Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 február 20. ^Szegedi Gassáasági Vasúi Asc első kapavágástól a megindulásig. (A Délmagyarország munkatársától.) Héttőn ünnepélyesen átadták a forgalomnak a kisvasutat, vagy ahogyan a hivatalos neve mondja, a Szegedi Gazdasági Vasutat (SzGV). Most, amikor már vigan szaladgálnak a vonatok a szegedi alsótanyák között, érdemes egy pillanatra visszagondolni azokra a harcokra, amelyek megelőzték ezt a hétfői ünnepélyt. A vasút terve harminc-negyven esztendő óta kisért a szegedi homokon. A rosz ulakj a nehéz közlekedési eszközök miatt messzebb volt Alsótanya szive az anyavárostól, mint Budapest. Eleinte nem volt szó gazdasági vasútról. Az alsótanyai népség arról álmodozott, hogy a vasút nemcsak Szegeddel köti össze, hanem belekapcsolja mindjárt a nagypártra osztotta a várost és Lázár György polgármester nein tudta áthidalni az egyre jobban kiélesedő ellentéteket. Aztán, mikor már sikerült volna az áthidalás, kitöri a világháború és a vasul tervével együtt megölt minden egyéb tervet is. A háború után a város hatósága igen sokáig nem gondolt a kisvasúira. A porlepte öreg terveket a vak véletlen rántotta elő 1921-ben a ¡/közigazgatási sülyesztöből. Anekdótának is beillik az eset. Tény az, hogy a kisvasút felépítésének közvetlen oka egy leleményes ujságiró volt, Markó Miklós. Egy szép napon levelel kap tőle a polgármester. A levél arról szól, hogy irója tud a szegedi kisvasuttervekről. II a a város gondol a tervek megvalósítására, kiváló alkalom kinálkoA Szegedi Gazdasági Vasat gőzmozdonya. világba is. Messze elágazó vasútvonal kiépítéséről álmodoztak az ákáclombos tanyaházak lakói. Ebben az irányban történtek meg az első lépések is. Ormódy Béla, a háború alatt elhunyt szőlőültető, aki kincstermő szőlőültetvényeket varázsolt a futóhomokra és dr. Gerle Imre álltak a mozgalom élére és meg is szerezték az engedélyt a szeged—halasi vonalszakasz kiépítésére. Állandóan dolgozlak, harcoltak a vasutért és gondoskodtak arról is, hogy a város közgyűlésének napirendjéről se kerüljön le a kérdés. Pontosan tizenhat évvel ezelőtt azután komoly fordulat történt. A város hatósága Szesztay Lászlóhoz, a már akkor is jónevü vasútépítő mérnökhöz fordult szakszerű felvilágosításért. Szesztay László hónapokat töltött a tanács meghívására Szegeden, gyűjtötte az adatokat, majd megfigyeléseit részletes jelentésbe foglalva előterjesztette a vasúti bizottság ülésén. Ez a jelentés, amely nyomtatásban is megjelent, alapja a mai kisvasúinak. Szesztay László arra a hatalmas szekérsorra alapította vasutlervét, amely különösen hetivásáros napokon ellepi az alsótanyai országutat és hordja be a terményeket és a népeket a városba, hogy délfelé azután visszainduljon ismét a tanyákra. Ebből következtetett arra, hogy Szegednek lulajdonképen olyan vasútra van szüksége, amely ezt a végeláthatatlan szekérsort leszi feleslegessé, speciális gazdasági vasútra. A célt abban látta, hogy a lanyavilág közelebb jusson a városhoz, de. ne kapcsolódjon be a nagyvasut forgalmába^ mert a nagyvasut elhódítaná Szeged piacáról a forgalmat. Ezért foglalt állást a keskenyvágányu vasút mellett. El is készítette a kisvasút költségvetését, a vámhivatalok statisztikája alapján hozzávetőlegesen kiszámította a vasút várhaló személy- és teherforgalmát. A szakszerű jelentés annyira megnyerte a többség tetszését, hogy Szeszlayt egy szép napon megbízták a vasullervek elkészítésével. A tervek el is készültek, 1912-ben a város már meg is szerezte a kormánytól a vasútépítési engedélyt és a vonalhoz szükséges területekre a kisajátítási jogot. Minden készen állt a munka megkezdésére, amikor uj viták keletkeztek, a nyomtávolság kérdése kél zik ahhoz. Egy miskolci bányavállalat, pontosan a Barczíka-Rudabánya kicseréli bánvavasutjának alépítményét és a kevéssé használt síneket olcsón eladja. A polgármester ennek a levélnek az alapján határozta el, hogy felépítteti a kisvasutat. Markó Miklós közvetítésével csakhamar megvásárolta a miskolci bányavasut alépítményének használható anyagát, mintegy busz kilométer hosszú sínpárt, 250.000 darab sinszeget, 5000 pár szögletes hevedert, 8000 darab vaslemezt és néhány jó állapotban lévő váltót ócskavasat és a vágóhid mellett külön raktárt építettek számára. A következő év azután meghozta a városnak az első Speyer-kölcsönt, amely megteremtette a kisvasút felépítésének lehetőségél. A többi már ugy ment, mint a karikacsapás. A tanát» ismét meghívta Szesztay Lászlót, aki elkészítette az uj költségvetést, a szükséghez képest átdolgozta az eredeti terveket, a város hatósága uj engedélyt és kisajátítási jogot szerzett, majd kiirták a versenypályázatot, amelyből »Zsigniondy Béla, Szentgály Antal, Czigler Arnold és Acsády Aladár társvállalkozók kerültek ki győztesen. 9.513,459.000 koronás ajáu latukkal. Az elmúlt esztendő tavaszán gőzerővel megindult a vasútépítés, de a vállalati összeg a tervek időközben történt módosítása, az előre nem látható munkálatok és a pusztámé rgesi pótvonal építése következtében tetemesen meg növekedett és — bár a végleszámolás még nem történt meg a hozzávetőleges becslés szerint eléri a lizenhárommiliárd koronát. A vállalat zökkenő nélkül, teljesen programszerűen fejezte be ezt a nagy munkát, amelyre meglehetősen súlyos gazdasági viszonyok között vállalkozott. Az eredeti programot megzavarta ugyan kissé az, hogy a vasút épités* közben határozta el a város közönsége a pusztamérgesi pólvonal kiépítését, de ez nem okozott fennakadást, csupán a munka befejezését késleltette. Ez volt az oka annak is, hogy a vasút nem készülhetett el karácsonyra, üzigler Arnold vállalkozásával bebizonyította, hogy a szegedi ipar mindent becsülettel és kifogástalanul meg tud oldani és versenyképes a főváros mindenesetre tőkegazdagabb vállalataival is. A vállalkozást már csak ezért is megilleti <J legnagyobb elismerés. Már javában folytak a vonalon a földmunkák, emelték a végeláthatatlan töltéseket, amikor a város hosszas alkudozások után megvásárolta a vasúthoz szükséges építési anyagokat és a felszereléseket. Először a kocsikat rendelte meg, a személyszállító kocsikai a Gép- és Vasút Felszerelési Gyár Rt.-nál, amely kikötötte, hogy a rendelést a Roessemann és Kühnemann - Epp és Fekete Egyesült Gépgyárak Rt.-gal megoszthassa. A megrendelt kocsikat már lc is szállították és a város a portékával a legteljesebb mértékben meg van elégedve.. A személykocsik darabja 155,300.000 koronába került, a fedett. fékes teherkocsiké 01,311.000. a fedett, féknélküli teherkocsiké 47,010.000, a nyitott lékes kocsik 43.548.000, a nyitott, féknélküli kocsik darabja pedig 31,680.000 koronába került. Ismeretes, hogy kezdetben az volt a terv. hogy az összes személy- és teherkocsikat szeA Szegedi Gazdasági Vasút személykocsija. összesen 1.050,2915.820 koronáért. A közvetítő ujságiró tél százalékot kapott a várostól közvetítési jutalék cimén. Ez a vásárlás volt az alapja a kisvasúinak. A polgármester ugy gondolkozott, hogy a megvásárolt anyag mindig serkenti majd a várost a kisvasul felépítésére. A síneket el lehet raktározni és lassankint hozzávásárolhatják mindazt, amire a vasútépítésénél szükség lesz. I.e is szállították hamarosan a rengeteg gedi iparosokkal készítetik, hogy az erősen pangó szegedi ipart fellendítsék. Erről azonban le kellett mondani, mert a szegedi ipar nincsen ilyen nagyszabású munkákra felkészülve. Mégis kísérletképpen rendelt a város Pálfy Dániel és Kecskeméti Antal szegedi vasgyárában is tíz nyitott teherkocsii dara. bonkint negyvennyolcmillió koronáért. Ez a liz kocsi most készül és tavasszal üzembe kerülhetnek már ezek is.