Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-09 / 83. szám

DEM AGYA •ZEOED: Szerke*zUl»ég: De6k Ferenc •tea 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, MRctVnUSnyvtAr és Jegyiroda: Aradi •MB S. Telefon 300. - Nyomda < Löw Upól ucca I«. Telefon ló—34. «««««« SZOMBAT 1927 ÁPRILIS 9 • • 9 III. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és Kiadóhivatal : Andrássy ucca 25. Telefon 49. szóm.« « « « « « « « « « « CMOzetésI óra havonta 3-20, vidéken és a fóvórosban 3-ÖO, kUlHtldiln «-40 pengd. Egyes szóm ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Tanulságok. Az egységes párt mámoros lelkesedéssel ün­nepelte Klebelsberg Kunó grófot, aki itáliai diadalútja után dicsőségesen visszaérkezett a csonka haza vérrel megszentelt földjére. Az ünneplés történelmi jelenetéhez tartozik, hogy az egységes párt tagjai római üdvözlettel kö­szöntötték a magyar kultura miniszterét. Ez a római üdvözlet már nem túlságosan stíl­szerű, hiszen azok az urak, akik e jellemző kézmozdulatot végezték, a legtöbben igen tá­vol állanak attól a bátorságtól és lendülettől, amellyel az olasz fasizmus csapatai annak idején Rómába bevonultak. A mi magyar fasisztáink minden valószínűség szerint meg­maradnak ennél a kézmozdulatnál, amely ná­luk egyszerű tornagyakorlat számba megy, mindenféle heroikus felelősség és következ­mény nélkül. Utána egészen jól lehet egy­ségesen vacsorázni é5 emészteni és hallgatni a külömböző formájú, de mindenben meg­egyező tartalmú pohárköszöntőket. Annak csak minden magyar lelke örülhet, hogy nemzeti kultúránk hivatalos őrét és ve­zérét olyan szeretettel és lelkesedéssel fogad­ták a szép Itáliában. Igazán ránk fért már a külföldnek ez a tavaszi napsugara és hogy éppen a Giovinezza országában mosolygott reánk, annál kellemesebb. Bizonyos, hogy Klebelsberg előtt már mások is jártak, ma­gyarok, diadallal és dicsőséggel Itália földjén, akik nem egészen érdemetlenül és eredmény­telenül törték a siker útját kultuszminiszte­rünk előtt. Például a magyar drámairodalom­nak éppen az utóbbi esztendőkben igen jelen- ! tékeny és állandó térhódításáról szereztünk értesüléseket, sőt nem minden büszkeség nél­kül állapithaljuk meg, hogy éppen a modern magyar drámairodalom szinte uralkodó sze­repet játszik egész Itália színházaiban. Mol­nár Ferenc és Ilerczeg Ferenc a legtöbbet emlegetett külföldi szerzők közé tartoznak, akik a franciákat és a németeket meglehető­sen maguk mögött hagyták a versenyben. De a magyar zene is kivívta az olaszok hó­dolatát, ami nem kis dolog, hiszen Belli ni, Donizetti, Bossini, Verdi és Puccini nemzeté­ről van szó. A magyar képzőművészet előtt is a legteljesebb elismeréssel hajolt meg az olasz kritika és az Ufficiókban nem egy nagy­szerű uj magyar festőnek önarcképe hirdeti kulturfölényünket. Ezek után jött, látott és győzött Klebelsberg Kunó gróf, Velencében és Rómában, Firenzé­ben és Milanóban, fis ezek után pihent meg olasz babérain a magyar kultura mi­nisztere az egységes párt kebelében. De Kle­belsberg ezt a pihenőt is fölhasználta arra, hogy beszéljen, mielőtt ismét cselekednék. Ki­jelentette, hogy bár ő sohasem voll a dema­gógia embere, nem zárkózhatik el az elől a megállapítás elől, hogy korunk erősen de­mokratikus. Mi ugyan azt gondoljuk, hogy fezért a megállapításért nem kell éppen Bó­mába mennie egy olyan világosfejü férfiúnak, mint amilyennek mi a kultuszminisztert is­merjük, de annak csak örülni tudunk, hogy a fasizmus Itáliájából is azt a tanulságot hozzák haza magukkal politikai és kulturális argonautaink, hogy a korunk erősen demok­ratikus. Ha jól emlékezünk, Bethlen István is hasonló meggyőződéssel jött el annak ide­jén Genfből és ugy látjszik, az ilyen fölismeré­sek és belátások csak használnak a magyar konszolidáció ügyének. De azt is mondotta Klebelsberg ezen az egységes budapesti szimpózionon, hogy a régi Ausztria diplomáciája (szóval az osztrák­magyar monarkia vezetősége) mindent elkö­vetett, hogy a magyar nemzetet elsikkassza Európa térképéről. Ha ezt Klebelsberg mondja, akkor különösen igaz lehet, hiszen ő ezt iga­zán jobban tudja, mint mi, mert ő még an­nak a régi ausztriai diplomáciának a levegő­jében nevelkedett és élt, sőt már tettekkel té­nyező is kezdeti lenni. Kár, hogy ez a bátor szókimondás egy kissé megkésve érkezik és kár, hogy sorsunk urai és végzetünk intézői ezt az igazságot nem látták és nem vallották annak idején, mert hiszen, ha látták és val­lották volna, akkor bizonyára sok minden másképpen lett volna és sok minden egészen elmaradt volna. Akkor a csonka ország vér­rel megszentelt földje melleit nem kellene keserűen és komoran emlékeznünk például a Piavéra, amelynek vizét is szörnyen meg­szentelte a magyar vér tengere és akkor őszintébb és boldogabb örömmel ölelné baráti szivére a magyar az idegent, aki régi, régi dicsőségek és kapcsolatok említésével köze­ledik megint feléje. ü beata Ufiglieria — énekelte egyszer a Divina Commedia költője, sajnos, azóta annyi viz és vér folyt le a magyar és olasz folyó­kon és az Lsteni színjáték nálunk ördögi tragédiára változott. ¿1 román király állapota javult, — de állapota változatlanul reménytelen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bomániából érkező magánjelentések is meg­erősítik azokat a hivatalos jelentéseket, hogy Ferdinánd király állapota valóban javult és közeli katasztrófától tartani nem kell. Ennek dacára a király állapotát reménytelennek tart­ják, mert a rák tovább terjed és az orvosok csak a legkéLségbeesettebb eszközökkel tud­ják a katasztrófa bekövetkezését elodázni. A kínai események mialí Londonban isméi rendkívüli miniszlerianácsoi larloliak. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A kinai események ügyében ma ismét rendkívüli minisztertanács volt. A Thonet-szigeten állomásozó légi flotta parancsnokát értesítették, hogy legyen készen a Kínába indulásra. A sanghaii angol csapatokat ismét megerő­sítettek és Ilonkongból útnak indítottak egy ezredet. Pekingi jelentések szerint a pekingi diplomáciai testület tagjai közös tiltakozó jegy­zéket akarnak átadni a pekingi kormánynak az orosz követeégi negyeidben végrehajtott házkutatás miatt. A Temps értesülése szerint ezt a jegyzéket nem kell komolyan venni és a diplomáciai testület csupán a látszatot akarja megőrizni a jegyzék átnyujtásával. Fényes estély a Himnusszal és Giovanezzával. — Mus^ solini távirata. — Érdekes lapvélemények. — Tömeges kitüntetések.. Róma, április 8. Az az estély, amelyet Bóma városa tegnap este Bethlen István gróf tisz­teletére adotl, rendkívül fényes volt. A lépcső­ház alján I'otcnziani herceg, Bóma kormány­zója fogadta a miniszterelnököt. A palota ter­mei zsúfolásig megteltek politikai és társa­dalmi előkelőségekkel. Több mini ezer ember volt hivatalos, üti volt valamennyi miniszter és államtitkár, a nagykövetek és követek is teljes számban jelentek meg. Bészt vettek a diplomáciai és a konzuli kar tagjai, az olasz külügyminisztérium tisztviselői, a hadsereg és haditengerészet magasrangu tisztjei. Az olasz sajtón kivül a külföldi újságírók is nagyszám­ban voltak képviselve. A zenekar előbb a magyar, majd az olasz himnuszt, utána pedig a Giovanezzát játszotta, majd szimfonikus hangverseny következett. Fél 11-kor a pazarul díszített emeleti termek­ben gazdag büffé fogadta a vendégeket. A ma­gyar miniszterelnök fél 1 órakor távozott. Ezzel a miniszterelnök római látogatásának hivatalos része lezárult. Ma délelőtt fél 10 órakor Bethlen István gróf miniszter­elnök fogadta a magyar sajtó képviselőit. Fél 11-kor a vatikáni követségre ment, ahol hosz­szabb megbeszélést folytatott Gaspari állam­titkár bíborossal. Bélben a pápa fogadia kihallgatáson Beth­len István gróf miniszterelnököt, majd Beth­len istvánné grófnőt. A pápai kihallgatás mint­egy 20 percig tartott. Mussolini Bethlen gróf miniszterelnökhöz intézett táviraiában igen meleg hangon mon­dott köszönetet azért a részvétért, amelyet Bethlen István gróf De Pinedo repülőgépének katasztrófája alkalmából küldött. Ugyancsak meleghangú távirat érkezett a miniszterelnökhöz Pentinelli tábornok, ná­polyi hadosztályparancsnoktól is, aki őrnagy­korában, 1918 őszén Budapesten RomaneÜi ezredes elődje volt és most sietett örömét kifejezni a magyar és olasz nép barátságának megpecsételése alkalmából. Ujvidékről jelentik: Az újvidéki Vidovdan, az Orjuna hivatalos lapja vezércikkben fog­lalkozik Bethlen István gróf miniszterelnök római útjával. A cikk Olaszország és Magyar­ország között nem talál más kapcsolatot, csak a Jugoszlávia elleni közös gyűlöletet. Az olasz—magyar paktummal szemben az ön­védelem összes eszközeit fel kell használni. A cikk erősen támadja a radikális pártot, amiért egyezséget kötött a magyar párttal a szavazatok kedvéért s beengedi a magyar saj­tót, türi a magyar tőke beözönlését, megakadá­lyozza a kémkedési vizsgálatok lefolytatását. Bethlen gróf a lap szerint belső kapcsolatokat tart fenn a jugoszláviai magyarokkal s biz­tatja őket az uj hazájuk aláásására. Ezért

Next

/
Thumbnails
Contents