Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-04 / 27. szám

aZ£OED: Szerkesztőség: Deák Ferenc DFWTPIÍ |Q<VT PPRDIIÁFI A MAKÚ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sicca 2. Telelőn 13—33. - Kiadóhivatal, "E/Í^l JlIzfíZi rCDKUAK 4 Url ucca 6. Teleion 151. szám. « » « « » ».OlctCnkSnyvtiir és Jegyiroda: Aradi OSO HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség «•cca S. Teleion 306. - Nyomda: Löw » és kiadóhivatal: Református templomUpól ucca 1«. Telefon lő—34. «««««« III. EVFO LYA M, 27. SZA M bazár. Telefon 283. szám. «««««« « «lóllzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-»>0, kUlIitldiín ti-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. iHMHHHHBHnBaBHBHHi^^HBBH Az uj tizem. i A szegedi szinház válsága megint fordulóhoz ért. Mert azt az elmúlt évek tapasztalatai után nem merjük nyugodt lélekkel mondani, hogy megoldást nyert volna. Mi a lehetőség szerint nem avatkoztunk bele azokba a játékokba, amelyek a szinház körül folytak. Nem kibiceltünk nagyképűen, vagy kárörömmel, nem akartunk pápábbak lenni a szinházi pápáknál és bábáknál, nem adtunk tanácsokat a polgármester urnák és a többi illetékcseknek, mi csak újságírói kötelességünket teljesítettük, a köz érdekét tartottuk mindig szem előtt, amikor sorra-rendre beszámoltunk a különféle fejleményekről és eseményekről. Mi nem tartjuk a színházat a kultura tetejének, különösen nem tartjuk annak a mai színházat, amely a mozi és rádió korában legalább egy emberöltővel elmaradt attól az iramtól és attól a szellemtől, amely a huszadik századnak harmadik évtizedét jellemzi világszerte. A kulturának csak egyik tényezője a szinház és még a legjobb szinház sem a legfontosabb tényezője. Iskolák és könyvtárak, fölolvasások és hangversenyek, képzőművészet és tudomány is van a világon, hogy a modern lehnika mindenféle csodáiról meg ne feledkezzünk. Most, hogy a szegedi városi szinház krónikus válsága uj fordulathoz érkezeti, mégis kénytelenek vagyunk ezúttal néhány igazságot megállapítani. A házi kezelés uj korszakol akar kezdeni a szegedi Thália életében, hogy ez az uj korszak aranykorszak lesz-e majd, vagy papírkorszak, azt használat után hamarosan meg fogja látni a hivatalos város és a közönség. Mi eddig bizonyos elnézéssel és a megértés megbocsátásával néztük az idei csonka szezonnak kísérletezéseit és erőlködéseit, mindig tekintetbe véve a szociális és gazdasági bajokat, a bizonytalan helyzetet és főleg azt a terhes örökséget, amelyet a szinház igazgatósága akarva-akaratlan átvett és vállalt. Kezdettől fogva láttuk, hogy itl egy hevenyészett és kellő előkészítés nélkül való iparkodás történik a katasztrófa elhárítása és a tragédia megelőzése érdekében. Öntudatos és eredeti irodalmi és művészeti programnak, hitvallásnak és célkitűzésnek — őszintén szólva — halovány nyomait se lehetett fölfedezni ebben a programban, amely a kérészéletű napi és az elavult tegnapi termésnek véletlenein alapult, néhány ugyancsak véletlenül előszedett valóban maradandó értéknek megmutatásától eltekintve. Mert ne feledjük, hogy a mai szinház mindenütt a földkerekségén a legmélyebb és legnagyobb változások forradalmi levegőjében izzik, egy uj dráma tartalmi és formai újsága van kialakulóban, az uj rendezési és szinjátszási problémák egész serege jelentkezik a szinen, a világot jelentő deszkákon uj világ támadt és mi egy szóval se vetettük szemére a mi egészen más természetű kérdésekkel küzdő színházunknak, hogy mindezekből semmit se tudhatunk és láthatunk Szegeden. Az igazán igazi modern szellem és levegő csak ugy nyár derekán surranhatott be egy hétre a városi szinház kulisszái közé, amikor az országos kamaraszínház mégis csak elhozta az uj idők uj dalaiért és drámáiért várakozóknak és lelkesedőknek azt, amit minden kis német vidéki város közönsége mindennapi kenyér gyanánt fogad. De most, hogy a nemes város bölcsesége és hatalma házi kezelésbe vette a szegedi Thespis kátyúba került kordéját, legyen szabad illő tisztelettel és kellő tapintattal kifejezésre juttatni egynémely szerény és csöndes aggodalmunkat ebben az irányban. Mi ^^^^^mmmmmaaBaBBtaaamagmaamm ugy látjuk innen messziről a dolgol, hogy a torony alatt nem csupán a színészek számát és nemcsak a színészek fizetését redukálják, de egy hivatalos vezető személyiség kijelentései arra engednek következtetni, hogy a szinházjáró közönség ¡gémjeit is redukálni óhajtják. Már pedig ez a redukció jóra nem visz, nem vihet soha, amint a dán királyfi mondja, aki mellesleg szinházi ügyekhez is értett olyan jól, mint egy előljárósági tanácsos ur. Operatársulat nem lesz, csak a népség és a katonaság marad meg, vezérek nélkül. Ez igen demokratikus újítás, csak attól tartunk, hogy még Andor Zsiga eszményi nívóján is mélyen alul marad. A közönség kiszolgálása, mint elv és jelszó, igen méltó és igazságos, ha egy hatósági mészárszékről van szó, ahol vesét és velői, pacalt és csülköt, tőgyet és fartőt egyforma készséggel és gondossággal mérnek ki, de nem elégséges elv és nem megfelelő jelszó, amikor egy akármilyen kultúrintézményünkről beszélünk, ahol a világot jelentő deszkákon az emberiség legnagyobb szellemeinek kellene hozzánk szólani, az örök szépség és örök igazság hangján és alakjában és az uj idők géniuszának kellene fölzendülnie és fölragyognia, hogy a ma embere fölemelő és vigasztaló érzésekkel nézzen a jövendő elé. Félünk, hogy a városi szinházüzemben megint csak pacalt mérnek és az igy kiszolgált közönség hanyatthomlok rohan a moziba, ahol legalább elsőrendű sztárokban gyönyörködhelik, akiknek sem a gázsiját, sem az ambícióját nem redukálták a torony alatt. Pa&ots Jószsefet és Gál Jenőt teiszártáte a demoRraía párt parlamenti (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az országos nemzeti demokrata párt parlamenti csoportja ma este a budapesti demokrata szervezetek vezetőit értekezletre hívta össze, hogy ez a szélesebb körű értekezlet ratifikálja a parlament csoportja állal Pakols József és Gál Jenővel szemben hozotl 1 kizáró határozatát. Ezen az értekezleten a | parlamenti csoport nevében Rassag Károly j arra vonatkozóan is telt előterjesztést, hogy j a ferencvárosi és lipótvárosi demokrata körö- : ket oszlassák fel, illetve szervezzék át. A mai pártértekezletet egy tanácskozás előzte meg, amelyei az úgynevezett öregdemokraták tartottak, akik alatt a régi demokrata pártnak azok a vezető tagjai értendők, akik Yázsonyi szűkebb környezetéhez tartoztak. Ezt a tanácskozást Yázsonyi Vilmosné lakásán tartották meg és azirányban folytak a megbeszélések, hogy miként lehetne a demokrata párt válságát megoldani. Abban állapodtak meg, hogy lépéseket tesznek Rassaynál oly irányban, hogy a demokrata párl parlamenti frakciója Pakoís Józseffel szemben hozott határozatéi vonja vissza annak ellenében, hogy Pakoís igéreíet lesz és garanciákat nyújt a jövőre nézve a párífegyelem megtartására, egyben pedig a múltra vonatkozólag megköveti a párl vezetőségét. Ilyen értelmű indítványt juttatlak Rassay Károlyhoz és erről a mai nap folyamán tanácskozások is voltak. A parlamenti csoport azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy kénytelen visszautasítani minden ilyen kisérletet. Ilyen előzmények után kezdődött'ma, meglehetősen izgatott hangulatban, a központi demokrata kör helyiségében az az értekezlet, amelyen Rassay vezetésével a parlamenti csoport valamennyi tagja résztveit és megjelentek az összes budapesti és Budapest-környéki demokrata pártszervek vezető tagjai. Rassay Károly lett előterjesztést és azt kérte, hogy a parlamenti csoport határozatát a pártszervezetek tegyék magukévá. Az indítványt élénk és sokszor szenvedélyes hangú vita követte, amelyben a jelenlevők legnagyobbrésze résztvett. Az értekezleten egyhangú határozatot hoztak, tudomásul vették a parlamenli frakciónak azt a határozatát, hogy Pakoís Józsefet és Gál Jenőt, a pártfegyelem súlyos megsértése miatt, nem tekinti a parlamenti frakcióhoz tartozónak. Végül az értekezlet Rassavnak és a párt képviselőtagjainak bizalmát fejezte ki és őket legmesszebbmenő ragaszkodásáról biztosította. » A forgalmi adó csökkeníésére gondolni sem lehel." Az egységes párt elfogadta az „adócsökkentő" javaslatot. Budapest, február 3. Az egységes párl ma esle értekezletet tartott Almássy László elnökletével, amelyen folytatták az adócsökkentésről szóló, a községi háztartásokkal kapcsolatos törvényjavaslat részletes vitáját. Hegedűs Elemér kérdésére a pénzügyminiszter megnyugtatta a pártot, hogy az adók és illetékek ügyét állatában visszaható erővel ellátni nem lehet. Máday Gyula, Gá 1 Mihály és Pa t ay Tibor után dr. Simon András rámulatott arra, hogy a javaslat mai formájában lényeges enyhítést tartalmaz az eredeti javaslattal szemben. Kéri, hogy az önkormányzatok ellenőrzésére vonatkozó része a javaslatnak külön közigazgatási javaslatban kodifikáltassék. B o 111 i k József örömmel üdvözli a javaslatot. Krieger Aladár nem helyesli a jövedéki büntetőjog anyagi és alaki szabályainak rendeleti uton való alkotásál. A vonatkozó tétel mellőzését kéri. Több felszólalás után Scilovszky belügyminiszter válaszolt a felszólalásokra: A javaslat főcélja, hogy az egyensúlyozott költségvetéseket érjük el. Semmiféle tendenciája sincs sem a törvényhatóságokkal, sem a rendezett tanácsú városokkal, sem a falvakkal szemben. A községi háztartásoktól függ, hogy a javaslat szankciói alkalmazásra kerülnek-e, vagy sem. Az autonómia sérelmekre vonatkozó felfogás nehi állhatja meg a helyét. Kifogásolták, hogy a kormány a községek költségvetésének egyes tételeit felemelheti, vagy ujakat iktathat be. A régi törvények ugyancsak megadták ezt a jogot. Az ellenőrzés szükséges nemcsak a kormány részére, hanem az autonómia részére is, és az nem a bizalom kérdése, sőt a bizalom legfontosabb támasza az ellenőrzés. A pénzügyi ellenőrök kiküldése