Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-24 / 94. szám

1927 április 21. DÉLMAGYARORSZÁG ta 5 'Rotációson Három és fái éve, hogy a Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat R. T. átvette a város egyetlen liberális irányú politikai napilapját, amely akkor még Szeged eiineu jelent meg. Az akkori liberális újság szerkesztősége és kiadóhivatala a Deák Ferenc-uccai kis helyiségben húzódott meg és ez a lap vagy kevesebb példányszámban jelent meg, mint a többi szegedi napilap, vagy legfeljebb annyiban, mint laptársai. A három és fél évvel ezelőtt megalakult részvénytársaság kezében a város liberális és demokrata lapja egyre erösebb karaktert nyert, szerkesztőségi gárdája állandóan gyarapodott és erősbödött s a fejlődés nagy iramban megindított tempója során ez a vállalkozás messze, de messze kinőtt a nemrég még kezdetleges, sőt szegényes keretek közül. Nemcsak Szegeden, de mindenhol a messze vidéken is ismeretes már, hogy a Délmagyarország példányszámával az ország valamennvi vidéki lapjának az élén áll. vezércikkeinket előkelő tényezők is figyelemmel és érdeklődéssel várják és olvassák, riportjainkra és egyéb cikkeinkre pedig igen, de igen gyakran történik hivatkozás a budapesti sajtóban. A példányszám mindjárt kezdetben megindult emelkedése még ma is tart, ezért kiadóhivatalunkat már több, mint két éve kitelepítettük a régi helyiségből és közismert, hogy bár szerényen, dé az igényeknek minden tekintetben megfelelő kiadóhivatali helyiséggel és adminisztrációval állunk a közönség rendelkezésére, berendeztünk kölcsönkönyvtáral, amelyet egyre gyarapitunk és amellyel uia Szegeden senkísem veheti fel a versenyt. IJj, modern, az egészségügyi és az ipari követelméjnyeknek teljesen megfelelő nyomdahelyiségbe költözködtünk át és nyomdánkat csak az elmúlt ősszel egészítettük ki szedőgépekkel. Azóta természetesen a lap technikai előállítása teljesen tökéletes. Három és fél évnek ezt a nagy és tervszerűen vezetett munkáját ezen a héten betetőztük, amikor rotációst vettünk, hogy a Délruagyarország független szavú, bátor hangú és kizárólag a lakosság érdekében és érdekeiért íródott hasábjai már a kora hajnali órákban kint legyenek a piacon, ahol egyre jobban keresik, hiszen igen sokan reggelenkint a nyomdánkba jönnek el lapjukért, mert az uccán, ahol munkábamenet meg szeretnék vásárolni, még nem lehet kapni. Frontunk kiépítésének és erősítésének az első periódusát ezzel lezártuk. Rotációs gépünket, a mely óránkint 12,000 példányt állit elő, a jövő héten vagonirozzák és megindítják Szeged felé. Május második felében a gép állni fog és május vége felé, amikorra a szerelés munkálata befejeződik, már azon nyomják lapunkat. Ezzel egy csapásra orvosolni fogjuk azokat a panaszokat, amelyek a lap késedelmes kézbesítése miatt hangzottak el. fit azonban néhány szót kell még mondani a Dél magyar ország aránylag késői megjelenésének okáról. A Délmagyarország nyomdája nem volt felszerelve lapunknak olyan nagy példányszámban való előállítására, mini aminőhöz a közönség kezdettől fogva megnyiL vánult, egyre fokozódó és állandóan tartó támogatása juttatóit bennünket. A mi példányszámunkat rotációs nélkül idejére technikai képtelenség előállitani és kizárólag ez az oka, hogy az előfizetők egy része aránylag későn kapja a lapot és hogy állandóan panaszkodtak azok is, akik példányonkint, árusainknál vásárolták a D é 1 m gyarors zág-ot. Ez a sérelem most gyökeres orvoslást nyer. A rotációs májusban megindul és akkortól kezdve a Délmagyarország a kora hajnali órákban kapható lesz mindenütt, a kézbesítők is legkésőbb négy órakor megindulhatnak lapjaikkal az előfizetőkhöz. Fejlődésének ennél az uj és igen nevezetes állomásánál meghatva, boldogan és hálás köszönettel gondol ez a vállalat mindazokra, akik segítették, támogatták, erősítették, mindenekelőll azonban a lakosságnak arra az igen-igen széles rétegére, amely felismerte azt az egyik legnagyobb igazságot, hogy az újság a legteljesebb függetlenség nélkül mit sem ér és hogy mindenkinek saját jól felfogott érdekében is a körül a lap körül kell csoportosulnia, amely ezt a függetlenségét a lakosság és az igazság érdekében megőrizte mindenkivel, egyesekkel és intézményekkel, fizikai és jogi személyekkel, elsősorban pedig a hatalommal szemben. BfZTQS ero*s.£/trtm OOKOIÍD& HibHAllO« Szobafestést, mázolást és homlokzatfestést legelőnyösebb árban készítenek Szilágyi és Szabó festőmesterek Szeged, Dugonics tér 11. 165 Telefon 107. sz. Tömörkény. A színház a szombati napot halálának tizedik évfordulója alkalmából Tömörkény Islván emlékének szentelte. A nagy íróhoz minden tekintetben felemelkedni kivánó kegyeletteljes emlékünnepen közönség csak mérsékelt számban jeleni meg, ami azonban ne lohassza a színház ambícióját, ha a jövőben is bármikor irodalmi, vagy bármilyen más kulturális kötelesség lerovására kerül majd a sor. Sajnos, alig egy-két urat láttunk a nézőtéren azok közül is, akiknek ma este a városi színházban lett volna a helyük. A szegedi hivatalos tényezők, ugy látszik, egyszerűen nem vesznek tudomást Tömörkényről. Nekik nem ér annyit ez a nagy magyar író, aki Szegeden magasodolt fel, hogy frakkba vagy legalább sötétbe vágják magukat, elmenjenek a színházba és végigüljenek egy rövidke, elejétőlvégig tiszta irodalmit műsort. Pedig de sokai sürögnek-forognak, inkább frakkban, mint az egyszerűbb sötétben, élő hatalmasságok, sőt úgynevezett nagyságok körül is, ha egyikmásik leereszkedik ebbe a városba. Olt volt azonban és természetesen dr. Szalag József, a Dugonics Társaság kitűnő elnöke, ellenben a tagok legnagyobb része szintén távollétével tündökölt. így adták meg Szegeden a városi színházban a külső keretei a Tömörkény Istvánról való megemlékezésnek. Egészen bizonyos, hogy azért, mert ezeket a sorokat vagyunk kénytelenek reggelre kinyom attal ni, az ódiumol meginl mi ránk, újságírókra akarják majd hárítani. Ártunk Szegednek, Szeged reputációjának, fogják mondani. Ellenkezőleg áll a dolog. Az ilyen írásokkal megteremteni akarjuk a város reputációját. Nem kívánunk irodalmi tájékozottságot a legmagasabb hivatali polcon állóktól sem. De informállassák magukat az urak. Tömörkény nem valami helyi szerző volt. Nevének a legnagyobbak firmamentumán jár ki a hely. Nem vollak történelmi távlatai és nagy vásznai, mint Gárdonyinak. Nem irt olyan egészen kivételesen robusztus erejű parasztokról, mint aminő például Móricz Zsigmond Túrija, mint aminő azonban sokszáz faluban esetleg ha egy akad. Az ő parasztjai, az ő vizenjárói ott vannak ezen a vidéken mindenhol a tanyán, mindenhol a vízen, ha egyrészük már ki nem veszett. Ezek a parasztok, ezek a vizenjárók. A szegény l'öldmüvesnép. Igaz, hogy Tömörkénynek nincs olyan nagy olvasótábora, mint Courths Mahlernak, laláu akkora sincs, mint — mondjuk — Pékár Gyulának, de egész sor tényezőnek bebizonyítható bűne és mulasztása, hogy Tömörkény ma is csak az irodalmi gurmandok tudvalevőleg nagyon kicsi csapatának a kedvence. Bizonyos azonban, hogy sok remekbe készült novellája mindenha a magyar irodalom legnagyobb és legmaradandóbb értékei közé fog tartozni és hogy az olvasók legszélesebb táborában való népszerűségről szólva, még ezután fog fülderülni számára a — jövő. Ez az érték a mienk volt. A mienk. És a miénknek kell maradnia. Épp azért, Szeged jóhire érdekében is, nem szabad szó nélkül hagyni, hogy Írókon, néhány újságírón és rajongó fiatalemberen kivül minden illetékes tényező a legteljesebb érdektelenséget juttassa kifejezésre az irodalmilag és helyileg egyaránt kötelező Tömörkény -ku 1 tu ssz al szem ben. A szombati megemlékezés Beethoven Eroica szimfóniájának gyászind 11 lójával kezdődött. A közönség megtapsolta a filharmonikusokat és Fichtner Sándort, a karmestert. A zeneszám után Juhász Gyula mondoll lírai lendületű, Tömörkény egyéniségét és irói munkásságát tömören és találóan jellemző beszédei. A közönség áhítatos csendben hallgatta a nagy szegedi költő megemlékezését a nagy szegedi prózairóról, a beszéd befejezi/ével pedig lelkesen tüntetett Juhász mellett, aki a Tömörkény-kultusz fáradhatatlan ébrenlartója és élesztője. Most a fíarlanglakók előadása kövelkezett. A kis darab valamikor nagy sikerrel kerüli sziure a Nemzeti Színházban. Tipikus Tömörkény-munka. Az alaprajza, a felépítése, a fejlesztése egészen olyan, mint a novelláké. Ez a mondai ugy is hangzik, mintha legalább bizonyos fokig marasztaló verdikt lenne a színpadi munkáról. Ezt a föltevést azonban el kell oszlatni, sőt: meg kell előzni. A Barlanglakók életkép, mondja Tömörkény. De a novellája is valamennyi — életkép. Valósággal ez a terminus tehníkusa az ő munkái meghatározásának. Életképek, telve az élőt találó színeivel, bölcsességgel, hangulattal, csendes humorral és bizony igen gyakran erős drámai kifejezéssel. Az előadást Szilággi Aladár rendezte jól. A szereplése is sikerüli volt. Kivüle Uti Giza, Bardócz Rózsi, Hagymássy és Oláh játszottak az ünnepi alkalomhoz mért kifogástalan szereptudással. A műsor ulolsó száma Hevesi Sándor egy kis komédiája volt, amelyet Mikszáth Kálmán egyik híres novellájából irl. A kedves kis mókában Pártos Klári, Szirmai Vilmos, Egyed Lenke és Kohári Pál jeleskedtek. A színház a mai esi megrendezésével felismerte egyik hivatását. Remélhetőleg most már ezen az, ulon megy mindig tovább, mindig előre. Lehetetlenség, hogy komoly munkájában, ha következetes kitartással megmarad mellette, ne teljes melegséggel támogassa a közönség. Kézai Simon. Emésztési és vérkeringési sav ároknál, főfájásnál legjobb a természetes Schmidíhauer I 0 M Jl N D 1