Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-05 / 79. szám

1927 április 5. DÉLMAGYARORSZAG 3 Az egyetemi építkezéseknél az elbocsájtott szegedi munkások szerint sándorfalvai és tápéi kubikosokat alkalmaztak. (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn, a kora délelőtti órákban négyvenöt szegedi kubikos munkásból alakult küldöttséget vezetett a polgármester elé Molnár Imre előmunkás A küldöttség vezetője elmondotta, hogy a negyvenöt kubikos munkás a muli hét végéig az egyetemi épitkezések alapozási munkálatainál dolgozott A vállalkozó szombaton közölte velük, hogy hétfőtől kezdve négyezerötszáz koronás órabérekkel alkalmazza őket, eddig ugyanis akkordban dolgoztak, ugy, hogy minden kiemelt köbméter föld után 60 fillért kaptak, ha egy méternél nagyobb mélységből emelték ki a földet, akkor 90 fillért, két méteren alól pedig 120 fillért kaptak. A munkások az érabéres díjazás bevezetését örömmel vették tudomásul, legnagyobb meglepetésükre azonban hétfőn, amikor munkára jelentkeztek, közölték velük, hogy számukra nincs munka. Egy teljes kubikosbandát elbocsátottak és egy másik bandából elbocsátottak öt szegedi embert. Mind az ötven munkás szegedi lakos, akik megütközve látták, hogy helyeltük vidékieket, Sándorfalvárói és Tápéról hozott munkásokat állítanak munkába Az egyetemi építkezéseknél egy héttel ezelőtt hét, most hétfőn tiz sándorfalvai és nyolc tápéi munkást alkalmaztak A küldöttség vezetője hivatkozott arra a megállapodásra, amely szerint az egyetemi építkezéseknél elsősorban szegedi munkásokat kell alkalmazni, éppen ezért a polgármestertől kérték sérelmük sürgős orvosoltatását. A polgármester Fenyő Lajos műszaki taná- . esőst, a városi mérnökség épitési osztályának I vezetőjét bizta meg az ügy kivizsgálásával' Fenyő tanácsos a küldöttség vezetőjével kint járt az építkezéseknél, beszélt a munkavezetőkkel és a vállalkozókkal, majd egy óra körül jelentette a polgármesternek, hogy injormácíói szerint a munkásokat nem érte sérelem. Az alapozási munkálatoknál eddig százötven munkás dolgozott, most azonban, miután a munka nagyrésze elkészült, ötven munkás feleslegessé vált Ezeket bocsátották el, de közben tizet visszavettek közülük. Az építkezésnél sándorfalvai munkások nem dolgoznak, mindössze hat hét tápéi kubikos dolgozik. A Délmagyarország munkatársa érdeklődött ebben az ügyben Breuer Imre épitési vállalkozónál is, aki kijelentette, hogy a munkások panasza alaptalan, azért bocsátották el a munkások egyrészét, mert már nincs szükség rájuk. Kijelentette, hogy nem vettek fel helyettük idegen munkásokat A délutáni órákban felkereste szerkesztőségünket néhány elbocsátott munkás, akik kijelentették, hogy panaszuk jogos volt, mert helyettük felvettek vidéki munkásokat. Bejelentették, hogy rendelkezésünkre fogják bocsátani az alkalmazott tápéi és sándorfalvai munkások teljes és pontos névsorát is. Az ügy tehát elintézetlen, de sürgős tisztázásra vár a kérdés, hogy igazuk van-e a panaszos munkásoknak, mert annak a nagy áldozatnak, amelyet a város hozott és hoz állandóan az egyetemért, egyik legfontosabb feltétele az voll, hogy az egyetemi épitkezések elsősorban szegedi iparosok és munkások számára jelentsenek kereseti lehetőséget. „Nincs olyan föld, amelyet a szakszerű kezelés jövedelmezőbbé nem tehetne. Vadvíz-előadás Felstikozponton. iá (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi ármenlesitő társulat vezetősége vasárnap délelőtt Felsőközponton a Szeged-Felsőtanyai Mezőgazdasági Egyesület helyiségében ismertető előadást tartott. A társulat elnöke, Bokor Pál h. polgármester megnyitójában a lecsapolás révén várható gazdasági haszonra mutatott rá. A viz a mai helyzetben korlátlanul pusziit, szabályozni kell annak lefolyását, oda kell vezetni, ahová a gazda akarja, ahol hasznot várhat tőle. Végül megjegyezte, hogy az évi átlag 3 pengő hozzájárulást csakis a vizjárta területek után fogják az érdekeltek fizetni. Ezután 11. Pap István igazgató-főmérnök vázolta azt a nagyfokú rombolást, melyet a gyakorta fellépő vadvizek a tanyavilágban felidéznek. Elsősorban ezt kell intézményesen megakadályozni, i Az Alföldi Mezőgazdasági Intézet szakvéleménye szerint, lecsapolás révén többezer holdnyi olyan terület válik termőképessé, mely eddig hasznot semmit, vagy mint mételykórt terjesztő vizes rét és legelő oly kevés nyers jövedelmet adott, amely jövedelem az idejében eszközölt, vagy teljesen vizmentesitett területen ennek ötszörösére is fokozható. Az elnök felkérésére a jelen lévő H e r k e Sándor fővegyész a lecsapolandó területek feljavításáról tartott előadást. A végzett talajvizsgálatai alapján megállapította, hogy a kérdéses területek célirányos, gondos vizkihasználás és okszerű trágyázás mellett, lényegesen javíthatók. Nincs oly terület, melyet szakszerű kezelés jövedelmezőbbé nem tehetne. Végül Korom Mihály figyelmezteti gazdalársait arra, hogy miután a mai viszonyok mellett a gazdának ritkán adódik alkalom a terjeszkedésre, ugy elsősorban mindenkinek az lenne családjával, de a közzel szemben is a kötelessége, hogy azt a kicsit, amije van, termöképesebbé tegye. Balog Sándor ügyvezető igazgató a gazdák nevében köszönetet mond a vadvizkérdésben nyert felvilágosító előadásokért. Ujabb kisérlet a gyermekkórház egyetemesitésére. A város a gyermekkórházat semmi formában sem adhatja át az egyetemnek. (A Délmagyarország munkatársától.) Amikor — mintegy két esztendővel ezelőtt — konkrét eredménnyel fejeződtek be a város és a kultuszminiszter között a tárgyalások az egyetemi épitkezések ügyében és amikor megállapították már az épitkezések sorrendjét is, amely szerint először a gyermekklinika építését kezdték meg, felmerült a nyilvánosság előtt a kérdés, hogy mi lesz a Gréf-féle gyermekkórházzal. Ebben kapott ugyanis ideiglenes hajlékot az egyetem elhelyezése alkalmával a gyermekklinika. Az egyetem természetesen tovább is meg akarja tartani ezt az épületet valamilyen jogcímen, a város közvéleménye azonban olyan egyöntetűen foglalt állást e legújabb egyetemesitési törekvés ellen, hogy a probléma lekerült a napirendről. Most azután ismét felszínre kerül a kérdés és a jelek szerint ugyanolyan késhegyig menő 1 harc készül a gyermekkórház körül, mint amilyen annak idején a közkórház körül tombolt, de remélhetőleg ez a harc is a város közönségének javára dől majd el. Az egyetemesitési törekvések exponensé a városiig n most is a polgármester, aki azonban álláspontjával ismét egyedül marad. A kulisszák mögölt valószínűleg már régóta folynak a tárgyalások, a megbeszélések, amelyeknek eredményeként a polgármester ma írásban értesítette a város tanácsát, hogy dr. Hainiss Elemér professzorral, a gyermekklinika vezetőjével olyan értelmű megállapodásra jutott, amely szerint a város továbbra is átengedi a gyermekkórház épületét az egyetemnek, illetve a gyermekklinikának, amely itt rendezi be tüdőbetegosztályát. Ezenkívül itt akarja Hainiss professzor berendezni a Stefánia Szövetség égisze alatt működő csecsemővédő intézet központját is. A polgármester átiratával a hétfői tanácsülésen foglalkozott a tanács és minden hoszszabb eszmecsere nélkül ugy határozott, hogy a kérdést kiadja véleményezés végett a tiszti ügyészségnek, mert az az alapító oklevél, amellyel Gréf István és neje, Mihálovits Júlia a Kossuth Lajos-sugáruti épületet a városnak ajándékozta, világosan megjelöli az épület rendeltetését. A tiszti ügyészségnek elő kell keresnie az alapító levelet és annak szövegéből kell megállapítania, hogy lehet-e szó egyáltalában a gyermekkórház egyetemesitéséről. Ha jól emlékszünk, abban az időben, amikor először bukkant fel ez a kérdés, előkeresték már ezt az okmányt és megállapították belőle, hogy a gyermekkórház épületét nem adhatja át semmi formában sem a város az egyetemnek, mert az alapítók kívánsága félreérthetetlenül az, hogy ebben az épületben a város városi gyermekkórházat tartson fenn. Az a kérdés pedig, hogy kórháznak tckinlhető-e az egyetem valamelyik klinikája, már szintén eldőlt a közkórház egyetemesitése körül lezajlott harcok keretében, amikor a legilletékesebb fórum, a népjóléti miniszter állapította meg, hogy az egyetemi klinikák sohasem tekinthetők közkórház jellegű egészségügyi intézménynek, mert első céljuk nem a gyógyítás, hanem a gyógyítás tudományának tanítása. így tehát a gyermekkórház egyetemesitése szöges ellentétben állana az alapítók akaratával és céljával. Az uj egyetemesitési harcba aktív félként beleavatkozik különben maga a közkórház is, amelynek külön gyermekosztálya nincs azóta, amióla a gyermekkórházban a gyermekklinika rendezkedelt be. Ezt a hiányt a kórház igen erősen megérzi, mert a gyermekbelegeket vagy nem veheti fel, vagy pedig kénytelen a felnőtt Emésztési és székrekedést savarolcnál, főfájásnál legjobb a természetes Schmidlhauer G M A. N D I 8