Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-25 / 71. szám

1927 március 25. DÉLMAGYAROHSZAG B S A DÉLMAGYARORSZÁG állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. Legitimizmus és szabadkirályválaszíás a méhek birodalmában. Dir. Farkas Béla egyetemi tanár előadása. (A Délmagyarország munkatársától) A méhek életéről, szokásairól tartott lebilincselő, közvetlen előadást dr. Farkas Béla egyetemi tanár, csütörtökön esle a Széchenyi Moziban. A méhek nagy birodalma mindenki előtt ísmereles. Maurice Meterlinck, a nagy iró alapos részletességgel irt róluk, aki nem csak költő, hanem tudós is volt. hiszen liusz éven keresztül figyelte a méhek életét. A méhek tökéletes államformát alkotnak, amelynek alapját az a n y a s á g képezi. Ebben a méhországbau mindenki csak azt végzi, amire képessége van. Az anyakirálynő az uralkodó, a dolgozók száma harminc-negyvenezer, a himeké, a heréké csak elenyésző csekély, csupán száz-százötven, de ez a szám is sok, mert közülük a tulajdonképpeni feladatot csak egy végzi el. A királynő erősen elüt országának többi alattvalójától. Nagyobb, erősebb, fessebb, hiszen ő rá van bizva a faj fernartása, fullánkja is jóval nagyobb, mint a többié. Különös nála az, hogy nincs olyan hosszú nyelvecskéje, mint a többi dolgozó nőcskéknek, amelyen a mézet szivják fel a virágról. A méhek élete rendszeres, komoly, becsületes munka. Sejtrendszerük művészi. A méh-államban minden a köznek jólétéért és a fajfenmaradás biztosításáért történik. A méhek tájékozódottak, ki tudják fejezni örömüket, hiszen ha valami gazdag zsákmányra lelnek, örömükben még táncot is lejtenek. Farkas professzor megkapóan tárta a közönség elé a rajzásokat. A peték kikelésének idejében a hercegkisasszony sejtjeiből sajátságos, úgynevezett »kvákogás« hallatszik. Ez a kvákogás roppant felingerli az anyakirálynőt. Idegesen futkos ide-oda, hogy a trónkövetelőt fellelje és megölje. De nem engedik meg neki. Az izgalom a kaptárban fokozódik, nagy a sürgés-forgás, a méhek pártokra szakadnak. Vannak legitimisták, akik a régi királynőt, a szabadkirály választók uj királynőt akarnak. A megoldás azért nem erőszakosan történik, hanem — mert minden a fajfentartásért történik —, elindulnak a méhek, körülveszik a királynőt, rajindulót fújnak, rajzanak. Otthagyják a nagy vagyont, csak hogy a fajfeifc tartást bizlositsák. Ha pedig több hercegkisasszony kvákogása hallatszik a sejtekből, akkor az uj királynő egyszerűen leöli a többit és ez a közösség beleegyezésével történik. De az uj királynő sem lép azonnal jogaiba. Kezdetben nem is akarják elismerni. Később ki-kijár pár napon keresztül a kaptár elé, azután pedig felrepül a magasba, ahová a here úrfiak egész légiója követi. Ez a nászrepülés, amelyről Meterlinck azt irta, hogy ez a legtündériesebb nász, mert fenn történik a tiszla napfényben, ahol minden csupa ragyogás. De a legtragikusabb is, mert a kiválasztott here a légyott után felmetszett hassal, holtan esik vissza a földre. A visszatért királynőt nagy örömmel fogadják, becézik, etetik, simogatják, hogyisne, hiszen öt évre biztosítva van fajfe.n tartásuk. A herék életének azonban vége, mert sorra gyilkolják le őket a dolgozók és dobják ki holttetemeiket a k a p I á raj tón. A kedves, sok helyén bájos és közvetlen előadást a közönség nagy melegséggel fogadta és a kitűnő előadót zajosan megtapsolta. Az előadást »Maja, egy méhkisasszony élete cimü film bemutatása követte, amely tanulságos módon szemléltette a gondos méhecskék életét. Az ipartestület elnöksége felveszi a tárgyalásokat a várossal a székház elcserélése ügyében. (A Délmagyarország munkatársától.) Az ipartestület elöljárósága csütörtökön délután öl órakor Körmendy Mátyás elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, hogy döntsön az ipartestület házának eladása ügyében. Az. értekezlelen heves felszólalások hangzottak el az eladás ellen. Az elöljáróság végül is ugy határozott, hogy az elnökséget megbízza azzal, hogy a várossal vegye fel a tárgyalásokat és annak eredményét terjessze a közgyűlés elé. Az ülés megnyitása után Pálfy József ismertette a város átiratát. A város hajlandó az iparlestülol székházáért cserébe a Mars-téri javadalmi hivatal épületét átadni. A városi mérnökség becslése szerint az ipartestület háza 167.820 pengőt, a javadalmi hivatal épülete pedig 177.500 pengőt ér. A város ajánlatával szemben Pálfy József azt a javaslatot tette, hogy az elöljáróság fogadja el cserébe a javadalmi palotát, de ezenfelül még fíOO millió koronát is kérjen a várostól. Pálfy József elmondotta még, hogy az egyetemi kisajátításokkal kapcsolatban az ipartestület háza ugy sem maradhat meg régi helyén. Abban az esetben, ha a város elfogadja az ipartestület ajánlatát, a testület vásárol magának egy megfelelő székházat. A cserébe kapott javadalmi hivatal tovább is megmaradna az ipartestület birtokában, ugy hogy igy a testületnek két háza is lenne. Végül arra kérte az elöljáróságot, hogy az elnökséget hízza meg az ügylet lebonyolításával. Telelőn: Irodai 2-58. Belvárosi Mozi Telefon: Pénztári 5-8?. Március 25 ér, pénteken H^LRSt^r üIEDTICE LILL DAGO VER VEREBES ERNŐ bnHií'n; filmje: Vígjáték 9 felvonásban — Ezt megalöil: 6 fe!von4f03 izerelmi dránája, a *m _ 0MJ£ W 1 ^ — o teww > os fzereimi aranaja, a Muaolt Valentina Legszebb férfi. Azonkívül XIGOTO mínt boy. Vígjáték 3 felvonón. Előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor. Harry fíedllce brilliáns filmje : Hablcis asszony hétfőn, kedden a Korsó Moziban. vitát. Nem tart ja javaslatot, mert a jelenlegi ház, A' felszólalások során Ottovay István, aki jelenvolt a becsléseknél, kifejtette, hogy az ipartestület épületének felbecsülése jóakaratú volt. A javadalmi hivatalé azonban nem,mert lul van becsülve. Kifejti még,"hogy abban az esetben, ha a cserét nem fogadná el az ipartestület, a kisajátítási eljárás folyamán még kevesebbet kaphat. Kiss Géza kezdte meg a helyesnek az előterjesztett szerinte sokkal értékesebb mint a javadalmi palota. Javasolja, hogy még a gyanú árnyéka is elmúljon, küldjön ki a testület olyan bizottságot, amely az egész iparosság érdekét szem előtt tartja. dombos István felszólalásában rámutatott arra, hogy a szakértők véleménye alapján is jóval értékesebb az ipartestület székháza, mini, a javadalmi palotáé és arra való hivatkozással, hogy az ipartestületet inkább központosítani kellene, ha egy mód van rá, ugy ragaszkodik a jelenlegi helyiséghez, annál is inkább, meri az iparosság a külvárosban nem helyezheti el székházát. Ha már most a város feltétlenül ki akarja sajátítani a székházat, akkor olyan megoldást várnak az iparosok, amely közmegelégedést kelt. Meg van győződve arról, hoogy abban az esetben, ha a kisajátít ás ügye a bíróság elé kerülne, ott az iparosság érdekei éppen olyan súllyal esnek majd latba, mint a város érdeke. Ha pedig mégis egyezkedésre kerülne a sor, akkor kívánatosnak tartja, hogy az elöljáróság, illetve a kiegészítendő bizottság a megállapodást a közgyűlés jóváhagyásától tegye függővé. Körmendy Mátyás válaszában elmondotta, hogy a kényszerítő körülmények olyanok, hogy az iparlestületnek feltétlenül el kell fogadnia a cserét. Kéri, hogy az elnökség mellé még két előljárósági tagot küldjön ki az értekezlet, hogy azok közösen készítsék el a közgyűlés elé terjesztendő javaslatukat. Lőrik Árpád nem találja olyan sürgősnek a csere azonnali letárgyalását. A javadalmi hivatal épületét kártyavárhoz hasonlítja és tudomása szerinl az egész épület nem ér többet egymilliárd koronánál. Indítványozza, hogy a város ajánljon megfelelőbb és központibb fekvésű épületet. Balogh Péter szerint az ipartestület épülete száznyolcvanezer pengőt ér, mig a javadalmí hivatalé csak százhúszezer pengőt. Az ipartestület épületét csak készpénzfizetés ellenében adja át a városnak. Bokor Adolf megállapítja, hogy a városnak a kisajátítási törvény értelmében joga van az ipartestület épületére. Az elhangzott felszólalásokból azt. állapítja meg, hogy a felszólalók rosszul fogják fel a kérdést, nem tudja elképzelni, hogy a város az ipartestületre rákénvszeritsen egy olyan épületet, amelyik annak nem kell. Ügy véli, hogy a tárgyalások folyamán jobb megoldást is találnak majd és indítványozza, hogy az elöljáróság bízza meg az elnökségei, hogy a várossal folytassa le a tárgyalásokat. Czeglédi Lajos szintén a javaslat ellen mondott hosszabb beszédet. Schatz István elfogadja az elnökség javaslatát.