Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-20 / 67. szám

1927 március 20. DÉLMAG Y ARORSZ ÁG 193 A földmivelésügyi miniszíer magára vállalja a Stefániái rakpart kijavítási költségeinek a felét. Áprilisban megkezdik a rakpart javítását (A Délmagyarország munkatársától.) Végre, , évekig tartó huza-vona után nyugvópontra jut a stefóniai rakpartcsuszamlás ügye, amely majdnem nyilt ellenségeskedést okozott a vá­ros hatósága és a kormány, illetve a föld­mivelésügyi minisztérium között. Az előzmé­nyeket mindenki ismeri. Tízegynéhány esz­tendő előtt csúszott meg a Tisza rakpartjának az állami kereskedelmi iskola előtti része, ugy hogy a fal is megrepedt. A vízügyi szak­értők tanácsára a fal mögött mély lyukat ás­lak, hogy az egyoldalú nyomás ne dönthesse la a falat. Ez a lyuk azóta is ott éktelenkedik a Stefánián, teljesen belepte a gaz és áradá­sok idején annyira megtelik vizzel, hogy a város kénytelen keskeny nyúlgátakkal köriil­bástyáztatni, nehogy a Tisza átszivárgó vize elöntsc a Stefániát. Sokáig folyt a vita, hogy kinek a feladata a rakpart helyreállittatása. A város hatósá­gának sokáig az volt az álláspontja, hogy a rakpart helyreállítása állami feladat. Ennek az álláspontnak az egészen speciális indoko­lása az volt, hogy az 1879. évi árviz után a rakpartot az állam építtette ajándékba a vá­rosnak, tehát a fentartás kötelezettsége is az államé. Ezzel szemben a kormány nem mu­, (átkozott hajlandónak a feladat vállalására. A földmivelésügyi miniszterek számtalanszor kifejtették leirataikban, hogy a városra hárul itt a tennivaló, mert az állam eleget tett kö­telességének akkor, amikor a rakpartot in­gyen odaajándékozta a városnak. így aztán hosszú évekig kíjavittatlanul ékte­lenítette a várost a rakpart. Végre nem ré­gen a város hatásága elhatározta, hogy meg­csináltatja a város költségén a rakpartot, ha lehet, állami hozzájárulást kér hozzá. A föld­mivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztés hivatkozott azokra a súlyos áldozatokra, ame­lyeket a város magára vállalt az egyetem épí­tésénél és azt kérte, hogy a két és félmilliárd koronára becsült munka költségének legalább öl,ven százalékát vállalja el az állam. Most érkezett meg a miniszter válasza, amelyből meglepetéssel értesült a tanács, hogy kérése meghallgatásra talált; a földmivelés­iiggi miniszter cli>állalja a rakpart javítási költségek felét. így már semmi akadálya nincs annak, hogy a város régi szépséghibáját eltüntessék és értesülésünk szerint a munkálatokat már áp­rilisban meg is kezdik. Világgazdasági kérdések a Népszövetség előtt. Fenyő Miksa előadása a kereskedelmi és iparkamarában. (A Délmagyarország munkatársától.) A Népszövetség közgazdasági és pénzügyi szak­osztálya ez év május 4 re Cenfbe világgaz­dasági konferenciát hivott egybe azoknak a kérdéseknek tanulmányozására és előkészíté­sére, melyek a legközelebbi jöv6 folyamán az egyes nemzetek közötti viszonylatokban megoldandók lesznek. E konferencia elé az érdekeltek részben nagy várakozással, rész­ben pedig szkepsissel tekintenek. Bárminő jelentőséget tulajdonítsunk is ennek a kon­ferenciának, szükséges, hogy ezzel előre fog­lalkozzunk és a tárgyalásokkal szemben a magyar szempontokat lehetőség szerint ki­domborítsuk. A világ gazdasági helyzete a konferencia összehívásának elhatározása óta lényegesen javult, de még mindig maradt egész sor olyan probléma, amely megoldásra vár, de hogy ez a megoldás éppen a konferencia utján fog bekövetkezni, abban az előadó kételkedik. A Népek Szövetsége nagyon ériékes instrumen­tum, az evolúció Jelentős útját futotta be a — Dc a Betlehem tán még jobban szödi, mint a Tisza Pista szödte, — kottyan bele a szóba egy báránysüveges surbankó legény, aki olyan, mintha a Sven Hédin tibeti könyvéből lépett volna ki. Az ak-sakál feddőleg nézi végig a fiatalt. — Szödi ám, de csak azért szödhesse, mert a negyvennyócasok beleegyesültek. Azt mondták neki, hogy most adja ki a mérgit, mert aztán ük gyünnek. — Hát föl kerék, le kerék, — fejti ki történet filozófiáját Imre. Vöt mán negyvennyóc más­kor is, de elnyomták. — De most nem ugy lössz ám, — ingatja a fejét az orákulum. — Mert a magyar negyven­nyócasok összefognak a nimöt negyvennyóca­sokkal, oszt akkor a Poin cár elmöhet oda, ah un a part szakad. A harcsabajuszú elcsodálkozik. — Hát ott is vannak negyvennyócasok? — Negyvennyócasok mindönütt vannak bará­tom, csak türtőztetik magukat. Az Imre pesszimizmusa még egy próbát tesz. — Szűr vágja a fát, ködmön hordja rakásra, palást melegszik mellette. Mindég ez vót a tör­vény e világon, ez is lössz! A bátya föláll és a mutatóujját fölemelve azt mondja: — De csak addig, még valaki el nem kiáltja magát, hogy abszurdum az óvilágnakl Erre a misztikus prófétálásra mindenki elhall­gat. Tisztelet szállja meg a sziveket, mert ez olyan borzasztó okos mondás, hogy itt igazán nem le­het több szava senkinek. wllsoni tizennégy pont felvizezett alaptőkéjé­vel — amelyhez hasonlóan felvizezett alap­tőke még nem igen akadt a földön. Tudjuk, hogy eleinte a Népszövetség nem volt egyéb, mint győző államok zsákmánybiztositő szövet­kezete, amely a békeszerződések, a jóvátétel, lefegyverzés teljes végrehajtására ügyelt és ma mégis tagadhatatlanul a nemzetek összebékQlésének (áramává leli. A győzők zsákmányukról levették az egyik kezüket. Mint egy olasz újságíró szellemesen mondta : a világ nemzetei megüzenték egy­másnak a békét. Arról a szervről, amely eze­ket az eredményeket el tudta érni, csak el­ismeréssel lehet nyilatkozni, bár bizonyos, hogy voltak egyes kérdések, amelyekben nem tudott feladata magaslatára emelkedni, ami­nek előadó több példáját emliti, többek kö­zött a bennünket annyira érdeklő kisebbségi kérdést, amelyben a Népszövetség nem tudott egyetlen lépéssel sem előbbre jutni. Az Ipari termelésnek az az egysége, amely a világháború előtt megvolt, most meg van bontva. Amikor ma világgazdasági konferen­ciára ülnek össze, a tulajdonképeni cél nem ennek az egységnek visszaállítása, ámbár min­denki arról beszél, hanem az egyik állam részéről, hogyan lehetne azl a terméstöbble­tei, amelyet a háború óta meg tudott szerezni, biztosítani, a másik állam részéről, hogyan lehelne azt visszaszerezni, amivel most keve­sebbet tud termelni, mint a háború előtt. Mert tagadhatatlan, hogy a világ termelésében nagy elto­lódások következtek be. Lesznek a delegátusok között olyanok, akik őszintén keresni fogják az arra vezető esz­közöket, hogyan lehetne ezt az eltolódást megszűntetni, azl az egységei, amely a há­ború előtt volt, visszaállítani, amin! a béke­szerződések végrehajtása körül is ma már barátságosabb szellem lengi át a kedélyeket. De bizonyos, hogy ezt a célt konferencia révén el­érni nem lehet. Példa gyanánt rámutat arra, hogy azt, ami Amerikában a háború alatt és után történi, az indusztrializálásnak azt az esszorjál sem­miféle határozattal megváltoztatni nem lehet. Nemcsak a sokfelé, majdnem mindenfelé be­állott erősebb iparosítási folyamatot kellene más irányba terelni, hanem meg kellene ol­dani olyan súlyos problémákat is, mint a kinai kérdés. Egy hétszázötvenmillióból álló nemzel keresi munkaerejének önálló érvénye­süléséi, erejének magasabb rangú munka szolgálalába való állítását. Indiában is meg­mozdultak a tömegek, ott is bekövetkezett a nemzeli renaissance, amely bizonyos fokú és irányú iparosításban is kifejezésre jut. Tisz­tában kell vele lennük, hogy ezek a konferen­cia részivevőinek mind fontosabb kérdések, mint Magyarország ipari és kereskedelmi politikája, vagy a szomszéd államok gazda­sági törekvései A kereskedelmi szabadság, a vámtarifák és a kereskedelmi szerződések ügyében a konferen­ciától lényeges változásokat nem várhatunk. Az valószínű, hogy a konferencia alaptónusa inkább szabadkereskedelmi, mint védővómos lesz. A szabadkereskedelmi kulörl az őszinte­ség hiánya is valós7Ínüvé leszi. A nemzetek, amelyek nemcsak vámokkal védik a hazai ter­melést, mini például Olaszország, hanem fascista parancsokkal is irányítják a fogyasz­tási, valahányszor szabadkereskedelmi fel­hívásról van szó, mindig az első helyen jelent­keznek. Többnyíre olyan országok delegátusai ülnek össze ott, amelyek védővámosok, mégis a lojalitás elvénél fogva kötve vannak saját államuk politikójához. A védővámos politika szempontjából tehát a konferencia határozatai a szabadkereskedelmi szellem dacára veszé­lyesek nem lesznek. A vámok mellett külön jelentőséggel bír, hogy sok országban behozatali tilalmak van­nak érvényben, például az állalvámok melleit az állategészségügyi szabályok teszik lehetet­lenné az állatok beviteléi. De az egyes álla­mokai nem a vám abszolút magassága ér­dekli, hanem az, hogy mennyiben érvényesül a vámvédelem a gyakorlatban. Nálunk Ma­gyarországon, az agrárállamban hiába vannak magas gabona- vagy lisztvámok, azok a mi termelésünk és fogyasztásunk szempontjából alig jutnak érvényre. De más államoknál sem az egyes vámtételek magassága érdekel ben­nünket. Malomiparos állam vagyunk, minkéi az érdekel, hogyan aránylik a buza és a kész őrlemények vámja egymáshoz azokban az or­szágokban, amelyekbe terményeinket be akar­juk vinni. A konferencia eredményes munkájának az az előföltétele, hogy szabályozódjék a vándorlás kér­dése. Ha gazdasági egység teremtődik, tartanunk kell a jussunkat a legnagyobb hajóparkkal bíró államokkal szemben, hogy azok a mun­kások, akik az ipari termelés esetleges csök­kentése folytán nálunk fölöslegesekké vál­nak, szabadon vándorolhassanak olyan orszá­gokba, ahol munkát és keresetei találnak. De ennek biztosítása tisztára teória marad, ha a bevándorolt munkásokra nem terjed ki ugyan­az a szociális gondoskodás, mini a belföl­diekre. A rendkívül elmésen felépített előadás végén az egybegyűlt közönség zajosan meg­tapsolta a kiváló előadót, aki az egész kérdés komplexumát felölelő nagy tudásával világi­tolta meg a világgazdasági konferencia jelen­tőségét és várható eredményeit. Tavaszi 814 m odell­kabáfok megérkeztek és dus választékban jutá­nyos áron kaphatók. Selyemáruház BRAUN MIHÁLY KáS^fjí CT tanutmányuíainról hazatérve, ta­•"-»•^^^OJ-K. niiok női k«l»Dform«zá8t, ké­szitést, iparművészei UalapkreúcióUat. Je'entkezés 10-7 óráig 778 LUSTIG ICA Dugonics tér 11, feli. em. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents