Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-28 / 97. szám

4 DÍLMAGT AROSSZ 40 1927 április 28. zeleket olvas fel Farkas Árpád egyik 1912-ben meg­jeleni tanulmányából, amely szerint Farkas szin­tén rájött már arra, hogy felesleges az »esz­ményi nivó> és ha a város elveti annak gondola­tát, végtelenül leegyszerűsödik a város általános rendezésének problémája. A tanács javaslatát nem tartja elfogadhatónak. A csatornázás egyik célja az is legyen, hogy a talajvíz nívóját is leszállítsa az uj csatornahálózat. Wimmcr Fülöp indítványához csatlakozik. T a u s s i g Ármin nem oszt ja egészen Wimmer Fülöp álláspontját, mert — bár nagy a dij —, de nem mindenki vállalkozik a bizonytalan ered­mény kilátásával a nagy munkára. Azl indítvá­nyozza, hogv kél csatornázási és egy városrende­zési szakértőből álló bizottság bevonásával álla­pítsa meg a mérnöki hivatal az irányelveket és azután irja ki a város a tervpályázatot. Dr. Kovács József — mivel a csatornázás nem csak műszaki, hanem egészségügyi kérdés is —, indítványozza, hogy a tanács által javasolt bizottságba hívják meg Ricgler Gusztáv pro­fesszori, a szegedi egyetem közegészséglan-laná­rát is. Magyar József a tanács javaslatát fogadja cl, de azzal a módosítással, hogy ne csak a fővárosi szakértők kapjanak napidijat, hanem a helybeliek is. Berzenezey Domokos reflektál az elhangzott felszólalásokra. Kijélenli, hogy a tanács javaslata nem sibolás, a terv­pályázatot nem tartja célravezetőnek, mert a tervpályázat esetén a tervezéshez szükséges ada­tokat a pályázók rendelkezésére kell bocsájlani. Az adatok összeszedése és szélküldése hónapokig tarthat. Kétségesnek tartja, hogy akadjon valaki, aki részt venne a tervpályázaton. A bizottság három-négy nap alatt elvégzi munkáját és nem kerül löbbe ez a megoldás 60—70 millió koro­n á n á 1. A tanács javaslata a leggyorsabb és a legolcsóbb megoldást biztosítja. Ha bizalmatlan a közgyűlés, akkor azl indítványozza, hogy a közgyűlés százötvenmillió korona hitelt engedélyez­zen erre a célra. Wimmer Fülöp a zárszó jogán szólalt fel. Ha a közgyűlés elfogadja a tanács javaslatát, akkor a bekövetkező bajokéri a külvárosrészek lakossága előtt Magyar Józsefet teszi felelőssé. — Én hiszek a polgármesternek — szól Ma­gyar József. Wimmer Fülöp kijelenti, hogy a kérdés csak akkor halad előre, ha kész terveket kap a város. A város lakossága be fogja látni, hogy a tervpályázat kiírása lelt volna a helyes. Be­lemegy abba, hogy a tanács százötvenmillió ko­rona költség keretében összehívja a kigondoló bizottságot. Ta ussig Ármin azl kéri, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot, hogy a szakértői bizoltság tár­gyalásainak eredményéről kél hónapon belül je­lentési tegyen a közgyűlésnek. Bokor Pál polgármesterhelyettes elnök beje­lent! ezután, hogy a tanács hozzájárul ahhoz az indítványhoz, amely szerint százötvenmillió korona hitel keretében kérje ki a szakértő bizott­ság véleményét és arról két hónapon belül tegyen jelentést a közgyűlésnek. Ezt a javaslatot a köz­gyűlés el is fogadta. Az elnök az ülést hél órakor félbeszakilolla és folytatását csütörtök délután 4 órára tűzte ki, amikor sor kerül a zárszámadásra, az interpellá­ciókra és az indítványokra. ~— — '——* II Uram ön megcsal II pén'ektfll a Korzóban. ==============0 Egy waggon, 300 darab 87 uf typusu férfi, női, gyermek geparu­házba. Renákivüli olcsó árakon részletfizetésre kap&ató. Dühöngést és mérgezési Jelenetet rendezett a rendőrségi fogdában, hogy kiszabaduljon. (A Délmagyarország munkatársától.) Szerda délben 12 órakor a városháza élőit mentő­kocsi állott meg. A fürge orvostanhallgatók a városháza pincéjében elhelyezett rendőrségi őrszobában tűntek e), ahonnan hosszabb idő után egy idült atkoholmérgezésben szenvedő asszonyt vittek el. Később azonban kiderült, hogy a mentőknek a rendőrségi fogolyőrsé­gen komolyabb dolguk is akadl. A rendőrségre ugyanis szerdán reggel be­szállítottak egy megrögzött bűnözőt, aki kü­lönös módját találta ki, hogy a fogdából meg­szabaduljon. A déli órákban zárkájában hir­telen kiáltozni, majd jajveszékelni kezdett. — Megmérgeztem magamat — ordítozta, majd elvetette magát a földön, arca eltorzult, ugy, hogy őrzői értesítették a rendőrorvost és a mentőket. A mentők azonnal gyomor­mosást alkalmazlak az állítólagos öngyilkos­jelöltön, akiről későbben kiderült, hogy csak szimulált. A mentők azonban még sem vonultak ki hiába a városházára. Mig a gyomormosást I' végezték, egy részeg öregasszonyt hoztak be a rendőrök, akit azután beszállítottak a köz­kórházba. MMMMMMMMMNiMMMtM mmtmm^mmmmmmmm/mmtittmmmmmtmtmtmm Rövü — az Odéonban. i Páris, április. (A Délmagyarország tudósi- J tójától.) Az Odéon minden év húsvétján rövüt j mutat be és ennek keretein belül kigúnyolja i a saját programját. Ez is csak Párisban tör- { téphetik! Képzeljük el, hogy a Nemzeti Szín­házban Gál Gyula feketére mázolva cserlsztont táncolna a Josephine Bakerré vetkőzött Márkus Emíliával- Mert az Odéonban ez tör­ténik. Bacine és Corneille állig felöltözött^ cifra köntösű és cifra szavú hősei elmenekül­nek és átadják a színpadot a szabadon csa­pongó jókedvnek és a senkilsem kímélő gúny­nak. Kigúnyolják Victor Hugó-t, Chaleau­briand-t Musett-l, az igazgatót: Gémier-t s ha már kigúnyolják Chateaubriand-t, miért kíméljék Briand-t, Clcmenceau-l és a többi még élő nagyságot'? A kigúnyolt politikusok pedig jóízűen tapsolnak a színészek mókái­nak. És vájjon nincs igazuk a párisiaknak? Vagy Valóban olyan lenézni való műfaj a rövü? Az, ha a Casino de Paris, a Moulin Bouge és egyéb kiváló árucsarnokok látványos, me­zítelen rövüire gondolunk. Szépség, erotikum túlzsúfoltan és értelmetlenül sorakozik föl ezekben a kimondottan antiszociális látvá­nyosságokban. A szórakozni vágyó szegény embernek van ugyan ti frankja, hogy meg­váltsa jegyét az állóhelyre, ahonnét Páris legkívánatosabb nőit, legszebb toalettjeit és legfinomabb fehérneműit szemlélheti és vá­gyakozhat ik reájuk, de honnan vegyen annyi pénzl, hogy a megkívánt ruhát, bútort meg­vehesse. (Meri ezeken a színpadokon bemu­tatott dolgok mind megvehetők és ezt jól tudja a francia.) Husz éven fölüli párisi nem is megy rövüszinházba. a pénzes idegen pedig szórakozzék, ha jólesik, az ő számára készült a Montmartre... A látványosság, a mezítelenség lenne a rövü lényege? Nem hiszem. Nézzük csak meg köze­lebbről, hogy készül a rövü? A színészeit jól ismerő igazgató elhiv magához néhány szellemes és tehclséges írót és zeneszerzőt s igy szól hozzájuk: Van egy Josephine Ba­kerem, kiváló művész a maga nemében, néz­zétek meg, mit tud és írjatok számára olyan jeleneteket, melyekben művészeiének maxi­mumát tudja kihozni. Van egy nagyszerű színpadi apparátusom, uj, meglepő gépeze­teim, attrakcióim. Ez az anyag, a matéria, használjátok föl, formáljátok, gyúrjátok az anyagot, Írjatok egyenesen színpadra képzelt müvet. Legyetek szindarabirók, rendezők és költők egyszerre. Aktuális, korszerű témákat dolgozzatok föl, mert a színház a mai közön­ségnek szól. A rövü a legtisztább színpadi műfaj, a színházból nőit ki és célja, a színpad lehető­ségeinek kiaknázása. A színház a ma élő társadalomé, épugy mint az újság. Vannak újságok, amelyek kizárólagosan szenzációs gyilkosságokat tálalnak löl és vannak ala­csony szórakozást nyújtó orfeumok. De van­nak komoly, nemes hivalásu hírlapok, ame­lyeknek hasábjain az aktuális cikkek mellett mélló helyet kap az örök gondolat, az elmúl­hatatlan értékű irodalom. A nevelő .és fölvilá­gosító színház műsorából nem hiányozhatik Sophokles, Aristoplianes, Shakespeare, Moli­ére, Ibsen, Shaw, Katona, Madách és a többi utmulaló szellemóriás. Szórakoztatva nevelni, az örömön keresztül tanítani, ez a színház örök célja és ez a célja az irodalmi, vagy helyesebben a színházmű­vészeti rövünek is. Az Odéon első rövüjében egyszerűen a music-hallokat utánozták. Ma már finom gúnnyal megirl hangulatos jele­netek, kis irodalmi drágakövek csillognak ki a rövü mulatságos, szines keretéből. A jele­neteket egymáshoz fűző cselekmény egyszerű: Villon, az örök köllő és örök csavargó, miulán elmondja testamentumát, fölkerekedik és a mai i'árisba jön, ahol elvonul szeme előtt a francia főváros minden gondja és mulatsága. Lálja az ulolsó kocsist, amint eltemeti az utolsó kocsit. A betörőt, aki visszaszökik a börtönbe, amelyet az állani időközben eladott egy szállodásnak, de a szálloda még a bör­tönnél is rosszabb és a bclörő kimenekül a havas éjszakába. Poiret a divatkirály, Colette az irónő és Carpentier a boxbajnok mintájára (akik valósággal is fölléptek rövüszinházak­ban), bemutatják Briand-í, Cilroen-t, Van Susanne Lenglen-1, amint színésznek csapnak föl. Fölelevenítik a száz év előtti Párist, a romanticizmus korszakát, a közönség nevet az elmulf kor szokásain, de a rövü ügyes for­dulatlal rádöbbenti az igazságra: hogy jövendő korok emberei szintúgy nevetnek majd a mai kor felszeg és ostoba szokásain. Ila Moliére föltámadna, örülne a jó rövü­nek, mert a hivatását belöllő rövü mulatság­gal, Lánccal és mosollyal nagyobb művésze­tet nyújthat és többet használhat, mini sok rossz, frázispuffoglató tragédia. Ilont Ferenc. VI££AMOS motor, rövid Ide g használt 3 HP. kétfázisú, tarto­zékokkal 240 pengőárban rögtön eladó egy cvi szavatosság melleit 232f világítási vállalatánál A *MMM.y\M Szeged, Kölcsey u. 4. «================0 II Uram ön megcsal II pintektől a Korzóban. || jpXLLiJULU iiiiiiMiiisumnTT ti 6© 1 fillér nem pénz, ha hónapig kepja érte a legvidámabb újság 3 sszám át. A Délmagyarország minden előfizetője f}avi 60 fillérért kapja a BORSSZEM JANKÓT, amelynek 1 pengő 50 fillér a rendes havi előf zetési ára. Megharagszik a családja, pha nem lepi meg veleüL,

Next

/
Thumbnails
Contents