Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-01 / 48. szám

10 DÉL-MAGYARORSZÁG 1927 március 1. Sport Emmerlinget kórházba vitték, Becket rendőrök markolták meg, Achíoí a kapuba nyomták: győzött Szombathely! 1. fejezet, melyben a Délmagyarország kiküldött mun­katársa egy tragikomikus botrány-eposz in­vokációjába kezd. Induló-harsogás a vonaton, megujuló már­jás-csaták, mosolyos arcok, rendületlen bi­zalom és rendületlen reménykedés. így gu­rultunk Szombathely felé. Aztán az állomá­son mindent magával ragadó tömeg: egy föl­merülő emlék a forradalomból. Látni, látni! akarták Szeged fiait és mindnyájunkat a szál­lodáig sodort, vitt, hajszolt a tömeg. Tovább: rendületlen bizalom. Aztán 24 per­cig játék, remek küzdelem lélekkel, kitartás­sal, óriási lendületben, — aztán: rendőrök vonszolják le a pályáról Becket, Emmerling halálsápadtan összeesik, a tömeg betódul a gyepre, Achlol benyomják — labda nélkül — a kapuba, ötezer ember halálos, végzetes, té­bolyult hajrázása, gyilkoló szavai, Ilöss meg­szólal: Lebengefahrlich, — és végül győzött a Sabária, — győzött tiz ember ellen, remegő játékosok ellen, rendőri beavatkozással és egy hajszoló, fenyegető tömeg-óriással. Oh, minden repülő labda Istenasszonya! egyet­len egyszer, ha csak fél szemeddel is, pislogj reá a piros-fekete színekre, mikor minden: ember és erő, hatalom és harag, bíró és botrány, vér és vágy, rendőr és remény és minden, ami van: ellene van. 2. fejezet, melyben néhány cikkről és szomlxithelyi torkokról lesz szó. Szent és kísérteties a sajtó hivatása, mert joga van küzdeni az igazságért és mert hatalma van a lelkek fölött. De vannak lapok, akik a sajtószabad­ságot. nem egy Kossuthtól, nem egy Táncsics Mihálytól tanulták, de nagyon megszívlelték Ma­dách római demagógjait. És talán lenyű­gözve nézték e szerepben Rózsahegyi Kálmán mesterien eleven alakitását. Mert hét napon át egyebet sem tettek ezek a la­pok, mint forralták, űzték, hangolták egész Szom­bathelyt. — Szombathelyiek! — írták —, tart­sátok vissza most torkotok minden erejét, pihentessétek hangszál Ka itó­kát, hogy vasárnap annál döbbenete­sebb erővel mutassátok meg: Sze­ged nem győzhet, hogy győzelemre hajszoljátok a kék-sárgákat, hogy né­muljon el majd a küzdelemben min­den más akarat és erő, a szombathelyi akara-t és hatalom előtti Szombathe­lyi ekikészúljetek a vasárnapi küzde­lemre. tartogassátok torkotok erejét! És a lelkek békéje felborult e ^hangokra. Már az állomáson tömegek vártak és üvöltöttek: — Szeged nem győzhet! — és igy sodor­tak be a szállodába. És ez a hangulat vasárnapra csak fokozódott. Hullámzó, háborgó óceán volt az ucca és a szálloda hallja, nyüzsgő vándor-állo­más. Jöttek megnézni, hogy nézünk ki, meny­nyien vagyunk, kell-e félni, tudunk-e, félünk-e. Ott fitymáltak bennünket — kis reménykedő csapatot — és utáltak a vazsmegyei szokásokra. Mosolyogtunk. Majd a pályán. És a pályán ott áll­tunk : az előkészítés nagyszerű volt. Egy képet fotografált le a krónikás: az első fél­Idő közepén történt, valami baj támadt a labdával. Kicsúszott a bekötő zsinór. A biró sípolt hozzák rendbe a labdát. Szladovíts szolgálatra kész, le akarja vágni a kilógó zsinórt. — Adjatok bicskát! — kiált le a korzóra. Már nyújtják a kést és megszólal valaki: — Nesze komám, van itt mindenkinél!... Az előkészítés győzött. Első klasszis. Leemelem kalapom. Csak éppen eszembe jut, hogy a Tán­csics Mihályoktól tanultam meg, mi az: sajtó­szabadság. 3. fejezet, melyben a krónikás beszámol a pályáról, az »égetésről« és egy volt szegedi legényről. A pálya öt perc a szállodától. A kapuban sorfal fogad. Fitymáló sorfal, mozigép. Mo­solyogni kell. Bizonytalan taps, aztán fütty. Nem tudom, igy köszöntik-e a spanyolok föld­jén a rivális torreádorokat, avagy Néró előtt igy rontottakne egymásnak a halni induló gladiatorok. Nem baj. A fütty: mégis muzsika. A tribün? féltem, összeroskad. Elfér benne vagy fél­száz ember, fele az ujszegedinek. De nincs sehol egy lalpalattnyi hely, egy üres zug, egy lélekzetnyi tér. ötezer ember. Egész Szom­bathely, ahogy mondják. A kép impozáns. Bekord bevétel: 80 millió. Nagyon várlak. A pályán sehol fü, de sáros a salak széle és mély, olykor beleragad a cipő és labda. A közepe kemény és jó. És a félméteres kor­lát mellett mindjárt — a mészvonal. A kapu mögött nincsen kerítés, innen törlek elő a rendőrök, innen hatolt be a tömeg. összehasonlítás? Újszeged és Szombathely? Pardon: nem lehet. öltözőt nem adtak. Talán elfelejtették. Ott kellett ácsorogni percekig a tömeg között. Az­után be egy söntésbe. Borozó emberek között: ez volt az öltöző, pihenő és birószoba. Valaki azt mondta: Nem bánom, akármi lesz, de Simóka sehol se lesz. Le kell égni neki itt. Hiszen innen indult. Le fogjuk égetni! Tévedetl. Simóka nem hagyta magát. Aztán van itt egy másik fiu. Két évig Sze­geden volt. Dédelgettük, szerettük, leemeltük a kalapot, mert tud játszani. Nagyon. Mészáros ur. Elfelejtkezett Szegedről, dé­delgető vezetőkről, kedves pajtásokról. Min­denről, ami szegedi. Nem jött üdvözölni, kö­szönni. De a pályán észrevétette magát. Im­ponáló játékán és remek gólján tul — elké­szítette Emmerlinget. Nem baj. Nem tehet róla. És elismerjük: tud. Csak talán nem egészen gentlemann volt, amikor elfelejtett köszönni. Pótolom itt, amit ő elfelejtett: üdvözöljük kedves Mészáros ur! fejezet, melyben d krónikás megemlékezik az első botrányról. Az 5-ik percben történt. Erős szombathelyi tá­madás, a védelem paríroz, tumultus. A labda Acht­nál. A biró messze van. ítél: a kornervonal előtt; hat-nyolc lépésre a kaputól —, feldobja a labdát. Tumultus, a krónikás nem lát mást, mint hogy Emmerlinget kiszorítják a pályáról és elterül a földön. Emberek rohannak, éleszt­getik. Nyújtózik a földön a fájdalomtól. Ö mondta később: Mészáros rúgta térden. Botrány. A játékosok összenéznek. Kezdődik, mondják. Emmerling tiz perc múlva visszasántikál. Egy perc: halálsápadtan megpróbál labdába rúgni, az­tán még fehérebben leül a korlátra. — Vége, mondja. És nem tért többel vissza. Este a mentők vit­ték a kórházba. Ott maradt Szombathelyen. Ami­kor elindult a fehérkeresztes autó. a fiuk integet­tek és könnyek szaladtak le az arcokon. • Visszafelé jötlünk a vonaton. A régi lóverseny­tér előtt robogtunk. Osszedobbantunk: itt is járt mentőkocsi a Vasas-meccsen. Akkor is Kmmer­linget vitték 5. fejezet, melyben a második jelenet következik. 24-ik perc. Sabária támadás. Buresch éles lövését Acht szépen és biztosan fogja a le­vegőben. (Már csak tiz emberrel játszanak a piros-feketék.) A levegőben van még, ami­kor Kovács nekiront. Acht eldől, a labdát előretartja. Testé a gólvonalon van. A lab­dát előre nvujtja. A biró messze van. Sípol. Kettőt. Gót '. Az egész ötezres tömeg némán iflarad Föl­szisszen a tribün. — Nem kell ilyen gól! Nem kell! Nem volt bent! Szombathely igazi gólt akar! A biró rendületlen, Középre mutat. És most megszólal a karzat. — Hurrá! Tempó Sabária! Hiszen mégis szombathelyiek, hiszen mégis győzelmet, gólt akarnak. A piros-feketék protestálnak. Esküdöznek, mellet vernek. És az a kis lelki nyugodlság, ami még megvolt, végleg eltűnik. Közönség, pálya, vér és biró ellen nem lehet küzdeni. Igy esett az első gól. 6'. fejezet, melyben a harmadik botrány következik. Mészáros hosszan előre ad. Buresch fogja, egye­dül szalad, Acht ráveti magái, fogja. Egy léleik­zet. Buresch rajta van. Kiejti, a labda a kapu felé táncol. Beck rászalad, akadályozni próbálja és a nagy rössben, hatalmas ívben mindketten a kapufának zuhannak. Buresch van alul. Elterül­nek. A labda besétál a halóba. Most két rendőr tör elő. Megragadják Becket és végigvonszolják a pályán. A tömeg betör, karok, öklök emelkednek: — Gyilkos! Rablóvezér! A rendőrök a tribün alá vonszolják. A játék áll, a botrány tombol. A biró utánuk szalad. — Kérem, mi sem történt, én nem íté­lek semmit. Semmi sem volt. Nem ál­lítom ki! Miért történt? A rendőrök elengedik Becket és mosolyognak. Udvariasaik. — Kérem alázattal mi igazán jót akartunk ezzel, mi csak megvédtük Beck urat a tömeg dühe elől! Testi ép­ségét védtük meg kérem!... • A rendőrök mosolyognak, Beck reszket, nem akar visszamenni. A játék áll és a csapat levonulóban vau. — Igy nem lehet! Ezt már nem bírjuk — lihegik. — *Emmerlingel kitették, Becket rendőrök vitték, ezt már nem birjuk! Sokáig tart, mig megindulhat a játék. Bure^h visszajön. Mosolyog. Tekintetes közönség! Méltóztassék megpróbálni, ilyen körülmények között derby-meccset játszani. 7. fejezet, melyben a krónikás bevallja: nem lehet kri­tikát mondani. Azontúl készen voltunk. Felborult lelki har­mónia, felborult csapat tiz emberrel és öt­ezer ember megállíthatatlan hajrázása. A 43-ik percben következett a harmadik. Védhetetlen Kovács-bomba. Félidőben lihegő, remegő, szinté elcsukló emberek. Itt már min­denki tudja: nem lehet győzni. És a második félidőben heroikus küzdelem, heroikus véde­kfezés és olykor kétségbeesett offenziva. Min­den támadás veszélyes. A kornerarány mu­tatja: 8:1, a piros-feketék javára. De semmi sem sikerült már. Aztán a 36. percben követ­kezik az utolsó: Mészáros remek, fordulásból küldött védhetetlen bombája. A krónikás megállapítja, hogy kritikát mon­dani nem lehet. A három jelenet után. Csu­pán Becket és Vargát kell megemliteni, akik a védelemben remek munkát végeztek. És Hősst is meg kell eníliténi tálán: aludni, ál­modni jó, de talán inkább otthon a paplan alatt. Szeretnők a kritikát eltenni a jövő vasárnapra. " 1 ' " ' r'M'

Next

/
Thumbnails
Contents