Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-31 / 75. szám

1927 március 30. DÉLMAGYAROBSZAG 7 „Itt a Kor és a levegő a bűnös." A tábla felmentette Rákosi Jenőt az ébredők vádja alól. szólásra és elmondotta, hogy most már nagyon sajnálja, hogy megírta a kérdéses cikket, mert, fájón látja, hogy egyetlen cikke hónapokon át mennvi érdemes embert foglalkoztatott. Szerintem — mondotta — nem az ébredők okai annak, hogy engem elitéltek, hanem itt a kor és a levegő a bűnös, aminek mindnyájan rabjai és áldozatai vagyunk. Hogy én marasztaló Ítélettel a vállamon megyek a sírba, arról én nem tehetek: boldogtalan időben kellett élnem, viselnem kell a boldogtalan időknek minden szenvedését. A tábla tanácsa Rákosi védbeszéde után ítélethozatalra vonult vissza, majd meghozta Ítéletét, amely szerint megsemmisíti a törvényszék ítéletét és felmenti Rákosi Jenőt, azért, mert nem az ébredők egyesületéről, hanem az ébredőkről irta az inkriminált cikket. Az ébredők ügyvédje semmiségi panaszt jelentett be a felmentő ítélet ellen, w www« iwiwwwwtwwiwwiwiiiw^^ Meghosszabbítják Vilmos csásszár sszámüszetési törvényéi. Budapest, március 30. A budapesti ítélőtábla .Sesr/ííA-tanácsa szerdán délelőtt tárgyalta Rákosi Jenő ismeretes sajtópörét, amelyei az ébredők nevében Eckhardt Tibor indított a magyar újságírók nesztora ellen. A budapesti törvényszék Töreky-tanácsa — annak idején - Rákosi Jenőt bűnösnek mondotta ki és egy millió korona fő- és 500 ezer korona mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet végrehajtását azonban az ősz újságíró érdemeire való figyelemmel a törvényszék felfüggesztette. A szerdai felebbezési tárgyalás során ismertették a törvényszék Ítéletét, majd az inkriminált cikket, amelyben Rákosi Jenő kapcsolatot keresett az utóbbi esztendők véres eseményei és az ébredők tevékenysége közölt. A pöriralok ismertetése után a pör beszédekre került a sor. Rákosi Jenő védője bejelentette, hogy a valódiság bizonyítására a törvényszéken benyújtott indítványait most is fen tartja. A zárszó jogán Rákosi Jenő emelkedett Berlin, március 30. A »Vossische Zeitungé jelentése szerint megszűnt minden lehetősége annak, hogy Vilmos császár a legközelebbi időben visszatérhessen Németországba. A Marx-kormány tagjai elhatározták, hogy a köztársaság védelméről szóló s junius 21-én lejáró törvénynek idejekorán meghosszabbítják azokat a szakaszait, amelyek a volt császár visszatérésének megakadályozásáról intézkednek és a jobboldali radikális titkos alakulatok ellen szólnak. Braun porosz miniszterelnököt hosszas kihallgatáson fogadia Hindenburg köztársasági elnök. Braun tudvalevőleg nyíltan felszólítást intézett a birodalmi kormányhoz, vájjon megteszik-e a szükséges lépéseket a császár hazatérésének megakadályozására. Sszerdán délután súlyos munkássszerencsétlenség történt a Vénus-cipögyár telepén. Két munkást maga alá temetett az emelet leszakadt menyezete. — Huszonöt munkás feje fölött megkezdték az épület lebontását. — Sokmázsa sulyu kötömeg zu&ant le a munkásokra. (A Délmagyarország munkatársától.) A halálraítélt tiszaparti városrészt, amelyet most sokszáz kéz takarit el a föld színéről, szerda délutón két óra körül detonációszerü robaj verte fel. A dörgésszerü zörej a Szekfü-ucca felől hallatszott, onnan, ahol még áll a Vénuscipőgyár ősrégi háza. A Tisza partján járókelők és a környékbeliek ijedten rohantak a robbanás színhelye felé. A Szekfii ucca 2. számú ház földszintjéről hatalmas füstfelhő áradt az uccára, rettenetes jajveszékelés, kiáltás, hörgés zaja töltötte be a levegőt, de a házat senki sem merte megközeliteni, az első percben nem tudták, mi is történt tulajdonképen. Leszakad a menyezet. A Vénus cipőgyár úgyszólván utolsó óráit töltötte a telepen. Uj épülete már áll az Attila-uccában és a gyár igazgatósága ugy egyezett meg a várossal, hogy április elsején költözik ki a házból és azután megkezdik ennek a régi épületnek is a lebontását, amelyben valamikor Gárdonyi Géza lakolt és amelyben Fleischer Antal, a híres dirigens diákéveit töltötte. Pár nap volt még hátra a kiköltözéstől és a város, hogy az emberek foglalkoztatva legyenek, megkezdte a gyártelep bontási munkálatait. A Tiszára néző emeletrész padozatát szedték fel, továbbá az ajtókat bontolták ki. Kis Ferenc és Atmási Ferenc foglalatoskodtak ezeknél a munkálatoknál. Azt a szigorú utasitást kapták, hogyha ezekkel a munkálatokkal készen lesznek, hozzáfoghatnak a rabitzfalnak a lebonlásához is. Munkaközben azonban hibát követtek el, mert a falat ugy akarták eltávolítani, hogy egyszerűen ledöntik, hogy így a munka gyorsabban menjen. Délután félkettőkor fogtak a munkához, gyorsan haladtak a munkások, amikor egyszerre csak a 30 centiméter vastagságú Jal megingott, sokmázsás terhével a padozatra zuhant, átütötte a menyezetet és nagy robajjal rászakadt az egyik munkateremre, 25 munkás. A munkateremben huszonöt munkás dolgozott a szerencsétlenség pillanatában Gépek állottak ebben a teremben, amelyek fasarkokat állítottak elő, egy hosszú asztal melleit pedig tizenhárom cipészsegéd, akik a húsvéti megrendeléseket készítették. A gyanutlanul dolgozó munkások közölt a leszakadó menyezel óriási pánikot idézett elő. Fejvesztetten rohantak a kijárat ielé és menekült, ki merre látott. Többet a hatalmas kötömeg és kettétört gerendák az asztal alá sodortak, másokat arcukon, kezükön, lábukon sebesített meg a kötömeg, sokan a gyomrukra kaptak ütéseket, ketten azonban a romok alatt maradtak. A sebesüllek. Lucza János 19 éves mindszenti szárma* zásu cipészsegéd és Kalmár Margit 22 éves szegedi segédmunkásnő is a teremben dolgoztak társaikkal, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett Ők már nem tudtak menekülni. Luczát a lezuhanó gerenda ugy vágta mellbe, hogy azonnal elterült a földön és a kőtörmelékek teljesen betemették. Kalmár Margit a mellére kapott súlyos ütést. Az első ijedtség után a terembe rohantak a többi munkateremben dolgozó munkások és hozzáfogtak a szerencsétlenek kiásásához. Borzalmasan összetörve került elő Lucza János, akit a kivonult mentők eszméletlen állapotban szállítottak a közkórházba. Kalmár Margit öntudatánál volt, de egy szó sem hagyta el ajkát, nem tudott megszólalni. Súlyosan sérült állapotban őt is a kórházba szállították. Könnyebb sérülésekkel került még a kórházba Báló András, aki a térdén és a homlokán, továbbá Böjti József, aki a lábán sebesült meg. Szilágyi János, Bálint József, Csillag István és Tóth Mihály könnyebb sérüléseket szenvedtek. Közben a rendőrség bizottsága is kiérkezett a helyszínre, megjelentek a tűzoltók is, mert a kitóduló óriási füstből arra következteteti a toronyőrség, hogy tüz ütött ki a Vénus cipőgyárban. A tűzoltók rövid ott tartózkodás után, miután dolguk nem akadt, bevonultak a laktanyába. Izgalom a munkások közölt. Megbolygatott méhrajhoz hasonlított a gyártelep udvara. A beszakadt menyezetü szobában a pusztulás szörnyű képe. A mázsás gerendák, a leomlott jalrészek egymásra tornyosultan hevernek, gépek összetörten fekszenek, az ablakok és ajtók üvegei bezuzódva. Hasznavehetetlen divatos női cipők, amelyek csinos lábacskákra készülhettek. Mindenütt megrémült arcú emberek rohannak ki-be, az udvaron a munkások csoportokba verődve tárgyalják a borzalmas eseményt. Egy őszülő hajú munkás, Tóth Mihály a következőket mondja: — Javában dolgoztunk, egyszerre rettenetes recsegés, ropogás, jajveszékelés közepette ránk omlott a menyezet. Elhajigáltuk szerszámainkat és rohantunk a kijárások felé, de nem láttunk semmil, olyan óriási port vert fel a leszakadt fal, csak hörgést, sikoltozást hallottunk. Amint az öreg munkás, aki maga is megsebesült és láthatólag felindulva beszéli el borzalmas pillanataikat, futva érkezik a kapun két nő, a súlyosan megsebesült Kalmár Margit hozzálartozói, akik mikor meghallják, hogy a szerencsétlenül járt leány már a kórházban van, szivettépő zokogásban törnek ki. „Fejünk fölött bontották az épületet..." Mind egyszerre beszél. — Lent dolgoztunk a teremben, fejünk felett már bontották az épületet... — Délelőtt viccelődtünk 'is, azt mondta az egyik társunk, amikor az ütések alatt a munkateremben levő villanylámpa elkezdett inogni, hej, mi lesz, ha leszakad ránk ez a menyezet... — Még jó, hogy igy történt, — jegyzi meg egy másik —. Ha az asztal nem tartja fel a gerendákat, alighanem néhányan még ott maradtunk volna. A nyomozás. A rendőrség azonnal hozzálátott a szerencsétlenség körülményeinek megállapításához. Kihallgatták a Vénus cipőgyár igazgatóját, Szántó Mihályi, a falbontáson dolgozó kőmiveseket és mindazokat a munkásokat, akik a leszakadt menyezelü teremben dolgoztak. Kiszállt a helyszínre a vizsgálóbíró is, annak a megállapítására, hogy kit terhel a felelősség a szerencsétlenség bekövetkezéseért. Megjelent a helyszínen Fenyő Lajos műszaki tanácsos is, aki elmondotta, hogy a város a bontással foglalkozóknak csupán azt az utasítást adta, hogy a padozatot szedjék fel és az ajtókat szedjék ki, semmi szin alatt sem lett volna szabad azonban a falat eldönteni, hanem szépen, apránkint lehordani és nem düteni. A munkások mondják: Lent dolgoztunk és a fejünk felett bontották az épületet... Lucza János állapota életveszélyes, Kalmár Margit jobban van. A közkórházba beszállított Lucza János a késő esti órákban még mindig eszméletlenül fekszik. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy súlyos belső sérüléseket szenvedett és állapota életveszélyes. Kalmár Margit a kórházban jobban lett és már beszélőképességét is visszanyerte. A Vénus cipőgyárt a szerencsétlenség következtében érzékeny anyagi károsodás érte. Elpusztult az egész berendezés, néhány gép is, szerszámok váltak hasznavehetetlenné és nagyon sok uj cipő is tönkrement. A kár biztosítás utján aligha térül meg, mert ilyenfajta baleset esetére a gyár nem biztosította üzemét. A legszigorúbb vizsgálatot kell lefolytatni, hogy kit terhel a felelősség, mert lehetetlen helyzet az, hogy amikor még a munkások tömege dolgozik az épületben, felettük megkezdik az épület lebontását. A gyors munkánál drágább az emberélet. — Uj könyv a Délmagyarország kölesönkönyvlárában: Gróf Klebelsberg Kunó beszédei, cikkel és törvényjavaslatai.