Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-06 / 29. szám

•ZEOED : Szerketzlöség : Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, KOlckOnkOnyvtár é$ Jegyiroda: Aradi «cca S. Telefon 30Ö. «• Nyomda: Löw Upól ucca 1B. Telefon lő—34. «««««« VASÁRNAP, 1927 FEBRUÁR 6 a © o III. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal s Uri ucca b. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 2S3. szám. ««««««« «lOflzelésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-öü, kUltdlddn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Az szegedi rombolói és siratól. A szegedi városi tanács tagjai, — mint a Délmtigyarország beszámolt róla —, haragos döbbenettel, elkeseredett izgalommal tárgyal­ták azokat a híreket, melyek a városi ház­tartások ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseiről számollak be. A vá­rosi tanács tagjai az autonómia sérelmét lát­ják a javaslatban s tervbevett intézkedései­vel szemben indokoltnak tartanák a legéle­sebb állásfoglalást is. A városi törvényhatóság önkormányzatát, a városi polgárság autonómiáját siratja — teljes joggal — a városi tanács. Ha a törvény­javaslatból törvény lesz, pedig lesz belőle tör­vény, akkor a magyar törvényhatóságok ön­kormányzati joga elérkezelt a sir szélére. És mégis, kicsit fonáknak, groteszknek tart­juk a városi tanács könnyeit, melyeket az önkormányzat készülő koporsója fölé potyog­tat. Az önkormányzatnak inegtestesitője a törvényhatósági közgyűlés, a városi tanács csak végrehajtó szerve a közgyűlésnek s ren­delkezési jogot csak átruházott jogkörben gya­korolhat. Az autonómiának azonban a köz­gyűlés a szerve s az autonómiát gyakorló közgyűlés jogkörét kisajátító, az önkormány­zati jogot elsorvasztó városi tanács kel most hirtelen — a kormánnyal szemben az autonó­mia védelmére. Ha a városi tanácsnak olyan szivbéli ügye az autonómia, miért nem védel­mezte meg, miért nem bástyázta körül, a tör­vény végrehajtásával miért nem oltalmazta meg a törvényhatóság önkormányzati jogát s miért csak akkor jajdul fel az auto­nómia védelmére hivatkozva, mikor a készülő törvény a városi tanácsok és városi üzemek gazdálkodásának ellen­őrzését akarja lehetővé tenni a fel­ügyeleti hatáság számára is? Ne sirassa a városi tanács az autonómiát," hiszen a polgárság önkormányzati jogát a városi tanács tette tehetetlenné. Törvény parancsa, rendeletek intézkedései, közigazgatási bíróság döntései s belügyminisz­terek hiteles törvénymagyarázatai ellenére a városi tanács mégis megtagadta a törvény, végrehajtásai, amikor az a törvényhatósági bizottság felfrissítését kövelelte meg. Ha a városi tanács őszinte féltője és védelmezője az autonómiának, akkor a törvény parancsá­nak engedetlen megtagadásával nem gyöngí­tette volna az önkormányzat szervének, a közgyűlésnek erejét, méltóságát és tekintélyéi. A közgyűléssel szemben, tehát az önkormány­zat megtestesítőjével szemben a városi tanács elment a törvények végrehajtásának megtaga­dásáig, tűrte az önkormányzat szervének megcsonkulását, előidézte életképtelenségét, csupán azért, hogy a megrokkant ellenőrzés és elerötle­nedett irányitás árnyékában kitelje­sedhessen a polgármesteri mussoli­nizmus és tanácsi omnipotencia. A kormányhatalomtól ne féltse a városi ta­nács az autonómia morzsáit, amikor ő maga (tus lakomákon fogyasztotta az önkormány­zat erejét, pecsenyéjét és édességét. A váro­sok tanácsai — s a mi tanácsunktól ne ta­gadjuk meg az elsőséget — az utóbbi évek gyeplőtlen gazdálkodásával nem védték meg a központi hatalom állandó törekvéseivel szemben a törvényhatóságok önkormányza­lát, de indokot, érveket, jogszerű alapot nyúj­tottak az autonómiák megrendszabályozására. Amikor a pénzügyminiszter az önkormány­zatokról szóló törvény javaslatol beterjesz­tette, hivatkozol! arra is, hogy van város, ahol a legszükségesebb beruházások helyett köl­csönpénzből — strandfürdőt akarnak létesí­teni. .4 szegedi strandfürdő terve igy előkelő helyre került: a törvényhatósági autonómiát korlátozó törvényjavaslat miniszteri indoko­lásába. Szegedet, Szeged város gazdálkodását a szégyenpadra ültette le az ország nyilvánossága előtt a pénzügyminiszter. S ott vannak a városi üzemek, melyeknek vezetése a legkiválóbb eszköz a polgárság önkormányzatának szisztematikus elsorvasztására. A városi üzemek gazdálkodá­sa ki van vonva a törvényhatósági közgyűlés ellenőrzése alól. A költségvetésben csak azok­nak az üzemeknek számadásai szerepelnek, melyeket a városi tanács a nyilvánosság elé lerjesztendőknek tart. S igy az a helyzet állt elő, hogy amig jelentéktelen szövetkezetek és részvénytársaságok nyilvános szám­adásra kötelezettek, kénytelenek éven­kint üzleieredményüket a nyilvánosság elé tárni, addig a városi üzemek, me­lyeknek pedig mind a százharmincezer városi lakos részvényese, vagy üzlet­részese, a nyilvános ellenőrzés s a törvényhatóság önkormányzati szerve elöl elvonják üzletmenetüket s gazdál­kodásuk, a városi vagyonnal való gazdálkodásuk módjának és ered­ményességének ellenőrzését. A megcsonkult közgyűlés megcsonkult jog­körébe már csak az tartozik, amit az üzem­igazgatóság titokzatos testülele, ez a szabad királyi városi szabadkőművesség, meghagy a közgyűlésnek, vagy, aminek már alig van jelentősége a városi háztartás szem­pontjából. Amig azelőtt szenvedélyes viták folytak abban a kérdésben, hogy az alsóköz­ponti bikalstálló tetejét újra kell-e zsinde­lyezni, ki kellene cserélni a felsővárosi szé­rűskert gémes kútjának ágfáját, vagy uj csó­nakot kell-e beszerezni a tápéi komp mellé, ma meg se kérdezik a városi közgyűlést, ami­kor sok százmillióért vásárolnak színházi disz­letet, autóbuszt, vagy milliárdos megrendelése­ket tesznek s milliárdokat követelő üzemeket — példa rá a színház — községesitenek. Ez a gazdálkodás, a vagyonkezelésnek ez a rend­szere sokkal kíméletlenebb támadás az ön- i kormányzat elve ellen, mini a tanácsnok ura­kat az ulolsó nemesi felkelésre fölharsonázó törvényjavaslat. Bármilyen elvi, sőt világnézleti ellentétek állítanak is bennünket a kormány­zati politikával szemben, kimondjuk bátran és valljuk nyiltan: a városi polgárságnak sokkal nagyobb érdeke az, hogy a városi üzemek el­lenőrzés alá kerüljenek, mint az, hogy az autonómia fentartásának ürügyé­vel a városi gazdálkodás módját, a m i vagyonúnknak a m i bőrünkre menő kezelését elvonják a nyilvánosság el­lenőrzése alól, S kimondjuk nyiltan azl is: a városi tanács nem az autonómiát félti, hanem impériumát, a törvé­nyek keretein tulnövesztett hatáskörének korlátlanságát Az autonómiát nem most kellene kezdeni vé­delmezni. Az autonómia védelmében végre kellett volna hajtani a törvény parancsát, mely a virilisek névjegyzékének évenkinti ki­igazítását rendeli el. Az autonómia védelmében nem lett volna szabad szembehelyezkedni az­zal a törvényes rendelkezéssel, mely a tör­vényhatósági bizottság választott tagjainak évenkinti pótlását teszi kötelezővé. Az autonó­mia védelmében nem lelt volna szabad el­utasittalni azt az indítványt, mely a városi üzemek üzleteredményének a városi költség­vetésbe való felvételét kívánta. Az autonómia védelmében nem lett volna szabad tervsze­rűen és kiszámítottan előidézni azt az álla­potot, mely az önkormányzatot megvalósító közgyűlést fejbólintó Imrék önrendelkezési és cselekvőképességétől meg­fosztott s csupán a közigazgatás solemnitását szolgáló gyülekezetté degradálta. I városi tanács azonban szó nélkül hagyta pusztulni formában és lényeg­ben egyaránt az igazi önkormányzatot, az önkormányzat szellemét és lénye­gét, amikor az önkormányzat meg­csonkulása saját hivatali hatáskörét növelte s a törvény és szabályrende­letek által megszabott hatáskört a köz­igazgatási omnipotenciává fokozta, csak akkor döbben meg s »merész ajakát csak akkor ereszti hadidalnak:, amikor a kormány elérkezettnek látja az időt a városi tanácsok gyeplőtlen vagyonkezelésének meg­rendszabályozására. Minden ellenzéki álláspontunk mellett is igazai kell adnunk a pénzügyminiszternek abban, hogy a városi háztartások, a városi adminisztrációk messze kerülik a takarékosság ösvényét. Túlméretezett költségvetés, túlmére­tezett adminisztráció, túldimenzionált tervek, a realitás talajától elszabadult alkotásvágy, a hibás szemmértékek gazdasági és város­politikai programja tölti be ma azt az ürt, amit a törvényhatóságok önkormányzatainak kellene betőlteniök. Mi az önkormányzatok megerősítését őt, az autonómiák regenerálásától várjuk és reméljük a mai állapot beteg rend­szerének szanálását, de az a meggyőződésünk, hogy a mai állapotnál még mindig többre kell becsülni az állami végrehajtó hatalomnak biz­tosított beavatkozást. A városi gazdálkodást, a városi közvagyon kezelését ellenőrzés, fel­ügyelet és irányitás alá kell helyezni; azt sze­retnénk, ha ezt az ellenőrzési a poraiból meg­élemedő polgári önigazgatás végezné, de Inkább végezze a kormány, mint ne végezze senki. A városi lanács mosl nem azért jajdul fel, mert ezt a törvényhatósági közgyűlés helyett a kormány akarja végezni, hanem azért, mert — végezni akarja valaki. Az önkormányzat halálát sirató könnyei ezért méltóbbak volná­nak a — krokodilushoz. A választások eredménye által az uralom biztonságának teljességéhez jutott el a kor­mány s most kiteljesedett uralma elől el akarja takarítani az önkormányzatok rom­jait is. R városi tanács, az öncélúvá vált köz-

Next

/
Thumbnails
Contents