Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-08 / 54. szám

1927 március !95. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Félórás beszélgetés Hubay Jenővel. (A Délmagyar ország munkatársától) Kongtak lépéseink az elnéptelenedett szállodai lépcsőkön, sehol senki és mégis mintha különös ünnepélyessége lenne ennek u csendnek. Még az interjuvolásban megacélosodott vérmérsékletünk is hevesebb lázba emelkedett. H u b a y szobáját kerestük. 7. és N. Kopogás. Szőkebajuszos iir, a titkár kérdezi: Kit jelentsek be? »A Dél in agyarország munkatársa?« — nem telt el kél perc és megjelent maga Hubay. Fiatalon, üdén, mosolygón, in in dra mozdulatában, s nézésében, s hangjában zenével, melódiával, harmóniával, azzal a jótékonyan simogató szeretettel, ami muzsikájából kiárad, amire tanította az ifjúságot, amelynek — inost már tudjuk -, apja volt és lesz, amig tanítani fog. Hubaynak. mint majd minden kiválasztottnak«, meghagyta a természet a gyermek naiv. kristálytiszta kedélyét. — Mint talán olvasták is. mondja, most sorra járom a vidéki városokat: Csabát, Orosházát, Szegedet, majd Pécs. Miskolc és még sok más város következik. A jótékonyság indított útra. talán használok múzsámmal igv a köznek, hiszen annyi cél van, amiért áldozni kell —, én majd muzsikálok. — Sok tenni valója van a centennárium alatt? — kérdeztük. — Rengeteg. Bécshen én képviselem majd a zeneművészeti főiskolát, azonkívül szerepelek Pesten és Bécsben. A főiskola előljárt az ünnepségek beharangozásában. Mi már megtartottuk az ünnepünket az ifjúsággal, ini letettük az első pálmaágat a IX. szimfónia szerzőjének emlékére. Most a tanítványokról beszélgetünk és Hubay kedves, villogó szemeiben megjelennek az örömsugarak. — Igen, most is van kél nagy reménységem. Szerdahelyi és Szentgyörgyi László, várom tőlük azt, amit a többitől, aki beérkezett, hogy hírnökei lesznek a magyar zene kultúrájának és fejlettségének. — Színházak, opera? — kérdezzük. — A zenei élet élénk Pesten. Sok a hangverseny. Az opera is jó, semmi esetre nem rosszabb, mint a párisiak, az olaszok és angolok operája. • — Bartók, Kodály? érdeklődünk kíváncsian. Hubay óvatos lesz, diplomata akar lenni. — Nagyon örülök, hogy olyan nagy sikerük van a külföldön, feleli, de ez a siker még nem a világ. Az atonális muzsikának megvan a maga szoros szövetsége, gyürü, amely összefogja a melódia nélküli zene híveit, de hogy át tudja-e úsztatni táborát az örökkévalóságba —, azt nem hiszem. — Kodályt sokszor becsapják fent a Felvidéken. Tótul énekelik a magyar dalokat és tótnak keresztelik a nép ajkán gügyögő ősi ritmusokat, tit himnuszt csináltak közismert népdalunkból is és bizony így csúsznak hibák a nagyszerű munkába. Egyébként most fogok én is előadást lartani arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia milyen hatással volt a magyar zene fejlődésére. Hogy — hogy nem, beszédes s felejthetetlenül kedves félóra után. Liszt Ferenccel kapcsolatban, szó került a cigányzenéről, abban a viszonylatban, ahogy évekkel ezelőtt K i e n z 1 Vilmossal vitatkoztunk róla. Hubay mosolygott. Szó nélkül felállt, bement a másik szobába, kihozott egy vaskos kötetet, mellette füzettel, jegyzetekkel Liszt: Die Zigeuner und .die ungarische Musik. Most dolgozik ezen a kérdésen. Meg akarja dönteni Liszt könyvét a külföld előtt. Hatalmas fegyverekkel azt, aminek néhány szerény sorunkban ezeken a hasábokon már egyszer felcsendült a hangja. Végül végtelen bájjal hozzátette: — Most elmegyek Bécsbe, meglátogatom Kienzlt és elmondom neki, hogy messze Szegeden, bent az Alföld délibábos szivében, beszéltem én is azzal a fiatal nővel, aki az elsők között pendítette meg évek előtt a kérdést. Miről szól a cigányok és miről szól a magyarok danája. A találkozás rövid volt. De az emléke maradandó lesz. Lengyel Vilma. A rendőrség — párbajozik. A budapesti főkapitányság lisztjei provokálják Lázár Miklós főszerkesztőt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Igen nagy feltűnést keltett az a hir, hogy a székesfővárosi rendőrfőkapitányság tisztviselői kara társadalmi uton kiván elégtételt venni Lázár Miklóson, A Reggel főszerkesztőjén, mert a lap szinházi rovatában a rendőrtisztviselőknek az erkölcsvédelmi rendelet végrehajtásával kapcsolatos szerepét tárgyaló és a rendőrtisztviselők szerint sértő tartalmú közlemény jelent meg. Értesülésünk szerint a rendőrtisztviselők közül többen jelentkeztek, akik a rendőrtisztviselők nevében elégtételt kérni hajlandók. Sorshúzás utján fogják eldönteni, hogy ki provokálja Lázár Miklóst, aki a kihívás után l'ogja segédeit megnevezni. A provokál ás nagy feltűnést keltelt, hiszen a rendőrségnek és igy a rendőrtiszteknek is a Btk. paragrafusainak kell érvényt szerezni, üldözni kell a párbajozókat is. Az eset egyedül áll a rendőrség történetében. A rendőrtisztek testületileg határozták tnosl cl, hogy párbajoznak ,Mikén! a gőzfürdőben, ugy a színházban is be lehelne vezetni a népnapokat w Fodor Jenő a tanyán is előadásokai akar tartani. (A Bélmagyarország munkatársától.) Amióta a város házikezelésbe vette a színházat, a városházán egészen megváltozol! a színházzal szemben a hivatalos vélemény. Eddig ugy kezelték, mint holmi szükséges rosszat, holmi terhes örökséget, amelyet akarva, akaratlanul fenn kell tartani, mert vagy' a divat, vagy az örökhagyó mult igy parancsolja. Lelkesedés nélkül segítettek vergődésein hébehóba, de a legszínesebben azt látták volna, ha valami jótékony állami angyal megmenti a várost a szinházfentartás gondjaitól. Most azonban üzemmé, házikezelésü üzemmé váll a városi színház, a város legújabb és igy a legreményteljesebb üzemévé. Hirtelen felfedezték a városházán a színházat és és az uj vállalatról éppen olyan lelkesedve, reménykedve beszélnek, mint akármelyik uj városi vállalkoeásról, akár a »város szerencséjének az ezerméteres mélykút fúrásával való megkísérléséről«. Ebből a meleg érdeklődésből és atyai lelkesedésből azután néha egészen érdekes és mindenképen jellegzetes elszólások származnak, mint például a hétfői tanácsülésen is. Ezekből az elszólásokból kiderül, hogy a város hatósága most ugy örül a felfedezett szinháznak, mint a gyerek az uj játékszernek. Játszik, foglalkozik vele, babusgatja egy darabig, amig rá nem un. Te Jenő — fordult szavával a hétfői tanácsülésen a polgármester Fodor Jenő tanácsnok felé, amikor elintéződtek az összes akták már — nem gondoltál még arra, hogy miként a városi gőzfürdőben is csinálnak úgynevezett népnapokul, népfürdőnapokat mélyen leszállított helyárakkal, akként be lehetne vezetni ezeket a népnapokat a színházban is. Ugy gondolom, hogy a gőzfürdő is azokat a napokat tette meg népnapokká; amelyeken normális körülmények közölt nagyon jelentéktelen volt a forgalom. A gyakorlatban ezek az olcsó fürdőnapok igen jól beváltak, a fürdő szinte jobban megtelik, mint máskor. Ugy gondolom, hogy nem ártana kísérletet tenni ezzel a módszerrel a színházban is. A polgármester kiváló üzleti érzékének ez a megnyilatkozása hosszabb és magvasabb megbeszélésnek lett a kiinduló pontja. A tanács tagjainak észrevehetőleg tetszett az idea. Fodor Jenő tanácsnok, a színház adminisztratív igazgatója ki is jelentette, hogy a gondolattal már régebben foglalkozik, de fél attól, hogy visszafelé sül el, hogy az olcsó előadások elvonják a rendes előadások közönségét is, pedig most, részint a népszerű műsor, részint a helyárak leszállítása következtében naprólnapra szebb, illetve nagyobb közönsége van a színháznak. — Pedig meg kellene csinálni ezeket a szinházi népnapokai fűzte lovább gondolalát a polgármester. Meg vagyok győződve arról, hogy a külvárosrészek közönsége, különösen a munkások, igen szép számban látogatnák ezeket az előadásokat, ha el tudjuk találni azokat a darabokat, amelyek érdeklik őket. Valaki közbevetőleg megjegyezte, hogy Szegeden egy időben voltak már munkáselőadások, csak klasszikus darabokat adlak elő és a színházai a munkásság mindig zsúfolásig megtöltötte. Abban az időben nagy ur volt a munkás - mondotta a polgármester —, de annyi bizonyos, hogy az ilyen előadásoknak most is meglenne a közönségük. Nekem lenne egy másik tervem is — mondotta később Fodor Jenő. - Szeretném valahogy megnyerni a színház számára a tanyavihiy népéi is. Arra gondoltam, hogy a színtársulattal néhányszor kimennénk Alsótanyára és ott, a gazdasági egyesület nagytermében tartanánk néhány előadást. A díszleteket is magunkkal vinnénk, a kisvasutra ráférnek azok is. Ha a tanyaiak megkedvelik a színházat, akkor később bejönnek érte a városba is. Nagyszerű gondolat ez is lelkesedett a polgármester , feltétlenül meg kell valósilani. Csakhogy az a kérdés, hogy a színészek vállalkoznak-e rá? Hogyne vállalkoznának állapította meg Fodor szenátor , ha külön honoráriumot kapnak érte. Kitűnő! Legalább kárpótlást találnak a redukál! fizetésükért. Lesz valami kis mellékkeresetük. amit az asszony elöli is el lehet titkolni... Biztosan• örömmel vállalkoznak majd a tanyai kirándulásokra lelkesedett lovább a polgármester. A tanács többi tagja pedig vele lelkesedett. Fodor Jenő ezután a sajtónak szánva szavait, más szinházi témára tért át: A színtársulat tagjai tegnap társulati ülést tartollak mondotta . Észrevettem, hogy a színészeken valami erős lehangoltság uralkodik. Amikor ennek oka iránt érdeklődtem. megtudtam, hogy a színészeket azok az iíjságközlemények kedvetlenitik el, amelyek állandóan a színház nivósülyedéséről beszélnek. A színészek azl hitték", hogy ezeket a a cikkeket a színház vezetősége, Faragó Ödön és én inspiráltuk. Felvilágosítottam őket, hogy tévednek, mert hiszen a szinház üzleti érdekei ellen vétenénk, ha ócsárolnánk a társulatot. Hiszen minden cigány a maga lovát dicséri. Ezek az ujságközlemények egészen alaptalanok méltatlankodott a polgármester a mi színészeink között nagyon sok a kiváló műrész. De hál azokat a cikkeket a kritikusok irják, akik közölt a legtöbb a rosszmájú és igen kevés a jómáju ember. Hanem Jenő, tudod, amit mondtam: Miként a gőzfürdőben is beváltak a népnapok, ugy l>e fognak válni azok a színházban is. A tanyai előadások eszméjéhez pedig lelkemből gratulálok. Mégis csak jó kezekre bíztam a színházat, amikor a te kezeidbe tettem le a sorsát. Csak attól lélek, hogy elmegy a híred és elcsalnak még majd más városba színigazgatónak. A beszélgelés ezzel az akkorddal végei is ért. ERZSEBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ BUDAPEST, IV., EGYETEM U. 5. Elsőrangú családi szálló a Belváros központjában. 100 szoba. Központi fíllés. Vizvezetékes mosd k. Lift. Fürdőszobnk. 1 ágyas szoba 4 50-től 9 -ig, 2 ágyas 6—12 pengőig Napi teljes pensio 9'—pengőtől. Éttermében a legfőbb cigányzene Elismert Jó konyha. Saját termésű somlói borok. Az „Erzsébet pince" szépen berendezett söröző. Mérsékelt árak. 461 SZABÓ IMRE tulajdonos. SIMONYI FÉNYKÉPÉSZ műtermét Sz'clieny' t4r 8 sz . Jernei ház^a, Korzó Mo<iVdl Szemben helyezte át, ahol a legolcsóbb és legszebb lénvképek készülnek, arcképes igazolványba fényképeket egy óra alatt készIL