Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-10 / 84. szám

1927 április 10. DÉLMAGY AROHSZ AG 5 Uri kalapok a legjobb gyártmányunk óriási választékban a legújabb forma és színekben 794 rendkívüli olcsó szabott árakon POLLÁK TESTVÉREK Csekonics uccai Kalap ralctáiában Piroska János békülni akar a megrágalmazol! csongrádi polgármesterrel. A törvényszék nem adott helyt a békés elintézésnek. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék líábermann-tanácsa most tárgyalta volna Piroska János rágalmazási pőrét, akit a csongrádi járásbíróság Tólh István polgármesterrel szemben elkövetett rágalmazás vétsége miatt 134 pengő pénzbüntetésre itélt. A rágalmazási ügy előzményeihez tartozik, hogy Piroska János az elmúlt választások alkalmával egy kortesbeszédében többek között a következőket mondotta: — A kommünben szereplő kisemberek közül sokan megbűnhődtek. Csongrádon van azonban egy pápai vörösőr, aki csak azért szabadult meg a büntetés következményeitől, mert sógora a váci püspöknek. Piroska János kijelentéseit dr. Tóth István polgármester magára vonatkoztatta és rágalmazás címén feljelentést tett Piroska János ellen, akit a járásbíróság el is itélt. A szegedi törvényszék előtt megtartott felebbviteli főtárgyaláson a tárgyalás megnyitása után Piroska János védője bejelentette, hogy a vádlott és a polgármester között békés megegyezés van folyamatban. Piroska János olyan nyilatkozatot adott a polgármesternek, hogy a további pörösködés feleslegessé válik és ennek alapján kérte a pör megszüntetését. A biróság azonban a folyamatban lévő ügyet nem szüntethette meg, mivel már közbeeső ítélet van és igy az ügy a felek kérésére nem szüntethető meg. A védelem ezután a csongrádi járásbíróság ítéletére vonatkozólag több formai hibát jelentett be, amire a törvényszék a járásbíróság ítéletét visszaküldte és a hiányok pótlására utasította. A kedélyes bécsiek, Weingariner, Casals Pablo, Friedmann Ignác, meg a Fidelio (A Délmagyarország munkatársától). Egy hete mult, hogy a bécsi Beethoven-ünnepségek a Fidélio nagyszerű előadásával bezárultak. Emlékek és impressziók, amelyek bizonyára mindenkiben igen-igen sokáig fognak élni és visszhangzani, aki jelen lehetett a sorozatos megemlékezéseknek ezen a méltó és méltóságos ünnepén, még mindig toll alá kívánkoznak. A sok közül, amelyek itt rajzanak, csak néhányat választunk ki. Egyet-kettőt jellemzéseid az ismert- bécsi kedélyességnek, a többit pedig a centennáriumi ünnepségek utolsó napjairól, amelyekkel a bécsiek feltették a koronát a nagyszerűen megrendezett emlékünnepekre. * A Centralfriedhofban lezajlott Beethovenünnepség ulán természetesen mindenki rohant a villamosra. Ugy nyomták be egymást az emberek a kocsikba a bécsiek kedélyes viccelődései közben. Én kerültem szembe egy jókedvű muzsikussal, aki feleségével és egy másik, kevésbé jó kedélyű muzsikussal utazott befelé a városba. Az első azzal kezdte : — Ez a Seilz mégis csak nagy ökör, amit az a Festversammlungban mondott, hogy Bécs Mahler és Schubert városa ! Hát hogy jönnek ezek Beethovenhez ? De ez semmi. Amikor a Strauss-centennárium volt és a nőegyesületek is kimentek a temetőbe, ott tartott csak fura j beszédet. Üdvözölte a nőket és köszöntötte az ; egyesületeket azzal, hogy milyen más állapotban vannak most, mint régen. Sír mellett olyan kacagás még nem volt, mint volt akkor — mondta. De a villamosban is mindenki elkezdett nevetni. Előkerült a noteszem és jegyezgettem. Több se kellett. Megeredtek a viccek. Néhányat le is közlünk, mert jók és találók. Helmesbergerről tudvalevő, hogy nagyon szellemes és ötletes volt. Egyszer Delibes látogatást tett nála, amikor egy muzsikus barátja is jelen volt és Ilelmesberger igy mutatta be őket egymásnak : Monsieur Delibes — Monsieur Le Dicb. Egy Fuclis nevű zeneszerző előadta legújabb szerzeményét. Helmesberger oda megy hozzá és azt mondja neki: — Fuchs, du hast die ganz gestohlen (Fuchs, ezt te teljesen loptad). őfelsége Ferenc József orgonát adományozott valamelyik zeneegyesületnek, de az or| gona nem volt jó. A császár megtudta ezl és i audiencián fogadta Helmesbergeréket, de amikor az orgonát említette, a muzsikus legyintett a kezével: — Aber Majestät, einer geschenkten Orgel schaut man nich in die Gorgel. Erre a viccre a jókedélyü muzsikus felesége a villamos utasainak nagy hahotája közben megjegyezte: — Der vicc ist schon alt, der hat schon einen Barl. (Ez a vicc már olyan régi, hogy szakálla van.) Ez Bécs. Szinte sajnáltuk, amikor beértünk a városba és ugv váltunk el egymástól, mintha régi jó barátok lettünk volna. A tüneményes idegenforgalomra jellemző az alábbi kis eset. Trafikban állunk, lapokat vásárolunk, két ánglius nyög és töri a német beszédet. — Honnan jöttek? — kérdi a Irafikosné. — Amerikából. — Ide a centennáriumra ? — Igen. Ez volt a nászú tunk. Bécs, Beethoven és most már megyünk vissza. Ezek után mondja valaki, hogy az amerikai csak a pénzért hoz áldozatot. • Szerda este volt. A bécsi filharmonikusok Weingariner dirigálása mellett játszották az átdolgozott Il-ik Leonora nyitányt, sötét, felleges drámai szinezéssel. Ehhez a sűrített szenvedélyességhez Weingartnernek különösen jó kompassza van. Észak felé visz, ködös sejtelmek közé és egy pálcaüléssel máris ott vagyunk a keleti égbolt felszabadító reménysugarainak árnyékában. Meglepetést is tartogatott ez a hangverseny. Pablo Casals, aki nem tudott betelni a Bécs iránt érzett elragadtatással, Beethoven VIII-ik, hangulattól és kedvtől sziporkázó szimfóniáját dirigálta vervvel, temperamentumtól élénk gesztusokkal. A VIII-ik hangulatába hősi páthoszt vont és azt emelte ki. Valami különlegesen érdekes, déliesen beethoveni volt ez a felfogás. A második meglepetés sem maradt el. A g-dur zongorakoncertet Paul Weingartnernek kellett volna játszania, helyette Friedmann Ignác jelent meg a pódiumon. Elképzelhető a csatazajra hasonlitó taps és üdvkiáltás. Friedmann tüneményesen játszott. A parádés hangverseny legparádésabb száma azonban az Eroica volt. Weingariner csodákat müveit. Mintha a halhatatlan mester szellemének közelségében u j szikra pattant volna a megértés lángjához. A tüzes harci riadó, a gyászolók lemondó végzetérzése, azután a Scherzo, amelyből váratlanul magyaros ritmusok vágták ki magukat és a mindent összefoglaló finale, elragadóan hatottak. De közönséget is kevésszer láthatott Európa ilyen mámorosan ünnepelni. Kendőket, sálakat, zsebkendőket lobogtattak a kiváló dirigens felé egy fél órán keresztül. • Gála-előadásban került színre a Fidelio, Beethoven egyetlen operája. A fájdalom gyermeke, akiben a géniusz a női hűségnek képzeletében élő legdicsőbb és legromantikusabb himnuszát énekelte meg. Teatre paré és minden delegátus jelen volt, aki Bécsbe jött, továbbá a kormány, az elnök, a sok muzsikus. A férfiak frakkban, a nők báli toalettben, a negyedik emeleti karzat állóhelyein is. Ragyogó látványt nyújtott a kép és volt dolga a látcsőnek, amely Romáin Rollandlól kezdve végigjárt felfedező utjain. Az előadás a néphimnusszal kezdődött, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. Ütána csend és felzokogott a nyitány. Piccaver, Lehinann, Lőtte, Schumann asszony, Mayr és az egész sztárgárda a világeseményhez mért áhítattal és lendülettel énekelt. A rendezés, diszletezés leljesen uj volt és a Fidelio megrázó története, amelynek zenéjébe Beethoven belevitte a csalódolt élet minden ábrándját, könnyekkel fojtogatta a százéves utókor cinikusnak mondott szivét. Schalknak és az egész együttesnek lázasan lűnlető ovációt rendezett a közönség. Szólt ez Emésztési és vérKeringési savaroRnál, főfájásnál legjobb a termcszetes ScliifiMiliatier Ma az EMKE-KÁVÉHÁZBAN záróra reggel 4 órakor. 63 A közkedvelt orosz Jazz-Band is 4 óráig játszik.