Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-27 / 72. szám

246 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 március 20. Tiiiilieltávál voltak Beethovennek szép órái, drága napjai. Titokban cl is jegyezték egymást. Heiligenstadtba utána szökött a kalandostermé­szetii lány. Itt gyönyörű órákat éllek. Giulietta éne­kelt Beethovennek, aki azonban akkor már alág hallott és zokogva, megrendülten vallotta meg süketségét. Giulietta elrobogott. Néhány nap múlva levél jött tőle: — Mester, felejtsen el, nem vagyok méltó ön­höz. Szüleim kívánságára Gallenberg felesége leszek. Martonvásáron ujabb remények nyiltak Theréza szivében, aki várta Beethovent és elültette meg ápolta a róla elnevezett hársfát. Ferenc meg­látogatta Bécsben t.ouist és kihozta Martonvá­sárra. Theréza mellett megérezte Beethoven, hogy életének milyen szörnyű eltévelyedése volt Giu­lietta. Eljegyezték egymást kettesben, csendes áhí­tattal, Beethoven fája alatt. Martonvásár boldog napjairól a Pasztoral szimfónia áhítatos természetdicsőitése emlék Itt irta Beethoven az o p. 27-í k szonátát is Theré­zának. De nyugtalan természete hajtotta. Most már biztos pozíciót akart. A martonvásári szép napoknak tehát vége volt és sohasem tértek többé vissza. De ezentúl csak Theréza képe inspirálta Beethovent. A halhatatlan kedves örök szimbó­luma maradt, de a sors, ki tudja miért, halálukig elválasztotta őket egymástól. Puskatus, pofon, botossás és egyéb kedveskedések egy gátőrházban. Még egyszer felragyog az öröm csillaga. Kong­resszus van Bécsben. Sok ország királyi látogatója tapsol: ünneplik Beethovent. Hercegek protezsál­ják Theréza és Beethoven házasságát, ki is tűzik a najvot újévre, akkor az orosz cár fogja rájuk adni az első áldást. De reggelre leégett az ünnep­ség helyéül kiszemelt kastély. Balsors, elkerül­hetetlen végzel. Theréza is érzi, Beethoven is (A Délmagyarország munkatársától.) Ifj. Máté János és Szollák Imre Szentes-környéki zsellérfiuk a mult év februárjában az úgy­nevezett Menteltréten dolguk végeztével a közeli gátra mentek löltényhülznit keresni. Még a románok idejéből maradtak ott ilyen hüvelyek, amelyeket a tanyai gyerekek gyűj­tögettek és a fűzfavessző végére tűzdelve, sétapálcának használták. A kél suhanc szivének az volt az egyetlen vágya, hogy ilyen hülznijük legyen. Neki­váglak a gátnak és gyanútlanul szerencsét próbállak. Am hamarosan egy puskával fel­fegyverzett moroos alak állta utjukat. A gátőr volt. — Egy lépéssel se közelebb! — kiáltott a gyerekekre és már fogta is rájuk a puskát. A kél, hollrarémült gyereknek azulán össze­kötözte a kezeit és maga elölt hajtva, bevitte őket a gátőrházba. Amíg Máté Jánossal volt ifj. Dóczy János gátőr bent a házban »elfog­lalva«, addig Szollák Imre kint térdepelt az udvaron összekötött kezekkel. Antikor azután j elintézte Mátét, Szoliákra került a sor. — No gazember, mit csavarogtatok itt? A gyerek persze ijedtében meg se mert mukkanni, mire, hogy a nyelve jobban forog­jon, némi biztatást kapott — puskatussal. Majd jöttek a további fenyítések és elkezdte a szerencsétlen fiút ütni-verni. Zuglak a csa­pások Szollák Imrére, de olyan alaposan, hogy a bot is eltörött rajta. A szenvedések a puskatusok, a pofonok és a megbotozások után sem értek véget. Ugy látszik, a gátőrön szadista hajlamai vettek erőt, mert a két fiúnak a megkinoztatások után egymást kellett megverni. — Ugy üssétek egymást, amilyen szeretettel viseltetlek egymás iránt! — kiáltott reájuk. A puskatustól való félelmükben ennek is eleget tettek a gyerekek és ezzel végre az inkvizíciónak is vége szakadt. Ifj. Dóczy Jánost személyes szabadság meg­sértésének vétsége miatt helyezte vád alá a vádtanács és szombaton délelőtt tárgyalta a brutalitás ügyét a törvényszék Gömöry-ta­nácsa. Az elvetemült lelkű embert a biróság négyhónapi fogházra és egyévi hivatalvesz­tésre Ítélte, súlyosbító körülménynek véve a vádlott feltűnő durva magatartását. — Felebbez? — kérdezte Dóczytól az elnök. — Igen — válaszolt Dóczy — Az elitélésért? — Nem, az igazságért! — vágja vissza Dóczy. Az ügyész sulyosbbifásért felebbezett. és némán gyászoló sziwei válnak ei egymástól, j A Szeged~Ktráiybaimi Függetlenség! és 48-as Népkör M jubileumi szabadságünnepe. Szűnni nem akaró éljenzés után a régi sze­gcdi Függetlenségi és 48-as Párt egyik meg­jeleni titkára: Lévay Ferenc emelkedett szó­lásra és a többi között ezeket az érdekes kije­lenléseket lelte: Amíg a függetlenségi és 18-as eszmék alapján álloltunk, addig sikerült sza­badságunkat megőrizni, a testvériséget és egyenlőséget részben kivívni. Amikor azon­ban eltértünk a 48-as eszméktől, elvesztettük nemcsak a szabadságot, hanem a Hazát is. Ma két világító" fáklya: Kossuth Lajos és Széchenyi Islván szellemében kell haladnunk, hogy visszaszerezhessük nagy Magyarorszá­got. Beethoven napja mind fényesebben ragyog. Az egész világ elismeri, de Bécsben a beteg, mogorva muzsikusra halálos csend borul. A külső zaj már nem jut füléhez, Barátja egy nap halkan benyit hozzá és látja, amint zokogva csókolja Theréza arcképét, panaszkodik hozzá, káromolja sorsát. A barát visszahúzódik és amikor később megint meglátta Beethovent, nyugalom, derű ült már az arcán. — Az én angyalom jelent meg előliem, — mondta mosolyogva. A Missa so 11 emu is és a IX-ik szimfo­n i a elkészültek. A harc elült, Beethoven meg­találta utolsó nagy müvében, amit egész éleiében kereseti. Minden gyötrelmen lul a küzdelmét meg­vívott ember nagy diadalát, az öröm himnuszát. A géniusz angyalkarokkal körülkordonozolt régiók­ban nászát ülte halhatatlan kedvesével és a mu­zsika az ő örök szerelmüknek ünnepi indulója. 1827 március 26-án hóvihar és menydörgés szán­tottak végig Bécs uccáin. Egyszerre rettenetes villámlás világította be a haldokló szobáját. Beet­hoven felnézett és a kezével intelt: — Gyere, amikor akarsz, bátran megyek elébed. £s örökre lehunyta szemét. Theréza megtartotta fogadalmát. Nem ment férjhez. Utolsó lehelte­iéig Beethovent szerette. (1. v.) ROYAL NAGYSZAILOPA BUDAPEST, VII., Erzsébet körút 45-47. 613 Szegediek kedvenc találkozó helye. Magyarország legnagyobb szállodája. Szobák a legolcsóbbtól luxusszobákig. Szegedieknek különös kedvezmények! (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged törvényhatósági és politikai életében nem kis jelentőségű lélekemelő ünnep színhelye volt pénteken este a Királyhalmi Független­ségi és 48-as Népkör lüsőksori helyisége. Szo­kásos évi szabadságünnepével kapcsolatban a kör megalakulása napjának huszadik évfordu­lóját, ünnepelte, mely alkalomra a kör tagjai ünneplőbe öltöztek a kis- és nagygazdákon és családtagjaikon kívül a megjelent testvérkörök és gazdasági egyesületek küldöttei is. Az ünnepi díszközgyűlés este 6 órákkor vette kezdetéi. Miután Kisguczi József a Talpra Magyar-t megrázó erővel elszavalta, Dobó Imre elnök keresetlen, megkapó szavakkal megnyílva, a jubileumi ünnepi beszéd tartá­sára felkérte a kör ügyészét, dr. Fajka Lajost. — Ma a szabadság zászlaját — úgymond Fajka — arról a szegedi felsőrészről hozom, ahonnan körünk alapító elnöke: néha jó dr. Becsey Károly, a függetlenségi és 48-as eszmék egykori tántoríthatatlan harcosa, az egyszerű baláslyai kisbirtokos fitt 25 esztendővel ezelőtt a Királyhalmi Függetlenségi és 48-as Nép­kör megalakítására elindult. Én is a balástyai pusztán szedtem magamba a magyar szabad­ságeszmék éltető fuvallatát s most a Király­halmi Függetlenségi Kör márciusi idusával kapcsolatos jubileumi ünnepén elérkezeti ne 1 látjuk mi itt mindannyian, a szegedi tanva­világ legkülönbözőbb részeiről összesereglcl­lek az 1848-iki magyar szabadságeszmék va­lóravállásának idejét. Emelt fővel, büszkén bontjuk ki ma itl ismét az 1818-as szabadság­jogok szeplőtelen lobogóját, a Királyhalmi Függetlenségi és 48-as Kör ünnepén, itt a Dobók és Sátánok földjén, hogy eblx'il a Sas­fészekből a testvériség, szabadság és egyenlő­ség eszméi zászlajával utrakelve s a 140 ezer holdas nagy szegedi halár mind a 15 kapi­tánysági kerületében meglobogtatva, a velünk egy uton haladókkal karöltve vagy tisztán és kizárólag saját erejűnkre és tömegeinkre támaszkodva a közeljövőben ránkköszöntő nagy ütközetben oszméinket és elveinket a szegedi kisbirtokos földmives osztály és minden dolgozó becsületes magyar ember ér­dekében a legteljesebb győzelemhez juttassuk. Majd szárnyaló szavakkal méltatta Fajka a többi alapító emlékét és a szabadságünnep jelentőségét. Az ünnepel Dobó Géza ügyvezető elnök zárta be, további összetartásra buzdító lelkes szavakkal. Az ünnepély ulán 270 terítékes társasvacsora következet l,amelyen Tóth Nán­dor, Dobó Ferenc, ördög Vince, Fischer Sán­dor, Papp János és meg számosan szólaltak fel. Gyönyörű tavaszi újdonságok megérkeztek 82 v ! Tartósságban, minőségben, árban felülmúlhatatlanok ^sútnudumgana jupc& Sxsigad -JtäeisxuM Del-Ka harisnyák fogalommá váltak. Koífmanné nöi fodrász, mankfir, aicapoiásl szalonja Sxegea, Köllay Albert (HÍG) ucca 1. sz. Bublhaivágás, természetes szinü Henna hajfestés, arc­ápolás, szénsavas és rádlu­mos iszappakolással. Vlz­ondolálns. Olcsó bérlet­rendszer. Kitűnő arckré­mek zsiros, száraz, szep­lős arcra. 138 E. Schatz Magda füzőszalonjábaa legolcsóbban készülnek hasttlzAk, melltartók ift. Szeged, Somogyi ucca 15. 72 Telefon 14—39. Nászdal hétfőn és kedden a Belvárosiban.

Next

/
Thumbnails
Contents