Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-14 / 111. szám

SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kSlcsOnkönyvlár és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « » SZOMBAT 1927 MÁJUS 14 • • e III. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Uri ucca 6. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 25. Telefon : 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlfOIdőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Kegyelel. Jánossy Gábor bátyánk egy csapásra az első csonka magyar országgyűlés egyik legismertebb és legnépszerűbb szónoka lelt. (Hiszen olyan sokan és olyan sokat beszélnek és olyan kevés a szónok.) Jánossy Gábornak legalább humora van, ha ez a humor öntudatlan és akaratlan humor is, már pedig ebben a kedvetlen világban nagyon meg kell becsülni azt az embert, aki a kedélyünket lolderiti. És még hozzá ez a Jánossy Gábor érdeklődért, sőt megértést tanusit a költészet és művészet jelesei és remekei iránt, ami szintén igen ritka jelenség manapság a politikában. Nekünk valahogy ugy rémlik, mintha ez a Jánossy Gábor nem e világból való volna, mintha a mult századból tévedt volna ebbe a jelenbe. Nem azért, mert talán maradinak találjuk, sőt éppen ellenkezőleg, ugy gondoljuk, hogy a régi magyar urnák ez a tipusa kiveszett erről a földről, az az ur, aki literary gentleman is tud lenni, aki nem szégyenli, hogy holmi verseket olvas és nem rest bevallani, hogy ezek a versek néha többet érnek, mint a politikus csizmadiák minden malomalatli bölcsesége. Naiv ember lehet ez a Jánossy Gábor, de ez a naivság még mindig többet ér, mint az a minden hájjal megkent körmönfontság, amely fölényesen panamázik a legszentebb jelszavak kíséretében. Most megint megszólalt a honatyáktól gyéren látogatott képviselőházban Jánossy bátyánk és megint egy költőt vett pártfogásába. A százesztendős Vajda János emlékét idézte a csonka ország házában és kijelentette, hogy az egységes párt nem mehet el közömbösen a nagy poéta centennáriuma mellett. A lira Shakespeare jenek nevezte a Gina költőjét, ami egy országgyűlési képviselőtől legalább is olyan nagyszerű teljesítmény, mint Riedl Frigyestől vagy Horváth Jánostól egy kötet tanulmány. Hát hiszen nem is lehel közömbösen elmenni Vajda János melleit, nem csupán az egységes pártnak nem, de az egész hivatalos nemzetnek sem, pedig körülbelül ez történt a nevezetes irodalomtörténeti évfordulón, amelyei a kormány hallgatással fogadott, amelyet a hivatalos irodalmi társaságok elfelejtettek méltó módon, országraszólón megülni és még csak azt sem olvastuk, hogy valamelyik közéleti előkelőségnek vagy tekintélynek eszébe ötlött volna, hogy a nagy magányosnak sirját megkoszorúzzák a Kerepesi Temetőben. Egy kissé elkésve sietett Jánossy Gábor bátyánk a költő oltalmára és amit a kultuszminiszter ur kegyelmesen megígért, hogy "Vajda válogatott verseiből uj kiadást rendeznek, ezt is szebb, jobb és illőbb lett volna a nevezetes ünnepi alkalomra megjelentetni. Az élő költőkkel ugy is cudarul bánnak mostanában, nem annyira kultuszt, mint inkább gúnyt űznek velük, legalább a halhatatlanoknak lenne igazabb birája ez az idő, amelyet nyugodt lélekkel zordnak nevezhetünk. Máiami az egységes párt és Vajda János jó viszonyát illeti, ebben a tekintetben mi nem igen értünk egyet Jánossy Gábor képviselő úrral. Vajda János világéletében nem szerette a hatalmasokat, egész pályája merő ellenzékiség volt, előtte ugyan nem volt tekintély ten: mi féle közéleti nagyság és Aristides név\"el ő irta a legkeserűbb és legkegyetlenebb magyar politikai pamfleteket az akkori közállapotok és közszereplők ellen. Pedig" akkor l>oldog békevilág volt, az ezeréves ország legszebb ünnepeit ülte és a nagy Magyarország miniszterelnöke Jókai Mórral meg Mikszáth Kálmánnal tarokkozott az akkori egységespárti kaszinóban. Nem gondoljuk, hogy ha manapság élne és irna (már amennyiben irni engednék) a komor és kemény Vajda János, sokkal jobb véleménnyel lenne azokról a dolgokról, amelyek itt folynak és azokról az emberekről, akik itt ágálnak. De még a néhai Vajda János számos verse és prózája is igen kellemetlen és kényelmetlen lenne, ha véletlenül fölolvasnák a mai országgyűlésen. Az egységes párt kétségtelenül látná, hogy ezl a dicső destruktívet mégis csak legjobb volt így suba alall ünnepelni és a kultuszminiszter ur óvatosan és gondosan megválogatná, hogy milyen vá!•!•! I Bili Ilii 11«I I1WII——B— logalott versek is jelenjenek meg abban a bizonyos post festa tervezett uj kiadásban, amelyet a nép széles rétegeinek kiván kezébe adni. Vajda János a magyar politikai publicisztikának is egyik legkiválóbb alakja, de Jánossy Gábor legyen a talpán, aki elhiszi, hogy ez a Vajda János, ez az örökké rebellis és békétlen maggar, ha ma élne, mandátumot kapna a váli kerületben! Ohó, mi tudjuk, mi jár a halhatatlanoknak, de azt is jól tudjuk ám, hogy mi dukál az élőknek! A londoni orosz ügyvivő energikusan lillakozoll Chamberlainnél a legnapl házkulaíás miatt. Henderson interpellál! az alsóházban. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Rosengold londoni orosz ügyvivő ma megjelent a külügyminisztériumban és felkereste Chamberlaint, aki félórás audiencián fogadia Rosengoldot. Az orosz ügyvivő tiltakozó jegyzékben tette szóvá az Árkos helyiségeiben foganatosított házkutatást, hang- ' súlyozva, hogy a tegnapi események az angol—orosz kereskedelmi szerződés rendelkezéseinek súlyos megsértését jelenti. Tiltakozott az ellen, hogy a rendőrtisztviselők egg tisztviselőt tettleg bántalmaztak, mert nem adta oda azoknak a szekrényeknek a kulcsait, melyben a kereskedelmi delegáció vezetője titkos iratait és a távirati chiffre kulcsot őrizte. Tiltakozott az ellen ís az ügyvivő, hogy a rendőrség magával vitte az egész moszkvai postát és hogy asszonyokat és leányokat férfi tisztviselők kutattak át. Az alsóház mai ülésén Henderson munkáspárti képviselő interpellált ebben az ügyben, de a belügyminiszter kijelentette, hogy bővebb felvilágosítást nem adhat, mert a vonatkozó akták nagyrészét még nem kapta meg. J1 ßdtrom leulugyminisxter. Benes, Mitilineu és Marinlcovics tanácskozása a Kisántánt Kérdéseiről. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Prágából jelentik: A kisántánt államai külügy minisztereinek konferenciája ma délután félnégytől este 8-ig tartolt. Ezen a konferencián a külügyminiszterek részletesen beszámollak saját államaik külpolitikai helyzetéről. A konferenciának külön tárgysorozata nem is volt, mert ezzel is azt akarják kidomborítani, hogy a megbeszélt kérdések mindegyike egyformán fontos. A tanácskozás után elsőnek Mitilineu távozott, aki az érdeklődő újságíróknak kijelentette, hogy nagy általánosságban letárgyalták mindazokat a kérdéseket, amelyek a kisántánt államait érdeklik. Benes mosolyogva válaszolt az ujságirók kérdésére és annyit mondott, hogy a konferencia eredményével mindnyájan nagyon tneg vannak elégedve. A részletes tárgyalásokra holnap reggel 9 órakor ülnek össze a külügyminiszterek. A konferencia programjában változás állott be, amennyiben a miniszterek hétfőn Prágában egy utolsó megbeszélést tartanak. Klebelsberg kijelentette, hogy elvileg nem barátja a numerus claususnak, de nincs abban a helyzetben, hogy eltörölje azt. Érdekes felszólalások a kultusztárca vitájában. Budapest, május 13. A képviselőház mai ülésén a kultusztárca költségvetését kezdték tárgyalni. Oberhamnier Antal előadó ismertette a költségvetést. , Beck l.ajos elismeréssel adózik a kultuszminiszter programjának és felhívja a figyelmet arra, hogy a modern magyar kulturélelben a szín- és zeneművészet nem részesül kellő támogatásban a kormánytól. Sajnálattal konstatálja, hogy a magyar szinpad nem állott hivatása magaslalán a válságos időkben, amikor szükség lett volna a kiegyenlítődés és a megértés missziójára, de behódoll bizonyos érdekeknek. A Nemzeti Szinliáz mai vezetője múltjánál, képzettségénél és tudásánál fogva, feltétlenül hivatott arra. hogy ilyen intézetet vezessen. Az a sok hiba és sikertelenség, amely ma a Nemzeti Szinház útját jelzi, főként anyagi okokra vezethető vissza. A Nemzeti Szinház megfelelő anyagi támogatás híján, örökös megalkuvásra kényszerül, magasabbrendű művészi céljai és szárnyátszegő anyagi érdekei között. A Nemzetinek ma nincsen Kiforrott tragikus hőse és hősnője, de első szalonszinésze és hősszerelmese sem. Odry nagyszerű egyéniségén kivül, ma már a szinház első jellem színésze Kiss Ferenc és Gál Gyula. Nem lehetnek pénzügyi akadályai annak, hogy az ország kedvencei, mint egy Gombaszögi Frida, vagy egy Varsányi Irén, vagy Berky Lili, vagy Gólh Sándor és Darvas Lili, akik mind szívesen szerződtek volna a Nemzetihez, csupán azért ne tartozzanak az első szinház gárdájához, mert a kormánya l e g s z ü kj s é g e sebbet is megtagadja a Nemzeti Színháztól. — Az Operaház és a magyar zenei élet támogatása sem áll jobban, pedig a külföld előtt igy bizonyíthatjuk be legjobban kulturánkat, de ehhez lirkel, Nikisch, Mahler egyéniségeit megközelítő vezetőkre volna szükség, akik a művészi perspektívát, a célkitűzést, a határozott stilust vinnék be a színházba. Az Operaház vezetősége fél egy erős egyéniségű zenedireklorlól. Kitűnő előadásokat tud produkálni az Operaház, de az előadások teljesen egyenlőtlenek. Weingarlner vezényletével nagyszerű Parsifal-előadást hallottunk, de az első énekszóra mindenki megszólalt: — Bárcsak énekes nélkül adnák ezl az operát. Gál Jenő: Énekesek hiányoznak? Beck Lajos: Nem lehet azt válaszolni, hogy Weingartner öreg és azért már nem tudna oktatni. Malasits Géza: Már rég szerződtették volna, ha nem volna zsidó! Beck Lajos: Nem akarom hinni, hogy ez volna az oka. — Az Országos Zeneművészeti Főiskola is csőn* ka, amióta főiskolai jellege veszített súlyából. Hui bay nagyszerű vezető, de Szendynek és Kösslernek helye ma sincs betöltve. Dohnányí megnye-