Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-02 / 49. szám

1927 március !5. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Jelentős fordulat asz összeomlott Belvárosi Bankügyében Elárverezték a budapesti Vörös-féle ípázat. (A Délmagyarország munkatársától) Körülbelül két évvel ezelőtt omlott össze — mint még emiékeze'es — a konjunktúrák idején alakitott Belvárosi Bank. A banknak hatalmas kinlevőségei voltak, fizetési kötelezettségeit pedig nem tudta teljesíteni. A bank — mint ismeretes — bejelentette fizetésképtelenségét és kényszeregyezséget kért hitelezőitől. Számos izgalmas tárgyalás után a hitelezők túlnyomó nagyrésze elfogadta a felajánlott negyvenszázalékos kényszeregyezséget, amely jogerőre is emelkedett, bár többen jogorvoslattal támadták meg a bíróság határozatát. A biróság arra kötelezte a bank igazgatóságát, hogy egy év alatt elégítse ki negyven százalékig a hitelezőket. A hitelezők közül azonban — mint emlékezetes — néhányan csődöt kértek a bank ellen. A Belvárosi Bank összeomlásának egyik főoka az volt, hogy a bank iulnagy összegeket helyezett ki olyan helyekre, ahonnan nem kaphatta azokat időre vissza. így a budapesti Vörös István Kereskedelmi és Gazdasági Készvénytársaságnak kétmilliárdot hitelezett és a kölcsönt a részvénytársaság budapesti házára kebeleztette be első helyen. A Kereskedelmi és Gazdasági Részvénytársaság budapesti Párisi-ucca 4. számú bérházát, amelyre a Belvárosi Bank körülbelül kétmilliárd koronás követelése is be volt kebelezve, a budapesti központi járásbiróság hétfőn árvereztette el. Az árverés iránt igen nagy volt az érdeklődés. A ház 3.150,000.000 koronáért kelt el és a vevő ötszázmillió korona bánatpénzt helyezeti óvadék cimén letétbe és kötelezte magát, hogy a hátralékot hatvan nap alatt három egyenlő részletben fizeti le az árverés jogerőre való emelkedése után. A törvényszék a Belvárosi Bank csődügyében legutóbb ugy döntött, hogy a hétfői árverésre való tekintettel március harmadikára halasztotta el a tárgyalást. Éppen ezért a bank hitelezői szerdán délután öt órakor a Hági külön termében gyűlést tartanak, hogy megbeszéljék azokat a lépésekel, amelyekel érdekeik megvédése céljából tenniök kell. Az üdvözlések féltizenkeüőkor kezdődtek. Először a szegedi katolikus papság élén dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök üdvözölte a hetvenéves prelátust. Üdvözlő beszédében kiemelte Várhelyi József papi erényeit, különösen szívjóságát, kötelességtudását és áldozatkészségét állította követendő példaképül a fiatalabb papok elé. A prelátus meghatottan válaszolt a megyéspüspök üdvözlésére. Kijelentette, hogy más vágya nincs, mint hogy ezentúl is Isten dicsőségére, egyháza és hazája javára és főpásztora megelégedésére folytathassa működését. A papság után a város hatóságának üdvözlő küldöttségét vezette a főispán és a polgármester. Ezzel a küldöttséggel jelent meg Várhelyi előtt Teleki Pál gróf is, valamint a város tanácsának és törvényhatósági bizottságának tagjai. A polgármester üdvözlő beszédében elmondotta, hogy Várhelyi József főtörekvése mindig az volt, hogy áthidalja azokat az ellentéteket, amelyek a város társadalmában keletkeztek. Mindig a béke és a szeretet jegyében munkálkodott. A főispán, mint a kormányzat szegedi exponense üdvözölte Várhelyit, kijelentve, hogy a prelátus egész életében csak adott, de nem kért soha semmit az államtól. Felmentettek tizenhárom nazarénust, akiket okirathamisitással vádoltak meg kitérésük után. II szegvári plébános vitája nazarénussá lett híveivel. (A Délmagyarország munkatársától) Sizegvár községben a mult év nyarán arról tettek feljelentést,, hogy nagy számban térlek ki a római katolikus hivők. A törvények szerint a kitérni óhajtóknak két alkalommal kell bejelenteni plébánosuknál szándékukat. így törlént azulán, hogy Hurtovics Irén, Kamasz Mátyás és még 11 szegvári lakos több alkalommal is jelentkezelt dr. Ver Ion Lajos szegvári plébánosnál és annak rendje és módja szerint bejelentették, hogy az egyházból kilépnek és a nazarénusok h o z csatlakoznak. A plébános huzta-halasztotta a bejelenlés elintézését, amire a kilérők tanuk által aláirt bizonyítván y t készítettek arról, hogy a plébánosnál két alkalommal is megjelentek, de az kérelmüket nem teljesilette. A tanuk által aláirt bizonyítványt ezután bemutatták a mindszenti főszolgabiróságon, amikoris a megkérdezett plébános kijelentette, hogy a bizonyítvány hamis, mert az abban foglalt állitások nem felelnek meg a valóságnak. A plébános bejelentése után a kilérők ellen k ö zok irat hamisítás cimén indult meg az eljárás. A szegedi törvényszék fi ö m ö r y-tanácsa kedden délelőtt vonta felelősségre a vádlottakat, akik kijelentették, hogy nem a törvény által előirt két izben, hanem négyszer jelentkeztek a plébáno snál, aki a hozzá fordulókat »csordának nevezte és kérésüket nem teljesiteLte. A kihallgatott dr. Verton Lajos plébános elmondotta hogy 1925. május havában hívei közül többen megjelentek nála és elbocsájtó levelet ké;:tek. ö nem tagadta meg kérésüket, csak azt mondotta, hogy az idő már későre jár és jőjjenei máskor. A hivők erre kritizálták a katolikus vallás dogmáit és eltávoztak azzal, hogy legközelebb ismét eljönnek. Elnök: Az kétségtelen, hogy a lelkipásztor nem örül, ha hivei kitérnek, főtisztelendő ur talán e miatt került ingerült állapotba? Tanú: Ezért én nem haragudtam, meri mindenkinek tiszteletben tartom a meggyőződését. Indulatos pedig nem voltam. — A vádlottak azt mondták, hogy tisztelendő ur minden jelentkezés alkalmával elutasította őket, noha a hivők követelték elbocsájtásukat? — A törvény engem nem kötelez az «1 bocsájtó levél kiadására. — A főtisztelendő ur használta azt a szót, hogy msord a?« — Nem! Csak haragudtam, hogy oly nagy tömegben jöttek a plébániára. — A hivők tulajdonképen miért akarlak ki,lérni! — Az okát nem akarták megmondani. — A főtisztelendő ur miért rendezett hitvitákat a kitérni óhajtókkal? — Én nem vitáztam velük. A vád- és védbeszédek elhangzása után a törvényszék mind a 13 vádlottat felmente 11 e a vád és annak következményei alól. A törvényszék indokolásában megállapította, hogy a vádlottak a törvény értelmében szab á 1 yszerűen jelentették be kilépésüket az egyházból. A törvény ugyanis nem irja elő, hogy a kitérni óhajtók a nap milyen órájában jelentkezzenek a lelkipásztornál. Hogy a hivők a plébániai hivatalos óra után jelentkeztek, az a törvény értelmezése szerint szabályszerűnek tekinthető. E tényekből megállapítható, hogy a tanuk által kiállítóit »bizonyítvány« állításai, amelyek azt mondják, hogy a plébános nem akarta kiadni az elbocsájtó levelet, megcáfolást nem nyert. A felmentő Ítélet ellen a vád felebbezést jelentett be a táblához. /1 város egész társadalma ünnepelte a Hetvenéves Várhelyi prelátust. Küldöttségein, üdvözlések, virágok. tifikált, majd Te Deumot mondott az egész szegedi papság asszisztálása mellett. Az ünnepélyes szentmisén ot volt dr. Aigner Károly főispán, a városi tanács élén dr. Somogyi Szilveszter polgármester, gróf Teleki Pál, aki hétfőn éjjel érkezett Szegedre azért, hogy Várhelyit üdvözölje, a helyőrség tisztikara, az állami és a városi hivatalok vezetői, valamint a zászlók alatt kivonult egyesületek. Az egyházi ének- és zenekar Csornák Elemér karnagy vezetésével Reinberger C-dur miséjét adta elő Kőnig Péter orgonakiséretével. A Te Deum után a prelátus teljes asszisztenciával a Templom-téren és a Somogy iuccán végig haladva vonult be a plébániára, több, mint háromezer lelkesen éljenző iskolásgyerek sorfala között. (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged város társadalma impozáns keretek között ünnepelte meg Várhelyi József pápai prelátus születésének hetvenedik évfordulóját és az ünneplés fényét még emelte az a kitüntetés is, amelyet Szeged város közszeretetben álló főpapja kapott a társadalmi béke helyreállítása érdekében kifejtett eredményes munkássága elismeréseképen. Az ünneplés tulajdonképen már hétfőn megkezdődött, amikor a város társadalmának minden rétegéből felkeresték üdvözlésükkel a jubiláns prelátust és este, amint arról részletesen beszámoltunk, az egyesült szegedi dalárdák lampionos szerenádot adtítk tiszteletére. A hivatalos ünneplés kedden folyt le és a fogadalmi templomban kezdődött reggel tiz órakor, amikor a hetvenéves főpap misét ponVárhelyi József válaszában kijelentette, hogy ami eredményt eléri, azt a városi hatóság megértő támogatásának köszönheti. Ezt a támogatást kéri a jövőre is. A helyőrség tisztikarának küldöttsége következett ezután. A tisztikar üdvözletét Maasburg Kornél báró ezredes tolmácsolta. A rendőrtisztek küldöttségét dr. Zankó Árpád és dr. liuócz Béla rendőrfőtanácsosok vezették, a szegedi katolikus egyházközségek küldöttségét dr. Muntyán István táblai tanácselnök, a Katolikus Körét dr. Tóth Imre, a főigazgatóság és a szegedi középiskolák tanári testületének küldöttségéi dr. Lippay György tankerületi főigazgató, a tanfelügyelőség és a polgári, valamínl az elemi iskolák tantestületének küldöttségét Gombkötő Antal tanfelügyelő vezette, az egyetem üdvözletét Menyhárt, Erdélyi és Schmidt professzorok tolmácsolták, a vasuli üzletigazgatóságét tíeher János üzletigazgató, a pénzügyigazgatóságét Kolb Árpád pénzügyigazgató, a postáét Scháffer igazgató, a Katolikus Nővédő Egyesülelét Gárgyán Imréné, a MANSz-ét Sciiill Fülöpné, a szegedi urinők Mária kongregációjáét Karg ezredesné, a Szent József akcióét Muntyán Istvánné, a Pusztaszeri Árpád Egyesület, a Protestáns Nőegylel, a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége, az ujszegedi Szent Vince Egyesület, az Iparos Ifjak Közművelődési Egyesülete, a Mezőgazdák Szövetkezete, a Csongrád megyei Vitézi Szék, a Palánki Földmives Egyesület és még számos társadalmi egyesület vitte el üdvözletét a jubiláló prelátusnak. Az üdvözlések délután félkettőig tartottak, amikor a szegedi piarista rendház adott ebédel Várhelyi József tiszteletére. Az ebéden Kiss István igazgató mondott pohárköszöntőt a prelátusra, aki viszont a piaristákra emelte poharát. Várhelyi József az ország minden részéből rengeteg üdvözlő levelet és táviratot kapott, a szegediek pedig valósággal elhalmozták virággal. A virágcsokrok három szobát töltöttek meg, sőt még az ünnepi misén az oltárokat is ezekkel a virágokkal diszitették fel. Dr. Aigner Károlyné művészi kivitelű bronzfeszülettel lepte meg a prelálust. Sielök halálos szerencsétlensége Róma, március 1. Turin közelében a hógörgeteg 4 sielőt eltemetett. Egyikük ki tudta magái szabadítani, a másik háromnak azonban csak a holttestét sikerült kiásni a hó alól. Alkalmisvélel! 1 literes villamos főző . . 10 pengő 1 villamos vasaló 31/» kgr. 18 pengő Eredeti Siemens gyártmány, 2 évi szavatossággal. Fonyó Soma SSS^