Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-08 / 54. szám

MAGYARORSZÁG •ZEOED: SzerkeszUiség: Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13-33. - Kiadóhivatal, KOloHnkönyvtar és legylroda: Aradi —Ci> S. Telefon 30Ö. ^ Nyomda: Löw Upöi ucca 1«. Telefon ÍO—34. «««««« KEDD, 1927 MÁRCIUS 8 «09 III. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon 131. szám. «»««>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY s Szerkesztős«» és kiadóhivatal : Andrássy ucca 23. Telefon 49. szám.« « « ««««««««< ISlIzetósl Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-00, kUlfOldOn 6-40 pengő. Egyes szám lö, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Béla-serleg. Budapesten vasárnap, mint ujságkommünibék előre jelentették, Béla-serleget avattak egy előkelő társadalmi egyesületben, amelynek a vezetői közt tekintélyes politikusok találhatók. Tudni kell, hogy a Béla-serleg is egy előkelő politikus emlékezetére van kitalálva, aki hetedfélszáz esztendő óta már csak nemzeti történelmünkben él, de ott olyan glóriát visel, amit ezer évek se téphetnek meg. IV. Béla, a második honalapitó, a nagy országrenovátor király az, akinek vasárnap serleget szentelt a kegyelet, amelyet bizonyára lelkes éljenzések közt ürített fenékig valami jeles szónok a hon üdvére és hosszú életére. Természetesen mi is azok közt vagyunk, akik szivből-lélekből rákiáltjuk az éljent a magasröptű serlegavalóra, — de utána gondolunk egyel, aminek tán legjobb volna azt a eimet adni, amit Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő cikke fölött olvasunk egyik vasárnapi pesli lapban. Lingauer Albin, akinek tudomásunk szerint elég szines, sőt színeiben tarka politikai mult van a háta mögött, azt konstatálja egy úgynevezett zsidó lapban, amelynek a fél kormány a cikkírói közé tartozik, hogy a protestánsok mindenült kiszorítják a katolikusokat a vezető pozíciókból. És én ezt kimondom, adja címül cikkének Lingauer Albin — »/ia rám förmednek is«... Hát mink is kimondjuk, ha ránk förmednek is, hogy a kegyeleti serleg lassanként a kegyelet minden egyéb megnyilatkozási módját kiszorítja a magyar közéletből. Bégebben ódát irtak a nagyokról, szobrot emellek nekik, alapítványokat neveztek el róluk, most leginkább csak serlegel szentelnek nekik évente egyszer, vidám lakomázás közepette, amin hol tok szerepel lartárral, hol birkapaprikás krumplival de a fő mindig a serleg, amely terménszetesen nem kutvizzel van megbecslelenitve. Hiszen nem lehet tagadni: a serleg örök életű magyar intézmény, változatlan minden változásban. Már Anonymus föfjegyzi a honszerzőkről, hogy mikor elvégezték a dolgukat: Fecarunt magnum aldumas. Aztán a vérszerződés is serlegünnep volt, amit hiába akarnak elmendemondásitani a historikusok, meg az etnográfusok: ugy volt az, ahogy megvan irva, — hiszen azóta is mindig isszuk egymás vérét s magnum áldomásokat nemcsak az ősök tartottak, akik megszerezték az országot, hanem a késő unokák is, akik elveszitgették az örökséget. Tessék csak megnézni a magyar ötvösség remekeit bemutató tudományos díszmunkát. A régi világból való iparművészeti remekeink hetven százaléka serleg és csak harminc százaléka feszület. Amiből nyilvánvaló, hogy a magyar asszonyok nem bírhatták azt leimádkozni a feszületen, amennyit a férfiak vétkeztek a serleg révén, — igaz, hogy szegények piros bornál pirosabb vérüket sokat csurgatták vezeklésül. Jöttek aztán uj idők és hoztak uj eszmemagokat, cl is boronálták, ki is keltették őket. Uj világ van a régi helyén. Ha jobb, ha rosszabb és ha a hét vezér kiszállana egy kis számonkérésre, bizony nem ismernének rá a maguk földjére és népére. Se határában, se gúnyájában, se nyelvében, se erkölcseiben, noha azok elég pogányoknak mondatnak és szigorú rendeletekkel szoríttatnak vissza a középkori határok közé. Csak abban az egyben találnák az ősök tradíció-tisztelők nek a mai szittyákat, társadalmi és felekezeli különbség nélkül, hogy legkedveltebb szimbólumuk ma is a serleg. A kegyelet serlegel szentel Bákóczinak, Kossuthnak (szobrot nem, vagy ha már a szobor megvan, akkor legalább teret nem, hogy ne lehessen felállítani), serleget Petőfinek, serleget Jókainak és serleget ürít mindenkiért, akit meg akar tisztelni. A serleg-apoteozisból Széchenyinek jutott ki legjobban, mert neki nemcsak a Nemzeti Kaszinóban van serlege, hanem ellenserlege is van a Lipótvárosi Kaszinóban. Ami ugyan nem lepheti meg a legnagyobb magyar dicsőült szellemét, mert szokva volt ő ehhez már életében is. Zichy Antal jegyezte föl róla, hogy mikor a gróf a Tisza völgyét bejárta, első pillanatra mindenütt csalatkozva nézték a népek a hires embert, csak mikor szemhunyorítás nélkül nekilátott az irgalmatlanul megpaprikázott gulyásnak és a hozzátartozandó kegyetlen karcosnak, csak akkor éljenezték meg: De mégis csak igaz magyar ember ez! Mi nem mondjuk a világéri se, hogy nem szép szokás az országos divattá lelt serlegesdi, — de mintha igy egymagában nem igen menne hazafias cselekedet számba, mintha még valami egyéb is kellene hozzá. Minálunk senki jobban meg nem becsüli a nagyok igazi kultuszát, még ha a fenségesnek ama határát érinti is, amelyen tul már a komikum kezdődik. Angliában például annyira mennek, hogy még a Hyde-park Achilles-szobrát is Wellingtonról mintázták meg. De annyi serleget még a toaszt szülőhazájában sem szentelnek a nagyok emlékezetének, mint nálunk, — csakhogy mi aztán egyebet nem is szentelünk nekik. Barbár nomádok szokása volt valaha a törzsfőnök koponyáját lenyiszálni és kóborlásaikban magukkal hurcolni ünnepi ivóedénynek. Csakhogy ennek volt értelme, mert az ősember hitt benne, hogy mikor a vezér koponyájából iszik, annak minden hajdani jelességét magába kebelezi. De a nálunk most divatos serlegcsengésekkel nem igen lehet lelkeket idézni és nem vesszük észre, hogy törzsfőnökeink közül bármelyikben is megtestesült volna az országalapitók és országrenoválók szelleme, noha a tatárjárásban valóban elég részünk volt másfél évtized óta. Az erdélyi oplánsok ügye a Népszövetség előtt. A lanács Chamberlain! kttldíe ki a döntés megszerkesztésére, aki juniusban tesz jelentést (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség tanácsa hétfő délutáni ülésén a romániai magyar oplánsok ügyét tárgyalták. A román kormány tudvalevőleg a magyar—román vegyes döntő bíróságnak azt a döntését, amely ennek a bíróságnak az illetékességét megállapította, nem vette tudomásul és panasszal fordult a Népszövetséghez. Az ülésen Titulescu román delegátus fejtette ki a román kormány álláspontját, majd tiajzágó miniszteri tanácsos a magyar álláspontot ismertette. Stresemann einök indítványára a tanács ugy döntött, hogy ennek a rendkívül fontos elvi kérdésnek megvizsgálására Chamberlain angol külügyminisztert kérik fel, aki mellé egy albizottságot delegálnak, amelynek tagjai lehy japán delegátus és Villegas. Chamberlain bejelentelte, hogy a megbízást vállalja és a Népszövetség juniusi tanácsülésén fogja döntését erről az iigijröl beterjeszteni, mert ez az ügy hosszabb tamilmányo1 zást igényel. A tanács Chamberlain bejelentéi sét tudomásul vette. A magyar bizottság a kölcsönmaradvány felszabadítását javasolta a tanácsnak. Genf, március 7. A Nemzetek Szövetsége magyar bizottsága ma délután letárgyalta a Magyarország által kért kölcsönmaradvánvfelszabaditás ügyét. A bizottság minden vita nélkül egyhangúlag elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatál, amely szerint ez a kölcsönmaradvány feloldását javasolja a tanácsnak. A felszabadítás ügye holnap kerül a tanács plénuma elé. MtMMWMMMMM^^ Hétfőn éjsszatea lövéseRet aátalc le a bécsi sszociáldemolcratapárt épületére Bécs, március 7. Az Arbeiterzeitimg jelentése szerinl hétfőre virradó éjjel a szociáldemokrata párt központjának épületére a háznak az udvar felé eső részére három lövést adtak le. Valószínű, hogy a lövéseket politikai ellenfelek tették a házzal összeépített szomszédos házak egyikéről. Még »soKKal súlyosabb erKölcsrendeletet« ßelyesmeK Kilátásba Piasinszky Peppi és plakátok az „erkölcsös táncról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Az erkölcsvédelmi rendelet végrehajtása általános felzudulást keltett a Vaszary-képek és a milói Vénusz esete után. Ennek eredményeképpen a hírek szerint hajlandó a minisztérium a végrehajtás terén olyan enyhítéseket tenni, amelyek a jövőben lehetetlenné teszik a rendőri bevonások megismétlődését. Tomcsányi Kálmán, a bélügyminisztérium erkölcsrendészeti ügyosztályának főnöke kijelentette, hogy nincs szó arról, hogy a belügyminisztérium a rendeletet visszavonja, hiszen Genfben 1923-ban nemzetközi egyezmény létesült hasonló tárgyban és amint nálunk ezt becikkelyezik, a mainál sokkal szigorúbb intézkedések is életbe fognak lépni. Most már Marinovich Jenő főkapitány egyébként az intézkedés jogát az egész vonalon a maga részére tartja fenn, legújabban vezető főtanácsosokra bízza'az erkölcsvédelmi