Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-03 / 50. szám

1927 március !5. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Munkáslakások építéséi leéri a várostól a szociáldemokrata párt. Községpolitikai gyűlés a felsővárosi pártszervezetben. (A Délnmgyarorszáy munkatársától.) Szerdán este népes gyűlési tarlóit a szociáldemokrata párl felsővárosi szervezete a Szilágyiféle vendéglőben. Molnár János nyilolta meg a gyűlést, utána Lájer Dezső párttitkár foglalkozol! az általános politikai helyzettel. Elsősorban Vágiék mozgalmáról beszélt, ami rendkívül káros az összmunkásságra, mert nemcsak, hogy megbontja az egységet, hanem alkalmat ad a kormánynak, hogy a közszabadságokat továbbra is gúzsban tarlsa. Kemény szavakban bélyegezte meg Vágiék akcióját és bűnnek minősítette mozgalmukat, örömmel állapította azonban meg, hogy Szegednek ehhez a mozgalomhoz semmi köze. A községi politikáról beszélt ezután a párttitkár és rámutatott arra, hogy nem véletlen az, hogy a külvárosok rendezése ki van dobva a közvéleménybe és ahogy ki van dobva. Ennek okát a közeledő törvényhalósági választásokban látja. A társadalmi szervezetek ezért mentek ki a nép közé, mert a választásoknál a tömegekre van szükség. Tehát az erősen hangoztatott külvárosrendezés — választási agitáció! szolgál. — Van itt ennél - bár ez is sürgősen megoldásra váró probléma — nagyobb feladat is. Ez pedig a lakásprobléma megoldása. Háromezer penészes, nedves pincelakásban és odúban tízezer szegény ember sínylődik. Ne bérpalolákat építsen a város, hanem juttassa először lakáshoz ezeket a szegény páriákat, akik a tüdővésszel vannak eljegyezve. Éppen ezért a szociáldemokrata párt központi végrehaj lóbizoltsága memorandummal fordul a város halóságához, hogy Felsővároson, Rókuson, Móravárosban és Alsóvároson munkás bérlakásokat épilsen a város halósága, még pedig a sajál leikein. A szociáldemokrata párt ezt a memorandumát a közeli napokban küldöttség utján nyújtja ál dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek. A memorandumban azt is kifejtik, hogy 1928-ban, a lakások felszabadulásakor feltétlenül számítani lehet arra, hogy a bérek erősen felszöknek és a munkások ezreinek nem lesz miből megfizetni ezeket a magas házbéreket. Ezért a városnak már most kötelessége gondoskodni nyomorgó lakóiról. Minden más kérdésnél sürgősebb ennek a nagy problémának a megoldása és ezért kell a felsővárosi pártszervezetnek is a legerősebb agitáció útjára lépni. A gyűlés Molnár János záró szavaival ért véget. M l&elvárosi Sank Hitelezői testületileg vonulnak fel a csödkérelem csütörtöki tárgyalására. Izgatott gyűlést tartottak a hitelezők. — „Ha csöd lesz, nem kapunk semmit." (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy a törvényszék a Belvárosi Bank csődügyében legutóbb ugy döntölt, hogy a budapesti Vörös-féle árverésig, amelyből a banknak mintegy kétmilliárdos követelése volt, március 3-ig vár az érdemi tárgyalással. A bank hitelezői, hogy a tárgyaláson tanúsítandó magatartásukat megbeszéljék, szerdán este öt órakor a Hági különtermében értekezletet tartottak. A rendkívül heves lefolyású értekezleten a csődlárgyalás eshetőségeit dr. Meszlényi Artúr táblabíró ismertette. Elmoqdolta, hogy a budapesti központi járásbíróság hétfőn elárvereztette a Vörös-féle házat — mint tegnap jelentettük —, amelyre a bank kétmilliárdos követelése be volt táblázva. A hitelezők tehát nyugodtak lehetnek, hogy a 10 százalékos kvóta erejéig megkapják követeléseiket. Ha a bíróság azonban csütörtökön elrendelné a csődöt, vége lehet minden reménynek. A csődeljárás költségei ugyanis az utolsó fillért is felemésztik. | — A bölcs biróság belátja — mondotta Meszlényi táblabíró —, hogy 800 kisegzísztencia vagyona forog kockán és ezért meg fogja adni a halasztási. Ezért tehát holnap ne kérjenek csődöt. Dr. Lévay is beleegyezett a halasztásba, csupán néhány türelmetlen van még mindig a csőd mellett. — Csődöt akarunk! — kiállja ekkor néhány türelmetlenkedő. — A pénzünket követeljük, nem csődöt — replikázott vissza az ellentábor. — Szécsényi is csak 10 milliót adott a hitelezőknek, noha a két választáson százmilliókat költölt... — Börtönt akarunk és csődöt! — viharzott fel egy-egy éles közbeszólás. A türelmetlenkedő közbeszólókat Meszlényi táblabíró nagy igyekezettel próbálta lecsillitani. Felvilágosító és meggyőző szavai azt eredményezték, hogy csütörtökön déUlőtlmind a két párt testületileg felvonul a törvényszékre és a tárgyaláson próbálják meg véleményüket érvényre juttatni. W Halló, halló, 111 szegedi kisérleli adóállomás 555 méleres hullámhosszon 1" Szerdán délulán volt a szegedi adóállomás premierje. (A Délmagyarország munkatársától.) Ila két szegedi rádióamatőr találkozik egymással az uccán, a konvencionális köszönési módok helyett ezzel üdvözli egymást: »Mi van az adóval?« Félreértések kikerülése céljából jegyezzük meg mindjárt, hogy az »adó« szó a rádiósok tolvajnyelvén nem egy végrehajtóval kombinált és késedelmi kamatokkal súlyosbított .pénzügyminiszteri szimfóniát jelent, hanem jelenti minden szegedi rádiós álmaínak, vágyainak a beteljesülését: a szegedi rádióleadóállomást. Szerda délutánra, a háromórai budapesti adás utáni időre tűzték ki az »első próbaelőadást. A tavaszi napsütés ezer és ezer embert csalogatott az uccákra, de a sok ember között nem volt látható egy rádiós sem. Valamennyi ott gubbasztott a gépe mellett és türelmetlenül leste a budapesti adást, vagyis pontosabban annak a végét, amikor hirtelen felharsant egy erős hang: Halló, halló, itt szegedi kísérleti adóállomás, 555 méter hullámhosszon! Mig a rádiósok százai izgatottan ültek gépeik mellett, addig a szegedi rádiósok vezérkara a Stúdióvá előléptetett ipartestületi kisteremben gyűlt össze és áhítattal nézte a mikrofont, amely a terem egyik sarkában egy háromlábú állványon lógott. A másik szobában a pesti adás végét íesték és amikor felhangzott a pesti adóállomás ismert búcsúszava: a viszonthallásra, a gépmester csavart egyet egy kapcsolón, két kis motor halkzümmögéssel megindult, az adókészülék lámpája kigyuladt, a mikrofon elé pedig odalépett Klein Ottó egyetemi műszerész egy papírlappal a kezében és bekonferálta Babnigg Béla rádióelőadását. Klein Ottó hires arról, hogy az idegei nem is vasból, hanem a legjobb minőségű acélból vannak és egy százkaru, tízezer volttal megterhelt kapcsolótáblán oly nyugodtan kapcsol, mintha zongorán játszana. Ugy látszik azonban, hogy a rádióhullámok az ő idegeit is rezgésbe hozták, mert a papírlap ugyancsak táncolt a kezében és szemmel láthatólag meg- J könnyebbült, amikor Babnigg tanárnak adta át helyét. Az ő előadása után ismét Klein lépeti a mikrofonhoz és kérte, hogy az első próbaelőadásra vonatkozó észrevételeket szóban, vagy írásban, esetleg telefonon közöljék 1 a kiállítás rendezőségével. I A felszólításnak meg is lel! a foganatja, i Rövid fél óra alatt közel negyven amatőr jelentkezelt és számolt be tapasztalatairól. A legnagyobb örömet azonban a sándorfalvi jelentés okozta, amely telefonon érkezeit és ugy szólt, hogy Sándorfalván is kifogástalanul hallották a néhány wattos szegedi adót. De az első szegedi adás nemcsak az amalőrök berkeiben támasztott riadalmat, hanem mozgósította a titkos drámaírók, költők, színészek, művészek, előadók, csodagyerekek és csodapókok hatalmas hadseregét is. Ha a rádiókiállilás négy hónapig tartana és nem négy napig, reggeltől eslig biztosítva volna az adóállomás műsora. így azonban csak azok kerülnek a mikrofon elé, akiknek a neve garancia arra, hogy produkciójuk nemcsak nekik, hanem a hallgatóknak is örömet szereznek. így is sokan kimaradtak, akik felajánlottak egy számot és számot tarthattak volna arra. hogy a mikrofon elé kerüljenek. Az előadásra alkalmas műsorszámok hatalmas tömege már önmagában véve is igazolja a szegedi amatőrök régóta hangoztatott kívánságát. hogy Szegeden állandó adóállomás lejön. Próbapör a város ellen, a háborús évek beszarnilása miaíl. Tömeges pörök a közigazgatási biróság előtt ? (A Dél magyar ország munkatársától) A szegcdi városházán néha a legridegebb ó-konzervativ módszereket alkalmazzák egyik-másik kérdés elintézésénél, vagy — jobbanmondva — elintézésének halogatása érdekében. Ha valami nem tetszik a város érdemes hatóságának, számtalan okot és alkalmat talál arra, hogy elintézése elől kitérjen. Nem vesz tudomást a félreérthetetlen rendelkezésekről, süketté válik a legsúlyosabb érvek előtt is, csak hogy ne kelljen a kérdés alapos ismerete nélkül kimondott határozatokat saját hatáskörében megváltoztatnia. Sokszor azzal sem törődik, hogy ez az ó-konzervaüv eljárás milyen súlyos károkat okozhat egyeseknek, akiktörvényben biztosított jogaikat kívánják érvényesíteni. Évek óta a tanács előli hever például azoknak a városi alkalmazottaknak a kérelme, akik a háború, illetve leszerelésük után léptek a város szolgálatába és akik különböző törvényekre és rendeletekre való hivatkozással a háborúban eltöltött éveiknek a szolgálati idejükbe való beszámítását kérlék. A tanács a kérelmet, valahányszor eléje került, mindig elutasította és elutasító határozalát következetesen az lí)16-ban megalkotott nyugdijszabályrendelettel indokolta meg. A város nvugdijszabályrendelete értelmében ugyanis csak az a városi alkalmazott kérheti hadiéveinek a beszámítását, aki már a háború előtt is a város szolgálatában állott. Hiába hivatkoztak a kérelmezők arra az 1921-ben alkotott törvényre, .amely kimondotta, hogy az általános hadkötelezettség alapján teljesített tényleges katonai szolgálat a későbbi szolgálati időhöz hozzászámítandó, hiába hivatkoztak arra a kormányrendeletre, amely arra kötelezte volna a várost, hogy az 1916-os nyugdíjszabályrendeletét, mint a későbbi törvénnyel ellenkező szelleműt, módosítsa, a tanács nem fogadta el ezeket a törvényekkel és rendeletekkel alátámasztott argumentumokat. Végre is az érdekelt városi alkalmazottak megunták a hiábavalónak bizonyult kérvényezési, elhatározták, hogy a közigazgatási bírósághoz fordulnak panaszukkal. Nagy Vince nyugalmazott városi írnok panaszolta meg először a tanács elutasító határozatát a közigazgatási, bírósághoz, amely most hozta meg ebben a régen húzódó ügyben jogerős döntését. A közigazgatási biróság Ítéletében kötelezte a várost, hogy Nagy Vince nyugalomba vonult városi irnok szolgálati idejébe számítsa be a háborúban eltöltött esztendőket is és ennek alapján a nyugdijkülönbözetet visszamenőleg utalja ki Nagy Vincének, aki pedig csak a háborúból való visszaérkezése után lépett a város szolgálatába. A közigazgatási biróság ítéletét azzal indokolta meg, hogy a vá-