Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)
1927-03-06 / 53. szám
2 D£LM AGYAKORSZÁG 1927 március 6. leségével e gy ö 11 ö z ö b e n öltözhessen. A »Pnpagi'ilyi. mulató plakátjaira fátyolszoknyát kellett festeni egyes alakokra. Fajtalannak minősi tették Bettauer Asszony faló cimü regényének címlapját is. Nyilatkoztak ma a művészek, az irodalmi élet reprezentánsai, akik tiltakoznak a milói Vénuszszal és társaival való történtek ellen. Nyilatkozott Sztranya vszky belügyi államtitkár is, aki kijelentette, hogy nem tartja indokoltnak ugyan a Vaszary-ügyet, de szerinte az ifjúságra a legművészibb aktok is nem a művészet erejével, hanem az erotikus vonalakkal hatnak. Pakots József egyébként a legélesebben fog tiltakozni a parlamentben a történtek ellen. Wolí Károly Szegedre jöíl, hogy „megkongassa a harangokat". (A Délmagyarország munkatársától) A »Központi Sajtó Vállalati egy különítménye, élén Wolf Károllyal, szombaton este a Tiszaszálló nagytermében rendezte meg hangversenynyel fűszerezett propaganda sajtóestélyét. Elsőnek dr. Tóth linre jelent meg a pódiumon és a közönség tomboló tapsai kíséretében kijelentette, hogy az ország mai t r a g i k n s helyzet én e k egyedüli oka a destruktív sajtó. Minden, ami könny ebben az országban van. az a levitézlett liberális mult bűne, jelentette ki dörgő hangon, majd átengedte a terel W o 1 f Károlynak. Wolf Károly »A keresztény sajtó helyzete a magyar közéletben címmel jelentette be mondanivalóit. Elmondotta, hogy azért jött Szegedre, hogy megkongassa a harangokat. Majd ismeríette :i »keresztény sajtó« jelenlegi helyzetét és észrevehető, kellemetlen hatást keltett szavaival, amikor azt mondotta, hogy azok. akik most itt ünnepelnek, odahaza lakásukban — liberál is Ahogy a kultura csinálódik . . . Irta: Móra Ferenc. Pesli muzeumi körökből hoztam ezl a kis történetet. Nekem azérl mondták el, hogy tanuljak belőle s én is azérl adom tovább, hogy hátha mások is tanulnak belőle. 1870-ben, mikor Pulszky Fcrcnc voll a nemzeti muzeum igazgatója, eladó volt a Lobkowitz herceg ásványgyüjteményc, amely világhírűvé tette :i liilini kastélyt. Szakemberek ugv tudják, hogy a negyvenezer darabot meghaladó gyűjtemény mingyárl u bécsi udvari muzeumé után következik, ha ugyan nem különb nála, nyom nyolcszáz mázsát és megtölt tizenegy vasúti kocsit, az ára pedijí harmincötezer forint, ami ijesztő summa volt abban az időben. Nem is jelentkezett csak két komoly vevő: a bécsi udvari ásványkabinet, meg a szerb kormány, de a/.ok is sokallák a harmincötezer pengőt. Pulszky Ferenc, mint múzeumigazgató természetesen nem is álmodhatott ilyen merészet. Szerencsére segített neki Pulszky Ferenc, a befolyásos kormánypárti képviselő, a pénzügyi bizottság előadója. Felkereste Lónyay Menyhértet, a pénzügyminisztert, aki ugyan kulturális dolgokban igen medveszivü férl'iu volt, de az ü/.let lépvesszőjére könynyen rácsa lógatható Nagy üzletel hozok, kegyelmes uram! Nem azzal érvelt, hogy milyen nagy kulturális érdek a gyűjtemény megvásárlása, hanem bebizonyította Lónyaynak, hogy még a deficitet is el lehel tüntetni, ha megveszi a magyar állam a bilini kincseket. — Rongyos harmincötezer forint az egész. Rongyos harmincötezer forint? — nevetett fa. lapokat olvasnak. Kifejtette azután, hogy ő csak olyan sajtót akar ebben az országban, a melyben a keresztény lelkiismeret vet le minden betűt. A Kúria nemrégiben szögezte le. hogy a szegedi kurzuslap uszít, izgat és a valódi destrukciót képviseli . Wolf Károly beszéde végén a jelszavak komolytalanságát hangsúlyozta és kijelentette, hogy nem. nem, sohát« csak akkor szabad' kimondani. ha kimondásába egész lelkünket belevisszük. Majd mégegyszer megkongatta a harangokat .amelyeket addig fog húzni, inig meg nem lesz a nagy magyar kalolikus sajtó. Utána Pusztai Sándor operaénekes és N agy Margit operaáriákat énekeltek. Gáspár Jenő verseit szavalta el, Sur á n y i Miklós pedig irodalmi problémákról csevegett. Wolfék propagandisztikus hangverseny estjét Glattfelder Gyula püspök zárószavai fejezték be. hogy bankokban este 8 «9 óráig dolgoztatják a tisztviselőket. Ausztriában nemrégen Ítéltek el egy bankigazgatót, aki 6 órán tul dolgoztatta tisztviselőit. Szorosan a problémához tartozik a szabadságidő rendezése is. Itt erősen vezet Ausztria előttünk, ott már 6 havi szolgálat után évenként kétheti szabadság illeti meg az alkalmazottat. Franciaország is sokat lett már alkalmazottaiért. Éppen Gaston Doumergue, a jelenlegi elnök, amikor 910-ben kereskedelemügyi miniszter volt, nyújtott be törvényjavaslatot a magánalkalmazott jogviszonyainak szabályozásáról és az előadó Poiret képviselő költői szárnyakisu beszédben ajánlotta a javaslatol elfogadásra - mondván. »érezze a: alkalmazott is az élet szépségeit, jóságát, felkereshesse a mezőket, ligeteket, hallgathassa a zenét s éljen emberhez méltó életet.« Dr. Kreutzer rátért ezután a nyugdijvalorizáció ügyére is. A ngugdij nem jótékonyság, hanem szerzett jog, ez a magyar biróság álláspontja; viszont a nyugdíj valorizációs törvény inscenálói valószínűleg a budapesti nagybankok voltak. Ez a törvény jogfosztást jelent. A törvény sürgős revíziójának szükségességét látja, továbbá a magánalkalmazottak kötelező nyugdíjbíztositását is sürgeti. — Indítson tehát a szegedi kereskedelmi és iparkamara a többi kamarával karöltve olyan akciót, amely a kormánynál a magánalkalmazottak nyugdíjtörvényének revízióját kéri, mert a termelő osztályoknak fontos érdekük, hogy a széles néprétegeknek a fogyasztóképessége ne csökkenjen. A nagy tapssal fogadott rendkívül érdekes előadásért XVimmer Fülöp kamarai elnök mondott köszönetet. Abd el Kadir násznagy — Vásárhelyen. Hódmezővásárhely, március 5. Koncz Mihály építész kalolikus főgondnok Juliska leányát ma vezette ollárhoz Iritz István békéscsabai nagykereskedő. A lakodalomnak különös érdekességet kölcsönzött az, hogy a násznagvi tisztel Abd El Kadir török herceg látta el. SiéQly István Szeged, Valéria íér 13. szám. Vállal bútor, épület és portél festésekel a legolcsóbb napi át mellett. 222 WMMMMMMMMMMMMMMMMMtMMMMMMMMWWMMAN 99 A magánalkalmazoli Is érezze az élei örömei! és szépségei!" — mondoííák Franciaországban. Dr. Kreutzer Lipót előadása a magántisztviselő-kérdésről. (A Délmagyarország munkatársától.) A magánalkalmazottak problémáiról tartolt szombaton este előadást a kamara nagytermében dr. Kreutzer Lipót igazgató, ennek a kérdésnek egyik legalai>osabb ismerője Magyarországon. Sajnos, az előadásra csak nagyon gyér számban gyűltek össze, pedig a fejtegetett szociális problémák nagyobb érdeklődési is megérdemelték volna. Dr. Kreutzer nemcsak a szorosan vett magántisztviselőkérdésről beszélt, hanem azzal kapcsolatban a gazdasági élet különböző jelenségeit ismertette végig lebilincselő előadásban. Azon gondolkodott vezette be előadását dr. Kreutzer —, hogy ne a »Hamupipőke« cimel adja-e előadásának ,mert a magántisztviselők régen ezt a szerepet játszák a magyar társadalomban. A magántisztviselő nem dédelgetett kedvence a sorsnak. Itne most is a Magyar Kereskedelmi Csarnok egy olyan akcióra hívta lel a budapesti kereskedelmi és iparkamarát, amelynek célja a végkielégítés fizetésének megszüntetése. | Visszapillantást veteti a magántisztviselők i mozgalmaira. Kimutatta, hogy már 1901-ben megvolt az alkalmazottak végkielégítéséről szóló rendelet és most egy elmúlt negyedszázad után akarják ezl visszacsinálni. De tökélelesen ezek a kérdések a mai napig sincsenek rendezve. Fátum, hogy mikor egy magyar j miniszter az alkalmazottak jogviszonyainak j szabályozását igérle be, nemsokára lemondott. Rendkívül fontos probléma a munkaidő szabályozása is. E téren is a nyugati államok messze előttünk haladnak. Az emberi munka megvédése állami érdek, mégis tud eseteket, nvalogva Lónyay. —. Barátom, az őfelsége személye körüli minisztérium egész évi kölségvetése sincs több. - Jó, jó. kegyelmes uram, de annak a haszna se több, a szó köztünk maradjon. Ellenben, ha a Lobkowitz-gyüjtoményre adsz nekem harmincötezer forintot, én azérl adok neked háromszáz-* ezret. — Hogy-hogy? Kérlek alásan. A kvarc-gyűjteményt eladom a Brilish-muzeumnak, az megád érte ötvenezer pengőt. A kőzetgyüjteménvt eladjuk a rácoknak másik ötvenezerért. Az őslénytani gyűjteményi megveszik a franciák százezerért, a többiért a muszkák adnak százezret. Van a geologiai csoportban egy pompás ichthyosaurus is. azt neki adjuk a bécsi kabinetnek ingyen, sorozza be a többi osztrák generális közé. — De hát akkor mi marad nekünk? - hüledej zett Lónyay. Hát az erkölcsi haszon, kegyelmes uranj, az i pedig igen ránk fér miránk hatvanhetesekre1, — kacsintott Pulszky ravaszul. — Hát jó, mosolyodott el Lónyay, ami igen ritkán eseti meg vele, — engem meggyőzlél, fáradj át az államtitkáromhoz, add át neki az üzenetem, hogy ezt a rendkívüli tételt még illessze bele a költségvetésbe. — Istenem, milyen naivak ezek az államférfiak, — húzta léire a szája sarkát a tudós, mikor kívül volt az ajtón. Ugyanakkor a miniszter is elpittyenlette a száját, mikor magára csukta az ajtót: — Hallatlan, milyen szamarak ezek a tudósok! A tudós pedig biztos volt a dolgában. A Lónyay államtitkára Graenzenstein Gusztáv volt, vélet, lenül maga is mineraligus, valamikor selmeci és | oravicai bányaigazgató. Az őneki bizonyosan a nyakába borul, ha meghallja, miről van szó. Az államtitkár azonban elnevette magát. — Öregem, nem akarok veled áprilisi járatni, megmondom a dolgot ugy, ahogy van. Nekem generális utasítást adott a miniszter, hogy akárkit küld hozzám üzenettel, annak azt mondjam, hogy a költségvetést inár ki van nyomatva, azon nem lehet változtatni. — Csakhogy én nem vagyok ám akárki, horkant fel Pulszky. - Aztán meg itt a katalógus, nézd át, te értesz hozzá, nem vagy olyan szamár, mint a gazdád. Erre a bókra aztán nem mondhatott mást az államtitkár, különösen mikor a katalógust átnézte, csak azt, hagy ezt csakugyan nem szabad elszalajtani, igazítsák csak ki azt a költségvetést. A pénzügyi bizottságban aztán ugy ment a dolog, mini a parancsolat. Pulszky nagy léleknvugdlouimal referálta a költségvetést, az ellenzék támadott minden tételt és Lónyay megvédelmezett minden tételt, egész addig, inig Pulszky oda nem ért: - A Lobkowitz-féle ásványgyüjtcmény megvételére harmincötezer forint ... Itt a miniszter fölállt és azt mondta: Tisztelt bizottság, én ehhez a tételhez nem ragaszkodom. Indokolja meg az államtitkár ur és az előadó ur, ha tudja. Az ellenzéknek se kellelt egyéb. Látta, hogy itt nagyszerű alkalom van a miniszter megbosszantására, akit a saját pártja se szeretett. S, erre Szonlágh Pál olyan beszédet vágott ki a mineralogia nemzetföntartó erejéről, hogy a tételt egyhangúlag megszavazták. Az ülés után odaállt Pulszky a miniszter elé: — Haragszol, kegyelmes uram? Igen, de nem terád, — fujt dühösen Lónyay. — Graenzensteinre haragsjtom, mert hitt neked. — De hiszen csak azt hitte el, amit te üzentél. — Igen, de az igazi államférfi semmit se hisz el irás nélkül. — No és az igazi államférfi Ígérete? — kérdezte csípősen Pulszky.