Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

1927 április 13. DÉLMAGYARORSZÁG 17 Gróf Klebelsberg Kunó összegyűjtött munkái, a nőkérdés, a kullurdemokrácia, a meleg olasz rokonszenv és kél szegedi párhuzam. A tavaszi könyvpiacon az idén egy olyan könyv is napvilágot látott, aminőhöz hasonlót esetleg hosszú, nagyon hosszú idő múlva fognak összeállítani és kiadni és aminő eddig is ritka vendég volt az európai viszonylatokban is igen változatos és gazdag könyvtermelésünkben. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter gyűjtötte össze beszédeit, cikkeit és törvényjavaslatait egyetlen kötetben, amelyet az Athenaeum adott ki szép és áldozatkésznek látszó kiállításban. A hatalmas kötet közel 700 oldalas és három részre csoportpsitva foglalja magában a kultuszminiszter cikkeit és beszédeit. Az első rész a tudománynak, irodalomnak és művészetnek van szentelve, a második rész a kultúrpolitikának és a közoktatásnak, a harmadik részben pedig az alkalmi cikkek és beszédek következnek. A jókora munka zöme abból az időből datálódik, amióta gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter és az illusztris szerző nyiltan megmondja, hogy beszédeit, cikkeit és törvényjavaslatait azért bocsájtja közre egyetlen kötetbe foglalva, mert azt reméli, hogy így a művelődését szerető és féltő nemzet teljes képel nyer majd a Bethlenkabinéi kulturális politikájáról. Emésztési és vérkeringési zavaroknál, főfájásnál legjobb a természetes Schmldlhauer I G M K. N D I Ezt a mondatot nem lehet félreérteni. A kultuszminiszter igazolni akarja könyvével a Bethlen-kormány kulturális politikáját és agitálni akar mellette. Ez ellen természetesen senkinek se lehet kifogása. Ehhez joga van gróf Klebelsbergnek. A könyv legnagyobb részében azonban mégiscsak kimondottan kulturális, irodalmi, művészeti és tudományos kérdésekről van szó, mindezt pedig annyira, de annyira mindenek fölött szeretjük és értékljük, hogy a jókor kötettel mégis lehetőleg politikától mentesen fogunk foglalkozni. Ahogy böngészgetjük, majd tüzetesen olvasgatjuk ezt az igen nagy munkát, elénk tárul gróf Klebelsberg Kunó egész kultüszminiszteri koncepciója. Nem lehet elvitatni ettől a koncepciótól a lelkességet, a tömérdek tudást, amelynek dokumentuma olt van a könyv majd minden oldalán, a fáradhatatlanságot, a hazaszeretetet és bizonyos fokú irói készséget és képességet sem. Látszik, hogy a kultuszminiszter kulturember, aki sokat olvasott és tanult, aki sokat tud, aki tudományokkal foglalkozott és akinek mindig megvolt a szellemi rokonsága és az érdeklődése a tudományok és művészetek valamennyi ágában. Mindeneseire megnyugtató, hogy kultuszminiszterünk szakember és bizony nem ártana az országnak, ha valamennyi miniszteri tárca szakember kezében lenne. Ami már most ennek a kultuszminiszteri koncepciónak a részleteit illeti, azokat bizony nem minden részükben tart juk helyeseknek és megnyugtatóknak. A kultuszminiszter kedvenc hasonlala, hogv Európa belvárosában élünk és hogy ennek megfelelően kell berendezkednünk, tökéletesednünk és haladnunk. Talán jő lenne ezt a közigazgatás valamennyi ágára applikálni, sajnos, a kulluszminiszleri elgondolás a kultusztárcában sem viszi következetesen keresztül, aminek egyik főokál abban látjuk, hogy a kultuszminiszter kulturális kérdésekben is kissé túlságosan konzervatív. Csak egyetlen példát említünk, ami azonban egyúttal amellett is bizonyít, hogy kulturlelkesedése a dolgok természeténél fogva olyankor is elragadja, amikor konzervatív húrokat is penget és csak természetes, hogy ilyen esetben azután önmagával is ellenlétbe kerül. A inőnevelés kérdéséről több cikk és beszéd van a könyvben. A 009-ik oldalon van például egy cikk ezzel a címmel: A magyar asszony hivatása nemzeti katasztrófánk után :. Nagyon helyesli ebben a cikkben a kultuszminiszter a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének a kéziszövés felkorolására inditolt akcióját, mert »a kéziszövés tisztes keresetet ad anélkül, hogy a nő kénytelen lenne házon kivül állást vállalni«. Az akciót ki kellene terjeszteni, folytatja a kultuszminiszter, a kertészetre, baromfitenyésztésre, selyemtenyésztésre, méhészetre, szóval a könnyebb mezőgazdasági foglakozásokra. A kultuszminiszter tehát ezek szerint a mondatai szerint csak otthon űzhető mellékfoglalkozási ágakban látja szívesen a nőt. akiről elismeri, hogy hivatása is, képessége is messze tulemeli azon a korláton, amelyen belül eddig mindig tartották, mondván, hogy a nő kizárólagos hivatása, hogy gyereket szüljön, főzzön, port törölgessen, mosson és mosogasson, no és persze gondoskodjék a férfi minden házi kényelméről és szükségleiéről. De gróf Klebelsberg Kunó hiába írja az említett sorokat, a nőkérdésben távolról sem annyira konzervatív, mint amennyire itt látszik. Már ugyanebben a cikkében, mindössze néhány sorral lejebb, helyesli a budapesti főiskolai leányinternátus felállítását, amelyben tudvalevőleg nem olyan módon készítik elő a nőt a későbbi lisztes keresetre, hogy ne legyen majd kénytelen házon kivül állást vállalni. A Magyar asszony 1921.7—8. számában cikket, közöl a kultuszminiszter, amely cikk a mostani könyv 163-ik oldalán jelent meg és amelyben a többi között ezeket mondja: Tarthatatlan az a nézet, hogy a nő a főiskolai sludiumra alkalmatlan. Gyakran látogatom a levéltárakat, a muzeumok könvvtárait és mondhatom, hogy az ott alkalmazott nők teljesen egyenrangú társai a férfiaknak. S figyelem őket az egyetemi laboratóriumokban és iskolai látogatásaim alkalmával a középiskolákban és helyenkinl olyan női tanárokat találtam, akikhez foghatót keveset láttam a fiugimnáziumokban.'í Ugyancsak a 163-ik oldalon emiili meg a kultuszminiszter, hogy amikor a budapesti egyetem orvosi fakultására elvi ookból nem vették fel a nőket, azt igazságtalannak találta és a nála járt szülők kérésére közbenjárt az egyetemen. Ennek a közbenjárásnak nem volt meg ugyan az eredménye, ez azonban mit sem változtat a miniszter intencióján és cselekedetein, aki mégis elítélően nyilatkozik a feministákról és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéi nek a többi közölt azzal bókol, hogy távol tudóit tartani minden feminista kilengést. Ellensége a kultuszminiszter az állam és az egyház szétválasztásának (623—621 oldal) és amikor a nyolcéves népiskolák fokozatos kiépítéséről beszél, akkor ilyen mondatokat is találunk tagadhatatlanul nagyon megszívlelendő érvei között: »Hiszen a 16-ik században azokban a tömegekben, amelyek Dózsa Györgyöt követték, bizonyára nem volt egyetlen egy ember sem, aki irni-olvasní tudott volna. Oroszországban egyenesen a cárisztikus kolapolitikát teszem felelőssé azért, hogy a bolsevizmus kifejlődött s hogy a tunya orosz paraszt tömegek megtűrik maguk felett olyan uralomnak a szégyenét, amelyei müveit nép semmi körülmények között sem tűrne meg maga felett.« (512 oldal). ísott „A poiiíkai demokrácia nem lehel üdvös egy nemzetre akkor, ha a kulíurdemokrácia nem készíll elő." Ezt egy cikkében mondja a kultuszminiszter, amely cikk 1926. március 21-én jelent meg és amelyet könyve 365-ik oldalán közöl. A politikát ezektől a soroktól lehetőleg távol akarnók tartani. De ugyanebben a könyvben a kultuszminiszter okos és szép beszédeiben adatokat olvasunk arról, amit természetesen már tudunk, hogy az ország legkülönbözőbb részeiben, különösen olt, ahol gyarapodott a mezőgazdasági népesség, vagy ahol legnagyobb százalékuk volt az analfabétáknak, hány népiskolát épittetett. hány tanteremmel, hány tanítói lakást emeltetett és hogy miniszterségének aránylag rövid ideje alatt milyen arányban sikerüli lecsökkentenie az analfabéták még mindig szégyenletesen nagy szárnál. A kultuszkormányzalnak ezl az érdemét el kell ismerni. De vájjon gondolt-e a kultuszminiszter arra is, amikor leirta azl a mondatot, amellyel megkezdtük bekezdésünket, vagy amikor leirt sok más mondatot, hogy ebben az országban, amelyben ma a nyolcmillió magyarból több mint egymillió a hatévesnél idősebb analfabéta, nemcsak a demokrácia útjára kellene végre lépni az országos és városi közigazgatás minden ágában, hanem meg kellett volna már tenni jókora darabol ezen az ulon és elismerve a kultuszminiszter és a kultuszminisztérium minden érdemét az elemi népoktatás fejlesztése körül, gondolt-e arra, hogy az analfabéták számának még nagyobb leesök ken lésére és mielőbbi 3 KALAPKULONLEGESSEGEK EE