Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-26 / 46. szám

D£LM AQYARO RSZAG «ZEOCO : Szerkesztőség : lieök Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. -- Kiadóhivatal, MIc*Vnk6nyvlár és Jegyiroda: Aradi •cca S. Telefon 300. - Nyomda: Lflw Upól ucca 19. Telefon 16-34. «««««« SZOMBAT, 1927 FEBRUÁR 26 ® 0 <•> III. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : un ucca 6. Telefon 131. szám. «»««>» HÓDMEZÓVÁSAlUlELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom, bazár. Telefon 2S3. szám. ««««««•« MMHlzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, klllftildiln 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A szegedlek áldozatkészsége s az ergerbergerező egyeleml különítmény. A szegedi egyetemi hallgatók egy csoportja az Erger-Bergert énekelve gyülekezett a ma­gyar kultuszminiszter fogadtatására. Klebelsberg Kunó grófot nem kell megvé­deni az ellen a támadás ellen, amivel szegedi fogadtatását igyekezett az egyetemi hallgatók egy csoportja megzavarni. De a városunk , nyugalmát meg kell védenünk s az önérzetes : szegedi polgárság meg is fogja védeni, még j ükjfc*tr is, ha ebben a védelemben a szegedi j egyetemi tanárokat nem fogja maga mellett ; találni. ! A kezünk már fáradt leirni, az agyunk már fáradt összegezni azoknak az áldozatok­nak sorát, amiket Szeged hozott az egyete­mért. Nemes páthoszu jelszavak, elérzékenyü­léssel gyöngitett Ítélőképesség, meghatottság­gal fölvizezett judicum késztették áldozatokra a rekonstrukció munkáját befejezni nem tudó város népét. Vitatkozni sem lehet ma már azon, hogy mennyivel inkább volt az egye­temnek szüksége Szegedre, mint Szegednek az egyetemre. A szegedi polgárság tehervállalása nélkül a kolozsvári otthonából kiüldözött egye­tem valamelyik budai bérház udvari fertá­lyán várhatná az idők teljességét, mely vissza­vezetné a régi otthonba. De Szeged áldozat­készsége hajlékot adott az egyetemnek s ami­kor a tudománynak akartunk hajlékot adni, hajlékot adtunk az ergerbergerező diákoknak. Ezért hoztuk az áldozatokat? Ezért rombol­tunk le egy városrészt? Ezért kergettünk ki a lakásából 120 szegedi családot? Ezért vál­laltunk magunkra, — ej, mit magunkra, gyer­mekeinkre és unokáinkra, — nyolcvanmilliárd terhet? Ezért adtuk át középületcink sorát, ezért füttetjük és világíttatjuk örökös teher­ként az Ítélőtábla érdemes bíráinak dolgozó­szobáit? Azért kell megvennünk á DMKE­palotát egyetemi konviktusnak, hogy erger­bergerező hallgatókat telepítsenek ide a mi költségünkön? Apponyi Albert nemes humanizmusa elren­delte, hogy a népiskolákban madarak és fák­napját kell tartani egyszer egy évben: legyen a tanévnek legalább egy napja, amikor a növények és állatok szeretetéről beszél gyer­meknövendékeinek a tanító. Nem gondolja az egyetemi tanács, hogy a szegedi polgár­ság áldozatkészségének számolatlan bősége is megérdemelne egy szegcdi nap-ot, amikor szü­netelne a tanitás az egyetemen s minden karon egyszer egy évben legalább megismer­tetnék a szegedi egyetem hallgatóival, kiknek tartoznak hálával, leróhatatlan köszönettel azért, hogy a szegedi egyetem hallgatói lehet­nek. Imre professzor ur, a pedagógia kivé­teles képességű és tekintélyű tanára, egy mi­napi előadásában arról is szólt, hogy önér­zetet kell a gyermekek lelkébe nevelni. A szegedi egyetem tanári kara megkérdezhetné a gondjára bizott ifjúságot: összefér-e a ma­gyar ember önérzetével az a tempó, hogy elfogadják, zsebrevágják a verejtékes áldoza­tok eredményét s azután kiállnak az ucca­sarokra sérteni azokat, akiknek jóságát él­vezik és sérteni annak az egyetemnek tekin­télyéi, melynek a szegedi polgárság nehéz megpróbáltatása árán lehetnek csak hall­gatói. A szegedi egyetem professzorai talán meg­taníthatnák erre is a szegedi egyetem jóiz­téssel és hálaérzéssel nem fékezhető rakon­cátlan csoportját s talán nincs olyan nagy el­foglaltságuk, hogy ne volna idejük figyel­meztetni az ergerbergerező különítményt: emeljék meg a kalapjukat, ha szegedi pol­gárral találkoznak. Görög, gubás, bojér, olasz, német, zsidó, mihelyst fejét a korona disze­siti, mindegy az, mert szent előttem, a ki­rályom — szavalja elkeseredetten Petur bán, aki pedig, bár nem énekelgeti az Erger-Ber­gert, a magyar fajvédelemnek van olyan ro­busztusán súlyos reprezentánsa, mint a sze­gedi egyetem daloló különítménye. A szegedi egyetem tanári kara missziót végezne, ha arra oktatná hallgatóinak rakoncátlankodó csoportját: »görög, gubás, bojér, olasz, német, zsidó, mihelyst szegedi polgár, mindegy az, mert szent előttünk a tudományért áldozó, a jobb magyar jövőért, az érettünk áldozó sze­génység«. Mikor az áldozatokat kérték, a nyolcvan­milliárdos hozzájárulást s egy — városrészt a Tisza partján, akkor nem énekelték az Er­gerbergert s akkor nem tűrték, hogy azErger­bergert énekeljék. Talán az uri magyar tem­pó, hogy másról ne is beszéljünk, azt is kö­vetelné: ne beszéljenek és ne viselkedjenek a kérelem teljesítése után másként, mint ahogy beszéltek és viselkedtek az áldozatokért kopog­tatva. Értsék meg végre, a türelmünk bár­milyen mértéktelen mértéke is járult hozzá a félreértésükhöz: az egyetem nem feudális rend s a város polgársága nem robotoló job­bágyság. Ha eddig oda is adtuk termésünk ti­zedét, ha eddig robotoltunk is az egyetemért, egyszer mi is elvégezzük majd magunkon a jobbágyfelszabadítás munkáját. S egyszer végre majd megelégeljük az önként vállalt s a I »ránkkényszeritett« áldozatok terhét, j Minden ergerbergerezés árkot ás a város ; békés polgársága s az egyetem közé. Feleke­. zeti heccek ennek a városnak békéjét soha nem dúlták fel s a város nemesen gondolkodó polgárai, a szegediek majd gondoskodni fog­nak arról, hogy ezután se békétlenkedhes­sen itt a ki nem hullott csikófogak világ­nézlete és történelmi szemlélete. Ha nem telik világításra, kövezésre és csatornázásra, nem fog telni a békebontók és rendzavarók támo­gatására sem. A szegediek elvárják, megkö­vetelik a szegedi egyetem tanári karától, hogy kíméletlen fegyelmezéssel véget fog vetni, ha már megelőzni nem tudta, ennek a rakon­cátlan kilengésnek. Őszintén örülünk, hogy a kultuszminiszter, Szeged egyik képviselője éppen körünkben van. A magyar kulturának leglelkesebb és legszorgalamasabb épitőmun­kása a kultuszminiszter. 11a más nem is, a magyar kultura első munkása meg tudja be­esülni és hisszük: meg tudja becsültetni a kul­túráért hozott, vagy a kulturának kért áldo­zatokat S ha abban egyetértünk is, hogy az egységes pártra szavazó szegcdi zsidók nem érdemlik meg beavatkozását, de megérdemli a magyar kultura és megérdemli a szegediek palotákat emelő és városrészt ajándékozó ál­dozatkészsége. Ausztriában még ki sem Irlák a választásokat, ­de az agltáclónak már meg van az első halottja. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Bécsből jelentik: A politikai érdeklődés központjában a küszöbön álló választások kér­dése áll. A választások terminusára még nincsen végleges döntés. A keresztényszocialista párt áp­rilis 24-ben kérte megállapítani a választás dá­tumát. Ez ellen azxinban a bécsi zsidó hitközség tiltakozott, mert április 24-e a zsidó húsvét utolsó napja és igy a zsidó választópolgárok nem te­hetnek eleget polgári kötelességüknek. A választási láz ma egész Ausztrián erőt vett és a meginduló választási küzdelemnek már halottja is van, Schmidt József relsenbergi munkás személyében, akit politikai ellenfelei a vitatko­zás hevében agyonütöttek. /1 szegedi ébretlöte elnöke másoüsszor is megbukott Csongrádon. Hat nyílt Kerület — öaf Kormánypárti győzelem. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Tizenhárom kerületben volt ma pótválasz­tás, amelynek eredménye tökéletes hasonmása az általános választásoknak. Meglepetés nem volt sehol, mindenütt a hivatalos jelöltek győz­tek. Hét kerületben egyhangú választással dőlt el a mandátumok sorsa, hat kerületben pedig szavazás volt. Három kerületben az egységes pártiakkal szemben fajvédők vették fel a küz­delmet, de mindenütt elbuktak, igy Taksony­ban, Egerben és Csongrádon is, ahol a sze­gedi ébredők elnöke lépett fel másodszor. Legizgalmasabb az egri választás volt, ahol Ilaller István és Budaváry László állottak szembe egymással. Ma délután 4 óráig is fej-fej mellett haladt a két jelölt, a szavazatok száma hol az egyiknél, hol a másiknál volt 10—15-el több. Négy óra után jelentkeztek szavazásra az egri és Eger-kör­nyéki szőlősgazdák, akik szinte kivétel nél­kül Hallerre szavaztak, ugy hogy Haller két óra alatt 700 főnyi többséget szerzett, amit azután végig meg is tartott és 705 szótöbbség­gel kapta meg az egri mandátumot. Tekin­tettel arra, hogy Haliért Pest-környékén is megválasztották, e mandátumáról le fog mon­dani. Jellemző, hogy a fajvédő Budaváry László az egri zsidó választók között azzal agitált Haller ellen, hogy »csak nem szavaz­nak a numerus clausus atyjára«. A paksi választásra a kormány igen nagy rendőri és csendőri készültséget vont össze, mert a vá­lasztás előtt halottja is volt az agitációnak és tartottak attól, hogy az erős propaganda miatt ujabb összeütközés lesz. Zlinszky István egységespárti jelöltet erősen szorongatta a fajvédő Téglássy Béla. Végül is azonban Zlinszky 676 szótöbbséggel győzött. Csongrádon Greskovics József egységespárti 2265 szava­zatot, Szécsényi István fajvédő 1199 szavaza­tot kapott és igy a csongrádi bombások vé­dője másodszor is megbukott, Piroskáék tá­mogatása ellenére is. Kápolnán 577 szótöbbséggel az egységespárti Krisztián Imrét választották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents