizenegy után a rendőrség emberei, minthogy bebocsáttatást nem nyertek, betörték a lukás ajtaját s a lakásban a díványon szinte teátrális elrendezésben, teljesen eszméletlen állapotban t,alálták dr. Látrányit. Köröskörül rakta a diványt virágokkal, diszpárnákkal, barátai és barátnői fényképeivel, a gyertyatartókban gyertyák égve a fejénél s minden gyertya egyegy eltépett 10 pengősbe csavarva. Mellette egy kis asztalkán a következő feljegyzések: S óra! Most megtörtént. Fél 9. Most jöttek a rendőrség emberei, még jól látom, 9 óra. Nemsokára meghalok. Fél 10. Ez már kusza irás s semmi utána. Ott hevertek még az üres amfiollák s pár búcsúzó levél. Dr. Látrányi Sándort röglön beszállították a kórházba, ahol nyomban gyomormosást és elleninjekciókal alkalmaztak. Az öngyilkossággal kapcsolatosan egyetlen j komoly verziót rebesgetnek s ez, hogy a rendj őrség ^reggeli látogatása adta az öngyilkosság ^fegyveréi, a szerencsétlen főorvos kezébe. Várod a polgári szabadságjogok visszaállítását? A Délmagyarország a polgári szabadságjogokért küzd! „Ne tréfáljon a biró ur, ugy sem hiszem, hogy komolyan beszél." (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön reggel a szegedi törvényszéken Tarajossg egyes biró elé álltak Bagi István és neje sövényházi lakosok. Öregebb ember, mezítláb. sántit be — nagy görbe bottal a kezében. Felesége is kiöltözött ez alkalomra, csak éppen ő sem húzott lábbelit. Egyszeri! emberpár. Hogy mikor születtek, nem is sejlik, mert — mint mondják — \nem emlékeznek rá. A tárgyalóterem szokásai és a tárgyalás menete idegen előttük, abba beleilleszkedni egyik sem képes. Ötven darab akáctörzsöl tulajdonítottak el a sövényházi uradalom erdejéből. — Szó sincs róla, piacon vettük — védekeznek Bagiék. A nyomozás során lett beismerés, a házkutatás eredménye és a főtárgyaláson elhangzott tanúvallomás azonban igazolja Bagiék bűnét, mire a törvényszék egyenként kéthónapi fogházra itéli őket. Bagi István mikor látja, hogy nem kedvez neki a szerencse, egyszerűen távozni akar. De mert ez nem sikerül neki — általános derültséget keltő hangon méltatlankodva szól: — Akkor talán leülhetek egy kicsit! Az Ítélet kihirdetése alatt ismét felkiált: — Nem értem, nem érlek semmit. — Majd megmagyarázom — jegyzi meg a biró, aki alig tudja csendre inteni a vádlottat. — Kéthónapi fogházat kaptak. — Igen, most értem. Az előbb nem értettem meg. Két hónap, — ismétlik és összenéznek. Majd egyszerre szólnak: — Ne föjjebbezzünk, hisz ugy se komoly a dolog. A jogerős Ítéletre való tekintettel az ügyész megkérdi, melyikük kezdi meg a büntetést. Bagiék érthetetlen kacagásba törnek. — Döntsék el, ismétli az ügyész, hogy ki marad itt. Bagiék zavartan tekintenek körül: — Ugyan ne tréfáljon a biró ur, ugy sem hisszük, hogy komolyan beszél... Mikor jön a foglár, már komoly balsejtelmük támad. Bagi István a bírói emelvény felé fordul: — Hát csakugyan nem tréfa ez? — Nem bizony. De mondják csak, a múltkor miért nem jelenlek meg a tárgyaláson? — Itt voltunk mi kérem — feleli önérzetesen Bagi István —, csak rossz ajtó előtt várakoztunk, aztán hazamentünk. Már mennek a fogolyiroda felé, mikor Baginé megkérdi: — Én menjek haza, vagy kend marad itt, válasszon kend. — Majd választok — szól megindulva a férj ' — csak megnézem, milyen kvártélyt akarnak adni. — A szállodások a vízumkényszer eltörléséi kérik. Budapestről jelentik: A szállodások nemzetközi egyesülete holnap memorandumot nyújt át Bethlen miniszterelnöknek, amelyben a vízumkényszer sürgős eltörlését kéri, elsősorban közigazgatási, másodsorban gazdasági szempontból indokolják meg kérésüket. A miniszterelnök holnap délelőtt válaszol a memorandumra.