Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-01 / 100. szám

1927 május 1. DÉLMAGYARORSZAG R maros Numerus clausus — /aviioíí Kiadásban. OOKOIÍD& HASHAJTÓ« SZÖGEDI SZÍNHÁZ. A három grácia. Epilógus, néhány változatban. Szin az ország legelső müintézetének bejá­rata. Ki ifi belépsz, hagyj föl minden remény­nyel, hogy még egyszer vidéki színigazgató leszel és csődbe jutsz 1 A kiskapu elölt a történelmi padon üldögél a szegedi színház három volt direktora. Az egyik fokosa nyelére támaszkodva, a másik kiveti hasét a szép verőfényre, a harmadik rágyújtott a pipára. A neveiket kegyeletből elhallgatjuk. Eleget irtak róluk az újságok, különösen a törvényszéki rovatban. Az első (népiesen, a nemzeii Színpadi kisgazdák modorában). Hát biz az nagy hálát­lanság volt, amit azok velem cselekedtek 1 Hat ökörrel sem húznak vissza engem többé abba a városba igazgatónak ! Föláldoztam a szép fiatalságomat és mi lett a vége?Mosl itt ülök és várok egy szerepre, hogy végre megmulassam, mi lakik bennem! Ilyen kor­ban már nem szívesen játszik az ember ! A második (az olasz bíborosok fölényes előkelőségével). No, ami azt illeti, játszani mindig szerettél, kedves kartárs, csak nyerni nem igen szoktál! Engem meg folyton játszat­nak és végül is kiderült, hogy aki rossz voll vidéki szinházi pandúrnak, az egészen jó nem­zeii színházi szegénylegénynek. A harmadik (ti direkiori marsallbotot a zsebében hordozva). Ami a szegénységet illeti ... Az a kis ezerholdas birtok és az a kis átruházási jövedelem, igazán nem lehet panaszod a sorsharagra! Az első. Hát valamiből csak élni is kell egy levitézlett direktornak. A művészetből csak nem élhetünk ? Hiszen, amikor színházat igaz­gattunk, akkor se a művészetből éltünk! Nekem már csupán az a csekélyke tőkém maradt meg, amil az állandóan növekedő deficitből félretettem öreg napjaimra. Nem mondom, a könyvtáramat is eladtam három­szor és persze a ruhatáramat is négyszer, a díszleteimet is ötször, de az az igazgató vesse rám az első kövei, aki tantiémet fize­tett a klasszikusoknak! A harmadik. Magam két szerény sarokházat birlam csak megtaisaritani. Ebből kell eltarta­nom tizenkéttagu családomat, amelyet hatta­gura kellett redukálnom. Nem is beszélek arról, hogy húszon négytagú hitelezőimet is el kelleti tartanom — ígéretekkel ! Az első (sóhaj!). Mi vagyunk a három grácia, ha jól emlékezem a mitológiára. (Ebben a percben egy negyedik csatlakozik hozzájuk.) A negyedik (a francia márkik hanyag ele­ganciájával). Pardon, uraim ha nem csalódom sorstársak vagyunk. Auch io sono direttore. Azaz, hogy voltam király Beóciában. A három grácia (szolidaritásén). Bocsánat kolléga ur, de már besetztl Minden hely el van foglalva ! Talán a Kamara színháznál tes­sék megpróbálni! Gyalu. EKKER ERZSI értesíti u l. hülgyküzönségel, hogy KULflPSZflLONJÜT ÁTHELYEZTE a Káiász-uccal Rosmann-féle házba, ahol a most megérkezett eredeti modellkalap­jaival ¿11 a hölgykEzönség rendelkezésére. Ka­lapjavitások modellok után készülnek. 347 E. Schatz MagtlafiizöszaIonjában legolcsóbban készülnek hasIUzők, melltartók stb. ' Szeged, Somogyi ucca 15. 72 Telefon 14—30. ! Amióta az ügyvédek hamleti kérdésének süriin használt segédeszköze lett a golyó, kötél és az örök álmot adó altatószer, ügyvédi és magasabb , I illetékes körök rendre foglalkoznak a súlyos prob­I lénia megoldásával. A vélemények meglehetősen j eltérők : a budapesti ügyvédek kamarája robLa- , j násszerü megnyilatkozással utasította magától el ( , a numerus clausus gondolalát,- de már másnap jól | értesüli források széllében bugyogták, hogy az j I igazságügyminíszter ur még sem talál ennél jobb , módot az ügyvédek nyomorúságának a megszün­tetésére. Ugy vélem, hogy az ügyvédek véleményéi meg kellene ebben a kérdésben szívlelni, mivelhogy az ő bőrükről van szó, mégis el kell ismernem, hogy a «zártkörű« megoldási mód elég radi­kális volna, ha az ügyvédek gyomra és idegrend­szere legalább egy évtized várakozási időre volna berendezve. Ha fel is tenném, hogy már a holnapi naptól kezdve nem eresztenek uj ügyvédei a meg­lévők sorába, az üdvös és kívánatos halas liz év előtt aligha következnék be, bárha minden jog­államban ugy parancsolja az egészben vagy rész­ben megszerzett jogok tisztelete, hogy a pálya elejére lépett ifjúságot eresszük magunk közé s ne taszítsuk ki a szellemi proletárok amúgy is túlságosan megszaporodott táborába. A numerus clausus gondolatával való foglal­kozásnak lehál a mai viszonylatban semmi Ifrtelnie nincs s fölösleges is a távolba tekinteni, amikor a megoldás most szükséges s arra ma is megvan minden mód. Az ügyvédek munkája minden időben szorosan lépést tarlóit a bíróság munkájával. Nemcsak a magam meggyőződését iúrdelem, hanem bizonyára minden kartársamét. Az ügyvédi mizériából való kilábolás ulja a bíróság rendszeres működésén visz keresztül. A biróság mai működése pedig lázas, ideges, mert a rendszeres életműködés kellékeinek a hí­jával van. Példákért nem ke'l messze fáradnunk. Marad­junk csak Szegeden, az ország második kir. járás­bíróságánál. Ennek a telekkönyvi hivatala most j kezd ébredezni hónapok óta tartó súlyos lelar­j giájából, amelyben az úgynevezett takarékossági j szempontok miatt merüli. Az igazságügyi kormány j hónapokon át halogatta néhány segéd tisztviselő j kinevezését s a hivatalvezetőknek, az ügyvédi ka­j marának, a közönségnek segélykiállásait szélnek eresztette. A járásbíróság polgári és büntető osztályánál | szinte uj az egész bírói kar. A régi birák száma ijesztően apadt, de az egyre szaporodó ügyfor­galom okozla tűrhetetlen állapot sem volt elég súlyos ok arra, hogy az uj birák kinevezése í — bizonyára az időközi fizetések megtakarítása j érdekében — keserves hónapokon keresztül ne 1 késsék. Az eredmény szépen mutatkozik : a nyolc i hónapos tárgyalási határnap már nem megy rit­kaságszámban. Érthető, ha a pörök legtöbb eset- ! ben hosszú időre kinyúlnak s természetes, hogy j az ügyvédnek be kell várni a pör végét, mert a számadást ügyfelével rendszerint csak ekkor ejl­heli meg. Ez az állapot szülte azt az eredményt, hogy a nagyobb forgalmú irodák künlevőségei j felérnek egy-egy kisebb pénzinlézel követelései- j vei, a gyérebb forgalmú ügyvédek pedig gondok- j kai küzködnek, mert éveken át kell várniok arra j az összegre, amelyre a normális ügymenet mel- I lett rövid időre biztosan számithatnának. A szegedi kir. járásbíróság úgynevezett polgári ; irodájában két leírót foglalkoztatnak. A leírásra ; váró ügydarabok már a szabad mozgást akadályoz- ! zák. Jó szerencse, hogy a birák hosszú határ- ; napokkal dolgoznak, meri a leirók úgysem tart- j hatnának velük lépést. A makói kir. járásbíróságnál közel egy éven át nem voll referensük a végrehajtási ügyek- ; nek. Amikor már az ügyvéd minden bokron ke- j resztül kihajszolta az iléletel, nem szerezhetett • annak érvényt, mert a végrehajtási ügyeket má- ; zsaszámra, csomagolópapír módjára raktározták be. Beszéljek a battonyai kir. járásbíróságról, ahol a biróhiány miatt féléven át hozzá sem . nyúltak az ügyekhez? Nagyjában így fest a bíróság mindenütt. Félre- \ értés ne essék: nem a birák, nem is a bíró­sági tisztviselők okai ennek az állapotnak. A já- | rásbiróságok bírái már nem is szellemi munkások, hanem agyi erőmutatványos művészek, liszlviselői pedig kínosan és verejtékesen vergődnek annak a kéles sikerű eredménynek az eléréséért, hogy egy ember rendszeresen végezze el ket- ' tőnek a munkáját. Pedig a békebeli állapot visszaállításához sem . csoda, sem varázslat nem kell. 11a szaporodik a j munka, szaporítani kell a tisztviselők létszámát. ; Utánpótlást nyújt bőven a B-listások vert serege. ! A magyar igazságügyel elvégre nem lehel haszon­hajtó vállalat 1 nőj ára kezelni. Nincs arra semmi szűkség, hogy a magyar igazságügyi tárca fölösleggel dolgozzék, vagy takarékoskodjék, nincs arra semmi ok, hogy a régi dicsőséges magyar igazságszolgáltatást ugyanakkor visszafejlesszék, amikor Duija—Tisza-esalornáról ábrándozunk, mért a magyar igazságügy van olyan egyetemes nemzeti érdek, mint akármelyik másik. V magyar bíróság békebeli nivóra való fej­lesztését nyomon kell követni a második lépés­nek. Az ügyvédi költség kérdését bölcsen, az ügyfél és az ügyvéd érdekei­nek méltányos elbírálásával akkénl kell rendezni, hogy a költség megállapítását egyetlen bíró se kezelhesse másodrendű kérdés gyanánt. Ha ez lehetséges volt a közjegyzői karral szemben, bi­zonyára sikerülni fog az ügyvédi költség kérdé­sében is. Ez az egyetlen módja annak, hogy az ügyvéd a költségokozásnak ma divatos és tetszetős vádjától szabaduljon. A harmadik és utolsó lépés a jogbiztonság ér­dekéhen való s csak mellékesen szolgálja az ügy­védek érdekét: az okirati kényszer s ennek kap­csán a perenkivűli munkáknak a joghoz értő közjegyzők és ügyvédek elé való utalása. Erről azonban mindaddig beszélni is kár, ameddig a községi jegyzők tisztes megélhetését más módon biztosítani nem lehel. Az igazságügyi kormány mindezt bölcsen tudja s mégis a numerus clausushoz akar folyamodni. Ok nélkül pedig semmi sem történik. Nekem az az érzésem, hogy a numerus clausus napja leáldozóban van — a főiskolákban. A fel­kelő nap a szellemi munkások zártkörű és kedvezményezett társaságára fog ragyogni. Egyszerű ez a dolog nagyon, sokkal egyszerűbb, mint a főiskolai numerus clausus. Csodálom, hogy régen nem jöttek rá. Ezért fogják megoldani az ügyvédkérdést is numerus clausussal. Dr. Sehwarez Jenő. * Emésztési és vérkeringési ¿zavaróiknál, főfájásnál legjobb a í e r m észeles Schmidíhauer I M A N D I

Next

/
Thumbnails
Contents