Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-14 / 111. szám

1927 május 8. DÉLMAGYAboRSZÁG 373 Tizenöt évre ítélték a 65 éves Czene Istvánt, aki agyonütötte feleségét és holttestét elásta az udvaron. „Én csak a kölcsönt adtam vissza", — vallotta a vádlott. — Izgalmas jelenetek a szegedi törvényszék előtt. mondotta Czene Rozál. Dr. SchaJJer szavazóbíró: Czene Istvánnak azelőtt is ilyen rossz volt az emlékező tehetsége ? Tanú: Nem. Azelőtt még arra is emlékezett, hogy öt évvel ezelőtt milyen napra esett Szent Mihály napja. Tajti Ilona lanu elmondotta, hogy a gyilkosság előtt jelenvolt egy alkalommal, amikor István bácsi ütötte a feleségét. Ekkor István bácsi azt mondotta, hogy egyszer úgyis megöli Jeleségét. Ott lik Lajosné lanu emlékszik arra, hogy Czenené panaszkodott, hogy az ura őt harapófogóval kínozza. A tanuk kihallgatása után dr. Tompa Cyula ügyész mondotta el (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Vild-tanácsa pénteken délelőtt a törvényszék másodemeleti nagy esküdtszéki termében tárgyalta Czene István dorozsmai gazdálkodó házastárson elkövetett szándékos emberölési bünügyét. A főtárgyalásra a közönség részére elkészített hely zsúfolásig megtelt. Dr. Jankovics egyetemi tanár vezetésével mintegy ölvén egyetemi hallgató is megjelent, akik élénk érdeklődéssel figyelték a főtárgyalás filmszerű mozzanatait. A vád szerint Czene Isfván 1926 december elsején szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal baltával agyonütötte Jeleségél, Bárány Etelt, majd a holttestet elásta az udvarban lévő krumpliverembe. Czene István 65 éves, ősz fejű, szelíd arcú öreg ember. Jobb kezére béna, halk beszédű, nehéz gondolkozású. Minden kérdésre azt mondja, hogy nem emlékszik. — Régen voll már .. Azóta elfelejtettem — mondja az elnöknek. Minden szól ugy kell kiszedni belőle. Nem emlékszik arra sem, hogy mikor született. Kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magét. Lelkiismerelfurdalást nem érez és csak a kölcsönt adta vissza, amikor megölte Jeleségét. — Mindig bántott és üldözött — motyogta az elnök kérdéseire. — Dolgozni küldött, pedig tudta, hogy rokkant vagyok... A pénz volt mindene. Amellett átjárt a szomszédba Tajtihoz. Az egy csősz voll. Neki ville a legjobb falatokat. .. Hát persze, hogy ez nem tetszett nekem ... Az eset előtt még meg is vert . .. Egy kezeügyébe kerülő szőlőkaróval betörte a fejemet... Én csak a kölcsönt adtam vissza ... A gyilkosság elkövetésének körülményeire csak homályosan emlékszik. Annyit tud, hogy december elsején nagy pörlekedés után együtt feküdt le feleségével. A lefekvés után az égő lámpa fényében egy baltát vett észre. A baltál felkapta és nekirontott feleségének. Az védekezett. — Én csak mentettem magam, amikor ütöttem, — mondotta nagy meggyőződéssel. — Amikor azonban láttam már, hogy nem él, vállamra kaptam, kihurcoltam az udvarra és ellakarilottam. Tagadta azonban Czene István, hogy a gyilkosság utón leányait nem engedte be a lakásba, mert félt volna, hogy felfedezik a gyilkosságot. Dr. Szabó József egyetemi tanár szakvéleménye szerint Czene István korához képest korán elöregedett ember. Emlékezőtehetsége kihagy és határozottan nagy elmebeli hanyatlás tapasztalható nála. Két évvel ezelőtt baloldali szélütés érte, de a tett elkövetésekor akaratelhatározó képessége megvolt. Elnök: Ha a törvényszék a törvényben előirt büntetést szabja ki Czenére, el tudja-e a fegyházat viselni? Szakértő: Ha a vizsgálati fogság nem ártott meg neki, akkor a börtönt is el tudja viselni. Dr. Jankovics egyetemi tanár a boncolás eredményét ismertelte, majd a bíróság Czene István három leányát hallgatta ki. Czene leányai súlyosan terhelő vallomást tettek. Elmondották, hogy a házaspár a legrosszabb viszonyban élt egymással. A verekedést mindig Czene kezdte, aki ütötteverte feleségét. Czene Julianna és Czene Rozál még elmondották, hogy a gyilkosság estéjén hazaérkeztek a szülői házhoz. Apjuk azonban nem akarta beengedni és azt sem akarta megmondani, hogy édesanyjuk hol tartózkodik. Czene István leányai vallomására megjegyezte, hogy ő nem emlékszik semmire, mert ő nem tudja, hogy mi történt. — Mindig rossz voll édesanyámhoz édesapám, vádbeszédét. Kifejtette, hogy Czene István már előre elhatározta, hogy megöli Jeleségét és csak az alkalmat kereste, hogy visszaadja a kölcsönt. Előre megásta a gödröt, amelybe eltemette feleségéi, sőt gyeptéglákal is ásott ki, hogy az elföldelés után minden nyomot eltüntessen. — Czene István 50 évvel ezelőtt első Jeleségét is meggyilkolta. Ez szintén Czene munkája volt és csak az akkori kezdetleges nyomozati viszonyok miatt nem lehetett ellene megnyugtató bizonyítékot összehordani. Szigorú és elrettentő büntetést kér. Dr. Simándi Islván Czene védelmében a vádat erős felindulásban elkövetett emberölésre kívánja módosítani. Fegyház helyett börtön büntetést kér kiszabni, mivel Czene István egészsége annyira leromlott, hogy a fegyház levegőjében napjai meg lesznek számlálva. A vád- és védbeszédek elhangzása után a bíróság Ítélethozatalra vonult vissza és rövid tanácskozás ulán ki is hirdette ítéletét. A biróság Czene Islvánl házastárson elkövetett, szándékos, de nem előre megfontolt szándékú emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért tizenötévi fegyházra ilélle. Az ilélet indokolása kifejtette, hogy Czene István a vádbeli cselekményt tényleg elkövetle. Enyhitő körülménynek vette a biróság a vádlott büntetlen előéletéi, sulyosbitónak azonban azt a tényt, hogy tette közel áll a gyilkossághoz, Jeleségét állati kegyetlenséggel ölte meg és hogy lettével négy gyermekét fosztotta meg édesanyjától. Dr. Tompa Cyula ügyész megnyugodott az ítéletben, Czene István és védője azonban felebbezést jelenteltek be. Négy szegedi futballistát őrizetbe veitek a román határon, — barátságos kártyázás miatt. Soltit, Weiglhofferl, Vargát és Ábrahámot Kürtösön a románok leszállították a vonatról (A Délmagyarország munkatársától) A Bástya csapata aradi túrájáról pénteken délben érkezeit vissza. Nagy volt azonban a csodálkozás, amikor a társaság So I t i. Weiglhoffer, Ábrahám és Varga nélkül szállott ki a kocsiból. A várakozók természetesen azonnal kérdésekkel ostromolták meg a csapat vezetőit, hogy mi van ezekkel a játékosokkal, liol hagyták őket, netn történt-e valami baj velük. Rövidesen a következő tényállás derült ki. Kürtös határállomáson, mielőtt a Bástyát vivő vonat még áthaladhatott volna a magyar határon, egyszerre négy s z n r o n v o s román csendő r lépett a kocsiba és egyenesen a csendesen kártyázó Solti—Varga—Weiglhoffer—Ábrahám társasághoz lépett és azon a címen, hogy a román vasutakon nem szabad kártyázni, leszállították őket a vonalról és Kürtös állomáson őrizetbe helyezték a négy játékost. A furcsa eljárás természetesen nagy megdöbbenést keltett a csapat többi tagjai között és rendWWWIWWWIMWIOmil <IWW|) IIWWI kívül elkeseredett hangok hallatszottak. A történtek ellen azonban semmit sem lehetett tenni, meri a román határkirendellség lefolytalja Soltiék ellen az eljárást és megfelelő rendbírság le' fizetése ulán engedi csak szabadon a szegedi futballistákat. A Bástya tagjai igen kellemetlenül vették tudomásul ezt a szekatúrát, azonban nekik indulni kelleti, a négy játékos pedig olt maradt Kürtösön. Amint Lökösházára ért a vonat, az ottani kirendeltség vezetője bástyái Holtzer elnök felkérésére azonnal érintkezésbe lépelt az aradi alszövelséggel, hogy Soltiékai a lehető legrövidebb idő alatt engedjék szabadon. A szövetség az intervenciót azonnal foganatosította és igy minden remény megvan arra, hogy a négy futballista még ma visszaérkezik Szegedre és holnap már játszhat is a Wiener Sport Club ellen. Romániában tehát a vonaton nem szabad barátságos kártyajátékkal elűzni az utazás hosszú óráit. Egy kis kártyázás, = letartóztatással. fl Romániához csatolt Nagylak polgárai a magyar kormánytól kérnek orvoslást a trianoni határ ellen, amely elvágta városukat vasúti állomásától. Az üpponyi Alberthez intézendő memorandum aláírói ellen hazaárulás címén eljárást indítottak. (A Délmaggarország munkatársától.) Megírta a Délmaggarország, hogy nyolcesztendei szünetelés után végre szerdán hajnalban megindult az első közvetlen vonat Aradról Magyarország felé. A vonal reggel félhat órakor indult el és menetrendszerint érkezett meg a magyar határállomásra, Battonyára. Egyelőre a megnyitott vonalon csak három vonalpár közlekedik és csak néhány hét múlva állítják össze a végleges menetrendet, amikor a forgalom megmutatja, hogy a közönség igényének milyen közlekedési rend felel meg leginkább. Adclig közvetlen vonatok Arad és Szeged közölt nem is lesznek és igy az aradi vonat most még nem érinti Szegedet és az aradi vonalra csak a battonyai állomás ad ki jegyeket. Az első vonattal érdekes hirek jöllek át a trianoni haláron, amelynek tarthatatlanságát a hosszas tárgyalások után megindított vasúti forgalom is nyilvánvalóvá teszi. Az ötletszerűen megállapított trianoni határ Csanád vármegye keleti részét olyan módon szakította el Magyarországtól, hogy annak legnagyobb, mintegy 22.000 lakosú városa, Nagylak Romániának jutott. A nagylaki vasuli állomás és a város között néhány kilométernyi távolság van és a trianoni halár az állomás és a város között fut végig. A város tehát Romániához tartozik, vasúti állomása ! azonban Magyarországé maradt. A békeszerződés következtében lehál a marosparii városnak nincsen vasúti állomása. A nagylakiak legközelebb a harminchárom kilométernyire fekvő Magyar'pécskán érik el a vasutat. Trianon igy Nagylakot teljes pusztulásra, elsorvadásra kárhoztatta. De nemcsak Nagylak maradt vasút nélkül, hanem nagykiterjedésű környéke is, a magyar uralom alatt hatalmas és gyors fejlődésnek indult Egres, Sajténg községek is, azonkívül az intenzív mezőgazdasággal foglalkozó csanádi lanyák. Amikor megkezdődlek az aradi vonat megindítására vonatkozó tárgyalások, Nagylak józan gondolkozású polgárai eljárlak a bukaresti kormánynál, hogy a vasuli közlekedésbe való bekapcsolódás lehelőségét valamilyen módon biztosítsák az elárvult Nagylak számára. Engedélyt akartak kérni arra, hogy a magyar területen lévő vasuli állomást használhassák fel erre a célra. Kérésüket azonban Bukarestben meg sem hallgatták és igy a deputáció eredmény nélkül tért haza. A kudarc után Nagylakon nagy titokban érdekes mozgalom indult meg. A polgárság vezetői terjedelmes memorandumot készítettek, amelyet Appongi Albert grójhoz kívántak eljuttatni azzal a kéréssel, hogy terjessze azt a Népszövetség és a ma-