Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-06 / 80. szám

1927 április 8. l)£LM AGYARORSZÁG 5 Pick Jenő megvásárolta a Czinner~szalámigyár lelepél és berendezéséi. (A Délmagyarország munkatársától.') A keddi nap folyamán az a hir terjedi cl a szegedi beavalotl kereskedelmi és gazdasági körökben, hogy Pick Jenő, a szegedi Pick­féle szalámigyár vezetője megvásárolta a Czin­ner-szalámigyár Tisza Lajos-köruti telepét, az épületeket, a gyár berendezését és felszerelé­sét. A Czinner-szalámigyár — mint arról be­számolt a Délmagyarország — a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt ebben a szezonban nem kezdte meg a szalámi gyártását, üzemét beszüntette, tisztviselőinek pedig felmondott. Közben azután ugy határozott az igazgatóság, hogy a vállalat felszámol. A gyár részvényei­nek többsége egyébként Schossberger báró és annak érdekeltsége kezében van. Azóta a gyár bezárta kapuit és felhasználatlanul áll egész üzeme és berendezése. A felszámolás ideje alatt különböző tárgya­lások indullak meg a telep értékesítésére vo­natkozólag, most azután Pick Jenő vásárolta azt meg kétmilliárdnégyszázmillió koronáért. A hir gazdasági körökben feltűnést keltett és mindjárt különböző kombinációk indultak meg. Az ügyben kérdést intéztünk Pick Jenő­höz, aki a következőket mondotta: — A hir megfelel a valóságnak, hangsúlyoz­ni kivánom, hogy én csak a gyár épületét és berendezését vásároltam meg, a vállalathoz természetesen semmi közöm nincs. A vétel gondolata csak nemrégiben érlelődött meg ben­nem, amikor feleségem nagyobb összegű oszt­rák családi örökséghez jutott. Az örökséget nemrégen utalták át és azt egyelőre bank­ban helyeztem el. Néhány nappal ezelőtt ha­tároztuk el azután, hogy az összegei ingat­lanba fektetjük. így vettük meg az eladásra felkínált telepet. Hogy mi a tervem a telep­pel, arról még nem nyilatkozhatom, mert még magam sem tudom, hogy mit fogunk ha­tározni. MMWMMÍMMMMMfMAMWIMIIM A Kúria kedden hozol! Ítéletei a Szabó Gyula és a kamara közötti valorizációs pörben. (A Délmagyarország munkatársától.) Ked- 1 (len délelőtt tizenegy órakor hozott Ítéletei ' Budapesten a Kúria abban az érdekes valori­zálási pörben, amely Szabó Gyula volL szegedi kereskedelmi és iparkamarai titkár és a ka­mara között támadt. A Kúria helybenhagyta az alsóbiróságok Ítéletét, amely igy jogerőssé vált. A pör előzményei a következők. Szabó Gyula 1919 decemberében ment nyugdíjba. Azóta valorizálatlanul kapta régi nyugdíjillet­ményeit. Évekkel ezelőtt tette már meg az első lépéseket nyugdijának valorizálásáért, amikor a korona leromlása következtében eleinte tekintélyesnek látszó nyugdija semmivé zsugorodott össze. Hosszas tárgyalások után megegyezés jölt létre Szabó Gyula és a ka­mara közölt és a megállapodás értelmében választott bíróság elé került a kérdés. A vá­lasztott bíróság elnöke dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár volt, tagjai pedig Szabó Gyula képviseletében dr. Turóczy Mihály tiszti fő­ügyész, a kamara részéről dr. Biedl Samu gyáros. A választolt biróság ugy döntőit, hogy a kamarának Szabó Gyula 1914-ben élvezett fizetése után járó nyugdiját kell valorizálnia lizenhétezerszeres szorzószámmal. Wimmer Fülöp, mint a kamara elnöke, megtámadta a szegedi járásbíróságon a vá­lasztott biróság határozatának a szorzószámra vonalkozó részét azon az alapon, hogy az aranykorona hivatalos értéke 14.500 papír­korona, a választott biróság tehát jogtalanul alkalmazta a tizenhétezerszeres szorzószámot. A szegedi járásbíróság elutasitolla a kamara keresetét, helybenhagyva a választott biróság ítéletét. A kamara a járásbíróság ítéletét meg­felcbbezLe, de azt a törvényszék is, most pe­dig jogerősen a Kúria is helybenhagyta. (A Délmagyarország munkatársától.) Hét­főn délelőlt érdekes és igen figyelemreméltó memorandummal kereste fel a szegedi szociál­demokrata párt küldöttsége a polgármestert. A küldöttség vezetője Taussig Ármin törvény­hatósági bizottsági tag, tagjai pedig Lájer De­zső párttitkár és dr. Valentini/ Ágoston voltak. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a sze­gedi munkásság nagy örömmel látja, hogy a város elég nagy arányban veszi ki részét az építkezésekből, sok uj lakást termelt az utóbbi időben, amely kétségtelenül enyhített a lakás­ínségen, azonkívül, hogy csökkentette a mun­kanélküliek számát is. A munkásság most azt kéri a város hatóságától, hogy folytassa tovább épitő munkáját, de nem a Belvárosban, mo­dern bérpaloták építésével, hanem a külvá­rosrészekben, ahol kifejezetten munkáslakáso­kat építtessen. Ezekre az uj, egészséges mun­káslakásokra igen nagy szükség van Szegeden, ahol a szegényebb lakosság ezrei tengődnek nedves, egészségtelen pinceodukban csak azért, mert emberi lakáshoz nem juthatnak a lakás­hiány miatt. A megszívlelendő memorandum többek kö­zött a következőket mondja: »Sajnálattal látjuk, hogy a törvényhatósági bi­zottság közgyűlésein csak a legritkább esetben ke­rülnek tárgyalás alá olyan ügyek és hozatnak olyan határozatok, melyek a vagyontalan dolgozók érdekeit szolgálnák közvetlenül. Városunk lakásviszonyai már a háború előtt sem voltak rózsásak. A háború vége óta pedig egye­nesen katasztrofálisak, noha Szeged anya­gi erők tekintetében az összes városok között a legkedvezőbb helyzetben volt. A magántőke a há­ború kezdete óta még ma is tartózkodik a bérlaká­sok építésétől. Kétségbeesés szélén álló emberek kezdték meg az építkezést Szegeden — nem a saját hibájukból a körtöltésen kívül, a Somogyi- és Aigner-telepeken hogy lakásszükségüket valahogy mégis kielégíthes­sék. Ezek az épületek azonban — kevés kivételtől eltekintve —, valóban magukon viselik építőik kétségbeesését, mert sem egészségi, sem egyéb szempontból nem felelnek meg a mai kor követelményeinek. A város maga csak 1923-ban kezdte meg bérlakások építését és folytatja azóta lassú lépésben. Amennyire a rendelkezésünkre álló adatokból megállapíthatjuk, az eddig épített lakások szá­ma 393. Ezek között 280 egyszobás, 58 kétszobás. Az idei programba 47 nagyobb lakás építése van felvéve. Ha ezekkel a számokkal szembeállítjuk, hogy az egyetemi építkezések céljaira kisajátított 36 házból eddig 128 család költözött ki és még 18 ház lakóinak kell rrjás lakásról gondoskodniuk, hozzávetőlegesen 200 uj lakásigénnyel kell szá­molnunk. így tehát a ncgy éven át termelt 338 kis­lakásból csak 138 egy- és kétszobás lakás inarad többletként a háború kezdete óta. Ha ezt a számol összehasonlíthatnék az 1911. óta keletkezett- lakásigények számával, elénk tá­rulna a tényleg fennálló és megdöbbentő lakás­ínség, melyet — ha nem is tudunk számszerűen kimutatni —, mindennap tapasztalunk. Az elmondottak után igazán nem kell jóstehet­ség előre megállapítani, hogy mi vár a vagyontalan dolgozókra a lakások közeli felszabadítása után. Az ipari munkás heti keresete Szegeden 300.000 korona körül mozog, a segédmunkásoké és nap­számosoké még ennél is kevesebb. A lakások fel­szabadítása után léhát egy családos munkásnak havonta két heti keresetét kell lakbérre adnia, holott a háború előtt erre a célra keresetének egynyolcada, vagy rosszahbik esetben egyhetede volt szükséges. Hogyan fog megmaradó két heti keresetéből egész hónapon át megélni, család­ját mindennapival ellátni, ruházni, gyermekeit is­koláztatni!? Nyomor és szenvedés, emberek, asz­szonyok, gyermekek pusztulása vár a vagyontalan dolgozókra! Városunk lakásviszonyai egészségi tekin­tetben ts egyenesen ijesztőek. A város te­j! sszegedi munkásság munkáslakások építését kéri a várostól rületén (¡75 pince és 2315 nedves lakás vau. Az ezekben lakók száma közel tízezer lé­lek. Nem beszélünk az egészségtelen lakások miatt idő élőit elhalt felnőttekről, csak az uj nemzedék­ről, a jövő munkaerőről: az újszülöttekről és kicsiny gyermekekről, akik ilyen lakásokban lát­nak napvilágot és töltik el gyermekéveiket. Mi várhat ezekre? Fejletlen, törékeny szervezel, korai betegségek, idő előtti halál! Nincs az ország­ban város — Budapestet sem véve ki —, ahol a tuberkulózisnak olyan bő arat á s a v o Ina, mint S z e g c d e n. 1.ehet-e sürgősebb és nemesebb feladat, mint eze­ket a tarthatatlan állapotokat — ha egyszerre meg­szüntetni nem is lehel —, minél gyorsabban és radikálisabban megjavítani? Bizony mondjuk: nem! Az igazi embervédelmet és valódi erkölcsvédelmet csak ezzel lehet őszintén gyakorolni és megszün­tetni azt a nyugtalanságot, ami a lakásínség nyo­mán észlelhető és a jövőre nézve jóra nem ve­zethet. Ezek előrebocsájtása után bátrak vagyunk ké­résünket a következő javaslat kíséretében elő­terjeszteni : a) építtessen a város 1000 egy- és kétszobás lakást a nagykörúton kiviil l'ekvő telkein: h) e célra használlassék lel a palánki há­zak lebontásából kikerülő minden hasz­nálható anyag, semhogy polomáron elkó­lyavetéltessék; e) az építéshez szükséges összeg annuilásos kölesönkép vétessék 1». Meg kell jegyeznünk, hogy kérésünk teljesítésé­vel, illelve javaslatunk elfogadásával a város kö­zönsége semmi terhet nem vállal, hanem csak a jótálló szerepét tölti be, meri az annuitások a lakbérben teljes fedezetet fognak találni; ellen­ben a kölcsönösszeg lelörlesztése után a város birtokállománya tekintélyes és hasznothajló ingat­lanokkal fog gyarapodni. Kérésünk jogossága mellett áll a vagyonlalatt lakosság egészségi, erkölcsi és gazdasági érdeke; a város egyetemességének nyugalma és vagyoná­nak gyarapodása; ellene pedig nem lehet más, mint a bérlőket tartó kevesek anyagi magán­érdeke. Bízunk abban, hogy a tekintetes Tanács állás­í foglalása csakis kérésünk teljesítése inellell — a | sokak sok igazsága javára —, történik és ebben | az esetben a törvényhatósági bizottság sem tér­het ki előle . A polgármester válaszában kijelentette, hogy 1 a munkáslakások építése szerepel a tanács j munkaprogramjában, mini ahogy eddig is sze­I repelt. A hatóság nagyon jól tudja, hogy na­gyon sok munkáscsalád nem embernek való odúban lakik, éppen ezért építtetett már ed­dig is számos egyszerűbb lakást és építtetni fog a jövőben is még többet, ha a szükséges anyagiak rendelkezésére állanak. Lakásfelmondás ? Budapest, április 5. A kormány részéről a szabad lakásforgalom ügyében a következő nyilatkozatot tették: — A lakások szabadforgalmára való áttérés lefejezett dolog. Ez év novemberében okvetle­nül fel lehet mondani 1928 május elsejére. A kormány az általános felszabadítás bekövet­keztekor őrködni fog azon, hogy a szabad­forgalomra való áttérés valóban egészséges, korlátoktól mentes könnyebb elhelyezkedést biztosító, a gyakorlati éleihez idomuló lakás­politikát jelentsen, ne pedig a kisemberek érdekeinek egyszerű kiszolgáltatását. A kormányzó autójának könnyebb összeütközése egy postaautóval. Budapest, április 5. Ma délben a kormányzó autója összeütközött egy postaautóval. A kor­mányzó Prohászka Ottokár püspök temetésé­ről visszatérőben a Kossuth Lajos-uccán haladt keresztül és a Rákóczi útra érkezve a rendőr megállította a kocsik forgalmát, de egy posta­automobil a megöntözött kocsiúton megcsú­szott és farolva nekiütközött a kormányzó autója hátsó részének, annak sárhányóját összetörte. Sebesülés nem történt, a kor­mányzó autóján tovább folytatta útját. A postaautomobil vezetőjét előállították a fő­kapitányságra. Orvosi köpenyek, sportnadrágok gyári áron •OOIRRB, Szeged, Iskola ncca 11. 73

Next

/
Thumbnails
Contents